Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)

1930-07-02 / 147. szám

XIII. ÉVF.­­147. SZÁM. I­Eg’f'ssepil, pontosa olcsó a zöld szin;a „ISEiFSMIES“ aSSEgpjE-­fc’BTRBSÎIi legújabb nyári kiadása, m­ely kivonatosan tartalmazza Románia összes vasútvonalait, kezelési utasítást, térképet, stb. Kis alakja miatt tárcában, noteszben hordható. Ára csak 20 lei. Kapható az összes könyv- és újságárusító helyeken. ­ A magyar dal erdélyi nagyünnepe . Kézdivásárh­elyen Tizenhét dalárda vonult fel a félszázados îtll'Jseilmi ünnepély?® és zászlószentelésre — inczéd^ ros smann Ödön «Sz. a székely dalárdákhoz­­ Vásárhelyi Jásms református püspökhelyettes mondotta az Ünnepi isaszédet — Dalost 3 b®? a székely város főterén — Brassó—Fogaras—Gernssl és a székely dalárdák (Kézdivásárhely, junius 30.) Ennek az ősszékely városnak széles főterén a széleken zöld ágakkal di­szitett sátrak, közepén zölddel körített amiel­yény-épit­­mény állanak s az embereknek a lelkéből az arcuk tü­zére, járásuk sürgésére felsugárzik az előkészületnek izgalma. Valami nagyot akarnak, emlékezeteset és ma­radandót, ami a szépségével is, de szimbolikus jelentő­­ségével is bevésődik a lelkekbe. Úgy készülitek é­s ab­ba vetik bele az igyekezetüket, hogy eseményt nyújt­sanak mindazok számára, akik idesereglenek s azok számára, akikhez a jó hatás igényével a hit éljük, de az önmaguk számára is leraká­ják az élő emlékeket a városi élet jövőjének tápláló gyökereiként. Esemény akarnak nyújtani,­­mutatni, alkotni, amelynek színtere Kézdivásárhely legyen az erdélyi magyar, élet kulturá­lis erőfeszítéseinek jelen krónikájában. S az igyekeze­tét a siker áldása koronázza. Tömegek vonulnak fel jönnek a tömegek, távolból és közelről, díszes zászlók alatt elszánt lelkű seregek s az elszántság nme nemes örömben ragyog­­az emberekből, hogy nemesei és nagyszerűt, mutassanak mindenkinek, akit e nép sorsa szívügyként érdekel és annak is, akit Szalán­non is érdekel. A falvakból, a közelebbi magyar városok­ból fegyelmezett sorokban vonulnak a kis csapat­ok amelyeket a dalnak, mint nemesítő léleknevet és meg­ragadott es­zköz­ek és mint Iplkpisot láncszemekig fűző kapocsh­alpzatpak kultusza sorakoztatott. Elvit­­tek ebbe a városba, ahol ötven­éves jubileum­át ünnepl­ és uj zászlóját szenteli fel a refromátus dalárda. ’ A zászló, ammely megindul , a zászló kimozijal a perpamiatus m­roelitán fel­épített hatalmas üvegszekrényből, a­mely tren állandó kiállítástként fog állani, mint épnek íj. pappak és en­nek a népnek művészi kincse, amit a kultúrvágy büsz­keségének áldozatkész filléreiből gyűjtöttek össze. — Százhatvanezer lpjbe kprijjt — mondjui valaki akinek igen sok éj­ clome van «ibtwpj, hogy ilyen gazda­sági viszonyok fcözjjk­ ti ilyen zászlót elő tudtak terem­teni — de nem ez a fontos, hanem az, hogy van miben gyönyörködni. " J ' Igen, fontos az a hit, hogy nemcsak 'éle­tbenm­ara­­dásunknak, de kultúrfejlőd­ésünk volt az együtt szilpha­­h­inia ez a zászló is,­­ami alá a hitnek átérzett gyönyöré­vel állanak- Kék-fehér neliéz splyppira hímezett erdé­lyi magyar virágmotivumok színes koszorúi s a csok­rok között az ősmagyar monda képeinek finom soro­­­zatban megelevenítve úgy, ahogyan a háromszáz esz­tendőnek ezelőtti hős erdélyi karsz­ak műveltsége el­képzelte a távoli pusztából megindult legrégibb magya­roknak hazát kereső útját és öntudatát. A zászlót­­ Sebestyén József historikus széke­ly művész tervezte, ki a Székelyföldnek számos zászlót adot­t már a leg­utolsó időkben s az ilyen nagy felvonulások zá­szlóer­­dőiben egybeolvad az ő műveinek harmóniája.