Keleti Ujság, 1921. június (4. évfolyam, 113-119. szám)
1921-06-04 / 113. szám
4. oldal. bér nyilatkozott a pártalakítás és aktivitás mellett. Tudniillik Ön csak erről az „öt emberiről tud. De erről, az öt emberről legalább pozitív tudása van Önnek, mi azonban Önről és társairól nem tudunk semmit sem, aki pedig szerénytelenebb nálunknál (öt embernél), akik csak egy meghívót küldtünk ki népünknek, hogy jöjjön és nyilatkozzék. Ön pedig a saját névtelen neve plurális majestatis-ával dorgál, fedd, gyanúsít, népeket utasít rendre, stb. 4. Mert ön és névtelen társai szerint a „Magyar Szövetség" megindulása előtt a különböző politikai állásponton levő csoportok abban állapodtak meg egymással, hogy egyedül a „Magyar Szövetség“ lesz hivatott dönteni afölött, szükséges-e politikai pártok alakítása, vagy sem.“ Ugyan kérem, kedves Anonymus úr. Ne kacagtassa magát. Hiszen ez abszurdum. Józan fővel hogyan képzelte el ezt? Miképpen dönt*het valami felett már most az a „Magyar Szö* vetség", amelyik még ezután születik meg ? Természetes, hogy szervezkedési szándékunkat és arról való döntést nem jelenthettük be an* nak a „Magyar Szövetség“ nek, melynek megteremtéséhez mi is, ha népünk erre vonatkozólag megadja a maga felhatalmazását, teljes erőnkkel és lelkes odaadásunkkal hozzá akarunk járulni. Önt pedig nem is ismertük, de különböző politikai állásponton levő csoportokat sem ismerünk, mi szegény falusiak. De azt hittük, hogy itt Erdélyben ami magyar van, az ma mind egy politikai állásponton lehet csupán. Dehát miért nem jöttek ide ki hozzánk, kedves uraim ? Önnek, kedves uram, talán szabadjegye is van , 1. osztályra és gyorsvonatra és mi nem vagyunk a világ végén. Miért nem jöttek két és fél keserű esztendő óta ide ki, a dolgozó, szenvedő, tévelygő és már-már kételkedő nép közé. Mondták volna meg, mit akarnak, mit gondolnak nekünk is, ne csak egymás közt diskurálják meg a mi sorsunkat. Így ne csodálkozzanak, ha végre nekünk eszünkbe jutott, hogy immár talán megpróbáljuk a magunk talpán állni. És összehívtuk a népet, amelyet Önök nem hívtak össze, hogy megkérdezzük őt, mit szól ahhoz, amit mi kifundáltunk? Azt hiszem végeredményben Önt is ez kell, hogy érdekelje. Minket feltétlenül ez érdekel csupán ebben a dologban. Viszont egy közvetített ezirányú kérdésemre még a tél végén szintén közvetett után Grandpierre Emil dr.-nak azt a válaszát könyveltem el, hogy a lényeg az, hogy a magyarság bármilyen formában és módon tömörülve csatlakozzék ahhoz a Magyar Szövetséghez, melynek hivatása lesz minden magyar tömörülés összefoglalása. Ehhez a válaszhoz igyekeztünk magunkat tartani. 5. Hogy Erdélyben volt-e, illetőleg van-e feudalizmus és a magyar társadalmi osztályok között vannak-e, avagy nincsenek súlyos érdekellentétek, arról nem vitatkozom, hanem utasítom Önt a néphez. Majd az megadja a választ. Ha azonban restelli az utazgatást a sáros falukon, akkor írjon egy levelet az udvarhely megyei Kisgazda Szövetséghez, az is megadja önnek a szükséges felvilágosításokat. 