Keleti Ujság, 1937. május (20. évfolyam, 99-122. szám)

1937-05-21 / 113. szám

2 Az emberi szerv esetben is van munkamegosztás. Az élő testben minden szerv és az ezen szervet al­kotó millió és millió sejtecske csak azt a munkát képes elvégezni, amire berendeztetek. Vannak izom­sejtek, idegsejtek, vérsejtek, csontsejtek, a máj sejtjei stb. stb., valamint az ezen sejtek által alkotott szöve­tek. A szövetek alkotják az idegrendszert, izomrend­szert, véred­ényrendszert, ezekből rekrutálódnak az­után az egyes szervek, amelyek mindegyike bizonyos meghatározott, munkát végez. Most már, hogy ennek a komplikáltnak látszó élő gépezetnek hajtó és moz­gató erőit épségben fentarthassuk, tökéletes idegrend­szerre van szükségünk. A világhírű amerikai GASTRO D. gyógyszer, mely kimondottan a központi és a vegetatív idegrendszerre hat, rövid kúra után megszünteti a migréneket, ideges gyomorbajt, álmatlanságot, stb., sőt 10—15 éves gyo­mor, epe, vese és májbajok eseteiben is kitűnő ered­ményeket értek el vele. GASTRO D. kapható gyógyszertárakban és dro­gériákban, vagy megrendelhető 135 lej utánvét mellett Császár E. gyógyszertárában, București, Calea Vic­toriei 124. akkor mindig szembetalálta magát a törvény megtorlásával, a kisebbségiek legalábbis olyan mértékben, mint a románok. Az is csak üres vádaskodás, hogy a csatlakozott területeken — elsősorban Erdélyben — tömegesen lennének oklevél nélküli kuruzslók, vagy csodadoktorok. Éppen ellenkezőleg: a külföldi tudományos intézetekben diplomát szerzett kisebbségi or­vosok, vagy gyógyszerészek kénytelenek vol­tak tudásukról még egyszer bizonyítékokat nyújtani s számtalan esetről tudunk, hogy a kisebbségi orvosoknak kettős diplomájuk van: külföldi és hazai. Ha valahol, úgy ennél a kérdésnél igazán nagy hivatás várna a sajtóra. Ez a hivatás azonban nem az uszítás, hanem a felvilágo­sítás szerepe volna. Az „Universul“-nak is tudnia kell, hogy a nemzeti kizárólagosság túlzott formában való megvalósítása keresz­tül vihetetlen. Miért kell tehát a lelkeket még jobban felkavarni, a többségieket hamis ada­tokkal félrevezetni, a kisebbségieket odadobni a gyűlöletkeltés újabb hullámának, nyugtalan­ságokat tovább fokozni? Hiszen, hogy csak a magyarságról beszéljünk, a magyar szellemi munkások száma mélyen alatta marad az or­szág lakosságához viszonyított lélekszámok megfelelő számarányának. Magyar ügyvéd például mindössze hatszáz van az egész or­szágban, elenyésző kisebbség a teljes ügyvédi névsorban. Ha az „Universui''‘ csak valameny­­nyire is tárgyilagosságra törekedne, s leg­­albb a tényleges helyzetről közölne adatokat, a román intellektuelek is egészen másképen ítélnék meg a kérdést, mint ahogy most a jel­szavas politika hamisító adatai alapján teszik. Erdőségekbe vették be magukat az albán felkelők (Tirana, május 19.) Az albán távirati iroda jelenti, hogy Delvina városának elfoglalása után mindazok a helységek, amelyekbe a zendülők be­fészkelték magukat, a kormány kezében vannak A lakosság mindenütt lelkesedéssel fogadta a kor­mánycsapatokat, amelyek folytatják Etem Toto és társainak üldözését. A zendülők a kurvelesi erdő é­s Gusmara felé menekültek. Libbardri és Rustem Sardri főhadnagyokat, akik a zendülők elleni harcban elestek, szerdán temették. A kormány­csapatok tovább folytatják