Keleti Ujság, 1928. május (11. évfolyam, 98-119. szám)
1928-05-17 / 109. szám
XI. fiVF. 109. SZÁM. lOsemBnwn 7. otn.ifj A telepadó igazságtalanságai miatt instanciázó kolozsvári kereskedőket a pénzügyi tanácsos azzal vigasztalta meg, hogy „rossz a törvény** (Cluj-Kolozsvár, május 15.) A kolozsvári kereskedő világot napok óta izgalomban tartja az adókivető bizottságok tműködése, amely a telepadó kirovásánál ismét oly súlyos terheket ró a szerencsétlen kolozsvári adóalanyokra, amelyek igen sok esetben valósággal válságos helyzetbe fogják sodorni az umtury is nehéz életgondokkal küzdő kereskedőket. A legnagyobb méltánytalanságot az okozza,hogy a telepadót nem az üzlethelyiségekért fizetett bérösszegek alapján rótják ki, hanem azon lokális érték figyelembevételével, amelyet a pénzügyigazgatóság kiküldött bizottsága annak idején adóalap gyanánt megállapított. Természetesen a bizottság által megállapított összeg minden esetben sokszorosan meghaladja a bérösszeget, úgy-a hogy az így adóalapul vett lokális érték 25 százaléka, amelyet az adókivető bizottság minden egyes kereskedő számára telepadóként kivet, semmiképen sem felel meg a tényleges helyzetnek. Az igazságtalan és a város egész kereskedelmi életet veszélyeztető adóterhek ellen több ízben tiltakozással éltek a kereskedők, de minden tiltakozásuk hiábavalónak bizonyult szertőt Státul Negyszerenc tanácstermében a múlt hét szombatján tartott gyűlésükön elhatározták, hogy nagy tiltakozó küldöttséget menesztenek Mihail polgármester elé, hogy kifejezésre juttassáka kereskedők panaszait és az adókivetés módjában változtatásokat eszközöljenek ki. A küldöttség ma délben 12 órakor jelent meg a városházát és zsúfolásig megtöltötte a tanácstermet, ahol Mihali polgármester, Tui'i'U pogármesteri helyettes és Sittiari pénzügyi tanácsos hallgatták meg a deputáció előadóit. Jilescu V. volt az első szónok, aki kifejtette, mennyire méltánytalan az az eljárás, hogy két városivátadót a pénzügyigazgatóság bizottságának legtöbb esetben megfelebbezett értékelése alapján állapítják meg és kérte a polgármestert, hasson oda, hogy az adókivető bizottságok kizárólag a fizetett bérösszegek figyelembevételével rójják ki a telepadót. Utána dr. Rács, a kávésok, vendéglősök és bodogások szindikátus ának ügyésze adta elő a kávésok és vendéglősök sérelmét és néhány esetet hozott fel annak illusztrálására, milyen hajmeresztő igazságtalanságok történnek a vendéglősök adójának kivágásánál azon oknál fogva, hogy a lokális érték 25 százalékával terhelik meg őket, ami például az egyik Széchenyi-téri vendéglősnél, akinek helyiségében hat-nyolc asztal vann mindössze, ötvenezer lejt tesz ki. A küldöttség szónokainak meghallgatása után Mihali polgármester emelkedett szólásra és a következőket mondotta: — Mindnyájatt meg vagyunk győződve arról, hogy a kereskedők csakugyan rendkívül súlyos megélhetési gondokkal küzdenek, azért a városi tanácsnak elsőrendű igyekezete volt mindig, hogy amennyiben a város érdekei ezt megengedik, a kereskedők érdekeit se sértse. De viszont városi pótadók mindig voltak. A régi unalom alatt is, mikor azok sok esetben meghaladták az állami adók kétszeresét is. Most természetesen lehetetlen volna ez, mert az állami adók önmagukban is nagy áttegterhelést jelentenek minden polgárra nézve s azért, a város lehetőleg takarékos gazdálkodással, a tisztviselők létszámának apasztásával igyekszik pótolni a csekélyebb adóbevételek folytán beálló hiányt. De mér a jelenleginél nagyobb takarékosság nem várható el a várostól s azért kénytelen a tanács a polgárság hozzájárulásához folyamodni, ám meg akar felelni azoknak a