Keleti Ujság, 1930. július (13. évfolyam, 147-165. szám)
1930-07-02 / 147. szám
XIII. ÉVF.147. SZÁM. IEg’f'ssepil, pontosa olcsó a zöld szin;a „ISEiFSMIES“ aSSEgpjE-fc’BTRBSÎIi legújabb nyári kiadása, mely kivonatosan tartalmazza Románia összes vasútvonalait, kezelési utasítást, térképet, stb. Kis alakja miatt tárcában, noteszben hordható. Ára csak 20 lei. Kapható az összes könyv- és újságárusító helyeken. A magyar dal erdélyi nagyünnepe . Kézdivásárhelyen Tizenhét dalárda vonult fel a félszázados îtll'Jseilmi ünnepély?® és zászlószentelésre — inczéd^ ros smann Ödön «Sz. a székely dalárdákhoz Vásárhelyi Jásms református püspökhelyettes mondotta az Ünnepi isaszédet — Dalost 3 b®? a székely város főterén — Brassó—Fogaras—Gernssl és a székely dalárdák (Kézdivásárhely, junius 30.) Ennek az ősszékely városnak széles főterén a széleken zöld ágakkal diszitett sátrak, közepén zölddel körített amielyény-épitmény állanak s az embereknek a lelkéből az arcuk tüzére, járásuk sürgésére felsugárzik az előkészületnek izgalma. Valami nagyot akarnak, emlékezeteset és maradandót, ami a szépségével is, de szimbolikus jelentőségével is bevésődik a lelkekbe. Úgy készülitek és abba vetik bele az igyekezetüket, hogy eseményt nyújtsanak mindazok számára, akik idesereglenek s azok számára, akikhez a jó hatás igényével a hit éljük, de az önmaguk számára is lerakáják az élő emlékeket a városi élet jövőjének tápláló gyökereiként. Esemény akarnak nyújtani,mutatni, alkotni, amelynek színtere Kézdivásárhely legyen az erdélyi magyar, élet kulturális erőfeszítéseinek jelen krónikájában. S az igyekezetét a siker áldása koronázza. Tömegek vonulnak fel jönnek a tömegek, távolból és közelről, díszes zászlók alatt elszánt lelkű seregek s az elszántság nme nemes örömben ragyogaz emberekből, hogy nemesei és nagyszerűt, mutassanak mindenkinek, akit e nép sorsa szívügyként érdekel és annak is, akit Szalánnon is érdekel. A falvakból, a közelebbi magyar városokból fegyelmezett sorokban vonulnak a kis csapatok amelyeket a dalnak, mint nemesítő léleknevet és megragadott eszközek és mint Iplkpisot láncszemekig fűző kapocshalpzatpak kultusza sorakoztatott. Elvittek ebbe a városba, ahol ötvenéves jubileumát ünnepl és uj zászlóját szenteli fel a refromátus dalárda. ’ A zászló, ammely megindul , a zászló kimozijal a perpamiatus mroelitán felépített hatalmas üvegszekrényből, amely tren állandó kiállítástként fog állani, mint épnek íj. pappak és ennek a népnek művészi kincse, amit a kultúrvágy büszkeségének áldozatkész filléreiből gyűjtöttek össze. — Százhatvanezer lpjbe kprijjt — mondjui valaki akinek igen sok éj clome van «ibtwpj, hogy ilyen gazdasági viszonyok fcözjjk ti ilyen zászlót elő tudtak teremteni — de nem ez a fontos, hanem az, hogy van miben gyönyörködni. " J ' Igen, fontos az a hit, hogy nemcsak 'életbenmaradásunknak, de kultúrfejlődésünk volt az együtt szilphahinia ez a zászló is,ami alá a hitnek átérzett gyönyörével állanak- Kék-fehér neliéz splyppira hímezett erdélyi magyar virágmotivumok színes koszorúi s a csokrok között az ősmagyar monda képeinek finom sorozatban megelevenítve úgy, ahogyan a háromszáz esztendőnek ezelőtti hős erdélyi karszak műveltsége elképzelte a távoli pusztából megindult legrégibb magyaroknak hazát kereső útját és öntudatát. A zászlót Sebestyén József historikus székely művész tervezte, ki a Székelyföldnek számos zászlót adott már a legutolsó időkben s az ilyen nagy felvonulások zászlóerdőiben egybeolvad az ő műveinek harmóniája. Pisztábor a n Nagy téren A zászlót kivitatják úatjára s egy kis árnyas térségen a már egybesereglett dalárdák várják. Hirtéren próbák, rendezői megbeszélések, vezényszavak után megindul a menész a tűzoltók fúvós zenekarának vezetésével Elől az egyház papjai, utánuk a zászló, díszes környezet hullámzik körülötte: apró kis lánykák pirospruszlikos magyar ruhában és koszorús lányok kékfehér magyarban. Ünneplő közönség az egyházi élet kebeléből s aztán zászló a dalárdák, nemcsak férfi, hanem vegyeskarok is, zászlók alatt. Olyan ez a mieppi, mintha az öntudat nemes büszkesége indult volna meg a népremény színes illusztrációjaként. Tizenhét