6. Mindenesetre meglátjuk annak idején, hogy a magyarság egységes, vagy többféle pártban fog-e tömörülni. Azonban, hogy az összesesetleg többféle magyar pártnak a Magyar Szövetség központi irányítása mellett kelljen működniük, az nem épen olyan természetes, mint azt Anonymus uram gondolja. Különösen most, amikor Magyar Szövetség még nincsen, épen úgy, mint ahogyan politikai magyar párt sincsen, csak szeretnék, hogy legyen és dolgozunk azért, hogy legyen. A megszületendő szövetségnek feladata lesz, hogy a magyar tömörüléseket (nemcsak pártokat, de azokat is), közös munkára össze tudja fogni. Ezt kívánjuk mi is (et tudaszegi emberek). 7. Mindazonáltal Anonymus Úr úgy gondolja, hogy pártalakításra „később tényleg szükség lehet“. De ma elítélendő, mert a magyarság egyetemes érdekeit veszélyezteti. Tehát „várjanak a kalotaszegiek“. Kedves Anonymus Úr! Feltételezem, hogy ön ismeri Petőfit, sőt a költeményeit olvasta és azok közül a „Pató Pál“-t is. Mondja, nincsen ön véletlenül atyafiságban ezzel az érdemes, tekintetes, nemes és nemzetes úrral ? Bár anyai ágon! Csak azért érdekelne, mert ez esetben megérteném Önt rögtön. Viszont lehetséges, hogy ön nem tudja, de mi itt nem tartjuk a rokonságot azzal az érdemes úrral. Sőt őszintén örvendünk, hogy a fajtája kissé megritkult már. Aztán ma, kérem szívesen, 1921-et írunk és a hátunk megett háború, forradalom és megszállás .. . Előttünk pedig nem Önök állanak, hanem nagy, fáradságos, kemény munka. Azt nekünk kell elvégeznünk, tudjuk jól... De megnyugtatjuk. Mi „öt emberek“ egyebet nem csinálunk, mint megkérdezzük a mi népünket ; ha az lesz a válasz: „várjunk még", akkor várni fogunk. Nem addig, amíg majd Anonymus uramtól megkapjuk az engedelmet a szervezkedésre, de addig, amíg népünk azt mondja egyszer: „most már ne várjunk tovább“. Ha azonban népünk most már indulni akar, akkor, még ha Anonymus uram tolvajt is kiélt , indulni fogunk. Menni fogunk együtt a Magyar Szövetséggel, a szövetség is úgy akarja, de mindenesetre együtt Erdély dolgozó, munkájából élő népével. Ezek után kérem Anonymus urat, hogy ne vágjon Ön az események elébe, de várja be nyugodtan (mert hej, ráér Ön arra még!), míg a nép dönt erről a kérdésről, nem pedig különböző politikai álláspontokat képviselő Anonymus urak. A nép döntése ellen aztán sem Önnek, sem nekem úgy sincsen felebbezési jogunk. Végül pedig kijelentem, hogy ezt a levelet nem a kalotaszegi nép, sőt nem is „öt emberek“, de a magam szerény nevében írtam. Tehát én vagyok érette felelős csupán önnel és bárki mással szemben. Senki más ! Szténa, 1921 június 3. Kós Károly, aki építészmérnök. tfWWWWAWWWWWWWW&WwWWftA# Lenin az államkapitalizmusról Villamossági központok nélkül nincs szocialista termelés — Átmeneti programm (Kolozsvár, június 3.) Megírtuk, hogy Lenin a „Krasznaja Nov“ című revüben feltűnést keltő cikket írt, amelyben az államkapitalizmushoz való részleges visszatérést jelenti be. A rendkívül érdekes cikket itt adjuk : „A nyomor és a züllés oly nagy mérvű Oroszországban, hogy a szocializált állami nagyipart nem vagyunk képesek hamarosan megteremteni. Nagy gabonakészletre volna szükségünk a központokban, amelyekkel azonban nem rendelkezünk. Ezért egyelőre a kicsiny vállalatokat kell támogatnunk, amelyeknek nincs szükségük sem gépekre, sem nagy nyersanyagkészletre, sem sok fűtőanyagra s nagyobb élelmiszerkészletre sem. Ez természetesen a kispolgárok és a kisebb tőkék újjászületését jelentené. Mihelyt pedig léteznek kistermelők, ostobaság és öngyilkosság lenne, ha megtiltanák az áruk magánforgalmának fejlődését, azaz másszóval a kapitalizmust. Nem a kapitalizmus fejlődését kell eltiltani, hanem irányítani inkább arra, hogy állami kapitalizmussá váljék. Ez lehetséges is, mert állami kapitalizmus mér meg is van , a diktatúrával megegyezik és a pátriárkális kisbirtokkal szemben előhaladást jelent. „Az állami kapitalizmus első formáját az engedélyek alkotják. A munkások és parasztok kormánya megengedi az ilyen kapitalistáknak, hogy a mi iparunkban részt vehessenek , azonban kiköti magának az ellenőrzést.