Keleti Ujság, 1921. április (4. évfolyam, 63-79. szám)

1921-04-08 / 68. szám

Péntek, 1921 április 8. milliomosokká lesznek. A fiatalember Weiszber­­geket és Weiszburgokat az anyák, lányaik szá­mára akarták megkaparintani, a Weiszberg és Weiszburg lányok hihetetlen módon egy-két hét leforgása alatt mind el voltak jegyezve. Kolozs­vári hatóságoknál is jelentkezett két Weiszberg. A legjobb reményekkel várták a braziliai érte­sítést, sőt kettő mér át is akart utazni Brazíliá­ba, amikor a budapesti polgármesteri hivatal egy közleményt adott ki, amely aztán végleg lerom­bolta a csaknem égboltozatig épített légvárakat. A budapesti polgármesteri hivatal közleménye, amely a tegnap érkezett meg a kolozsvári rend­­őrséghez , egy kis lényegbeli hiba rektifikálá­sára vonatkozott. A távirat ugyanis egy meg­keresés volt arra vonatkozólag, hogy egy Bra­zíliában lakó Weiszberg úgy étesült, hogy egyik nagybátyja, aki Budapesten lakott meghalt , százmillió lejt kitevő vagyonát rá hagyta. — Kö­­rülbelül ő is „rosszul értesült“. — Rablógyilkosság Sopronban, Sopronból jelen­tik. A várányi erdőben a csendőrök egy aggastyán falevelekkel borított holttestére akadtak. A helyszínre kiküldött bizottság megállapította, hogy rablógyilkosság történt. Az aggastyánt fejszecsapásokkal megölték, az­után kirabolták. Közben a sopronkertesi csendőrség jelen­tette, hogy Brückler György ottani gazdálkodó nagyobb pénzösszeggel eltűnt. A rendőrség azonnal beidézte Sopronba Brückler egyik fiát, aki a holttestben apjára ismert. * Orvosi hír. Dr. Krausz Bella fogorvos haza­érkezve rendeléseit újból folytatja Unió­ utca ,2. szám alatt. * Tekintettel arra, hogy a Megyeházának dísz­terme a képkiállítás miatt nem állhat rendelkezésünkre, rendes közgyűlésünket a Redut nagytermében tartjuk meg folyó hó 10-én délelőtt 10 órakor. Hadiárvákat fölsegélyző­ egyesület. F. Chirhr­asu titkár. S. Anastasiu elnök.­­ * A Magyarországgal kötött békeszerződés hiteles szövege bevezetéssel és magyarázó jegy­zetekkel ellátva, rövidesen piacra kerül. Egyetlen gyakorlati ember sem nélkülözheti. Kereskedelmi, ipari, gazdasági, magánjogi vagy közjogi kérdé­sekben e munka nélkül lehetetlen tájékozódni. A vaskos kötet bolti ára 25 lej lesz. Megrendel­hető úgy viszonteladók, mint egyesek részére a kiadónál: Lapkiadó R.-T. vagy a főbizom­ányosnál: Friedmann „Az Est“ hirlapiroda CitijKolozsvár. Könyvkereskedők és más bizományosok sürgősen közöljék, hány példányt kivonnak. SZÍNHÁZ és zene OCO HETI MŰSOR: Péntek . ju-Shi. (Operette-ujdonság, 7-edszer, A Lorbeer Ilona vendégjátékával. Szombat d. u. Falu rossza. Kilencedik ifjúsági elő­adás, igen olcsó helyárakkal, Szentgyörgyi István föllépésével.) Szombat este: Zsidónő. (M. Lévay Ilona első föllépése. Előadás kezdetén a nézőtérre vezető ajtókat bezárják.) Vasárnap d. u.: Cseregyerekek. (Operette-ujdonság, 9-edszer. Mérsékelt helyárakkal.) Vasárnap esSaft Gül baba. (Operette-repriz. Új betanu­lással és uj szereposztással. 69-edszer.) Hétfő : Mi ketten. (Francia bohózat-újdonság, 3-adszor.) üfi kezűen Vígjáték 3 felvonásban. Irta Verneuil Fordította Lakatos László Bemutatta a „Kolozsvári Ma­gyar Nemzeti Színház. Verneuil úr, a tegnapi bemutató szerzője, régi színházi ember. Hosszú idő óta színésze egyik párisi színháznak. Vérbeli francia, bőbe­­szédű, heveskedő, majdnem szertelen és túlteng benne a hagyományos eszpii. Darabja, amelyet múlt évben mutattak be Párisban, azok közül a francia könnyű színpadi termékek közül való, amelyek egynapos, tiszavirág