Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)

1930-07-02 / 147. szám

Ylael­őház BUDAPEST V. ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 600 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) Telefon: 5-öS, 6-94. XIII. évfolyam 147-ak szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. TAXA POȘTALA PLĂ­TITĂ IN NUMERAR No. 24236—927. Cluj-Kolo­s­vár, 1930 feu­m 2. Szerdl. Uralom a magunk otthona jelett Irta: Paál Árpád _Két cikk:__ II. A Magyar Párt parlamenti érvelése látható hatással volt a jelenlevő kormányférfiakra. Sem­­mit se tulzunk, mikor jelezzük, hogy éppen a ma­gyarpárti álláspont kifejtése volt az, ami az álmos és gyári túlterméssel dolgozó parlamentben provo­kálta a többi felszólalásokat és a vitának a terjedel­messé válását. Ezzel egyúttal megakadályozódott az, hogy az egyszakaszos törvény egyszakaszos gyor­sasággal és jelentéktelenséggel keresztülcsúszh­as­­son. Most már komolyan tárgyalnak a kormánykö­rökben, hogy a magyarpárti megoldást az időközi bizottságokra nézve elfogadják. Ha így lesz is, az időközi bizottságok intézményét ugyan nem töröl­tük végleg, de legalább remény van arra, hogy az önkormányzati testületek végre valahára működésbe kezdhetnek. Működésbe kezdhetnek ott is, ahol Cuza professzor őket látni se akarja, vagyis a túlnyomóan kisebbségek által lakott területeken. így lesz-e? Az még és még az is kérdéses. Lehet, hogy akik a kisebbségeket saját ottho­nukból is kipiszkálni szeretnék, azoknak fölebbezé­­seikkel tovább is sikerül érdektársaikat az időközi bizottságokban állandósítani. Már van is rá egy szomorú viccünk: nálunk csak az ideiglenes bizott­ságok az állandóak. Lehet, hogy se a kormány, se a törvényhozás nem fog gondoskodni ennek a káros állandóságnak az eltakarításáról. Ha így lesz, akkor a védekezés módját nekünk, népkisebbségieknek is abban kell keresnünk, hogy minden költségvetést, kölcsönkötést, vagyonelidege­­nítést fölebbezéssel támadjunk meg, ahol ezek az aktusok a mi vagyoni és kulturális érdekeinket sér­tik. Iskoláink aggasztó vagyontalanságán, tanítóink éhezésén az önkormányzatok költségvetése segíthet­ne. Van székely megye, ahol az időközi bizottságok ezeket a segélyeket törölték, illetve azok összegét az Astrának és más román kultúrintézményeknek a javára írták elő. Ez nem jogos, nem törvényes és nem a helyi érdekek köteles szolgálata. Tehát jog­orvoslatot kell keresni ellene. Mintegy 800-900 magyar jellegű községünk lehet, köztük több törvényhatóság és város. Az Anghelescu-törvény óta ezek is román nyelvű isko­lák építésével és fenntartásával évenként átlag vé­ve egy-egymillió költség erejéig terhelődtek. Az el­telt évek alatt e nyolcszázmillió 4,5 milliárdnyi összegre ment föl; ennyit vettek el a magyarság vagyonából és ennyit vontak el attól, hogy saját kultúráját ápolhassa. Nagy pénz ez és elvonása bi­zony nagy szegénységek okozója. S pár nap múlva tanítóink kongresszusra gyűlnek össze, hogy éhezé­süket, nyomorukat és példátlan szenvedésüket a fü­lünkbe és szívünkbe kiáltsák. Vájjon nem kell-e e kiáltásra felocsúdnunk, s a tőlünk elvont milliár­­dokra gondolnunk? A közoktatási és kultuszminisztérium újjászer­vezéséről szóló új törvény 186. szakasza azt mondja, hogy a községeknek az iskolai hozzájárulásaikat „arányosan“ fel kell osztaniuk a helybeli iskolák között, akár államiak azok, akár nem államiak. Íme, törvény is szól már arról, hogy a magyar jel­legű községek iskoláikat arányosan pártolhatják, s a községi költségvetés ilyen című összegeit feloszt­hatják. Ezzel megszüntethető az az eddigi rendszer, hogy a kisebbségi lakosok kétszeres adózásra kény­szerüljenek iskoláikért. És mégis kellő segítséget nyújthatnak. Hiszen az évenkénti és községenkénti milliókból most már a kisebbségi iskolákat is ará­nyosan kell részesíteni. Az eddig teljesen román kultúrára rendelt mil­­liárdokból a minket illető arányos rész éppen a köz­ségeken és az ő költségvetéseiken keresztül vissza kell hogy térüljön a kisebbségi magyar kultúrára. De, hogy ez történhessen, bele kell nézni az időközi bizottságok költségvetésébe. És az idézett törvényre hivatkozva jogorvoslat útján is ki kell sürgetni, hogy a költségvetésből az­­„arányos“ részesedést a magyarnyelvű iskolák megkaphassák. Egyszer, aztán az időközi bizottságoknak is vé­ge lesz. De addig is a magyar társadalomnak meg kell találnia az önvédelem törvényes módját, mely­­lyel