dalárda, mindenik büszke a megmutatkozásának még a külsőségére is. A női karok mind egyenruhában, feketében fehér gallérral a kézdivásárhelyiek, fehér-feketében a ternestiek és fogarasiak, vörös-feketében a zabolai katolikusok, sötétkékben a csíkszeredaiak, tiszta hófehérben a brassói magyar nők nagy serege, kék-fehérben az uzoniak és zabolai reformátusok s ez utóbbiak csinos falusi csoportját sokan megbámulják. Mert a zabolai székely lányok maguk szőtték, szabták és varrták a hófehér ruhát, rá a világos kék diszitéseket s a saját kéznek munkája tette értékessé a szép ruhájukat. A hosszú menet tűzoltók kordonvonalán át vonult fel a díszemelvény elé, amelyen a zászló-keresztanyák foglaltak korban helyet, s előttük a magyar ruhás lányok színes sokasága, közötük az apró kislánykák. Elől az emelvényen a vezetőség és a nap vendégei: Inczédy Joksmann Ödön dr., az Országos Dalossiaövet. Regnek s ez ünnepnek is elnöke, Vásárhelyi János, az erdélyi református egyház püspökhelyettese, a kézdi egyházmegye helyettes esperese, Turch Lajos főjegyző, a magyar parlamenti csoportból Szentkereszthy Béla báró háromszéki pártelnök, Wilfer József dr. főtitkár, ezúttal mint a sokat ünnepelt brassói Magyar Dalárda híres karnagya, Fábián László dr szenátor és A brassói Magyar Dalárda, amely a tekintélyt képviselte a dalárdák nagy sokaságában, énekelt, majd Paál Lajos elnök, főrendező, a vásárhelyi református nagytemplom papja adta át az elnöki széket üdvözlő beszéddel Inczédy Jokszaann Ödön dr. országos szövetségi elnöknek, akiminden magyar dalosnak üdvözletét tolmácsolja beszédében a jubiláló dalárda számára s üdvözletet mond az erdélyi magyar lélek nevében, arriply léleknek vágya, öröme, reménysége van a magyar dalban. — Nekünk minden ünnepségünk egy-egy aranykehely — mondotta — Mimiből az örökkévalóság italai vesszük. De nem a kehelyhízem annak aranya a fonos, hanem amit bejetöltünk. S ezen az ünnepélyen a magyar életnek italát tölti a kézdivásárhelyi jubiláló • telpgylfit a uízi aranykelyhünkbe. A zászlóanya A nagyhatású beszéd után az elnök küldöttséget indít a zászlóanya meghívására. Benkő Ernő egyházközségi főgondnok vezeti a küldöttséget, amely páratlan menet. Magyar rahjjs lányok sora, elől apróságokkal. A főtér közepétől az utcakanyaraulatokon át a parcelljáig kettős sorfalat állaptak a dalárdák és a tömeg, hogy a zászlóanyának kijáró mély tisztelet annál impozánsabb legyen. Megfelelő várakozás után az éljenzés megindul a sorfalak végén és lassan hullámzik lpiái főtér közepére: méltóságteljesen, díszes magyar ruhában, komoly fekete selyemben, fehér ujjassal, csillagé fejdísszplapcáp Phybil szelidséggel lepkéd aprófiúk és koszorúslányok tarka csoporti rendje előtt Vásárhelyi Jánesnő, a zászlóanya. Szerény ijedtséggel jön, mert minden szépz'.életét meghaladó ünneplés, mint a szinki'bpuu)zászló tiszteletének megszemélyesítőjét, őt hakmozza el. A főgondnok és a pap felvezetik az emelvényre, ahol ifrösök Andor flt fogadja hódolatüdvözlő beszéddel Egyelőre röviden válaszol, ünnepi beszédére később kerül a sor. A szőnyeges emelvényen foglalja el az ümrepély trónusát s a magyar ruhás kislánykák kereken korát ülik, a kis pódiumot. Szép magyar ruhája, szelid lelkűsége s a kép, ami körülötte megkapó szépekben jdplakiff, fokozza a lelkesedést. Fogaras — Zerjiest Négy Progyar dalárda szerepel itt a műsoron, mindenikről külön történetet kellene írni. A fogarasi magyaroké az egyik, a zernesti resprigátus magyaroké a másik. Mindenki ismeri itt azokat a körülményeket, amelyek között magyarok élnek e két helyen s amikor megjelennek, a telkekből feltör az öröm, hiszen élnek magyarok ott is. A fogarasi dalárda népes, vegyeskar s anők is, a férfiak is finom, szléses egyenruhában. Amint egy sort elénekelnek, nagyobb a magyar öröm, mert kiváló a teljesítmény, meglepő klasszisban s művészi érzékű vezetéssel. Fel kell jegyezni a vezetőnek, a karnagynak a nevét, amely nem magyaros: Albricht Ottó. Nem is magyar, német, foglalkozása mérnök és teljesen ingyeni, de odaadással, művészi érzésekkel, nagyszerű fegyelmező módszerrel tanítja a maroknyi fogarasi magyarság nagy és népes