“ „Az állami kapitalizmus második formája a szövetkezetek. Ezek gyűjtik össze a kicsiny tőkék tulajdonosait. Hiszen tudatlanság és bűn lenne, ha nem ismernők el, hogy a szövetkezetek joga és szabadsága, a kapitalizmus joga és szabadsága is. A szövetkezet, mint a tőke intézménye hasznunkra van ; mint kereskedelmi intézmény még előnyösebb, mint a magánkereskedelem. A Szövetkezet a különböző osztályokhoz tartozó emberek millióinak egyesülését könynyíti meg és ezért nagyfontosságú a jövőbeli társadalmi alakulás szempontjából.“ „Az állami kapitalizmus harmadik formája az, hogy az állam igénybe veszi a kereskedőket, megbízza őket, hogy meghatározott százalékok mellett az állami ipari termékeket eladják, vagy vásárolják meg a kicsiny termelők iparcikkeit“. „A negyedik alak az, midőn az állam némely vállalkozó és kapitalista műhelyeit, erdőit stb. bérbeveszi. Ez hasonlít az idegen kapitalistáknak adott engedmények alapjához“. Mindez tehát nem egyéb, — jegyzi meg a „Luptătorul“ — mint a kapitalizmushoz való visszatérés, amit Lenin alábbi kinyilatkoztatása méginkább megerősít: „Mi — írja Lenin — csak elővédjei vagyunk a proletáriátusnak és ne feledjük, hogy az elővéd csak csekély része a proletériátusságnak, emez pedig viszont a lakosságnak csak egyik része. Ebből a helyzetből csak úgy juthatunk ki kedvezően, ha számolunk a további előhaladás eszközeivel is. Nézzünk csak szét Oroszország térképén, amely oly mérhetetlen területet foglal magában, amelyen öt nagy civilizált állam is elférhetne. Ezen az óriási területen is pátriárkális viszonyok vannak s jelentékenyszámu félbarbár népek laknak. Gondoljuk el a vasút, mint és minden civilizáció nélkül való orosz területeket nagy városaikkal és nagy kapitalistáikkal. Lehetséges-e ezekből az állapotokból átmenet nélkül a szocialista államalakulatba átmenni? Igen is lehetséges lenne, ha legalább tíz nagyszabású villamossági központunk lenne, amihez azonban legalább 10 évi előkészítő munka volna szük Szombat, 1921 június 34. séges. Ez az időköz pedig csak akkor rövidülhetne meg, ha Angliában, Amerikában és Németországban kitörne a forradalom“. „A kapitalizmus a szocializmusra nézve nem jó, de haladás a középkori állapotokhoz, a kicsiny termeléshez és a bürokratizmushoz képest. Amennyiben nem lehet közvetlenül átlépni a szocializmusba, a kapitalizmus nélkülözhetetlen fázisa a termelés és a csere viszonylatainak“. A magyar-csehszlovák tárgyalások Cseh-magyar kereskedelmi szerződés — A csehszlovákiai magyar vállalatok sorsa — A lebélyegzésből eredő károk kérdése — A Kassa—oderbergi magyar alkalmazottai — A Pozsony—bécsi villamos sorsa (Bécs, június 3. A .,Keleti Újság, bécsi szerkesztőségétől.) Amint mér múltkori tudósításunkban jelentettük, Csehszlovákia és Magyarország megbízottai a húsvét előtt megszakadt tárgyalásokat újból felveszik. A tárgyalásoknak már 25-ére kellett volna megindulnia, közbejött akadályok folytán