tisztogatási munkála­taikat. A kurvelesi erdőbe menekült felkelőket csak nehezen lehet megközelíteni. Kedden a harcok során tíz zendülőt öltek meg, Bolenában és Levas­­terben egy-egy lázadó csendőrt lőttek agyon. Argyrocastroban rendkívüli politikai törvény­szék működik­­és ezidőszerint százötven zendülő ügyét tárgyalják. A letartóztatottak között több olyan van, akiket már az előző zendülés alkalmá­val elítéltek, de most Etem Toto kiszabadította őket börtöneikből. — Gyermektragédia. Nagyváradi—oradeai tudósítónk jelenti: A szalárdi rendőrség táv­beszélőn jelentette a nagyváradi ügyészség­nek, hogy Kupás János kétéves ottani kisfiú hozzáférkőzött egy zsirosszódával telt üveg­hez s annak tartalmát kiürítette. A szeren­csétlen kisfiú óriási kínok között k­szenve- ­Kumílism 1937. MÁJUS 21. XX. ÉVF. 113. SZÁM Londonban folytatott tanácskozásairól számolt be. Hangoztatta, hogy rendkívül meg van elégedve azzal a békülékeny szellemmel, amelyet a megbe­széléseknél tapasztalt. Az államtanácson kijelöl­ték a Genfbe utazó francia küldöttséget. A kül­döttség tagjai: Delbos, Paul Boncour és Viennot. A munkaügyi miniszter előterjesztette a negyven­órás munkahétnek több iparágban való bevezeté­sére vonatkozó tervét. A rendelethez a kormány hozzájárult. Baldwín a demokrácia mellett tett Ilidet az ifjúsághoz intézett beszédében (London, május 19.) Baldwin angol minisz­terelnök, aki, amint köztudomású, a napokban visszavonul a politikai élettől, a londoni Albert­ Hallban a birodalom minden részéből összesereg­­lett ifjúság kiküldöttei előtt szerdán nagy beszé­det mondott. Beszédét ezzel a mondattal kezdte. ..Elmúlt az én órám és rövidesen árnyékba vonu­lok. Az élet nyitva áll előttetek, — folytatta Baldwin — és az elkövetkező negyedszázadban a ti szerepetek lesz a döntő a világban. Akkor kell teljesítenetek kötelességeteket, ami abban áll, hogy megőrizzétek mindazt, ami arra méltó a reátok hagyott örökségben. Ti lesztek azok, akik­nek a világ minden részében, ahova szétszóródtok, meg kell védniük a demokráciát." — Kérdem, folytatta, várjon azokat a napo­kat, amikor a Népszövetség létrehozásában részt­vettünk, mérlegünk nyereség oldalán könyvelhet­jük-e el. Húsz évvel ezelőtt határozott igennel válaszoltam volna, ma azonban a válasz kérdéses lenne. Európa ma nincs sem hadiállapotban, se nem él békében, hanem vigyázzállásban van. — A fegyverkezés — mondotta később’ —­ melankolikus válasz azok igyekezetére, akik szere­tik a békét. Még rosszabb, hogy akadnak, akik a békét csúnya álomnak mondják és eszményként dicsőítik a háborút. Amíg az angol birodalom fennáll, mi mindig felemeljük szavunkat az ilyen hamis bálványok ellen. — Engedjétek meg — fejezte be beszédét —, hogy hangsúlyozzam azt a hitemet, amely egyezik a birodalom akármilyen fajhoz tartozó alattvaló­jának hité­vel és ez a hit, a szabadság, de a rend és a törvény keretei között gyakorolt szabadság és csak a legvégső esetben az erőszak. Hiszek az olyan társadalomban, amelyben a szabadság és a tekintély megfelelő arányban állanak fenn és amelyben az állam és a polgár egyidőben cél és eszköz. A királyok isteni jogaira alapozott régi elmélet meghalt és nincs szándékunkban egy olyan új elméletet bevezetni, amely az állam isteni jo­gait prédikálja. Nem évforduló, de