követelményeknek, amelyeket Kolozsvárral, mint Kedély kulturcentuzmális szélűben nekünk magukknak is támasztanunk kell. Minidenesetre ileg fognak tenni mindent, hogy ne ártsunk a kereskedőknek, de egyúttal ne ártsunk a várbélinknél. DS itt még ne sértsük még a pótadókivetésekre vonatkozó törvényes rendelkezéseket. Ezután Simon pénzügyi tanácsos magyarázta meg, milyen okok kényszerítik a a városi tanácsot a kifogásolt adókivetésre. — Magam is belátom, — mondotta — hogy nagy igazságtalanság ez, de nem a mi igazságtalanságunk, hanem a törvényé. Mert a közigazgatási törvény az,ossz:a városi adóterheket a lakosságnak csak két osztályára és pedig a kereskedőkre és a házimindenosokra hárítja át. Ihái a város 115 ezer lakosára arányosan feloszthatnék azt a nyolc és félmilliót, ami különösen a sorompó adók eltörlése folytén a város költségvetésében jelentkezik, minden egyes polgár nagyobb megerőltetés nélkül eleget tehetne adózási kötelezettségének. De a törvény ezt nem engedi meg. Az egymillió lej jövedelmű bankigazgatót nem tudom megadóztatni, de rászabadulhatok törvény szerint a külvárosi háztulajdonosra, akinek vityillója 100 ezer lejt sem ér és facsarhatom az életerőt a főtéri kereskedőből, mindaddig, amíg a szó szoros értelmében semmi sem marad meg benne. H hasonlóképpeni törvényes előírás szer hnt történik az is, hogy a teljepadókat hém a bérösszeg szerint állapítják meg. Igaz ugyan, hogy a pénzügy igazgatóság értékmegállapító bizottságának becslései nem véglegesek, de amenynyiben az ezek ellen benyújtott felebbezések eredményre vezetnek, a a kivetett adók is automatikusan módosulni fognak. Valo előképen ígérhetem azt is, hogy ha a nyolc és félmillió költségvetési deficitre elég fedezet mutatkozik, leszállítjuk a 25 százalékot, sőt a szükséges összegen túlmenőleg kivetett és behajtott adókat arányosan visszaszolgáltatjuk, illetőleg szétosztjuk a kereskedők között. Ezután Romanovici, a Sfatul Negustoresc titkára ecsetelte a kereskedők kétségbeejtő helyzetét. — A csődökről és kérnyszeregyezségekről szóló statisztikai kimutatások — mondta — aegsötétebb színben tüntetik fel a jövőt. S ha már most a városi tanács is súlyosbítja mostoha eljárásával az általános gazdasági krízis által kreált helyzetet, akkor el lehetünk készülve az egész kereskedővilág végpusztulására. Ha a törvények ilyen rosszak és igazságtalanok, akkor nem szabad alkalmazni azokat, hanem találjon a városi tanács, illetőleg az adókivető bizottság olyan megoldású módozatokat,amelyek nem húzzák ki a talisst a város köteskedőit kélt lába alól. Mert ha ebben a városban elpusztulnak a kereskedők, el kell pusztulnia a városnak is. A városi tanács részéről még Tuffli polgármesterhelyettes mondott beszédet, aki biztosította a küldöttséget a városi tanács megértő jóindulatáról, amelyre már az is bizonyíték, hogy a tanács a kereskedelem felvirágoztatására mintavásárnak felépítését határozta el. Javasolta azután, hogy alakítsanak a kereskedők egy állandó bizottságot, amely az állandó választmány mellett működve éber őre lehet a kereskedők érdekeinek. Mihali polgármester zárószavában hozzájárult a kereskedőbizottság megalakításának gondolatához s néhány vigasztaló kijelentést tett arra vonatkozólag, hogy a városi közterhek a jövőben csökkenni fognak, mert remélhető, hogy a város könnyelműen elajándékozott jövedelmi forrásait sikerülni fog az államtól ismét visszaszerezni. A polgármester és pénzügyi tanácsos válasza azonban korántsem elégítette ki a kereskedőket s a többszáz tagot számláló montsre küldöttség az elkeseredés kifakadásai között oszlott szét. ^ _ mm mm — mm mm mm ^ , m, a mm . mm