Keleti Ujság, 1928. szeptember (11. évfolyam, 198-222. szám)
1928-09-01 / 198. szám
ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 évre 1000 lej, félévre 520 lej, negyedévre 270 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 lej. Cloj-Kolozsvár, 1928. szeptember Szombat ORSZÁGOS MBAGYAR PÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piata Unirii (Főtér) 4. Telefon: 608 és 694. ________ XI. évfolyam 198-ik szám______ ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 53 pengő, félévre 27 pengő, negyedévre 14 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. FIGYELŐ * Valóban nem nevezhető nobilis gesztusnak — ha igaz a hír, — hogy a gyulafehérvári és csernovici egyesülési gyűlés nagybizottságának résztvevői, vagy legalább is néhányan a történelmi aktus szereplői közül, fejenként ötven hold földet követelnek maguknak. Igaz, hogy erre már precedens is volna, mert Besszarábia csatlakozásának megszavazói már megkapták ezt a nemzeti ajándékot, tehát az egyenlő elbánás elve alapján legalább is olyan jogon járna ki ez a jutalom az erdélyieknek és a bukovinaiaknak. Nem akarunk jogi vitába bocsátkozni afölött, hogy Románia háromszoros területnagyobbodásáért kit illet elsősorban a hála: a bukarestiek szerencsés és gyakorlatilag jól bevált külpolitikáját, amellyel ahhoz a hatalmi csoporthoz csatlakoztak, amely győzött a világháborúban s természetszerűleg a békét és a határok új megállapítását úgy szabta meg, ahogy akarta, vagy az egyesülési gyűlések résztvevőinek, akik a befejezett tényt formailag pecsételték meg. Az azonban nem vitás, hogy román nemzeti szempontból az egyesülés kimondása nem volt olyan tett, amiért pénzbeli, vagy más természetű ellenszolgáltatást igényelhetne is bárki. S még akkor is, ha az arra jogosított fórumok a nemzeti ajándék elvét magukévá tennék, fönnmarad az az etikai szempont, hogy szabad-e az agrárreform céljaira kisajátított területeket olyan embereknek kiosztogatni, akik a földet csak mint súlyos pénzeket érő objektumot nézik s akik maguk nemcsak hogy nem földművesek, de nem is gazdák. Nehéz ugyan a mai viszonyok között etikai érvekkel dolgozni, de ha valahol helyén van az erkölcsi szempontok előtérbe tolása, úgy itt feltétlenül hivatkoznunk kell erre. Ha annak idején azt merte volna valaki mondani, hogy az erdélyi román politikusok azért mentek Gyulafehérvárra, hogy az itt - kivett érdemeket anyagi ellenszolgáltatással vált-, aprópénzre, bizonyára ők tiltakoztak volna a legélesebben ez ellen a feltevés ellen, amelyet méltatlan vádnak és súlyos rágalomnak bélyegeztek volna. Vagy tíz esztendő olyan nagy eltolódást jelentene az etika, a hazaszeretet és ezzel kapcsolatban a busás anyagi dotáció megítélésében ?» A szatmári nyelvvizsga tragikomikus részletei ugyancsak nagy visszhangot keltettek az erdélyi magyar sajtóban. Szatmáron érdemekben megőszült, puritán, dolgukat kifogástalanul végző öreg tisztviselők állnak a fegyelmi bizottság elé, amely egyúttal vizsgáztató fórum is. Az őszfejű véndiákok — ezúttal a szó szoros értelmében azok — bizonyára épp úgy drukkolnak és félnek a vizsgálat kimenetelétől, mint évről-évre a fiatal maturandusok. Nyilván még nagyobb a drukk, mert itt nem egy egyszerű vizsgáról van szó, hanem egzisztenciák összeomlásáról, családok nyomorbataszításáról. Mert a vizsga sikertelensége állásvesztést, vagy legjobb esetben nyugdíjazást jelent, ami a mai nyugdíjazási rendszer mellett majdnem egyenlő a semmivel. Pedig ezek az emberek tíz év alatt kifejlődött praxisukban bebizonyították, hogyha nem is beszélik egész precizitással a román nyelvet, annyit azonban elsajátítottak az államnyelvből, hogy munkájuk fennakadást ne szenvedjen. Minek tehát hurkot tenni a nyakukra ezekkel az ötletszerűen előráncigált és időnként újra kitűzött vizsgaterminusokkal ? És ha már benne vagyunk a román nyelv jó és jobb elsajátításának mérlegelésében, arra a kérdésre is szeretnénk feleletet találni, hogy ugyanilyen eréllyel követelik-e meg a magyar nyelv tudását a magyar többségi városokban és a színtiszta magyar községekben a tisztviselőktől, mint a szatmári városházán? Éppen a Keleti Újság írta meg a napokban, hogy Székelykeresztúr 98 százalékban magyar lakosságának nyakára olyan közjegyzőt küldtek, aki egy szót sem tud magyarul. Ha