Keleti Ujság, 1928. május (11. évfolyam, 98-119. szám)

1928-05-17 / 109. szám

XI. fiVF. 109. SZÁM. lOsemBnwn 7. otn.ifj A telepadó igazságtalanságai miatt instanciázó kolozsvári kereskedőket a pénz­ügyi tanácsos azzal vigasztalta meg, hogy „rossz a törvény** (Cluj-Kolozsvár, május 15.) A kolozsvári keres­kedő világot napok óta izgalomban tartja az adóki­vető bizottságok tm­űködése, amely a telepadó kirová­sánál ismét oly súlyos terheket ró a szerencsétlen kolozsvári adóalanyokra, amelyek igen sok esetben valósággal válságos helyzetbe fogják sodorni az umtury is nehéz életgondokkal küzdő kereskedőket. A legnagyobb méltánytalanságot az okozza,­hogy a telepadót nem az üzlethelyiségekért fize­tett bérösszegek alapján rótják ki, hanem azon lokális érték figyelembevételével, ame­lyet a pénzügyigazgatóság kiküldött bizott­sága annak idején adóalap gyanánt megál­lapított. Természetesen a bizottság által megállapított összeg minden esetben sokszorosan meghaladja a bérössze­get, úgy-a hogy az­ így adóalapul vett lokális érték 25 százaléka, amelyet az adókivető bizottság minden egyes kereskedő számára telepadóként kivet, semmi­képen sem felel meg a tényleges helyzetnek. Az igazságtalan és a város egész kereskedelmi életet veszélyeztető adóterhek ellen több ízben tilta­kozással éltek a kereskedők, de minden tiltakozásuk hiábavalónak bizonyult s­­zert­őt Státul Negyszerenc tanácstermében a múlt hét szombatján tartott gyűlé­sükön elhatározták, hogy nagy tiltakozó küldöttséget menesztenek Mihail polgármester elé, hogy kifejezésre juttassák­­a kereskedők panaszait és az adókivetés módjában változtatásokat eszközölje­nek ki. A küldöttség ma délben 12 órakor jelent meg a városházát­ és zsúfolásig megtöltötte a tanácstermet, ahol Mihali polgármester, Tui'i'U po­gármesteri helyet­­tes és Sittiari pénzügyi tanácsos hallgatták meg a de­­putáció előadóit. Jilescu V. volt az első szónok, aki kifejtette, mennyire méltánytalan az az eljárás, hogy két városi­­vátadót a pénzügyigazgatóság bizottságának legtö­bb esetben megfelebbezett értékelése alapján ál­lapítják­ meg és kérte a polgármestert, hasson oda, hogy az adókivető bizottságok kizárólag a fizetett bérösszegek figyelembevételével rójják ki a telep­adót. Utána dr. Rács, a kávésok, vendéglősök és bodo­­gások szindikátus án­ak ügyésze adta elő a kávésok és vendéglősök sérelmét és­ néhány esetet hozott fel an­nak illusztrálására, milyen hajmeresztő igazságtalan­ságok történnek a vendéglősök adójának kivágásánál azon oknál fogva, hogy a lokális érték 25 százaléká­val terhelik meg őket, ami például az egyik Széche­­nyi-téri vendéglősnél, akinek helyiségében hat-nyolc asztal vann mindössze, ötvenezer lejt tesz ki. A küldöttség szónokainak meghallgatása után Mihali polgármester emelkedett szólásra és a követ­kezőket mondotta: — Mindnyájatt meg vagyunk győződve arról, hogy a kereskedők csakugyan rendkívül súlyos meg­élhetési gondokkal küzdenek, azért a városi tanács­nak elsőrendű igyekezete volt mindig, hogy amennyi­ben a város érdekei ezt megengedik, a kereskedők érdekeit se sértse. De viszont városi pót­a­dók mindig voltak. A régi unalom alatt is, mikor azok sok eset­­ben meghaladták az állami adók kétszeresét is. Most természetesen lehetetlen volna ez, mert az állami adók önmagukban is nagy áttegterhelést jelentenek minden polgárra nézve s azért, a város lehetőleg ta­­karékos gazdálkodással, a tisztviselők létszámának apasztásával igyekszik pótolni a csekélyebb adóbevé­telek folytán beálló hiányt. De mér a jelenleginél na­gyobb ta­karékosság nem várható el a várostól s azért kénytelen a tanács a polgárság hozzájárulásához fo­lyamodni, ám meg akar felelni azoknak a