Keleti Ujság, 1933. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1933-07-01 / 147. szám

Szombat, 1933. 'julius 1. KumUjsKs Olcsóbb lett a Tomis, de a Naţionala és a Marasesti ára a régi maradt Antiszociális árleszállítás a monopol-áruknál­­ Keseregnek a tra­fi­kosok, mert ők még a cigaret­ták leszállított áraira is ráfizetnek (Kolozsvár, június 30.) A gyufa árának 3 lejről 2 lejre való leszállítása után a monopol­­igazgatósága végre rászánta magát arra, hogy a cigaretták és a szivarok áraiban is némi le­szállításokat eszközöljön. Július 1-től néhány cigaretta- és szivarfajta árát leszállították, ha nem is olyan arányban, mint a gyufáét. A mo­nopol azonban hibásan végezte az árredukciót. Ugyanis csak a drágább cigaretták kerültek be a megolcsóbbodott fajták listájába s kima­radtak a kevésbé finom gyártmányok, amelye­ket pedig a legtöbben s főleg laposabb pénztár­­cájú emberek fogyasztanak. Erre az intézke­désre az adott okot, hogy a drága cigaretták fogyasztása hatalmas mértékben visszaesett. Az árleszállítás kísérlet a monopol részéről arra, hogy a jövőben lehetőleg nagyobb meny­­nyiségek kerüljenek elfogyasztásra. Az árle­szállítás tehát a fogyasztóközönség széles réte­gének figyelembevétele nélkül készült. Aki Carpatot vagy vörös Regélt szívott, az ezután is ugyanennyiért kell megvásárolja dohány­szükségletét, mint eddig. A monopolnak sürgő­sen ki kell küszöbölnie az áruredukciónak ezt a sarkalatos hibáját s a leszállítást mindenki számára kedvezővé tenni. Akinek eddig pénze volt Tomist és Bucuresti­t*szívni, az ezután is megengedheti magának ezt a luxust, nem sokat számít az a néhány lej differencia, amennyi a jövőben a zsebében marad. A megolcsóbbodott cigaretták új árai a kö­vetkezők zárójelben közöljük a régi árakat­: Ferdinand 1 drb 4 lej ((­­Mj), Tomis 2.50 lej (3 lej), Mihai 2.50 lej (3 lej), Macedonia 2.50 lej (3 lej), Bucureşti kartonnal és karton nélkül 2.20 lej (2.50 lej), Corpul Diplomatic 2 lej (2.20 lej), Specialitate karton nélkül 1.80 lej (2 lej). Szivarok: Alba Julia 18 lej (20 lej), Re­galia Media 12 lej (15 lej), Bitanica 8 lej (10 lej), Trabucos Especial 7 lej (10 lej), Cuba Por­­torico 6 lej.(8 lej), Senoritas 5 lej (6 lej), Por­­tor ico 5 lej (6 lej). Ezek az árak július 1-től lépnek életbe. Július 1-től kezdve az összes dohánylerakatok kötelesek az új árakon számítani a megolcsób­­bodott cigarettát. A monopoligazgatóság szi­gorú következményeket helyez kilátásba azok ellen a trafiktulajdonosok ellen, akik az árle­szállítás figyelembe nem vételével a régi ára­kat követelik vevőiktől. A dohánylerakat-tulajdonosok megmaradt áruikkal kötelesek a monopol kiosztó hivatal­nál jelentkezni. Ekkor átszámítják az uj árak­ra a behozott mennyiségeket s a trafikosok ja­vára fennmaradt összegért dohányneművel kárpótolják őket. Ugyanekkor bélyegeket osz­tanak ki közöttük, amelyeket rá kell ragaszta­niuk a megolcsutt dohánynemük dobozaira. A bélyegek szövege az, hogy a július 1-től az új árak számítanak. Az árleszállítás, amelynek olyan a jellege, hogy csak a jobbmódú dohányzók számára je­lent kedvezményt, a trafikosok körében nem keltett túlságos örömet. Egy­rafiktulajdonos a következőkben fejtette ki munkatársunk előtt azokat a hátrányokat, amelyen a reduk­cióból kifolyólag reájuk háramlanak. — Azért kényelmetlen reánk nézve az ár­­leszállítás — mondta a trafikos — mert a Mo­nopol rendelete szerint csak olyan dobozokat vesznek vissza és számítanak új árban, ame­lyek nincsenek felbontva­_ Itt van például ez a százas doboz Rega­lia Media szivar — tesz elénk egy kis láda fi­nom szivart, öt darabot adtam el belőle. A Mo­nopol nem veszi vissza, mivel a doboz fel van bontva. Én pedig köteles vagyok elsejétől a régi 15 lej ár helyett 12 lejért adni darabját. Tessék most kiszámítani, hogy mennyit vesz­tek én ezen. Minden szivarra 3 lejt kell ráfi­zetnem, annyit, amennyit akkor se keresek, ha 3 darab más szivart eladok. Azután vannak felbontott Ferdinand, Tomis s Mihai dobo­zaim. A Ferdinand-cigaretták darabjain 2 lejt vesztek, a többieken 50—50 bánit. Pedig a Mo­nopolnak semmi veszteséget nem jelentene, ha ezeket a felbontott dobozokat is visszavenné s az új árakon osztaná ki nekünk. Csak vala­mivel több adminisztrációs munkát igényelne. Nem akarunk jóslásokba bocsátkozni afe­lől, hogy milyen eredménye lesz a luxus ciga­retták és szivarok árredukciójának, de való­színű, hogy a Monopol számításai ilyen irá­nyú politikával nem válnak be. Azonkívül a Monopolnak, amelynek jövedelmei éppen elég tetemesek, nemcsak a maga érdekeit kellene szem előtt tartania, hanem annak a sokmil­lió állampolgárnak a helyzetét is, akinek nagy, megkönnyebbülést jelentene, ha az „olcsó“-nak mondott, de éppen elég drága cigaretták árát leszállítanák. Gazdák, kertészek, baromfi tenyésztők ! — Bernatsky-Veteményeskert 84 lej, Bernátsky-Mezőgazdaság alap­elvei 58 L. Növénykórtan elemei 56 L. Bernátsky—Krennedics: Baromfitenyésztés 84 lej, Bittera A kukorica 46 lej. Szerves trágyák 28 lej, Dorner Burgonyatermelés 56 lej, Sertéstenyésztés 224 lej. Éltető Vaj és sajtgyártás 8400 lej, stb. stb. Postán utánvéttel portó mentesen. Kérje az árleszál­ltások nagy jegyzékeit Le­pagetól Kolozsvár. 3 Bankett után súlyosan inzultáltak Maros­ludason Két békés járókelőt és tüntetést rendeztek egy magyarpárti vezető háza előtt a tűzoltóegyesület „újjászervezői“ (Marosvásárhely, június 30.) Marosludas,­­ a forgalmas nagyközség életét sajnálatos ese­mények forgatták fel. Amióta az utóbbi idő­ben Erdély több pontján fordultak elő excesz­­szusok, Marosludason is mozgalom indult meg, amelynek az volt a célja, hogy azt a kevés ma­gyar embert, akinek a közéletben még szerep jutott, eltávolítsák. Mindenekelőtt Al­lesz Endre tűzoltó főparancsnokot szólították fel arra, hogy távozzon a marosludasi tűzoltóegye­sület éléről. Allesz, aki ezt a tisztségét har­mincöt éve tölti be becsülettel, engedett a fel­szólításnak, mire a törvényes formák mellő­zésével gyűlésre hívták össze a tűzoltó egyesü­letet, az összes kisebbségi tagokat kibuktatták és új vezetőséget választottak. A tisztújítás napján bankettel ünnepelték a tűzoltóegyesület „megtisztítását“. Bankett után a társaság tagjai az utcán botrányt rög­tönöztek, macskazenét adtak Keresztes Ödönnek, a Magyar Párt egyik vezető tagjának, kerítését ledöntötték és két békés járó­kelőt, Weiler Lászlót és Haas Józsefet, akik az állomás felé igyekeztek, össze­vissza verték. A marosludasi önkéntes tűzoltóegy­esület „új­jászervezésének“ örömére megvert két ember, feljelentést tett inzultálói ellen a tordai ügyészségen. Állítólag merényletet akartak elkövetni egy kolozsvári cigányprímás ellen A „merénylő“et ütötték (Kolozsvár, június 30.) Az egyik óvári ét­terembe