Keleti Ujság, 1921. június (4. évfolyam, 113-119. szám)

1921-06-04 / 113. szám

4. oldal. bér nyilatkozott a pártal­akítás és aktivitás mel­lett. Tudniillik Ön csak erről az „öt emberiről tud. De erről, az öt emberről legalább pozitív tudása van Önnek, mi azonban Önről és társai­ról nem tudunk semmit sem, aki pedig szerény­telenebb nálunknál (öt embernél), akik csak egy meghívót küldtünk ki népünknek, hogy jöjjön és nyilatkozzék. Ön pedig a saját névte­len neve plurális majestatis-ával dorgál, fedd, gyanúsít, népeket utasít rendre, stb. 4. Mert ön és névtelen társai szerint a „Magyar Szövetség" megindulása előtt a külön­böző politikai állásponton levő csoportok abban állapodtak meg egymással, hogy egyedül a „Magyar Szövetség“ lesz hivatott dönteni afölött, szükséges-e politikai pártok alakítása, vagy sem.“ Ugyan kérem, kedves Anonymus úr. Ne ka­cagtassa magát. Hiszen ez abszurdum. Józan fővel hogyan képzelte el ezt? Miképpen dönt*­het valami felett már most az a „Magyar Szö* vetség", amelyik még ezután születik meg­­ ? Természetes, hogy szervezkedési szándékunkat és arról való döntést nem jelenthettük be an* nak a „Magyar Szövetség“ nek, melynek meg­teremtéséhez mi is,­­ ha népünk erre vonat­­­kozólag megadja a maga felhatalmazását,­­ teljes erőnkkel és lelkes odaadásunkkal hozzá akarunk járulni. Önt pedig nem is ismertük, de különböző politikai állásponton levő csoportokat sem ismerünk, mi szegény falusiak. De azt hit­­tük, hogy itt Erdélyben ami magyar van, az ma mind egy politikai állásponton lehet csupán. Dehát miért nem jöttek ide ki hozzánk, kedves uraim ? Önnek, kedves uram, talán szabadjegye is van , 1. osztályra és gyorsvonatra és mi nem vagyunk a világ végén. Miért nem jöttek két és fél keserű esztendő óta ide ki, a dolgozó, szen­vedő, tévelygő és már-már kételkedő nép közé. Mondták volna meg, mit akarnak, mit gondol­­nak nekünk is, ne csak egymás közt diskurálják meg a mi sorsunkat. Így ne csodálkozzanak, ha végre nekünk eszün­kbe jutott, hogy immár talán megpróbáljuk a magunk talpán áll­ni. És összehívtuk a népet, amelyet Önök nem hívtak össze, hogy megkér­dezzük őt, mit szól ahhoz, amit mi kifundál­­tunk? Azt hiszem végeredményben Önt is ez kell, hogy érdekelje. Minket feltétlenül ez érdekel csupán ebben a dologban. Viszont egy közvetített ezirányú kérdésemre még a tél végén szintén közvetett után Grand­­pierre Emil dr.-nak azt a válaszát könyveltem el, hogy a lényeg az, hogy a magyarság bár­milyen formában és módon tömörülve csatlakozzék ahhoz a Magyar Szövetséghez, melynek hivatása lesz minden magyar tömörülés összefoglalása. Ehhez a válaszhoz igyekeztünk magunkat tartani. 5. Hogy Erdélyben volt-e, illetőleg van-e feudalizmus és a magyar társadalmi osztályok között vannak-e, avagy nincsenek súlyos érdek­­ellentétek, arról nem vitatkozom, hanem utasítom Önt a néphez. Majd az megadja a választ. Ha azonban restelli az utazgatást a sáros falukon, akkor írjon egy levelet az udvarhely megyei Kis­gazda Szövetséghez, az is megadja önnek a szükséges felvilágosításokat. 