kultúráját és vagyoni maradék­képességeit a to­vábbi milliárdos károsodástól megmentheti. Leszavazták a szenátusban Vajdát A dobrudzsai földtörvényt hétfőn megszavazták (Bukarest, június 30.) Vasárnap délelőtt az ekkorra tervezett, de elmaradt szenátusi ülés helyett Mihalache földművelésügyi mi­niszter tartott expozét az összegyűlt szenáto­roknak a dobrudzsai agrártörvényről és a folyamatban lévő földmérési munkálatokról. Hangoztatta, hogy Dobrudzsában egészen kü­lönleges birtokviszonyok vannak, amennyiben a török uralom alatt a föld az állam tulaj­dona volt és azt a falusiak csak bérletbe bír­ták. Ez a különleges viszony a birtokos és a föld között utóhatásaiban még ma is érezhető és ezeket az állapotokat rendezni kellett. Nem volt megengedhető, hogy 1500 szegény bolgár földtulajdonos földönfutó legyen azért, mi­vel bizonyos formalitásokat nem tudott be­tartani. A földfelmérési munkálatok az egész országban a legjobban haladnak előre s azok­nál kétszáz mérnök van alkalmazásban. A hétfő délelőtti ülésen azután a szená­tus megszavazta a dobrudzsai agrártörvényt. A délutáni ülésen több kisebb jelentő­ségű javaslat került szavazásra. Többek kö­zött az a törvényjavaslat is, amely a földmű­­velésü­gyi minisztériumot a gyulafehérvári püspökség és az állam közötti földcserére jo­gosítja fel. Parlamenti iniciatívából került a szená­tus elé az a törvényjavaslat, amely Mincu, neves román építőművész özvegyének 10 ezer lejes havi nyugdíjat óhajtott megszavaztatni. A javaslat ellen Clintescu Bolintin tartott heves beszédet. Utána Vajda belügyminisz­ter szólalt fel. Hangoztatta, hogy az államnak vannak becsületbeli kötelességei nagy fiai és ezek hozzátartozói iránt. A szavazásnál az­után nagy meglepetés történt. Kiderült, hogy a szenátus a törvényjavaslatot a belügymi­niszter támogatása ellenére 84 szavazattal 23 ellen elvetette. A Simon-bizottság jelentésének második része közelről sem elégítette ki a hindu nacionalistákat (London, június 30.) A Simon bizottság je­lentésének első részét Gandhi hívei a legnagyobb el­keseredéssel fogadták és s népgyűlések ezrei tiltakoz­tak a tendenciózusoknak nyilvánított megállapítá­sok ellen. A napokban megjelent a bizottság jelen­tésének második része is, amely a hindu naciona­listák körében még nagyobb felzúdulást keltett, a népgyűlésük magatartása több helyen annyira fe­nyegető, hogy csak katonai erővel lehetett a rendet helyreállítani. Az indiai viszonyok tanulmányozására kiküldött pártközi bizottság jelentésének első­ része, amint annak idején megírtuk, India politikai, társadalmi, nemzetiségi viszonyának leírása volt. A második rész azokat a közjogi természetű javaslatokat tar­talmazza, amelyeket a bizottság az adott körülmé­nyek között célszerűnek vél. . A bizottság egész Indiát egy államszövetségben akarja egyesíteni és az egyes tartományok részére széleskörű autonómiát javasol, azonban a javaslat szerint az indiai alkirály továbbra is India minisz­terének s így az angol parlamentnek tartoznék fele­lősséggel. Ugyancsak az angol parlament,és nem, az indiai képviselőhöz erősítené meg az alk­irály mi­nisztériumát is. Ez a javaslat a hinduk álmát és reménységét egyáltalában nem váltja valóra. Semleges szakértők véleménye szerint a hindu nacionalistákat már a dominiumokat megillető jogok megadásával sem lehet kielégíteni, a Simon-javaslat pedig ezeknek a kívánságoknak teljesítésétől valóban messze áll. Az angol közvélemény a második részt is leg­nagyobb érdeklődéssel várta, a könyvesboltok való­ságos ostromot állottak ki és nem csak politikusok és szakemberek, hanem a társadalom minden rétege olvassa a Simon-bizottság javaslatát. Ez a nagy érdeklődés is bizonyítja, hogy India sorsa mily szo­rosan összefügg az egész angol birodalom sorsával. A Simon-bizottság javaslataival a mohamedá­nok, páriák és az indiai önálló fejedelemségek meg vannak ugyan elégedve, ha azonban az októberben összeülő alkotmányozó bizottság a Simon-javaslatok alapján építi fel India közjogát, Indiában csak had­erővel lehet fenntartani a rendet. Mai számunk 12 oldal A Times a francia-olasz háború lehetőségéről Londonból jelentik. A Times feltű­­nést keltő Vezércikkben foglalkozik Francia­­ország és Olaszor­szág fegyverkezésével. A cikk megállapítja, hogy az olasz-francia há­ború veszedelme többé nem fantazmagória. Mindkét állam nyíltan fegyverkezik, nyíltan háborúval fenyegeti egymást.

Next