az éjszaka, valamivel egy óra előtt két iparos legény állított be egy „Dénes bácsi“ néven ismert éjszakai alaknak a társaságában és helyet foglalva az étterem egyik asztalánál, iddogálni kezdtek. A vendéglőben muzsikál néhány hét óta László Jenő cigányprímás ban­dája, aki miatt, mint emlékezetes, Ambrus Manci 17 éves kolozsvári lány két hó­nappal ezelőtt levetette magát az Első Erdélyi Biztosító Intézet harmadik emeletéről­ Meglehetősen emelkedett hangulatban folyt a borozgatás a vendégekkel zsúfolásig megtöl­tött étteremben, amikor felállott Dénes bácsi és borosüvegét magasra emelve a cigány felé kiáltotta: — Meghalsz disznó cigány, még ma este! Ez a borgőzös levegőben is szokatlan fel­kiáltás felkeltette a vendégek figyelmét is, akik ezt azonnal a vendéglő tulajdonosának tudomására hozták. Az étterem tulajdonosa kérdőre vonta a kiabáló és hadonászó embert, aki csak ennyit felelt: — Emiatt a gazember miatt lett a lá­nyom öngyilkos! Ezalatt a kis intermezzo alatt pedig a két iparoslegény feltűnő élénkséggel feszengett székein és cseppet sem bátorító tekinteteket lövelt az amúgy is megszeppent cigányprimás felé- A tulajdonos tanácsára László Jenő csön­desen hóna alá kapta hegedűjét és a botrá­nyok elkerülése végett el akart távozni az ét­teremből. Mikor a három ember észrevette a cigányprimás szándékát, felállott a legények egyike az asztal mellől és sietős léptekkel kö­vette a cigányprimást. László Jenőnek azon­ban az udvaron sikerült némi előnyt szerez­nie, úgy, hogy az utána törtető fiatalember már csak futással érhette volna utól. Az ét­terem tulajdonosa előre látva, hogy az üldö­zésnek nem lesz jó vége, utánasietett a le­génynek és meg akarta állítani, megragadva le, aki mindent tagad lobogó kabátjának szárnyát. Az ifjú ember azonban hirtelen megfordult és magasra tartott jobbkezében csillogó késsel szólította fel az étterem tulajdo­­­­nosát, hogy engedje el kabátját, mert... mert... Ek­kor lépett közbe az étterem másik társtulajdonosa is, aki látva társa szo­rongatott helyzetét, felkapta az egyik kerti széket és le­ütötte a felemelt késsel már-már le­csapni készülő embert. A leütött embert beszállították az első ke­rületi rendőrségre, ahol szigorú kihallgatás alá vették. Itt aztán érdekes dolgok derül­tek ki. A póruljárt legény, akit Csergezán Ferenc­nek hívnak, tagadta, hogy meg akarta volna verni a cigányprímást. Vallomására azonban rácáfol az a tény, hogy késsel a kezében igyek­ezett ki az uccára. A rendőrség széleskörű nyomozást vezetett be az eltűnt „Dénes bácsi“ után, aki nem más, mint az öngyilkos Ambrus Manósnak a mos­toha­apja. De keresik a társaság harmadik, eltűnt tagját is. A délutáni órákban jelentkezett a rendőr­ségen a Monte Carlo éjjeli mulató cigányprí­mása, aki elmondotta a rendőrségen, hogy Dé­nes bácsi két ember társaságában mulatott he­lyiségükben tizenkét óráig és miután vala­mennyien meglehetősen be voltak szeszelve, gyanúsan összedugták fejüket, majd felállva asztaluktól ezzel a kijelentéssel hagyták el a helyiséget: — Most aztán végzünk azzal a híres Je­nővel! Amint az utóbb lefolyt eseményekből lát­ható mindhárman fel is keresték azt a helyi­séget, ahol a „híres Jenő“ muzsikált, hogy né­hány kellemetlen órát szerezzenek neki. Nem lehetetlen, hogy a megtámadott vendéglős tár­sának a dologba való beavatkozása, véres me­rényletet akadályozott meg.

Next