­­ Pisztábor a n Nagy téren A zászlót kivitatjá­k úatjára s egy ki­s árnyas tér­ségen a már egybesereglett dalárdák várják. Hirtére­n próbák, rendezői megbeszélések, vezényszavak után megindul a menész a tűzoltók fúvós zenekarának veze­tésével Elől az egyház papjai, utánuk a zászló, díszes környezet hullámzik körülötte: apró kis lánykák piros­­pruszlikos magyar ruhában és koszorús lányok kék­­fehér magyarban. Ünneplő közönség az egyházi élet kebeléből s aztán zászló a dalárdák, nemcsak férfi, ha­nem vegyeskarok is, zászlók alatt. Olyan ez a mieppi, mintha az öntudat nemes büszkesége indult volna meg a népremény színes illusztrációjaként. Tizenhét dalár­da, mindenik büszke a megmutatkozásának még a kül­sőségére is. A női­ karok mind egyenruhában, feketében fehér gallérral a kézdivásárhelyiek, fehér-feketében a ternestiek és fogarasiak, vörös-feketében a zabolai katolikusok, sötétkékben a csíkszeredaiak, tiszta hófe­hérben a brassói magyar nők nagy serege, kék-fehér­ben az uzoniak és zabolai reformátusok s ez utóbbiak csinos falusi csoportját sokan megbámulják. Mert a zabolai székely lányok maguk szőtték, szabták és varrták a hófehér ruhát, rá a világos kék diszitéseket s a saját kéznek munkája tette értékessé a szép ruhá­jukat. A hosszú menet tűzoltók kordonvonalán át vonult fel a díszemelvény elé, amelyen a zászló-keresztanyák foglaltak korban helyet, s előttük a magyar ruhás lá­nyok színes sokasága, közötü­k az apró kislánykák. Elől az emelvényen a vezetőség és a nap vendégei: Inczédy Joksmann Ödön dr., az Országos Dalossiaövet. Regnek s ez ünnepnek is elnöke, Vásárhelyi János, az erdélyi református egyház püspökhelyettese, a kézdi egyházmegye helyettes esperese, Turch Lajos főjegy­ző, a magyar parlamenti csoportból Szen­tkereszthy Béla báró háromszéki pártelnök, Wilfer József dr. fő­titkár, ezúttal mint a sokat ünnepelt brassói Magyar Dalárda híres karnagya, Fábián László dr szenátor és A brassói Magyar Dalárda, amely a tekintélyt képviselte a dalárdák nagy sokaságában, énekelt, ma­jd Paál Lajos elnök, főrendező, a vásárhelyi református nagytemplom papja adta át az elnöki széket üdvözlő beszéddel Inczédy Jokszaann Ödön dr. országos szövet­ségi elnöknek, aki­­minden magyar dalosnak üdvözle­tét tolmácsolja beszédében a jubiláló dalárda számára s üdvözletet mond az erdélyi magyar lélek nevében, arriply léleknek vágya, öröme, reménysége van a ma­gyar dalban. — Nekünk minden ünnepségünk egy-egy aranyke­­hely —­ mondotta —­ Mimiből az örökkévalóság italai vesszük. De nem a kehely­h­ízem annak aranya a fon­os, h­anem­ amit bejetöltünk. S ezen az ünnepélyen a m­agyar életnek italát tölti a kézdivásárhelyi jubiláló • telpgylfit a uízi aranykelyhünkbe. A zászlóan­ya A nagyhatású beszéd után az elnök