Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)
1930-07-02 / 147. szám
Ylaelőház BUDAPEST V. ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 évre 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 600 lej, egy hóra 100 lej. 12 oldalas szám ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) Telefon: 5-öS, 6-94. XIII. évfolyam 147-ak szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON: 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. TAXA POȘTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 24236—927. Cluj-Kolosvár, 1930 feum 2. Szerdl. Uralom a magunk otthona jelett Irta: Paál Árpád _Két cikk:__ II. A Magyar Párt parlamenti érvelése látható hatással volt a jelenlevő kormányférfiakra. Semmit se tulzunk, mikor jelezzük, hogy éppen a magyarpárti álláspont kifejtése volt az, ami az álmos és gyári túlterméssel dolgozó parlamentben provokálta a többi felszólalásokat és a vitának a terjedelmessé válását. Ezzel egyúttal megakadályozódott az, hogy az egyszakaszos törvény egyszakaszos gyorsasággal és jelentéktelenséggel keresztülcsúszhasson. Most már komolyan tárgyalnak a kormánykörökben, hogy a magyarpárti megoldást az időközi bizottságokra nézve elfogadják. Ha így lesz is, az időközi bizottságok intézményét ugyan nem töröltük végleg, de legalább remény van arra, hogy az önkormányzati testületek végre valahára működésbe kezdhetnek. Működésbe kezdhetnek ott is, ahol Cuza professzor őket látni se akarja, vagyis a túlnyomóan kisebbségek által lakott területeken. így lesz-e? Az még és még az is kérdéses. Lehet, hogy akik a kisebbségeket saját otthonukból is kipiszkálni szeretnék, azoknak fölebbezéseikkel tovább is sikerül érdektársaikat az időközi bizottságokban állandósítani. Már van is rá egy szomorú viccünk: nálunk csak az ideiglenes bizottságok az állandóak. Lehet, hogy se a kormány, se a törvényhozás nem fog gondoskodni ennek a káros állandóságnak az eltakarításáról. Ha így lesz, akkor a védekezés módját nekünk, népkisebbségieknek is abban kell keresnünk, hogy minden költségvetést, kölcsönkötést, vagyonelidegenítést fölebbezéssel támadjunk meg, ahol ezek az aktusok a mi vagyoni és kulturális érdekeinket sértik. Iskoláink aggasztó vagyontalanságán, tanítóink éhezésén az önkormányzatok költségvetése segíthetne. Van székely megye, ahol az időközi bizottságok ezeket a segélyeket törölték, illetve azok összegét az Astrának és más román kultúrintézményeknek a javára írták elő. Ez nem jogos, nem törvényes és nem a helyi érdekek köteles szolgálata. Tehát jogorvoslatot kell keresni ellene. Mintegy 800-900 magyar jellegű községünk lehet, köztük több törvényhatóság és város. Az Anghelescu-törvény óta ezek is román nyelvű iskolák építésével és fenntartásával évenként átlag véve egy-egymillió költség erejéig terhelődtek. Az eltelt évek alatt e nyolcszázmillió 4,5 milliárdnyi összegre ment föl; ennyit vettek el a magyarság vagyonából és ennyit vontak el attól, hogy saját kultúráját ápolhassa. Nagy pénz ez és elvonása bizony nagy szegénységek okozója. S pár nap múlva tanítóink kongresszusra gyűlnek össze, hogy éhezésüket, nyomorukat és példátlan szenvedésüket a fülünkbe és szívünkbe kiáltsák. Vájjon nem kell-e e kiáltásra felocsúdnunk, s a tőlünk elvont milliárdokra gondolnunk? A közoktatási és kultuszminisztérium újjászervezéséről szóló új törvény 186. szakasza azt mondja, hogy a községeknek az iskolai hozzájárulásaikat „arányosan“ fel kell osztaniuk a helybeli iskolák között, akár államiak azok, akár nem államiak. Íme, törvény is szól már arról, hogy a magyar jellegű községek iskoláikat arányosan pártolhatják, s a községi költségvetés ilyen című összegeit feloszthatják. Ezzel megszüntethető az az eddigi rendszer, hogy a kisebbségi lakosok kétszeres adózásra kényszerüljenek iskoláikért. És mégis kellő segítséget nyújthatnak. Hiszen az évenkénti és községenkénti milliókból most már a kisebbségi iskolákat is arányosan kell részesíteni. Az eddig teljesen román kultúrára rendelt milliárdokból a minket illető arányos rész éppen a községeken és az ő költségvetéseiken keresztül vissza kell hogy térüljön a kisebbségi magyar kultúrára. De, hogy ez történhessen, bele kell nézni az időközi bizottságok költségvetésébe. És az idézett törvényre hivatkozva jogorvoslat útján is ki kell sürgetni, hogy a költségvetésből az„arányos“ részesedést a magyarnyelvű iskolák megkaphassák. Egyszer, aztán az időközi bizottságoknak is vége