Keleti Ujság, 1929. október (12. évfolyam, 224-249. szám)
1929-10-13 / 234. szám
XII. SVF. 231. SZÁM. Bosommosa Ahol a királyok bora érik... Látogatás a tokaji Windisgräa pincében — Titkos labirintusok, amelyek a világ legjobb borát rejtik Az idén nem szüretelnek Tokajban (Tokaj, október 11.) Köröskörül, ameddig a szem ellát, abszolút lapály. És mintha a természetnek pillanatnyi szeszélye dobta volna fel, úgy áll magában, enyheejtésű kúpjával a tokaji hegy. Különös megilletődéssel áll meg előtte az utas: íme, ezen a hegyen terem hát a világ legjobb bora... De a megilletődést hamar legyőzi a kutató ember okoskodása, magyarázatot keres igyekezete, az összehasonlítás, amely párhuzamot von a régi tokaji hegy s a gyógyító nektárt termő mai szöllőültetvény állapota között. És rövidesen kialakul a nem csekély lehangoltsággal kapcsolatos megállapítás, hogy itt nagy természeti csapás, általános romlás és pusztulás nyomában járunk. Legalább is erre enged következtetni, hogy az évekkel ezelőtti tokaji hegy összehasonlíthatatlanul szebb, gondozottabb s már messziről is dusabb termést mutató volt, mint a mai. A szomorú jelenséget megmagyarázza az egyik legnagyobb tokaji pincének, herceg Windisgratz borlerakatának gondozója, eiki a földkerekség talán legritkább borkincseit rejtő pincéjében nagy készséggel vezet borkóstolóra minket. — Bizony — mondja mialatt föltárja a lejárat súlyos tölgyfa kapuit. — Tokaj nem szüretel az idén , nem fog szüretelni a következő esztendőkben sem. Az elmúlt tál januárjában volt egy nap, amelyen rövid déli olvadást hirtelen abnormis fagy követett s ez a nap végzetes volt nemcsak Tokaj, hanem az egész Hegyalja szöllővenyigéjére. Egyetlen nap alatt kifogyott, kifulladt minden, megmérhetetlen károkat okozva Tokaj s egész Magyarország bortermésének. Belépünk a pincébe, amelynek kezdetén jobbról és balról két embermagasságú beton- és fahordók állanak őrt. A betonhordón legfelül a Windisgratz család címere, alatta ez a felírás: „Királyok bora, borok királya.” Aztán táblázatok a tokaj-hegyaljai beültetett szöllőterületről, az évenkéntii borhozamokról s végül egy szemléltető térkép a legkiválóbb bortermő helyekről. Vehetőnk felgyújtja a roppant pincefolyosók villanylámpásait és szinte ünnepélyesen, mint valami pogány ritus templomának papja, a messze futó üregek felé mutat. — Hét-nyolcszáz métert tesz ki az összes pincéknek a hossza. Állítólag még Rákóczi pincéinek maradványai. Egyhelyt az újraépítésnél meg is találták s falba épitve a fejedelem címerét. De azóta uj járatokat, uj folyosókat fúrtak, építettek hozzá. Haladunk a kisebb-nagyobb hordók kettős sorfalai között. Munkásokkal találkozunk, akik itt, is, ott is a hordók gondozásával, tisztogatásával vannak elfoglalva. — Persze, — jegyzi meg valaki — a borokat állandóan ápolni kell. A pincemester mosolyog s magyarázatul megkopogtatja egy-két hordó falát. — De nehogy azt gondolják az urak, hogy ez a gondozás a bornak állandó utánatöltögetéséből áll, mint ahogy ez más pincékben szokásos. A tokaji bor féligtelt hordóban sem romlik meg, s elállhat igy évekig is. Ez a mi borunknak egyik legritkább, legkiválóbb sajátsága. — És, — kérdezzük hihetetlenül, — csakugyan ez a világ legjobb bora? Megütközéssel, szinte feddően néz reánk. — Ez minden kétségen felül áll. Nincs igaz, borszakértő, bármilyen nemzetiségű legyen is, aki ezt fentartás nélkül el ne ismerné. A tokaj-hegyaljai bor egészen más