dalárdáját. Majdnem ennyi jót és sok szépet kellene mondani a zernestiek kiváló teljesítményű dalárdájáról. A nagytemplomban A kis Zabolának egyik római katolikus vegyeskar énekelt még, a falusi dalárdák javából való ez is, majd a Csíkszeredái régi, már híres vegyesdalkar éneke hangzott el s aztán atemplomba vonult be a tóSzabó Béni képviselő, mint a brassóiak lelkes dalárdistája. A siker legnagyobb élvezője, Tárcza Bertalan, a dalosszövetség főtitkára. A díszelnökök: Paál Lajosné és Molnár Dénes dr. Üresen áll még a bársonnyal leferitett szék a középen, a zászlóanya díszhelye. Lenn a kordonnal bekerített előtéren előre kitáblázott helyeikre állottak fel a dalárdák, mindenik dalárdasor előtt a jelzőtábla s a zászlókkal úgy állottak odfe, mint a magyar dal ez erdélyi kerületének tábora. Csaba népe meg nem hal , az első szó a szövetség e kerületének elnökéé, Demeter Béla sepsiszentgyörgyi zenetanáré, aki magyar szívvel mond üdvözletet a táborban összesereglettekhez. A beköszöntőt pedig az ünnepelt és jubiláló dalkar énekli, Kovács József karnagy vezetésével, a kezdi vásárhelyi ref. vegyes énekkar, amely nívós teljesítményével meglepi a szakértőket, kiknek csoportja, Wilier Józseffel az élükön kiáltja a közönség tapsai között: — Bravó! A vendégdalárdák zászlóinak feldiszitése következett ezután, a művészies kivitelű feliratos emlékszalagokkal. A zászlótartók az emelvény elé járulnak, hol nők végzik a feldíszítést, jelmondatok kíséretében s az alatt az illető dalárda a maga jeligéjét énekli. Nagy dalkarok és falusi dalárdák egymásután mintegy versenyre kelve és ihlettel énekelték a jeligéket, mindenik a székely nép életében bizó hitről s aztán a férfikarok nagy összese zenditett rá a székely dalnak a jelmondatára s az egész tábor és az egész gyülekezet zsolozsmája a felhőtlen kék ég felé: „Csaba népe meg nem hal”, meg, abba az óriási templomhajóba, mely ezreket tud befogadni. S ma az ünneplőknek csak egyik része fért be. A templomi zászlószentelés ünnepi szertartása alatt az uzoni vegyeskar énekelt először s ez a dalárda azok közé tartozik, amelyekre olyan büszkék a háromszékiek. Énekel, a nagyborosnyói vegyeskar. Ez a dalárda azok közé tartozik, amelyeknek legnagyobb volt a sikerük s amelyek mindig, minden magyar dalosversenyen, a legtöbb, sikert érik el. Bármelyik magyar nagyvárosba beillene. Vásárhelyi János: szeretekre tanítja a mayarokat Imrei Lajos egyházmegyei főjegyző mondotta az imát, a műveit magyar papnak ünnepi szép imáját a gyülekezet nevében. Vásárhelyi János püspökhelyettes hatalmas beszédben szentelte fel a zászlót s a hallgatóságnak megrázta a lelkiét annak az igének a hirdetésével : magyarok, szeressétek egymást. Nemcsak a szemek, a felnyitott magyar telkek csüngöttek minden szaván, felemelte őket a templomi szószék magasságába s a jóra született magyar népnek nemzeti karakterét megyilégityal, mélyen vésődő szavakkal értette meg, hogy apudep nemes sajátságai között csak egyet nem tudott a magyar megtanulni: szeretni a magyart. Pedig ezt kell megtanulnia és élni fog. A beszéd, amely örvendetes magyarázatát nyújtotta a népben megnyilatkozó zászlókultusz szeretetének, volt a nap ünnepi szónoklata és magasba is vitte az ünnepi jelentőségét. Hűséggel , ragaszkodással Templopiozás után visszavonult az ünneplő közönség iá főtéri díszemelvényhez, elől a zászlóanyát vezette karján az Országos Italosszövetség elnöke. A csikszererdai dal és zeneegylet énekkara, a jubiláló vegyeskar énekei között a már felszentelt zászlószegverő ünnepe zajlott le. Vásárhelyi Jánosné zászlóanya ékesítette fel az uj zászlót uj, művészi szalaggalés szép beszéddel s átadta tulajdonosainak, telkükre kötve, hogy az összetartás, szeretet, magyar lélek szimbólumaként őrizzék hűséggel, ragaszkodással A csikszeredaiak himezett nagy szalagját, testvéri emlékajándékát Részeg Viktor beszéde kíséretében tették fel a zászlóra s aztán megkezdődtek a szegbevetésok, a jelmondatokkal,melyeknek sokasága mint boldogulást kért a székely népre. A zászlószentés után a dalárdák ünnepélyei dőltek meg, amelyekről beszámolót fogunk adni. Két Inczédy Ooksinan Ödön átadja a magyarság üdvözletét