Keleti Ujság, 1921. április (4. évfolyam, 63-79. szám)

1921-04-08 / 68. szám

Péntek, 1921. április 8. KÁROLY PROKLAMÁCIÓT ADOTT KI Jobb időkben visszatérését ígéri — Megérkezett Swáejba Grátz le monte — Tiltakozik a külföldi­ beavatkozás ellen — Elégedetlenség a külügyi expozé miatt a kisgazdapártban (Kolozsvár, dor 7. Saj írd.) Károly exki­­rály elutazása előtt szükségesnek látta a magyar nyilvánosságot is felvilágosítani arról, hogy ő még mindig birtokában" van uralkodói jogainak és Csupán egy időre ruházta azt rá Horthy kor­mányzóra, de bármely pillanatban átveheti a kormány gyeplőit. Ez a búcsú proklamáció szív­­reható és férfiatlan nyöszörgése egy hatalomról lecsúszott embernek, aki mézes-mázos szavak­kal igyekszik személyét újra vissza­könyörögni a nép kegyeibe, amely már egy izben megmondotta neki, hogy nincs reá szüksége. Hangzatos, de mélyükben semmitmondó szavak gyűjteménye ez az írásmű, mely utazik a magyar nép vak­ságára és hirtelen ellágyulásokra kapható lelkű­idére, de visszafelé sülő hatásáról máris érke­zik egy jelentékeny hír: Grátz magyar külügymi­niszternek mennie kell. Azok az okok, melyek Grátz lemondását igyekeznek körülírni arra a feltevésre jogosítanak, hogy a külügyminiszter lehetett az, aki „csúfosan félrevezette a szegény, hiszékeny királyt“. Grátz lehetett az, aki már olyan rózsásnak képzelte a maga teremtette kül­politikai atmoszférát, hogy Károlynak már a puccskísérletet is tanácsolni merte, mert íme ő jelenti most a nemzetgyűlésen, hogy „fájdalom a király Magyarországon maradására nem volt mód“. Grátzot meneszti tehát a kormány, de mennie kell, hogy szetahadjon az a felizgatott hangulat melyet ez a kijelentése különösen a kisgazdapárt jelentékeny részében keltett, bár ő igyekezett ezt a hangulatot azokra a szomszéd államokra levezetni, amelyek a Habsburg-elle­­nes állásfoglalásukkal „beavatkoztak a magyar belpolitikába“, de úgy látszik, kevés sikerrel. Távirataink a következők: Károly búcsúszózata (Budapest, április 7. Saját tud.) Károly ki­rály távozása előtt szózatot intézett a magyar nemzethez, amelyben ezeket mondja: — Visszatértem Magyarország áldott föld­jére, mert távol szeretett hazámtól, melyhez feloldhatatlan szent eskü és vérem szava köt, minden perc szenvedés rám nézve. — Meg vagyok róla győződve, hogy ez a súlyosan megpróbált ország csakis törvényes koronás király vezetése alatt tudja visszasze­rezni a teljes belső nyugalmat és azt a törvé­nyes rendet, amely előfeltétele hazánk újbóli felvirágozásának. — Megnyugvással látom, hogy Magyar­­ország a megújhodás útján van. A ránkzúdult események folytán megszűnt az 1867-i ki­egyezés és a pragmatika szankciónak az el­választhatatlan birtoklásra vonatkozó, része és helyreállt Magyarország teljes állami függetlensége, melyet gondosan megőrizni nekem is egyik fő­­tör­ekvésem. — Szivem sajog, hogy ki vagyok zárva sorsüldözött nemzetemmel a megújhodás mun­kájában való közreműködéstől. Minthogy meg­győződtem, hogy uralkodói jogköröm elfogla­lása most nehéz és elviselhetetlen megpróbál­tatásoknak tenné ki a nemzetet, ismét távo­zom, de távol a nemzettől minden erőmet, ha kell véremet is hazámnak akarom szentelni, a­melytől elszakadni, hűtlenné válni nem fogok soha. — Bízom az isteni gondviselésben, hogy el fog érkezni az a pillanat, amikor ismét szeretett hazámban maradhatok. Amíg ez a pillanat bekövetkezik, arra kérem a magyar nemzetet, támogassa azt a férfiút, aki jelenleg az államfő nehéz és súlyos fele­lősséggel járó tisztjét betölti. Szombathely, 1921. április 2-án Károly. Grátz lemond (Budapest, április 7. Saját tud.) Grátz külügy­miniszter a királylátogatás lezajlása után beszá­molt a nemzetgyűlésen azokról a lépésekről, melyeket a különböző idegen kormányok tettek a Habsburg-restauráció m­­eggátlására. Többek között ezeket mondotta: — Amikor