6. Mindenesetre meglátjuk annak idején, hogy a magyarság egységes, vagy többféle párt­ban fog-e tömörülni. Azonban, hogy az összes­­esetleg többféle­ magyar pártnak a Magyar Szö­vetség központi irányítása mellett kelljen működ­niük, az nem épen olyan természetes, mint azt Anonymus uram gondolja. Különösen most, ami­kor Magyar Szövetség még nincsen, épen úgy, mint ahogyan politikai magyar párt sincsen, csak szeretnék, hogy legyen és dolgozunk azért, hogy legyen. A megszületendő szövetségnek fel­adata lesz, hogy a magyar tömörüléseket (nem­csak pártokat, de azokat is), közös munkára össze tudja fogni. Ezt kívánjuk mi is (et tu­d­a­­szegi emberek). 7. Mindazonáltal Anonymus Úr úgy gon­dolja, hogy pártalakításra „később tényleg szük­ség lehet“. De ma elítélendő, mert a magyarság egyetemes érdekeit veszélyezteti. Tehát „várjanak a kalotaszegiek“. Kedves Anonymus Úr! Felté­telezem, hogy ön ismeri Petőfit, sőt a költemé­nyeit olvasta és azok közül a „Pató Pál“-t is. Mondja, nincsen ön véletlenül atyafiságban ez­zel az érdemes, tekintetes, nemes és nemzetes úrral ? Bár anyai ágon! Csak azért érdekelne, mert ez esetben megérteném Önt rögtön. Viszont lehetséges, hogy ön nem tudja, de mi itt nem tartjuk a rokonságot azzal az érdemes úrral. Sőt őszintén örvendünk, hogy a fajtája kissé megrit­kult már. Aztán ma, kérem szívesen, 1921-et írunk és a hátunk megett háború, forradalom és megszállás .. . Előttünk pedig nem Önök álla­nak, hanem nagy, fáradságos, kemény munka. Azt nekünk kell elvégeznünk, tudjuk jól... De megnyugtatjuk. Mi „öt emberek“ egyebet nem csinálunk, mint megkérdezzük a mi népün­ket ; ha az lesz a válasz: „várjunk még", akkor várni fogunk. Nem addig, amíg majd Anonymus uramtól megkapjuk az engedelmet a szervezke­désre, de addig, amíg népünk azt mondja egy­szer: „most már ne várjunk tovább“. Ha azonban népünk most már indulni akar, akkor,­­ még ha Anonymus uram tolvajt is ki­élt , indulni fogunk. Menni fogunk együtt a Ma­gyar Szövetséggel, a szövetség is úgy akarja, de mindenesetre együtt Erdély dolgozó, munkájából élő népével. Ezek után kérem Anonymus urat, hogy ne vágjon Ön az események elébe, de várja be nyugodtan (mert hej, ráér Ön arra még!), míg a nép dönt erről a kérdésről, nem pedig különböző politikai álláspontokat képviselő Anonymus urak. A nép döntése ellen aztán sem Önnek, sem ne­kem úgy sincsen felebbezési jogunk. Végül pedig kijelentem, hogy ezt a levelet nem a kalotaszegi nép, sőt nem is „öt emberek“, de a magam szerény nevében írtam. Tehát én vagyok érette felelős csupán önnel és bárki mással szemben. Senki más ! Szténa, 1921 június 3. Kós Károly, aki­ építészmérnök. tfWWWWAWWWWWWWW&WwWWftA# Lenin az államkapitalizmusról Villamossági központok nélkül nincs szo­­cialista termelés — Átmeneti programm (Kolozsvár, június 3.) Megírtuk, hogy Lenin a „Krasznaja Nov“ című revüben feltűnést keltő cikket írt, amelyben az államkapitalizmushoz való részleges visszatérést jelenti be. A rendkí­vül érdekes cikket itt adjuk : „A nyomor és a züllés oly nagy mérvű Oroszországban, hogy a szocializált állami nagy­ipart nem vagyunk képesek hamarosan megte­remteni. Nagy gabonakészletre volna szüksé­günk a központokban, amelyekkel azonban nem rendelkezünk. Ezért egyelőre a kicsiny vállala­tokat kell támogatnunk, amelyeknek nincs szük­ségük sem gépekre, sem nagy nyersanyagkész­letre, sem sok fűtőanyagra s nagyobb élelmi­­szerkészletre sem. Ez természetesen a kis­pol­gárok és a kisebb tőkék újjászületését jelen­tené. Mihelyt pedig léteznek kistermelők, osto­baság és öngyilkosság lenne, ha megtiltanák az áruk magánforgalmának fejlődését, azaz más­szóval­­ a kapitalizmust. Nem a kapitalizmus fejlődését kell eltiltani, hanem irányítani inkább arra, hogy állami kapitalizmussá váljék. Ez lehetsé­ges is, mert állami kapitalizmus mér meg is van , a diktatúrával megegyezik és a pátriárká­­lis kisbirtokkal szemben előhaladást jelent. „Az állami kapitalizmus első formáját az engedélyek alkotják. A munkások és parasztok kormánya megengedi az ilyen kapitalistáknak, hogy a mi iparunkban részt vehessenek , azon­ban kiköti magának az ellenőrzést.