követelmé­nyeknek, amelyeket Kolozsvárral, mint Kedély kul­­turcentuzmális szélűben nekünk magukknak is tá­masztanunk kell. Minidenesetre ileg fog­nak tenni mindent, hogy ne ártsunk a kereskedőknek, de egy­úttal ne ártsun­k a várbél­ink­nél. DS itt még ne sértsük m­ég a pótadókivetésekre vonatkozó törvényes rendel­kezéseket. Ezután Simon pénzügyi tanácsos magyarázta meg, mily­en okok kényszerítik a a városi tanácsot a kifogásolt adókivetésre. — Magam is belátom, — mondotta — hogy nagy igazságtalanság ez, de nem a mi igaz­ságtalanságu­nk, hanem a törvényé. Mert a közigazgatási törvény az,­ossz:a városi adóterheket a lakosságnak csak két osztályára és pedig a kereskedőkre és a házimindenosokra hárítja át. Ihái a város 115 ezer lakosára arányosan feloszthat­nék azt a nyolc és félmilliót, ami különösen a so­rompó adók eltörlése folytén a város költségvetésé­ben jelentkezik, minden egyes polgár nagyobb meg­erőltet­és nélkül eleget tehetne adózási kötelezettsé­gének. De a törvény ezt nem engedi meg. Az egy­millió lej jövedelmű bankigazgatót nem tudom meg­adóztatni, de rászabadulhatok törvény szerint a kül­városi háztulajdonosra, akinek vityillója 100 ezer lejt sem ér és facsarhatom az életerőt a főtéri keres­kedőből, mindaddig, amíg a szó szoros értelmében semmi sem marad meg benne. H hasonlóképpeni törvé­nyes előírás szer­ hnt történik az is, hogy a teljepadó­­kat h­ém a bérösszeg szerint állapítják meg. Igaz ugyan, hogy a pénzügy­ igazgatóság értékmegállapító bizottságának becslései nem­ véglegesek, de ameny­­nyiben az ezek ellen benyújtott felebb­ezések ered­ményre vezetnek, a a kivetett adók is automatikusan módosulni fognak. Valo előképen ígérhetem azt is, hogy ha a nyolc és félmillió költségvetési deficitre elég fedezet mutatkozik, leszállítjuk a 25 százalékot, sőt a szükséges összegen túlmenőleg kivetett és be­hajtott adókat arányosan visszaszolgáltatjuk, illető­leg szétosztjuk a kereskedők között. Ezután Romanovici, a Sfatul Negustoresc titká­ra ecsetelte a kereskedők kétségbeejtő helyzetét. — A csődökről és kérnyszeregyezségekről szóló statisztikai kimutatások — mondta — a­egsötétebb színben tüntetik fel a jövőt. S ha már most a városi tanács is súlyosbítja mostoha eljárásával az általános gazdasági krízis által kreált helyzetet, akkor el lehetünk készülve az egész kereskedővi­lág végpusztulására. Ha a törvények ilyen rosszak és igazságtalanok, ak­kor nem szabad alkalmazni azokat, hanem találjon a városi tanács, illetőleg az adókivető bizottság olyan megoldású módozatokat,­­amelyek nem húzzák ki a talisst a város köteskedőit kélt lába alól. Mert ha eb­ben a városban elpusztulnak a kereskedők, el kell pusztulnia a városnak is. A városi tanács részéről még Tuffli polgármes­­terh­elyettes mondott beszédet, aki biztosította a kül­döttséget a városi tanács m­egértő jóindulatáról, amelyre már az is bizonyíték, hogy a tan­ács a keres­kedelem felvirágoztatására mintavásárnak felépítését határozta el. Javasolta azután, hogy alakítsanak a kereskedők egy állandó bizott­ságot, amely az állandó választmány mellett működve éber őre lehet a kereskedők érde­keinek. Mihali polgármester zárószavában­ hozzájárult a kereskedőbizottság megalakításának gondolatához s néhány vigasztaló kijelentést tett arra vonatkozó­lag, hogy a városi közterhek a jövőben csökkenni fognak, mert remélhető, hogy a város könnyelműen el­ajándékozott jövedelmi forrásait sikerülni fog az államtól ismét visszaszerezni. A polgármester és pénzügyi tanácsos válasza azonban korántsem elégítette ki a kereskedőket s a többszáz tagot számláló montsre küldöttség az elke­seredés kifakadásai között oszlott szét. ^ _ mm mm — mm mm mm ^ , m, a mm . mm mm mm