életükben nem állítanak föl összecsomózott nagy problémákat, inkább csak a nevető, majdnem cinikus szatír képpel lépnek keresztül a társadalom szentnek vélt szokásain, vigyázva azonban arra, hogy sen­­kinek se essék bántódása. Éber szemmel szemléli az életet, kifigurázza a furcsaságait, de határt von a meglátásban és csak annyit lát meg, amennyit illik meglátni, ne­hogy bőbeszédében kikotyogjon valami olyat, ami esetleg rosszul esik, akár a törvényhozók vaskalaposságának, akár a kereskedő pénzes zsákjának, vagy talán az egyházaknak. Mindent tagad, ami megvan, de különösképen tagadja akkor, ha az a valami kellemetlen az uralkodó társadalmi osztályoknak, azt az álláspontját vallja, hogy csak az igazságot nehéz bebizonyítani, ami nem igaz, az úgysem fontos, mert a hazugságnak senki sem ül föl. Szociális forradalmak nem bántják, nagy szent akarásokról, amelyet nagy súlyú ökleikkel már­ már betörik a mai társadalom összefoltozott érckapuit, nem vesz tudomást. Ő mindenkié, aki­nek pénze van egy színházi jegyre, hogy meg­­nézze az ő furcsaságait, amelyeket minden eset­­ben a helyzetekből teremt elő. Receptre készül, mint az operett, de sokkal több annál. Figuráit az életből veszi. A beállított alakjai, hű portréi az utcákon szaladó emberek­nek. Van benne rengeteg lélektani valóság, kü­­lön fölépítése van, külön szabályai, célja csak egy: hogy nevethessen, mulattasson, mert Pá­­ris mulatni akar, a párisi író pedig gondoskodik arról, hogy a világ minden ágaskodó nyavalyé­­ját, a nyomorgók átkozódását ne a siró, jajjok harsogják túl, hanem a hangos kacagás, mint akkor, amikor a negyvenkettes ágyuk dübörgő dörejét Párisban a részeg táncmuzsika tompí­­totta, amikor az ágyutüztő­ fáklyaként égő kül­­városi házak kísérteties fényét az előkelő szál­­lók csillárjai homályosították, szürkévé, mert Pá­­ris mulatni akart akkor is. Páris mulatságából importálnak évente egy­két reprezentáns példányt a világ többi városaiba s igy kerültek el a nevesebb Flers és Caillavet színpadi termékein kívül kisebb emberek tipikus francia alkotásai is hozzánk. A „Mi ketten“ bejárta Bécset, Budapestet és — horribile dictu — m­ég Berlint is. Mi Pestről kaptuk, ahol a Vígszínházban játszották. Onnan került André Marsay furcsa házassági komédiája hozzánk. André Marsay huszonkét éves, előkelő szülők gyermeke, akinek csak egy nagy hibája van, hogy minden este reggel jár haza. Hogy éj­szakáit hol tölti, az nem kétséges: a Maxim-mu­­latóban, könnyűvérű hölgyek és jóforkú ifjak tár­saságában. André éjszakai kirándulásai kétségbe­­ejtik a szüleit, de különösen édesanyját, aki el­határozza, hogy megakadályozandó fia züllését, meg fogja házasítani. Már talált is egy megfelelő nőt fia részére, egy akadémikus unokáját, akit bemutat a fiának. A leány tényleg csinos, azon­ban egy nagy hibája van: nem szereti Andrét, mert már van titokban vőlegénye. André pedig Gabriellát szereti, aki viszont nincsen ugyan ro­konságban az akadémiával, de szép, kívánatos és táncosnő. A fiatalok nem titkolják kölcsönös ellenszenvüket, de tekintettel arra, hogy André az esetben, ha megnősül, egy nagyobb vagyonhoz jut, a leány pedig, ha férjhez megy, a francia törvények szerint nagykorú lesz és kikerül nagy­apja gyámsága alól; elhatározzák, hogy a látszat kedvéért és a kínálkozó előnyökért összeháza­sodnak, de csak fiktív házasságot kötnek és egy bizonyos idő múlva elválnak. Megállapodásukról sürgönyileg értesítik a kislány vőlegényét, aki Mexikóban él, ahová búbánatában ment, mert a leány nagyapja