Keleti Ujság, 1921. április (4. évfolyam, 63-79. szám)

1921-04-08 / 68. szám

2. oldal ne kapjanak nagyobb fizetést. Mennyire természetes, józanul egyszerű annak a fel­ismerése, hogy világháború után feszültségek vannak és e feszültséget le kell vezetni. És mennyire természetes épen az angol köz­életben, hogy azt, amire a szükség megnyi­latkozott, megcsináljuk mindazt, hogy ne csinálják meg. Mennyire valószínűség lát­szatát hordja magán az, hogyha a puska­­tussok ma már nem tudják féken tartani az íreket, szolgaságban élt benszülötteket és a leigázott Németországot, akkor a puskatus­­sokkal a már-már uralomra került angol munkás­pártot sem lehet jobb szándékra bírni. Mégis, csapatokat vitorláztatnak át Egyiptomból, megszálló hadseregből, koló­niákból a Labour Party ellen, hogy újból munkára kényszerítsék az angol proletá­­riátust. A nagy erős mérkőzés megkezdődött. Hogy a Lloyd George szavaival éljünk: a helyzet nagyon komoly. Az agrár­reform körül Elkészült az erdélyi miniszterség törvény­­javaslata — Lupu és a föderáció (Kolozsvár, április 7. Saját tud.) A belpoli­tikai helyzet, amely a Habsburg-veszedelem ha­tása alatt újból nyugvópontra jutott, továbbra is némi enyhülést mutat. Mégis a pártok erőviszo­nyainak pillanatnyi ingadozásai olyan hatással vannak a kormányra, hogy intenzív munka he­lyett folyton az ellenzéki támadások kivédésé­vel kénytelen foglalkozni. Pedig a földreform­javaslat tárgyalásai, amelyek a napokban meg­kezdődnek, teljes nyugalmat követelnének, mert nagyrészt ennek a reformnak jó, vagy rossz végrehajtásától függ Románia legközelebbi évei­nek szociális békéje. A kormány kötelessége volna, hogy lehetőleg mennél több és olcsóbb földet juttasson nemzeti különbség nélkül a földetlen emberek kezére, de kímélje meg a kis- és középbirtokokat, amelyekhez nyúlnia nem igazságos, és a többtermelés szempontjából sem célszerű. A kamara ülése megszüntetését, mivel egyes bérlők az utcára kerülnek. (Taps..) Juliaan Plesoianu javaslatával kapcsolatban saját iniciatívájából törvényjavas­latot nyújt be, amely felfüggeszti a kilakoltatási végzések végre­hajtását és egyúttal feljogosítja a bérlőket, hogy a bér­leti díjakat a tulajdonos visszautasítása esetén bírói letétbe helyezzék. A javaslatra megszavaz­zák a sürgősséget. Ugyancsak elfogadják azt a javaslatot, hogy az altisztek negyedáru vasúti jeggyel utazhassanak. Brataseanu tiltakozik az ellen, hogy Erdélyben a parasztokat kizsákmá­nyolják, 120 lej bérösszeget kell fizetniük a kényszerbérlet holdjáért. Secara kormánypárti képviselő tiltakozik az újjáépítési törvényjavaslat megszavazása ellen, rámutatva arra, hogy ezzel a javaslattal az állam tekintélyes kárt szenved. Marinescu protestál az ellen, hogy a he­gyes vidékek lakossága nem kap földet. Iscar Juon, a ház megbízásából törvényjavaslatot ter­jeszt be, hogy a birtokbérlők bérüket a népban­kokba minden formalitás nélkül deponálhassák. Christescu felhívja a kormány figyelmét a köztisztviselőkre kiszabott 6 százalékos adóra. Kéri a kormányt, vonja vissza ezen rendeletét és tegye lehetővé az amúgy is legmostohább elbánásban részesülő köztisztviselőknek a jobb és olcsóbb megélhetést. Raducanu tiltakozik a miniszterek eljárása ellen, hogy az interpellációkat válasz nélkül hagyják. Cantacuzino tábornok köszönetét fejezi ki a közlekedésügyi miniszternek, mert a 75 száza­lékos CFR­ redukcióval lehetővé tette a katonák­nak és az alantas tiszteknek az utazást. A Kamara legközelebbi ülése pénteken lesz. A szenátusban Bran a csatolt területek árváinak helyzeté­ről beszél. Guritza a bérleti szerződésekre vonat­kozólag javaslatot nyújt be, amelyre megszavaz­zák a sürgősséget. Ezután megkezdik a lakbérleti bizottságok felállításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. A vitában részt vesznek Tom­a Ionescu, Dumit­­rescu Bambesti, Jecu Hera ezredes, akik vala­mennyien kérik a vita elhalasztását, hogy a bér­leti ügyekre vonatkozó összes törvényjavaslato­kat egyszerre tárgyalják. Constantinescu liberális párti kijelenti, hogy a törvényjavaslatot