küldöttséget indít a zászlóanya meghívására. Benkő Ernő egyház­községi főgondnok vezeti a küldöttséget, amely párat­lan menet. Magyar rahjjs lányok sora, elől apróságok­kal. A­ főtér közepétől az utcakanyaraulatokon át a parcelljáig kettős sorfalat állaptak a dalárdák és a tö­meg, hogy a zás­z­lóanyának kijáró mély tisztelet annál im­pozánsabb legyen. Megfelelő várakozás után az él­jenzés megindul a sorfalak végén és lassan hullámzik lp­iái főtér közepére: méltóságteljesen, díszes magyar ruhában, komoly fekete selyemben, fehér ujjassal, csil­lagé fejdísszpl­apcáp Ph­ybil szelidséggel lepkéd apró­­fiúk és koszorúslányok tarka csoporti rendje előtt Vá­sárhelyi Jánesnő, a zászlóanya. Szerény ijedtséggel jön, mert minden szépz'.életét meghaladó ünneplés, mint a szink­i'bp­uu)zászló tiszteletének megszem­élyesítőjét, őt hakm­ozza el. A főgondnok és a pap felvezetik az emel­vényre, ahol ifrösök Andor flt fogadja hódolatüdvözlő beszéddel Egyelőre röviden válaszol, ünnepi beszédé­re később kerül a sor. A szőnyeges emelvényen foglal­ja el az ü­mrepély trónusát s a magyar ruhás kislány­kák kereken korát ülik, a kis pódiumot. Szép magyar ruhája, szelid lelkű­sége s a kép, ami körülötte megkapó szépekben jdplakiff, fokozza a lelkesedést. Fogaras — Zerjiest Négy Progyar dalárda szerepel itt a műsoron, min­­denikről­ külön történetet kellene írni. A fogarasi ma­gyaroké az egyik, a zernesti resprigátus magyaroké a másik. Mindenki ismeri itt azokat a körülményeket,­­ amelyek között magyarok élnek e két helyen s amikor megjelennek, a telkekből feltör az öröm, hiszen élnek magyarok ott is. A fogarasi dalárda népes, vegyeskar s a­­nők is, a férfiak is finom, szléses egyenruhában. Amint egy sort elénekelnek, nagyobb a magyar öröm, mert kiváló a teljesítmény, meglepő klasszisban s mű­­vészi érzékű vezetéssel. Fel kell jegyezni a vezetőnek, a karnagynak a nevét, amely nem magyaros: Albricht Ottó. Ne­m is magyar, német, foglalkozása mérnök és teljesen ingyeni, de odaadással, művészi érzésekkel, nagyszerű fegyelmező módszerrel tanítja a maroknyi fogarasi magyarság nagy és népes dalárdáját. Majd­nem ennyi jót és sok szépet kellene mondani a zer­­nestiek kiváló teljesítményű dalárdájáról. A nagytemplomban A kis Zabolának egyik római katolikus vegyeskar énekelt még, a falusi dalárdák javából való ez is, m­ajd a Csíkszeredái régi, már híres vegyesdalkar éne­ke hangzott el s aztán a­­templomba vonult be a tó­Szabó Béni képviselő, mint a brassóiak lelkes dalárdis­­tája. A siker legnagyobb élvezője, Tárcza Bertalan, a dalosszövetség főtitkára. A díszeln­ökök: Paál Lajosné és Molnár Dénes dr. Üresen áll még a bársonnyal le­­feritett szék a középen, a zászlóanya díszhelye. Lenn a kordonnal bekerített előtéren előre ki­t­áb­lázott helyeikre állottak fel a dalárdák, mindenik da­lárdasor előtt a jelzőtábla s a zászlókkal úgy állottak od­fe, mint a magyar dal ez erdélyi kerületének tábora. Csaba népe meg nem hal , az első szó a szövetség e kerületének elnökéé, Demeter Béla sepsiszentgyörgyi zenetanáré, aki ma­gyar szívvel mond üdvözletet a táborban összesereg­­let­tekhez. A beköszöntőt pedig az ünnepelt és jubi­láló dalkar énekli, Kovács