mm mm mm mm mm mm — mm mm mm . _ .. . A szociáldemokraták baloldali frakciója új pártot akar alakítani (Bunuresti, május 16.) A szociáldemokrata pártban a legutolsó időben ,éles kritikával illetik a jelenlegi pártvezetőséget. A párt baloldali elfemei Gelehrter vezetésével támadják a pártvezetőséget, hogy az feladta az osztályharcot és ki akarnak lépni a pártból, tiszta szocialista pártot alakítva. Ez a frakció egyelőre jelentéktelen, mert a párt és a szindikátusok többsége a jelenlegi vezetőket: Moskovits, Jummea és Flueras támogatja, szükségesnek tartva mindenekelőtt az ország demokratizálásának munkáját. A párt bukaresti választmányi ülésén tényleg éles kifakadások hangzottak el a nemzeti parasztpárt melletti magatartás miatt, illetőleg azért, mert Gyulafehérváron — a kritikák szerint — úgy tűnt fel a felvonultatott munkásság, mintha teljesen fuzionáltak volna a polgári párttal. Szabadlábrahelyezés helyett a bécsi törvényszék megvizsgáltatja Wolff ezredes elmeállapotát A berlini herogkeresztesek követelik Kun Béla kiadatását (Bécs, május 15.) Az osztrák főváros nagy izgalommal várja Wölff ezredes hazaárulás! perét, amely az első hazaárulás! per as osztrák köztársaságban. A tartományi törvényszék Válltakácsa óvadék ellenében sem volt hajlandó szabadlábra helyezni Wolff ezredest, kinek elmi állapotát is megvizsgáltatták dacára annak, hogy Presburger Richard, az ezredes védője a legjobb osztrák kriminalista, hevesen tiltakozott a vizsgálat ellen. 1 mEmmé* így Magáh vagy tmleti ügyekben utazások alkalmával i BUMPESTEia a legkijUmtsebb otthont nyújtja a legelőnyösebb testéltelek mellett a keleti pályaudvar érkezési oldalával Szemben lévő mm® hotel p ® Jll ® ^ Ki NAffiYSX&LLOOil i Budaped, VII). 8ario 9i.Hr 10. OIOW, mert 180úetoncedhiéMstl kájij mint ezen lap elöfizetője, olcsó szobáárainkból, lő®n enged*! rményt kap blvsó tllermi órainkból (KÜlitttí házi Vortyhe.) 5 p&mér idegtakariit fiuiótaxi-költségét. rtlert gyal»g «jókéi egy pete! alatt fi prdymrtivatió!. WALniam OtTHOM ÉRI! iBftÖ&T l Elsőrendű kiszolgálás. séiBöKWn tssladi jelleg I HAJAT éobeks B ezen előnyök folytán, hogy okvfcjletiül nálunk szált|io^nm^^&ezeiM8zobom^^ide^^^á^ritMj A vádtanács indokolása szerint az ezredesnek a Kun Béla ügyben megfogalmazott memoranduma, — amelyben azt hangoztatva, hogy Magyarországnak fegyveres intervencióval kel kierőszakolnia a kiadatást, — kimeríti a hazaárulás bűntettének kritériumait a esett fiiiilíin&ilisán tíz évi fegyhások, ujjú, Hogy jogosan lehet aZ ■ezredós Szökésétől tartani. A védő a tartóblányi főtörvényszékhez feldíjbátott. A német nemzeti szocialisták követelik, hogy Kun Bélát szolgáltatják ki Magyarországnak (Berlin, május 15.) A tegnapi választógyűlésen Schultz horogkeresztes pártelnök Kun Béla letartóztatását tette szóvá és követelte, hogy Ausztria szolgáltassa ki Kun Bélát Magyarországnak. Ez esetben — mondotta — nem személyről, hanem rendszerről van szó, amely rendszert minden hazafias politikai pártnak le kell törnie. Azután a szertzeti szócitilista munkáspárt határozatot fogadott el, amelyben követeli Kun Béla kiadatásit Magyarort Zsigliak. mm. Egy olasz ellenzéki szenátor szembe helyezkedett a faticista uralommal (Mano, május 15.) Az olasz szenátusban nagy jogzódást keltett Albertius ellenzéki szenátor kijjerültére, aki szembiszállt itt a fascista uralommali sajtót és gyilekezési jogot követelve az ellenzéknek. A felszólalásra Mussolini Személyesen válaszolt a Repülő D'Itáliában és fgyelmeztete a népet, hogy legyen résen, amít bizönyös összefüggések jelentkeznek a külföldre menekültek és otthoszva fent antifassisták között.