elfogadja ugyan, de kéri, hogy jövőre a bérbeadásokra vo­natkozólag megszorító rendelkezéseket léptesse­nek életbe. Argetoianu csodálkozásának ad ki­fejezést, hogy vannak egyesek, akik felszólalnak egy oly törvényjavaslat ellen, melynek célja a a visszaélések megszüntetése. Grigorovics he­lyesli a javaslatot, tiltakozik azonban az ellen, hogy a bérleti összeget háromszorosára emel­ték fel. ­.Bukarest, április 7. (Román Távirati Iroda.) A k­amara tegnapi ülésén Popescu-Racari kérte, h­ogy a kincstári bonok ügyében szigorú vizsgá­latot indítsanak Madgearu erre vonatkozó in­terpellációját javaslattétel végett a szekcióknak adják ki. Presoianu az evakuálási rendelet visszás­ságai miatt szólal fel s kéri a kilakoltatások Ezzel el is intézte a­­ gyermekeket. Azok félénken csókoltak kezet anyjuknak, de a lépcsőn már rohantak le, mint az indiánok, mert otthon az apjuk várta őket, szelíd szóval, anyás gond­dal, sült gesztenyével. Vona pedig végre indulhatott a szanatóriumba. Gyalog akart menni, hogy járjon egyet, ha már nem lovagolhatott. A termete megkívánta. András felcsöngetett érte. Öt óra felé lehetett, a gázlámpák még nem égtek, barátságtalan téli elteledés ült az asz­falton. Ilona rosszkedvű volt, megvető szemmel nézte az elcsörömpölő villamosokat, amelyekből az utasok kiduzzadtak a külső kocsirészekre. Lefitymálta a kirakatokat is, amelyek silány pótadagokat kínáltak az egykori drága finom cikkek helyett. — Milyen ütött-kopott, szegény város ez, milyen utálatos a szegénység, milyen rossz szaga van, — mondta Ilona Ez a körút valamikor úri utca volt. Jöjjön, forduljunk ide be, — Ne menjünk ezen az utcán, — ellenkezett András — ez rosszabb még mint a körút. Itt lányok laknak Igaza volt, ez rosszabb volt még a körútnál is. Földszintes vagy egyemeletes házak álltak itt, a sötét kapuk többnyire zárva, az ablakokat lefüggönyözték ócska rollok, piszkos fénysávok szivárogtak a függönyréseken az utcára, lányok jártak fel alá az utcán vagy táboroztak kapuk­ban. Szerelemutca volt ez, ahol szegényen, pisz­kosan, olcsón és betegen szeretkeznek az em­berek. Emberi nyomorúság nyüzsgött itt, kifestett arcokkal, fehér cipőkben, pirostollas kalapok alatt. Hana ezt nem érezte, nem látta, nem nézte, ő nem volt kiváncsi emberi dolgokra. Nem is volt hozzájuk érzéke. Nyakig begombolkozott kényelmes előkelőségbe és cinikusan mondta Andrásnak: — Hagyja el! Hát látom én ezeket ? Itt legalább a kirakatok nem bosszantanak. De egyszerre csak megállt, mereven lenézett a földre. Mégis csak meglátott valakit. — Nézze, — mondta elváltozott hangon, — nézze csak, egy kutya. Az egyik ház előtt, csakugyan, keresztben a kapubejárat előtt, egy foxterrier feküdt. Tiszta, éberarcú, nyakravalós kis kutya, egyáltalán nem kóbor jószág. Csak most épp gazdátlanul feküdt. Ilona lekuporodott melléje a földre: — Kutyám, — szólította áradozón, mint a kisgyereket — édes kis kutyám, egyedül vagy ? Elhagytak ? Nincs gazdád ? Hol a gazdád ? A kutya megértett ebből valamit, talán a gyengédséget, mert felemelte fejét és halkan vakkantott. A főhadnagy elnevette magát. — Jó hogy nem tud magának ez­ez állat felelni, mert még megmondaná, hol a gazdája. Rekedt, ordenáré hang szólalt meg András mögött: — Benn van a gazdája a Vecseránál. Ilonát annyira foglalkoztatta a kutya, hogy meg sem hallotta a felvilágosítást. De András megrökönyödve nézett hátra. Egyik piroskalapos­­ szólalt meg. Kettő-három pedig az utca másik­­ irányából kíváncsian közeledett feléjük. — Ilona, az isten szerelméért, gyerünk. Nem látja, hogy itt mindjárt csődület lesz? És pedig­­ milyen csődület ! De Ilona se látott, se hallott. Ott guggolt a­­ kutya mellett e földön és csendesen, jósággal ! simogatta. — Kutyám, édes életem. Ugy­e hogy éhes vagy ? Ugy­e senki sem gondoskodik rólad ? — gügyögte a kutyának és idegesen felszólt: — András, menjen a legközelebbi vendéglőbe. Hoz­zon neki egy adag húst. Ha nincs készen, süttes­­sen ki egy bifszteket András mert ellenkezni. — Nem hagyhatom magára, Ilona, ebben az utcában. Ennek a dögnek jó lesz egy kis sajt is a szomszéd fűszerestől. De ha tudni akarja, ez a kutya nem is éhes. Ez jóltartott állat. Ennek adóbélyege van. A szőrén, a szemén is meglát­szik, hogy ez rendesen eszik.