azonban kezdetüket néhány nappal el kellett halasztani. A két állam közötti előzetes megállapodás szerint a jogügyi, politikai és pénzügyi bizottság Prágában, a kereskedelmi és forgalomügyi bizottság pedig Budapesten fog ülésezni. Az őszszes bizottségok előreláthatólag három héten belül munkájukat befejezik. Úgy magyar, mint cseh körökben is a várható eredményeket igen kedvezően ítélik meg. A főképpen agroroszág jellegű Magyarország és a nagy iparral rendelkező Csehszlovákia egymást a legszerencsésebben egészítheti ki, a magyar ipar és cseh ipar közötti konkurrencia pedig, tekintve, hogy a két állam ipara egészen más természetű iparcikkeket gyárt, csak igen kis területre szorítkozik. Végső eredményben tehát a mostani tárgyalésok egy nagyszabású, széleskeretű kereskedelmi szerződéshez vezetnek. Egy ilyen megállapodás pedig, amely a normális forgalmat a két állam között lehetővé tenné, mindkét országra nézve igen nagy fontosságú volna. Magyarország nyersanyagot, félgyártmányt és élelmiszert szállítana, Csehszlovákia pedig kész iparcikkeket, félgyártmányokat és szenet. Csehszlovákia, amelya volt monarkia iparénak mintegy hatvan százalékát vette át, kénytelen a túlprodukcióra dolgozni és így Csehszlovákia egész gazdasági és kereskedelmi politikájának abban az irányban kell haladnia, hogy iparának megfelelő előadási piacot biztosítson. Magyarországnak pedig, eltekintve attól, hogy a cseh kereskedelmi szerződés az első lépést jelentené, hogy eddigi izoláltságából kiléphessen, a cseh szénre is sürgős szüksége van. A mostani tárgyalások elé mindkét részről tehát a legnagyobb várakozással tekintenek. A budapesti és prágai tárgyalásokon a múltkori cikkünkben felsorolt kérdéseken kívül még igen fontos szerepet fog betölteni a csehszlovákiai kereskedelmi és ipari vállalatok sorsa. Szlovákiában számos olyan vállalat van, amelynek működési helye Csehszlovákia, központja azonban Budapesten vagy más magyar városban van. Csehszlovákia most már azt követeli, hogy ezek a vállalatok központjukat is Csehszlovákiába tegyék át. Igen nagy fontossággal bírnak a forgalomügyi tárgyalások, amelyeket Budapesten folytatnak le. Amíg a két állam között függőben levő többi kérdést mér a brucki tárgyalásokon is szóba hozták és az anyagot feldolgozták, a forgalomügyi tanácskozások csak most kerülhetnek először megvitatásra. Említést érdemel még egy csomó más kérdés is, amely a két állam között ugyancsak most lesz véglegesen elintézve. Ezek közé tartozik a lebélyegzésből eredő károk, a Kassa-oderbergi vasút magyar alkalmazottjainak és a pozsonyi-bécsi villamos vasút megváltásának a kérdése. A csehszlovákiai pénzlebélyegzés idején a határvonal mentén azokon a területeken, amelyeket ideiglenesen tartottak megszállva, valamint a határvonalakhoz közel eső területeken, a magyar állampolgárok bankjegyeit is lebélyegezték. Ennek folytán a bankjegyek tulajdonosai a csehek visszavonulása után ezeket a bankjegyeket már nem tudták értékesíteni. Az érdekeltek az őket ért károkat panasz formájában annak idején a szövetségközi misszióknak hozták tudomásukra és azoknak az intervencióját kérték. A szövetségközi missziók tanácsára a magyar kormány a Csehszlovák állammal közvetlen tárgyalásokat indított, az érdekeltek kártalanítása céljából. A magyar kormány ezeken a tárgyalásokon azt az álláspontot fog.