Károly megjelent Magyarországon, a kis antant képviselői sorra jegyzékeket intéztek a magyar kormányhoz. Starcea román követ bejelentette, hogy a Habsburgok visszatérését Románia érdekeivel ellentétesnek tekinti. Március 28-án az olasz és jugoszláv kormányok hasonló­képen nyilatkozott. A prágai kormány pedig kijelentette, hogy esetleg kényszereszközökhöz lesz kénytelen nyúlni. A kormány arra a megállapításra jutott, hogy a szomszédok nem állottak volna meg a puszta fenyegetésnél. Ennélfogva — fáj­dalom — nem volt fenntartható a király Magyarországon maradása. — Mindezekhez hozzájárult az, hogy a nagy­követek tanácsa átnyújtotta tiltakozó jegyzékét. Károly ezek után késznek nyilatkozott a nyom­­bani távozásra, minthogy meggyőződött róla, hogy ittléte veszedelemmel fenyegeti az országot. A­­magyar trón betöltésének joga minden bizony­nyal jogilag egyedül a magyar nemzet belső ügye. Egyedül a magyar nemzet hivatott annak elbírálására, hogy kit akar királyának, idegen kormányok fenyegetései nem kényszeríthetnek olyan államot valamely belügyi intézkedésre, amelynek függetlenségét ők maguk szerződésbe iktatják. Éppen így nem kényszeríthetnek ben­nünket, hogy valakit, akinek, mint magyar em­bernek joga van Magyarországon tartózkodni, a fennálló törvények ellenére távolítsuk el a ma­gyar földről. Legerősebben a király eltávolítását a cseh és jugoszláv kormányok sürgették. Egyidejűleg lépéseket tettek a­ svájci kormánynál, hogy a király svájci területre való visszatérését megaka­dályozzák. — Benes a szenátusban nyilatkozott, hogy Magyarországra rá kell kényszeríteni azt, amit ő demokráciának nevez. Hivatkozik az angol és francia fölfogásra, mely szerint a bel­­ügyekbe való avatkozás visszaélés a hatalommal és ellenkezik az államjog alapfogalmaival. A Népi iga-szerződés okmánya kizár bármiféle há­borús fenyegetést. (Bécs, április 7. Saját tud.) Grátz magyar külügyminiszter lemond, mert neki, mint való­ságos belső titkos tanácsosnak kellett királyát az országból kiutasítania. (Budapest, április 7. Saj­di tud.) A kisgazda­­párt értekezletet tartott, melyen különösen Grátz külügyminiszter nemzetgyűlési beszédével foglal­koztak, mert annak egyes részei a párt egyes csoportjai körében megütközést keltettek. Ezek a csoportok kifejezést adtak a külügyminiszter iránti bizalmatlanságnak. Az értekezlet utasította a párt vezetőségét, hogy tegye meg a további szükséges intézkedéseket a párt érdekében . . Incidens a magyar határon (Bécs, április 7. Drv.) Károly exkirály ked­den délelőtt 53 tagú kísérettel utazott át Ausz­trián. A kíséretében voltak: négy osztrák tiszt- 12 katona, több detektív és azonkívül a szociál­demokraták két képviselője: Sever és Müller. Azonkívül két angol, négy francia és hat olasz tiszt, mint az antant megbizottjai. A különvonat Fehringen való tartózkodása alkalmával a vo­natot kísérő magyar és osztrák katonák között konfliktus támadt, mert a magyar katonák „éljen a magyar király“ kiáltották. Az állomáson a ki­rály nem volt látható, csakis Hunyady gróf lé­pett ki, hogy átvegye az instrukciókat. A murabrucki incidens (Bécs, április 7. Saját tud.) Károly exkirály vonatát Grácból való továbbutaztában a stájer­országi tartományfőnök parancsára Frohnleiten­­ben feltartóztatták, mert úgy hirlett, hogy a mu­ramenti Bruckban többezer munkás szállotta meg a pályaudvart, hogy a vonat továbbhala­dását megakadályozzák. Az osztrák hatóságok többórás tárgyalást folytattak a munkásság vezetőivel. Abban álla­podtak meg, hogy tüntetésképen mintegy száz­ötven munkás jelen lesz a pályaudvaron, mikor a vonat áthalad. A munkásság állotta ígéretét, nyugodtan maradt és a vonat háromórás késés-­t sem minden incidens nélkül áthaladt a brucki pályaudvaron. Megérkezés Svájcba (Budapest, április 7. Saját lud.1 Bochsból je­­­­lentik, a király különvonata