már van nyelvvizsga, terjesszék kel ezt a rendszert azokra a román anyanyelvű tisztviselőkre is, akiknek magyarokkal van dolguk. Ne degradáljuk az állampolgárokat első és második osztályú állampolgárokká, becsüljük meg az államnyelv mellett az ország legnagyobb kisebbségének anyanyelvét is. . Cenzúrát: Luciu A németországi kölcsöntárgyalás nehézségei A német delegátusok most újból a német igényeket vették elő a kölcsöntárgyalások folyamán. A romániai német javak háborús sekvestrálásának és háború utáni likvidálásának ügyét emlegetik. Különösen kellemetlen a román delegáció szempontjából az, hogy a német tárgyaló felek vnatkoznak egy Bratianu Vintilától származó, később beN *»sbite£t okmányra, amely szerint a Banca Generalaval összefüggő követelések is benne foglaltatnak a Dawes-tervben megállapított annuitásokban. Ennek az okmánynak interiorizáló hatása alatt volt kénytelen — amint a Cuvântul írja — a román delegáció elfogadni a németek által ajánlott tárgyalási sorrendet. ti kisebbségek genfi kongresszusáán éles fufakadások hangzottak el a népszövetség ellen Elég volt a fáradt gesztusból és türelem prédikálásából is bukaresti „tfntorai" azt hiszi, hogy szét lehet robbantani a kongresszust (Genf, augusztus 30.) A kisebbségek genfi nemzetközi kongresszusán éles és elkeseredett hangú beszédek hangzottak el az ellen a módszer ellen, ahogyan a Népszövetség a kisebbségi panaszokat, sérelmeket és jogköveteléseket kezeli. A konferencia megállapította, hogy a népszövetségi eljárás eddigi módszere képtelen a békeszerződések kisebbségi pontjainak a végrehajtására s más eljárási módot követelnek, olyant, ami megfelel a békeszellemnek. A konferencia ez állásfoglalására a Népszövetség megkezdődött ülésszaka figyelmes lett. Az egyik éleshangú beszédet Schiemann dr., a lettországi német delegátus mondotta, a másikat Szüllő Géza, a csehszlovákiai magyar képviselő. Schiemann dr. azt a kijelentést tette, hogy a Népszövetség állandóan prédikálja a türelmet, de nem akarja átérezni, hogy harmincötmillió, kisebbségi sorsra juttatott embernek minden nap kell rettegnie, nehogy holnap még rosszabb legyen a sorsa a mainál. A türelmet hiába prédikálják, ha nem cselekednek és ez az oka annak, hogy a kisebbségi kérdés állandó vihara zúg végig Európán. Szüllő Géza kimutatta beszédében, hogy az elmúlt öt esztendő alatt semmiféle javulás nem következett be a kisebbségek helyzetében. Azonban a Népszövetség felelős azért a sorsért, amit a kisebbségeknek a béke időszakában szenvedniük kell. A spanyolországi katalán kisebbségek delegátusa azt adja elő, hogy a Népszövetségnek eddig csak egy semmitmondó gesztusa volt a kisebbségek számára: minden kisebbségi panaszra csak fáradt kézlegyintéssel válaszolt. Ezek a beszédek már izgatott hangulatot váltottak ki a konferencián, amely követeli a Népszövetségtől a más bánásmódot és a békeszellemnek megfelelő eljárást. Amit Bukarestben szeretnének A bukaresti Viitorul, a kormány lapja legutóbbi száma a most ülésező kisebbségi kongresszusról ír. A lap szerint azon nem vesznek részt az összes kisebbségek, így például a macedóniai román és több németországi kisebbség sem. A genfi kongresszus — szerinte — azoknak a kisebbségeknek a megbeszélése, amelyek vitában állanak a békeszerződésekkel és találkozása azoknak a szervezeteknek, amelyeket Budapestről, Berlinből és Moszkvából irányítanak, amit az is bizonyít, hogy egyik legutóbbi ilyen kongresszus alkalmával egy kisebbségi magyar párt kiküldöttei ugyanabban a szállodában laktak, ahol Magyarország népszövetségi kiküldöttei. Ez a mostani kongresszus is új alkalom lesz annak megmutatására, hogy tulajdonképen milyen megbeszélésekről is van szó. A múltévi gyűlésről ugyanis a lengyel, finz és dán kiküldöttek összavonultak azzal a megindokolással, hogy a kongresszuson a németországi hasonló kisebbségeknek nincs képviselőjük.A mostani kongresszus sem indult jobb auspiciumok mellett, sőt egy bécsi hír azt jelenti, hogy az említett és más kihagyott kisebbségek egy ellenkonferenciát szándékoznak összehívni, amelyen felszólítják Williant, hogy mondjon le a konferencia elnökségéről és felhívják a nem magyar és német kisebbségi kiküldötteket, hogy hagyják ott a megbeszéléseket. A Viitorul szeretné, ha robbantani lehetne. Mai számunk 12 oldal