József karnagy vezetésével, a kezdi vásárhelyi ref. vegyes énekkar, amely nívós teljesítményével meglepi a szakértőket, kiknek cso­portja, Wilier Józseffel az élükön kiáltja a közönség tapsai között: — Bravó! A vendégdalárdák zászlóinak feldiszitése követke­zett ezután, a művészies kivitelű felira­tos emlékszala­­gokkal. A zászlótartók az emelvény elé járulnak, hol nők végzik a feldíszítést, jelmondatok kíséretében s az alatt az illető dalárda a maga jeligéjét énekli. Nagy dalkarok és falusi dalárdák egymásután mintegy ver­senyre kelve és ihlettel énekelték a jeligéket, mindenik a székely nép életében bizó hitről s aztán a férfikarok nagy összese zenditett rá a székely dalnak a jelmonda­tára s az egész tábor és az egész gyülekezet zsolozs­mája a felhőtlen kék ég felé: „Csaba népe meg nem hal”, meg, abba az óriási templomhajóba, mely ezreket tud befogadni. S ma az ünneplőknek csak egyik része fért be. A templomi zászlószentelés ünnepi szertartása alatt az uzoni vegyeskar énekelt először s ez a dalárda azok közé tartozik, amelyekre olyan büszkék a három­székiek. Énekel, a nagyborosnyói vegyes­kar. Ez a da­lárda azok közé tartozik, amelyeknek legnagyobb volt a sikerük s amelyek mindig, minden magyar dalosver­­senyen, a legtöbb, sikert érik el. Bármelyik magyar nagyvárosba beillene. Vásárhelyi János: szeretekre ta­nítja a mayarokat Imrei­ Lajos egyházmegyei főjegyző mondotta az imát, a műveit magyar papnak ü­n­nepi szép imáját a gyülekezet nevében. Vásárhelyi János püspök­helyettes hatalmas beszédben szentelte fel a zászlót s a hallga­tóságnak megrázta a lelkiét annak az igének a hirde­tésével : magyarok, szeressétek egymást. Nemcsak a szemek, a felnyitott magyar telkek csüngöttek minden szaván, felemelte őket a templomi szószék magasságá­ba s a jóra született magyar népnek nemzeti karakte­rét m­egyilégityal, mélyen vésődő szavakkal értette meg, hogy apudep nemes sajátságai között csak egyet nem tudott a magyar megtanulni: szere­tni a magyart. Pe­dig ezt kell megtanulnia és élni fog. A beszéd, amely örvendetes magyarázatát nyúj­totta a népben megnyilatkozó zászlókultusz szerete­té­­nek, volt a nap ünnepi szónoklata és magasba is vitte az ünnepi jelentőségét­. Hűséggel , ragaszkodással Templopiozás után visszavonult az ünneplő közön­ség iá főtéri díszemel­vényhez, elől a zászlóanyát vezet­te karján az Országos Italosszövetség elnöke. A csikszerer­­dai dal és­ zeneegylet énekkara, a jubiláló vegyeska­r énekei között a már felszentelt zászló­szegverő ünnepe zajlott le. Vásárhelyi Jánosné zászlóanya ékesítette fel az uj zászlót uj, művészi s­zalagg­al­­és szép beszéddel s átadta tulajdonosainak, telkükre kötve, hogy az ös­­­szetartás, szeretet, magyar lélek szimbólumaként őriz­zék hűséggel, ragaszkodással A csikszered­aiak himezett n­agy szalagját, testvéri emlékajándékát Részeg Viktor beszéde kíséretében tet­ték fel a zászlóra s aztán megkezdődtek a szegbeveté­­sok, a jelmondatokkal,­­melyeknek sokasága mint bol­dogulást kért a székely népre. A zászlószent­és után a dalárdák ünnepélyei dőltek meg, amelyekről beszámolót fogunk adni. Két Inczédy Ooksin­an Ödön átadja a magyarság üdvözletét

Next