délután öt órakor negyedóra késéssel megérkezett. A királyt Kiss­­ling ezredes fogadta és ideiglenes tartózkodási helyül Bernt jelölte ki. Zita Buchsban várta férjét. Svájcból is el akarják távolítani Károlyt (Bázel, április 7. D. T. C.) A svájci jugo­szláv követség tiltakozó jegyzéket adott át a szö­vetségi tanácsnak, amelyben kormánya nevében tiltakozik az ellen, hogy Károly exkirály Svájc­ban letelepedhessen. A szövetségi tanács ma egy jegyzékben vá­laszol a jugoszláv kormánynak és kijelenti, hogy Károly Magyarországon való tartózkodása na­gyobb veszedelmet jelent, mintha Svájcban tar­tózkodik. Egyben kijelenti, hogy Svájcban való tartózkodási engedély megadása a szövetségta­nács joga. A jugoszláv követséggel együtt a cseh­szlovákiai követ is hasonló tiltakozó jegyzéket adott át. Könyvelésben jártas perfekt magyar-német levelezd! azonnali belépésre keresünk. Román nyelvet leírók /»Irvrasr n f»!r 5 l«*! T I AotarÁroikr 5. oldal arollantv mun­kássá­g aas antant ellen mászom munkáskongresszus ArrasversSamban — Szakszer­vezet isiternasionállé (Kolozsvár, április 7.) Március utolsó napján három konferencia kezdődött Amsterdamban Tanácskozásra gyűltek össze a nemzetközi szak­­szervezeti szövetség, a II. internacionálé és a IV (bécsi) internacionálé vezetői. Angliából Shawn Henderson nevével találkozunk, ott volt Adler Frigyes, Longuet, Scheidemann. A konferenciák, noha külön tartották üléseiket és mindvégig hangsúlyozták, hogy nem kooperatív munkát vé­geznek, egyben találkoztak, hogy a munkásság nemzetközi erejét a gazda­sági szakszervezeteken keresztül kell megtalálni. A II. internacionálé és a nemzetközi szak­­szervezeti szövetség tartott együttes ülést is, me­lyen határozati javaslatot hoztak a kormányok ellen a német jóvátétel kérdésben. A határozati javaslat így hangzik: A nemzetközi szakszervezeti konferencia ki­nyilvánítja, hogy a szövetséges államoknak köte­lessége Németországot haladéktalanul felvenni a népek szövetségébe és egy nemzetközi helyre­állítási intézményt megszervezni, mely az újjá­építési munkálatok technikai és financiális műve­leteivel foglalkozik. Ez intézményt a nemzetközi szakszervezet, a munkásszervezetek és az egyes államok hivatalos és szakértő megbízottaiból állítják össze. Az új intézmény a népliga garan­tálása mellett nemzetközi kölcsönt vesz fel. Né­metország az adósság reá eső részét évi ráták­kal fizeti vissza. Németország munkásságának őrködnie kell, hogy a felépítéshez szükséges ösz­­szegek a háborúból hasznot húzó kapitalistákkal fizettettessenek meg. A II. Internacionálé ülésén ugyancsak a hely­reállítás és német jóvátétel kérdésével foglalkoz­tak. Az Independent Labour Party, mely, amint ismeretes, szintén kilépett a II. internacionéléból, csatlakozott az osztrák indítványhoz, mely szerint a munkásság képviselőinek helyet kell szorítani az újjáépítések kérdésében és e célból nagy pro­pagandát fognak indítani Franciaországban. A kommunista sajtó a másod és harmadfe­lesek ez internacionáléjait gúnnyal nézi és invi­tálja a munkásságot a III. internacionálé mosz­kvai kongresszusára, melyet május elején tarta­nak meg. A nemzetközi szocialista mozgalmakkal kap­csolatosan közlik, hogy a spanyol szocialista párt is állást foglal. (Madrid, ápr. 7.) A szocialista párt két gyű­lést tartott, amelyen hosszas és viharos tárgyalá­sok után 241 szavazattal 140 ellen elhatározták a bécsi internacionáléhoz való csatlakozást és egyben állást foglaltak a harmadik internacio­­nálé ellen. A svéd szociáldemokrata párt is gyűlést hí­vott össze, melyen határozni fognak a hovatar­­tozást illetőleg. Jellemző a svéd szocialisták ál­láspontjára, hogy Branting volt szocialista kor­mányelnök mozgalmat indított, hogy a május el­sejei munkásünnepet ne csak a burzsoázia, de a bolsevizmus elleni demonstrációnak is te­kintsék.

Next