ellenezte, hogy feleségül vegye a leányt. A szülők pedig, fogalmuk sincs a titkos megállapodásról és boldogan veszik tudomásul gyermekeik egybekelését. Az esküvő lege azt is megtörténik, vagyis inkább csak a külső formaságok folynak le zavartalanul, mert bér az ifjú pér nászútra is el­utazik, de a házas életet nem kezdik meg, hanem megállapodásukhoz híven külön élnek, sőt André egy igen szellemes csalafintasággal még a szeretőjét is elhozza nászútjára. A tréfa­­nászút zavartalanul folyna le, ha váratlanul nem érkezne meg Edmond Jonville, André felesé­gének vőlegénye. Jonville igen furcsa tanárfigura. Összeférhetetlen, veszekedő és ahelyett, hogy hálás lenne Andrénak azért, mert feleséghez segíti, féltékenységével mindenkit agyongyötör. A leány, illetve az asszony­leány kezd ki­ábrándulni rég nem látott első szerelméből, de a megállapodás szerint válnia kell a férjétől. Sok huza­vona után megállapodnak tehát egy formában: abban, hogy André in flagranti rajta­kapja feleségét a vőlegényével és ennek alapján megindítja a válópert felesége ellen. A dolgok ezután már természetesen folynak maguktól. Azaz: André nem kapja rajta a feleségét in flagralni, mert az végkép kiábrándult a vőlegé­nyéből, hanem azt veszi észre, hogy ő tulajdon­képen a férjét szereti, aki valójában nem is a férje még, de most már azon van, hogy mennél sürgőseb­ben azzá tegyen. André körülbelül ugyanilyen lelki metaformózison megy át és hogy minden­kinek igaza legyen, a közönségnek, a szerzőnek és a színészeknek is, az ifjú pár végre hatnapos házasság után be­evez a családi boldogságba. Ez a darab szüksége, feltarkítva rengeteg ötlettel, szellemes mondással. Kár, hogy ezekből az ötletekből igen keveset hozott ki a tegnapi előadás. A francia vígjátékok rendezésének egészen különös technikája van, amely abban kulminál, hogy a gyorsan pergő ötletes dialógusokat film­szerűéig pergetve hozzák ki és ez által állandó jókedvben tartják a nézőt. A francia vígjáté­koknál a szavakon és a helyzeteken van poén és nem a gondolatok beállításán. Nincsenek ki­várások, szünetek. Egy fordulatra szalad végig az egész cselekmény. A „Mi ketten“ rendezője úgy látszik mindezekről megfeledkezett. Az elő­adást három és félóra hosszat húzta, a dialógu­sokat hosszú szünetek unalmassá tették, az egyes csoportok beállítása erőltetett volt, úgy annyira, hogy a darab, amelynek konstrukciója föltétlenül erős és egységes, szétfolyó lett a hibás rendezés miatt. André szerepét Lengyel Vilmos játszotta igen nagy művészi készséggel bár — különösen a második felvonásban — néhol teljesen kizökkent a helyes koncepcióból. Izsák­y Margit az asszony­­menyaszony szerepében nem volt mindenütt illúziókeltő, sokszor erőltetettnek látszott. Vala­hogy olyan benyomást keltett ő is meg Lengyel is, mintha minden rendezői instrukció nélkül ját­szanék a szerepüket, teljesen egyénien — füg­getlenül egymástól, összjáték nélkül. Mihályffy olyan élethűen adta vissza a parai­itikus akadé­mikus figuráját, mintha hosszú ideig tanulmá­nyozta volna valamelyik ilyen tudós társaságot. Elsőrendű alakítást nyújtott. Táray tévesen a szánalmas tanár figurája helyett egy hadakozó marionett-figurát játszott. Hort Idi az egyik ko­­kott szerepében ügyeskedett. A premier publikuma nagy tetszéssel fogadta a darabot. O. K. : A tizenkétszázalékos jegyadó. Megírtuk, hogy Eftimiu Viktor, a színházak vezérigazgatója a kolozsvári magyar színházat mentesítette a szín­házi jegyadó fizetése alól s felhívta Janovics Je­nőt, hogy tegyen előterjesztést