m­m mm mm mm — mm mm mm . _ .. . A szociáldemokraták baloldali frakciója új pártot akar alakítani (Bunuresti, május 16.) A szociáldemokrata párt­ban a legutolsó időben ,éles kritikával illetik a jelen­legi pártvezetőséget. A párt baloldali elfemei Gelehr­­ter­ vezetésével támadják a párt­vezetőséget, hogy az feladta az osztályh­arcot és ki akarnak lépni a párt­ból, tiszta szocialista pártot alakítva. Ez a frakció egyelőre jelentéktelen, mert a párt és a szindikátu­sok többsége a jelenlegi vezetőket: Moskovits, Ju­­mm­ea és Flueras támogatja, szükségesnek tartva­­ mindenekelőtt az ország demokratizálásának mun­káját. A párt bukaresti választmányi ülésén tényleg éles kifakadások hangzottak el a nemzeti paraszt­párt mel­letti magatartás miatt, illetőleg azért, mert Gyulafe­hérváron — a kritikák szerint — úgy tűnt fel a felvonultatott munkásság, mintha teljesen fuzionáltak volna a polgári párttal. Szabadlábrahelyezés helyett a bécsi törvényszék megvizsgáltatja Wolff ezredes elmeállapotát A berlini herogkeresztesek követelik Kun Béla kiadatását (Bécs, május 15.) Az osztrák főváros nagy izga­lommal várja Wölff ezredes hazaárulás! perét, amely az első hazaárulás! per as osztrák köz­társaságban. A tartományi törvényszék Válltak­ácsa óvadék ellené­ben sem volt hajlandó szabadlábra helyezni Wolff ezredest­, kinek elmi­ állapotát is megvizsgáltatták dacára annak, hogy Presburger Richard, az ezredes védője a legjobb osztrák kriminalista, hevesen tilta­kozott a vizsgálat ellen. 1 mEmmé* í­gy Magáh vagy tmleti ügyekben utazások alkalmával i BUMPESTEia a legkijUmtsebb otthont nyújtja a legelőnyösebb­­ testéltelek mellett a keleti pályaudvar érkezési oldalával Szemben lévő mm® hotel p ® Jll ® ^ Ki NAffiYSX&LLOOil i Budaped­, VII). 8ario 9i­.Hr 10. OIOW,­­ mert 180úe­toncedhiéMstl kájij mint ezen lap elöfizetőj­e, olcsó szobáárainkból, lő®n enged*! rm­ényt kap blvsó tllermi órainkból (KÜlitttí házi Vortyhe.) 5 p&mér idegtakariit fiuiótaxi-költségét. rtlert gy­al»g «jókéi egy pete! alatt fi prdymrtivatió!. WALniam OtTHOM ÉRI! iBftÖ&T l Elsőrendű kiszolgálás. séiBöKWn tssladi jelleg I HAJAT éobeks B ezen előnyök folytán, hogy okvfcjletiül nálunk szált­­|io^nm^^&ezeiM8zobom^^ide^^^á^ritMj A vádtanács indokolása szerint az ezredesnek a Kun Béla ügyben megfogalmazott memoranduma, — amelyben azt hangoztatva, hogy Magyarországnak fegyveres intervencióval kel kierőszakolnia a ki­adatást, — kimeríti a hazaárulás bűntettének kritériumait a esett fiiiilíin&ilisán tíz évi fegyhás­ok, ujjú, Hogy jogosan lehet aZ ■ezredós Szökésétől tar­tani. A védő a tartób­lányi főtörvényszékhez feldíjb­átott. A német nemzeti szocialisták köve­telik, hogy Kun Bélát szolgáltatják ki Magyarországnak (Berlin, május 15.) A tegnapi választógyűlésen Schultz h­orogkeresztes pártelnök Kun Béla le­tartóztatását tette szóvá és követelte, hogy Ausztria szolgáltassa ki Kun Bélát Magyarországnak. Ez esetben — mondotta — nem személyről, hanem rend­szerről van szó, amely rendszert minden hazafias politikai pártnak le kell törnie. Azután a szert­zeti s­zóci­ti­lista munkáspárt határozatot fogadott el, amelyben követeli Kun Béla kiadatásit Magyar­­ort Zsigliak. mm. Egy olasz ellenzéki szenátor szembe helyezkedett a faticista uralommal (M­ano, május 15.) Az olasz szenátusban nagy jogzódást keltett Albertius ellenzéki szenátor ki­­jjerültére, aki szembi­szállt itt a fascista uralom­mali sajtót és gyilekezési jogot követelve az­ ellenzéknek. A felszólalásra Mussolini Személyesen válaszolt a Repülő D'Itáliában és fgyelmeztete a népet, hogy legyen résen, am­ít bizönyös összefüggések jelent­keznek a külföldre menekültek és otthoszva fent antifassisták között.

Next