lesz. De addig is a magyar társadalomnak meg kell találnia az önvédelem törvényes módját, melylyel kultúráját és vagyoni maradékképességeit a további milliárdos károsodástól megmentheti. Leszavazták a szenátusban Vajdát A dobrudzsai földtörvényt hétfőn megszavazták (Bukarest, június 30.) Vasárnap délelőtt az ekkorra tervezett, de elmaradt szenátusi ülés helyett Mihalache földművelésügyi miniszter tartott expozét az összegyűlt szenátoroknak a dobrudzsai agrártörvényről és a folyamatban lévő földmérési munkálatokról. Hangoztatta, hogy Dobrudzsában egészen különleges birtokviszonyok vannak, amennyiben a török uralom alatt a föld az állam tulajdona volt és azt a falusiak csak bérletbe bírták. Ez a különleges viszony a birtokos és a föld között utóhatásaiban még ma is érezhető és ezeket az állapotokat rendezni kellett. Nem volt megengedhető, hogy 1500 szegény bolgár földtulajdonos földönfutó legyen azért, mivel bizonyos formalitásokat nem tudott betartani. A földfelmérési munkálatok az egész országban a legjobban haladnak előre s azoknál kétszáz mérnök van alkalmazásban. A hétfő délelőtti ülésen azután a szenátus megszavazta a dobrudzsai agrártörvényt. A délutáni ülésen több kisebb jelentőségű javaslat került szavazásra. Többek között az a törvényjavaslat is, amely a földművelésügyi minisztériumot a gyulafehérvári püspökség és az állam közötti földcserére jogosítja fel. Parlamenti iniciatívából került a szenátus elé az a törvényjavaslat, amely Mincu, neves román építőművész özvegyének 10 ezer lejes havi nyugdíjat óhajtott megszavaztatni. A javaslat ellen Clintescu Bolintin tartott heves beszédet. Utána Vajda belügyminiszter szólalt fel. Hangoztatta, hogy az államnak vannak becsületbeli kötelességei nagy fiai és ezek hozzátartozói iránt. A szavazásnál azután nagy meglepetés történt. Kiderült, hogy a szenátus a törvényjavaslatot a belügyminiszter támogatása ellenére 84 szavazattal 23 ellen elvetette. A Simon-bizottság jelentésének második része közelről sem elégítette ki a hindu nacionalistákat (London, június 30.) A Simon bizottság jelentésének első részét Gandhi hívei a legnagyobb elkeseredéssel fogadták és s népgyűlések ezrei tiltakoztak a tendenciózusoknak nyilvánított megállapítások ellen. A napokban megjelent a bizottság jelentésének második része is, amely a hindu nacionalisták körében még nagyobb felzúdulást keltett, a népgyűlésük magatartása több helyen annyira fenyegető, hogy csak katonai erővel lehetett a rendet helyreállítani. Az indiai viszonyok tanulmányozására kiküldött pártközi bizottság jelentésének első része, amint annak idején megírtuk, India politikai, társadalmi, nemzetiségi viszonyának leírása volt. A második rész azokat a közjogi természetű javaslatokat tartalmazza, amelyeket a bizottság az adott körülmények között célszerűnek vél. . A bizottság egész Indiát egy államszövetségben akarja egyesíteni és az egyes tartományok részére széleskörű autonómiát javasol, azonban a javaslat szerint az indiai alkirály továbbra is India miniszterének s így az angol parlamentnek tartoznék felelősséggel. Ugyancsak az angol parlament,és nem, az indiai képviselőhöz erősítené meg az alkirály minisztériumát is. Ez a javaslat a hinduk álmát és reménységét egyáltalában nem váltja valóra. Semleges szakértők véleménye szerint a hindu nacionalistákat már a dominiumokat megillető jogok megadásával sem lehet kielégíteni, a Simon-javaslat pedig ezeknek a kívánságoknak teljesítésétől valóban messze áll. Az angol közvélemény a második részt is legnagyobb érdeklődéssel várta, a könyvesboltok valóságos ostromot állottak ki és nem csak politikusok és szakemberek, hanem a társadalom minden rétege olvassa a Simon-bizottság javaslatát. Ez a nagy érdeklődés is bizonyítja, hogy India sorsa mily szorosan összefügg az egész angol birodalom sorsával. A Simon-bizottság javaslataival a mohamedánok, páriák és az indiai önálló fejedelemségek meg vannak ugyan elégedve, ha azonban az októberben összeülő alkotmányozó bizottság a Simon-javaslatok alapján építi fel India közjogát, Indiában csak haderővel lehet fenntartani a rendet. Mai számunk 12 oldal A Times a francia-olasz háború lehetőségéről Londonból jelentik. A Times feltűnést keltő Vezércikkben foglalkozik Franciaország és Olaszország fegyverkezésével. A cikk megállapítja, hogy az olasz-francia háború veszedelme többé nem fantazmagória. Mindkét állam nyíltan fegyverkezik, nyíltan háborúval fenyegeti egymást.