anyagokat tartalmaz, mint a többi borok, ami természetesen a különös összetételű, vulkanikus eredetű termőtalajra vezethető vissza. Rendkívül gazdag a tokaji bor fehérjében, glicerinben, s gyógyhatású anyagokban, amelyek hathatós gyógyszerré avatják. A tokaji bornak jellemzője valami száraz, avas illat, ami semmi más bornál sem található fel. S a legfiatalabb, leggyengébb borunk is úgy keveredik a vízzel, mint az olaj... Nincs ilyen bor uraim, sehol a világon. — S nem csökkent a tokaji bor kelendősége az utóbbi időben . — kérdezzük tovább. — Ezt taln nem lehet mondani, noha Erdély és Lengyelország volt valaha a tokaji bor legjobb piaca a e két ország, illetve országrész, felkeresése nehézségekbe ütközik. De ezzel szemben megmaradtak sőt újabb területeikkel gazdagodtak a régi piacok. Igen sokat szállítunk Németországba, Angliába, de nincs az a távoli ország, ahonnan ne érkeznének megrendelések hozzánk. Az összes királyi és fejedelmi udvarok, az exotikus uralkodókat sem véve ki, állandó megrendelőink s csak nemrégiben küldtünk nagyobb szállítmányt Afganisztán új királyának. Nem lesz érdektelen megemlíteni azt sem, hogy az angol királynak, betegsége alatt, kétezer őszt löttünk legrégibb, legdrágább borunkból, amelyből 150 pengőbe kerül egy liter, s amelyet a múlt század első éveiben szüreteltek itt Tokajban. A pincemester meggyőződéssel teszi hozzá: — Akár nevetnek, akár nem, én szentül hiszem, hogy ettől gyógyult meg az angol király. Most az iránt érdeklődünk, hogy a román megszállás nagy károkat okozot-e a Windisgratz-pincének ? — Kiszámíthatalanokat, — feleli. — De szerencsére olyan ez a pince, mint valami labirintus. Ha itt hagynám az urakat, talán ki sem találnának nélkülem. Amint látni méltóztatnak, rengeteg kis mellékfolyosója, oldalfülkéje van, s ezér egy rétést sikerült idejekorán elfalazni, úgy, hogy a román csapatok nem jöhettek a rejtekhelyek nyomára. Ezekben az üregekben helyeztük el aztán legértékesebb borainkat, amelyek sok évtizede padlokokban állanak. 1811-e a legrégibb borunk. S vezet tovább bennünket az alacsony, boltozatos folyosókon át, amelyeknek kőfalait itt-ott még Rákóczi pincemesterének fáklyái vonhatták be fekete korommal. — Most pedig orsíim, méltóztassanak a bérkostoláshoz járulni. Poharak kerülnek elő s a pincemester szorgalmasan lopózza beléjük az aeszut, a nzomorodnit. — Ez itt hat putton*», 920-as... Ez itt három puttonos 912-es ... És igy tovább. Mire nyolc-tiz hordót végigkóstolunk, már neta értjük a pincemester szakszerű magyarázatát, hogy tulajdonképpen hogyan is készül a tokaji asszó. (]■ b.) Hatry, a hírhedt angol vezér azzal védekezik, hogy minden adósságát fedezni akarta, csak nem engedték szóhoz jutni Egy leépített magántisztviselő csodálatos szárnyalása a londoni tőzsde uralmáig (London, október I1) Amint már megírtuk, a londoni haute fináncénak kínos szenzációja van. Hatry, a fontsterlingben is többszörös milliomos bankár, akinek pénzügyi tranzakcióit éveken keresztül dicsérték az angol lapok, a gavallér vivői, egész sereg vállalat vezetője és irigyelt tulajdonosa, tegnap még hatalom, ma csaló. Hatryt, mint annyi más szomorú nevezetességre szert tett társát üzleti zsenialitása juttatta a vádlottak padjára. Tudjuk, paradoxonnak látszik, mégis úgy van. Koncepció és zsenialitás nyilvánul meg ennek a nagystílű üzletembernek minden tevékenységében. Másként nem is tudta volna ez a leépített biztosító tisztviselő