a többi kulturális missziót teljesítő magyar színházak mentesítése tárgyában is. Janovics meg is tette előterjesztését s ma már meg is érkezett a pénzügyigazgatóság­hoz az a rendelet, mely a nagyváradi, lugosi, zilahi, szatmári, székelyhídi, aradi, medgyesi és marosvásárhelyi társulatokat is mentesít a jegy­adó fizetése alól. * Zenei Szemle. Járosy Dezső zeneakadémiai tanár folyóirata most megjelent áprilisi számának bevezető cikke „A párisi csoda“ címen a Wagner kultusz fran­cia és amerikai felújulásáról értesíti, míg a Beethoven „Az ember“ című halhatatlan zeneköltő emberi unat­kozásait méltatja. A tárcarovat egyúttal Slezák Leó kamaraénekestől ered, a „Rovás“ ban a mostani zenei élet ocsmányságait ostorozza. A zeneiskolák szemléje gazdag európai zenei hítszemle s irodalom zárják le e terjedelmes szám anyagát. Évi előfizetése 24 lej. * A színházi iroda hírei. Vasárnap este Martos és Huszka „Gül babá“-ja kerül ismét színre. — „Ju- Shi“ legközelebbi előadása pénteken este lesz. —‘ „Zsidónő“ szombaton este kerül előadásra. * A fil­riszinházak hírei. „Fedora“-t szombattól játssza az Egyetem-mozgó. — Ifjúsági mozgóelőadás a jövő szombaton, lesz a Színkörben. — „Judex“ má­sodik része, az „Üres koporsó“ vasárnapig látható az Urániában. — A „Névtelen vár“, a jövő héten látható az Egyetem-mozgóban. — „Isten veted szerelem . ..“ a jövő héten az Apolló fogja játszani. — „Little Fox“, az Apollóba látható pénteken, szombaton vasárnap. A „Keleti Újság“ előfizetési árai: Egy hónapra . 2?— Lej­j Félévre . . . ISO*— Lej Negyedévre. . 78‘— „­­ Egész évre . 240'— „ 7. oldal KÖZGAZDASÁG Az erdélyi fakereskedők memoranduma a kormányhoz. A bukaresti gazdasági konferen­ciával kapcsolatosan az erdélyi fakereskedők memorandumot nyújtottak be a kormányhoz, hogy utasítsa a CFR­-t a fakereskedőktől vásárolt milliókat érő fakészlet kifizetésére. Változtassa meg a szállítási és kiutalási sorrendet, mely a fatermelést sokszor hónapokig elzárja a szállítás­tól. A kocsielosztó bizottságot szüntesse be, na­ponta legalább 10 szerelvény épületfát irányítson Galacra, 5-öt pedig Magyarországra. Erdély épü­­letfakészlete mind coll méretekben van vágva és e termelvények csak Magyarországon helyez­hetők el. Országos érdek a kereskedelmi össze­köttetés felvétele Magyarországgal és Bulgáriá­val. Végül tiltakozik a CFR túl magas díjtételei ellen. Az adómentes jövedelemminimum. Buka­restből jelentik. A pénzügyminiszter ma benyúj­totta a jövedelmi adóról szóló törvényjavaslatot. A javaslat szerint a jövedelemadóalap minimuma falvakban 2500 lej, 50.000 lakosnál kevesebbel biró városokban 3000 lej, 100.000 lakosig 3500 lej, ezen felüli lakossal biró városokban 4000 lej évi jövedelemadó. (R. T. I.) A Duna-konferencia tárgyalásai­ Páriából jelentik. A Duna-konferencia tegnap újból össze­ült. Mivel azonban a bizottság tagjai közül többen még nem érkeztek vissza a barcelonai közlekedésügyi kongresszusról, az ülést elhalasz­tották 8-ára, amikor is a nemzetközi konvencióra vonatkozó javaslatot fogják tárgyalni. Tőzsdei tudósítások. Budapesti tudósítónk április 6-iki távirati jelentése: Budapesti tőzsde: Napóleon 965—930, font 1100-130, dollár 279—70, frank 2100—2250, Lengyel márka 39—36, Márka 470—457, Lira 1200-30, Wien 45, Rubel 127, Lej 410—395, Sokol 391-401, Dinar 770-74. Felelős szerkesztő: ZÁGONI ISTVÁN Nyomatott a Lapkiadó és Nyomdai Hírintézet Részvénytársasu­g korporjó­ján, Cluj-Kolozsvár, str. Universităţii 3. Telefonszámok: 6—64 és 6—94 Cenzurat: E. D. MACELARIU

Next