“ „Az állami kapitalizmus második formája a szövetkezetek. Ezek gyűjtik össze a kicsiny tő­kék tulajdonosait. Hiszen tudatlanság és bűn lenne, ha nem ismernők el, hogy a szövetke­zetek joga és szabadsága, a kapitalizmus joga és szabadsága is. A szövetkezet, mint a tőke intézménye hasznunkra van ; mint kereskedelmi intézmény még előnyösebb, mint a magánkeres­kedelem. A Szövetkezet a különböző osztályok­hoz tartozó emberek millióinak egyesülését köny­­nyíti meg és ezért nagyfontosságú a jövőbeli társadalmi alakulás szempontjából.“ „Az állami kapitalizmus harmadik formája az, hogy az állam igénybe veszi a kereskedőket, megbízza őket, hogy meghatározott százalékok mellett az állami ipari termékeket eladják, vagy vásárolják meg a kicsiny termelők iparcikkeit“. „A negyedik alak az, midőn az állam né­mely vállalkozó és kapitalista műhelyeit, erdőit stb. bérbeveszi. Ez hasonlít az idegen kapitalis­táknak adott engedmények alapjához“. Mindez tehát nem egyéb, — jegyzi meg a „Luptătorul“ — mint a kapitalizmushoz való visszatérés, amit Lenin alábbi kinyilatkoztatása méginkább megerősít: „Mi — írja Lenin — csak elővédjei vagyunk a proletáriátusnak és ne feledjük, hogy az elő­véd csak csekély része a proletériátusságnak, emez pedig viszont a lakosságnak csak egyik része. Ebből a helyzetből csak úgy juthatunk ki kedvezően, ha számolunk a további előhaladás eszközeivel is. Nézzünk csak szét Oroszország térképén, amely oly mérhetetlen területet foglal magában, amelyen öt nagy civilizált állam is elférhetne. Ezen az óriási területen is pátriárkális viszonyok vannak s jelentékenyszámu félbarbár népek laknak. Gondoljuk el a vasút, mint és minden civilizáció nélkül való orosz területeket nagy városaikkal és nagy kapitalistáikkal. Lehet­séges-e ezekből az állapotokból átmenet nélkül a szocialista államalakulatba átmenni? Igen is lehetséges lenne, ha legalább tíz nagyszabású villamossági központunk lenne, amihez azonban legalább 10 évi előkészítő munka volna szük­ Szombat, 1921 június 3­4. séges. Ez az időköz pedig csak akkor rövidül­hetne meg, ha Angliában, Amerikában és Né­metországban kitörne a forradalom“. „A kapitalizmus a szocializmusra nézve nem jó, de haladás a középkori állapotokhoz, a kicsiny termeléshez és a bürokratizmushoz képest. Amennyiben nem lehet közvetlenül át­lépni a szocializmusba, a kapitalizmus nélkü­lözhetetlen fázisa a termelés és a csere viszony­latainak“. A magyar-csehszlovák tárgyalások Cseh-magyar kereskedelmi szerződés — A csehszlovákiai magyar vállalatok sorsa — A lebélyegzésből eredő károk kérdése — A Kassa—oderbergi magyar alkalma­zottai — A Pozsony—bécsi villamos sorsa (Bécs, június 3. A .,Keleti Újság, bécsi szer­­kesztőségétől.) Amint mér múltkori tudósításunk­­ban jelentettük, Csehszlovákia és Magyarország megbízottai a húsvét előtt megszakadt tárgyalá­sokat újból felveszik. A tárgyalásoknak már 25-ére kellett volna megindulnia, közbejött aka­dályok folytán