­­ Franciául hozzá­tette : Ezek a lányok itt körül éhesebbek. Ilona dühösen ráparancsolt: — Mondom már, menjen sült húsért a ven­déglőbe ! Ne tanítson maga engem. Talán az adag húst sajnálja? Smucig? András most már ment, kotródott. Keserű szájjal gondolta, holnap elköszön és rá se néz többet Ilonára. De most engedelmeskednie kell, mert a gavallérságára hivatkozott. Ment, mintha puskából lőtték volna ki. Kereste az első ven­déglőt. A piroskalapos ezalatt Ilonához közeledett: — Milyen jó szive van a nagyságának !. Ilyenkor látszik meg, kinek van jó szive! Átkacsintott a többi lányra, hogy a nagy­sága milyen jó alak: meglássátok, ebből nekünk is pali lesz. — Ismerik maguk ezt a kutyát ? — kérdezte a lányoktól Ilona. Most eszébe sem jutott, hogy büszke legyen. — Hogyne ismernek! — szájaskodott az egyik — mindig erre jár szegény, hol az egyik hívja be magához közülünk, hol a másik. Nincs ennek az istenadtának hol meghúzódnia, hát megosztjuk vele még a falatot is . . . Gazdáról, Vecseráról, már nem esett szó. Megszimatolták a lányok, hogy a kutya úgy üz­let, ha ágrólszakadt. — Várjanak csak — mondta Ilona jóakarat­tal és kotorászott a retiküljében — itt van ma­guknak egy pár korona. Csak hívják be máskor is ezt a szegény kutyát. .■ Péntek, 1921 április 8. A csatolt területek minisztériumának felállításáról szóló törvényjavaslat már elkészült. A liberális párti „Viitorul“, amely egyik főszerve az új területek kizsákmányolására irányuló ten­­denciáknak, ezzel kapcsolatban azt írja, hogy az erdélyiek, bukovinaiak a javaslat ellen vannak. Ez azonban csak jámbor óhaja a liberálisoknak. Politikai körökben nagy feltűnést keltett, hogy amikor a föderáció tegnap bevonult a ka­marába, Lupu dr. távol maradt. Azt hiszik, hogy ő nincs megelégedve az Averescu-nyujtotta elég­tétellel s nézeteltérés merült fel közötte és a fö­deráció többi vezérei között. Az is hírlik, hogy most már Jorga fáradozik Stere Constantin meg­­nyerésén, bár eddig hevesen ellenezte a „német­barát“ képviselő bevonását a föderációba. A kormány elhatározta, hogy mindaddig, míg az agrárköltségvetési és pénzügyi javasla­­tokat meg nem szavazzák, a kamara üléseket tart. A közigazgatási és választójogi javaslatot csak az őszi ülésszakon kerül a parlament elé. Károly és a monar­­kista propaganda Honnan vették a millió feat? — A prantssusi központi iroda és az európai hálózat — A főhercegek Svájc különböző kantonjaiban (Bécs, április 7. A „Keleti Újság“ bécsi mun­katársától.) Miután Habsburg Károly 1918. novem­berében trónjáról lemondott, családjával egy ideig az eckartsaui kastélyban húzódott meg. 1919. tavaszén angol segítséggel a svájci szövetségta­nácstól tartózkodási engedélyt kért, hogy Svájcba költözhessen. Károly akkor ünnepélyes ígéretet tett, hogy Svájc vendégjogéval nem él vissza és mindaddig, amíg svájci területen tartózkodik, min­den politikai ténykedéstől és propagandától óva­kodni fog. Károly, családi hagyományaihoz híven, tekintve, hogy arra tett ígéretet, hogy Svájcban nem fejt ki propagandát, következésképen svájci tartózkodását egész idő alatt csupán arra hasz­nálta fel, hogy onnan zavartalanul szervezhesse meg az összes utódállamokat behálózó köztár­saság ellenes propagandáját. Károly röviddel Pranginsbe való megérkezése után Pranginsben szabályszerű minisztériumot állított fel, diplomá­ciai, katonai és sajtóirodát rendezett be. Ezek a hivatalok viszont újból, utódállamok szerint, német-osztrák, magyar, szlovák, lengyel, horvát alosztályokra oszlottak, amelyek teljesen rendsze­res, minisztériumi munkát fejtettek ki. A svájci központ A külföldi propaganda központja Prangins volt, legnagyobb fiókja pedig a freiburgi Hotel de Rome. Az utóbbi élén Hye báró állott. Svájc­ban azonkívül még Génfben és Bernben is volt a freiburgihoz hasonló monarkista iroda, amelyet eur. . már Károly pransinsi tartózkodása alatt

Next