magasságok felé ívelő karrierjét megfutni. Egy szédületes karrier A Drapery-trösztben egyesíti az angol áruházakat, megszervezi a trösztön kívül álló londoni autóbuszvállalatok részvénytöbbségét és e vállalatait egyesíti a nagy közúti vállalatokkal. Szervez, rácionál, egészséges üzleti elgondolásai vannak és keres. Vagyona napról-napra nő, ami azonban nem elégíti ki, többet akar. Kifőzi az acélvállalatok öszszeolvasztásának tervét. A terv kitűnő, ha sikerül, vagyona és hatalma meghatványozódik. Dolgozik, kalkulál, kalkulációja mindenben meg is állja a helyét, csak egy hiba van a számításában: e terv megvalósításához az ő vagyona nem elég, pénzre sok pénzre van szüksége. Megszerzi azt is. Nagyvonalú ebben is. Új részvénytársaságokat alapít, amelyeknek részvényeit elhelyezi, pénzt szerez, hogy nagy müvén, az acéltröszt nyélbeütésén tovább dolgozhasson. Nem fontos, hogy az újonnan alapított részvénytársaságok csak papíron működnek, a fő a tőke, amely ezen az után Harry kezében összpontosul, aki élete nagy művén dolgozik Ha a viszonyaik lehetővé tették volna ennek a nagy üzleti tranzakciónak gyors keresztülvitelét, nem is lenne semmi baj, a nagy nyereségből minden veszteséget fedezni lehetne, azonban a nagy üzlet egyre késik és egyre több pénzre van szükség. Harryt leleményessége ezúttal sem hagyja cserben, ha részvényeket nem lehet elhelyezni a tüzedén, ott vannak az angol városok kitted kőlCBÖnkötvényei, az már igazán nem lehet akadály, hogy Harrynak nincsenek ily értékpapírjai, a grafikai ipar mai fejlettsége mellett nem nagy tudomány a hamisítás. Wackefield, Gloucester és Swindon városok kötvényeiből milliós értékeket hamisít és lombardoz különböző pénzintézeteknél. Ismét pénzhez és levegőhöz jut, folytatja az acéltröszt akciót. A szerencse elpártol Itt azonban eddigi hűséges társa, a szerencse elpártol tőle. A hamisítás kiderül, a feljelentések özöne érkezik az ügyészséghez, pánik reszketteti meg a világ legszolidabb piacát, Londont. Eddig a bejelentett hamisított városi kötvények értéke 900 ezer font sterlingre rúg, (700 millió lej) de bizonyára sokkal több fog kikerülni, nagy vagyonokat reprezentálnak a Harry részvényeken elvesztett összegek is. Több mint ötven bankház inog. Hatry ebben is stílusos. Persze, a katasztrófa után megindult a szemrehányások és bűnbakkeresések áradata. A tőzsde az oka, mondja az egyik, mert kellő óvatosság nélkül engedte be a Hatry papírokat, a bankok a hibásak, mondja a másik, mert megfelelő fedezet nélkül hiteleztek. Végeredményben pedig elsősorban az inflációk után általánossá vált könnyelmű vagyoniszerzés vágya tette lehetővé ennek a zseniális fizernek szédítő manipulációit. A könnyű jövedelem kapzsi habzsolási akarása dolgozta meg a talajt a múltak nagy szédelgői számára is, ez a kapzsiság lendítette magasba Harry kétes értékű karrierjét is. Hartry védekezik Hogy azután a nagy tröszt sikere esetén likvidálta volna- e Harryt régi „becsületbeli“ adósságait vagy sem, erről lehet filozofálni jobbra is, balra is. Egyelőre még azt sem tudják megállapítani, lett volna-e az acéltröszt üzletnek akkora nyeresége, amely minden veszteséget fedezhetett volna. Harry váltig bizonyítja, mindent fedezni akartam. Ma azonban még csak a szédületes botrány hullámveréseit ismerjük, a Harry jóakaratáról lehet ugyan vitatkozni- Az emberi vágyak és indulatok titokzatos útjaira azonban a földi embernek nem lehet betekintést nyernie. 5