azonban kezdetüket néhány nap­pal el kellett halasztani. A két állam közötti előzetes megállapodás szerint a jogügyi, politikai és pénzügyi bizottság Prágában, a kereskedelmi és forgalomügyi bi­zottság pedig Budapesten fog ülésezni. Az ősz­­szes bizottségok előreláthatólag három héten belül munkájukat befejezik. Úgy magyar, mint cseh körökben is a várható eredményeket igen kedvezően ítélik meg. A főképpen agroroszág jellegű Magyarország és a nagy iparral rendel­kező Csehszlovákia egymást a legszerencséseb­ben egészítheti ki, a magyar ipar és cseh ipar közötti konkurrencia pedig,­­ tekintve, hogy a két állam ipara egészen más természetű ipar­cikkeket gyárt, csak igen kis területre szorítkozik. Végső eredményben tehát a mostani tárgyalé­­sok egy nagyszabású, széleskeretű kereskedelmi szerződéshez vezetnek. Egy ilyen megállapodás pedig, amely a normális forgalmat a két állam között lehetővé tenné, mindkét országra nézve igen nagy fontosságú volna. Magyarország nyersanyagot, félgyártmányt és élelmiszert szállítana, Csehszlovákia pedig kész iparcikkeket, félgyártmányokat és szenet. Csehszlovákia, amely­­a volt monarkia iparénak mintegy hatvan százalékát vette át, kénytelen a túlprodukcióra dolgozni és így Csehszlovákia egész gazdasági és kereskedelmi politikájának abban az irányban kell haladnia, hogy ipará­nak megfelelő előadási piacot biztosítson. Ma­gyarországnak pedig, eltekintve attól, hogy a cseh kereskedelmi szerződés az első lépést je­­lentené, hogy eddigi izoláltságából kiléphessen, a cseh szénre is sürgős szüksége van. A mostani tárgyalások elé mindkét részről tehát a legnagyobb várakozással tekintenek. A budapesti és prágai tárgyalásokon a múltkori cikkünkben felsorolt kérdéseken kívül még igen fontos szerepet fog betölteni a csehszlovákiai kereskedelmi és ipari vállalatok sorsa. Szlová­kiában számos olyan vállalat van, amelynek működési helye Csehszlovákia, központja azon­ban Budapesten vagy más magyar városban van. Csehszlovákia most már azt követeli, hogy ezek a vállalatok központjukat is Csehszlová­kiába tegyék át. Igen nagy fontossággal bírnak a forgalomügyi tárgyalások, amelyeket Buda­pesten folytatnak le. Amíg a két állam között függőben levő többi kérdést mér a brucki tár­gyalásokon is szóba hozták és az anyagot feldolgozták, a forgalomügyi tanácskozások csak most kerülhetnek először megvitatásra. Említést érdemel még egy csomó más kérdés is, amely a két állam között ugyancsak most lesz végle­gesen elintézve. Ezek közé tartozik a lebélyeg­zésből eredő károk, a Kassa-oderbergi vasút magyar alkalmazottjainak és a pozsonyi-bécsi villamos vasút megváltásának a kérdése. A csehszlovákiai pénzlebélyegzés idején a határvonal mentén azokon a területeken, ame­lyeket ideiglenesen tartottak megszállva, vala­mint a határvonalakhoz közel eső területeken, a magyar állampolgárok bankjegyeit is lebélye­gezték. Ennek folytán a bankjegyek tulajdo­nosai a csehek visszavonulása után ezeket a bankjegyeket már nem tudták értékesíteni. Az érdekeltek az őket ért károkat panasz formájá­ban annak idején a szövetségközi misszióknak hozták tudomásukra és azoknak az interven­cióját kérték. A szövetségközi missziók taná­csára a magyar kormány a Csehszlovák állam­mal közvetlen tárgyalásokat indított, az érde­keltek kártalanítása céljából. A magyar kormány ezeken a tárgyalásokon azt az álláspontot fog.

Next