jólesik emlékezni... Amikor Petőfi és Jókai a dési papírok vendégei voltak Medgyes Lajos, a költőpap feljegyzései — Jókai: „Mennyi történelmi emlék, egy csomó rejtett kincs" Petőfi és Jókai dési-dési látogatásairól nem igen emlékeznek meg az egész könyvtá­rat kitevő Petőfi- és Jókai-életrajzok. Azt hisszük, nem érdektelen a két magyar zseni dési­deji látogatását egykori feljegyzések alap­ján pár sorban a mai újságolvasó elé vetí­teni. Noha egyik látogatásának sincs évfor­dulója , az egész cikk legfeljebb annyira ak­tuális, amilyen mértékben nagyjaink emléké­nek fölelevenítése sohasem lehet időszerűtlen. Petőfi látogatása a végzetes 1849-ben Az 1848-as szabadságharc idején Medgyes Lajos volt a kis szamosparti megyeszékhely református lelkésze. Nagy szónok, kitűnő pap, kora egyik legismertebb poétája, az Er­délyi Irodalmi Társaság tagja. Medgyes, mint költő, szoros kapcsolatot tartott fent író­­társaival, így Petőfivel is. 1846-ban egyik lap­ban nyílt levelet is irt Petőfihez, melyben a népköltő feladatát fejtegette, magasztalva a nagy költőt, akit meghív, hogy jöjjön Er­délybe és tanulmányozza itt a székelyek és magyarok között az igazi, hamisítatlan ma­gyar népet. Petőfi az egykori feljegyzések szerint 1849-ben, egy január végi napon érkezett Désre és azonnal Medgyes Lajoshoz sietett, akinek papi lakása a mai református leányiskola he­lyén állott. A költő a városon át Bem tábo­rába igyekezett. Honvédtiszti egyenruhát vi­selt, természetesen nyakravaló nélkül és ahogy az egykori emlékezések mondják — „oldalán fringia lógott“. A költő végtelenül barátsá­gos volt költőtársához, úgy, hogy Medgyes Lajos ragyogó versben emlékezik meg a rö­vid találkozásról. Politikai és családi ügyek­ről beszélgettek el pár óráig, a dombon épült papilakból Petőfi hosszan elnézte az akkor igénytelen, szalmafedeles apró házakból álló várost. Désről Petőfi egyenesen Bem tábo­rába ment s ahogy Medgyes feljegyzi: „elve­szett a harcok viharában, többé sohse láttuk egymást"­.. Jókai a dési papírokban 1851. június 19-én látogatott el a szőke Szamos melletti­­városkába. Természetesen Med­gyeshez vitte első útja. Az ő vendége volt, A lelkész-poéta éppen kertjében kapálgatott. Jókai melegen átölelte Medgyest. Medgyes visszaölelte, majd bevezette a papilak kertjé­­ben álló külön kis dolgozószobájába, mely azon az ősi halmon állott, ahol a Munkács irányából érkező hét magyar vezér Árpád vezetésével a Szamos völgyébe érkezve annak idején meg­pihent. (A kő, amelyen a monda szerint meg­pihent a hét vezér, a mai felsősétatéren lát­ható.) Jókai percekig nézte a kőlapot és a dom­bot, ahol a vezérek tanácskoztak. Medgyessel együtt leültek a történelmi kődarabra és a magaslatról végignéztek az egész vidéken. El­láttak a Rózsa, Béla, Huba hegyekig, az egy­kori Csicsó váráig. — Mennyi történelmi emlék, egy csomó rejtett kincs — szólalt meg Jókai. A vendégeskedés egész napig tartott s Jó­kai nagyon jól érezte magát a vendégszerető papi lakban. Másnap reggel hagyta el a várost és Med­gyes kíséretében Kolozsvárra utazott, ahol tisztelői az emlékezetes ezüst tollal lepték meg. Itt Jókait már türelmetlenül várta felesége, Laborfalvi Róza. Medgyes igy zárja le egy versében Jókai dési idézését: ..Másnap mentél, » nem félhet az Az út veszélyitől. Ki művésznőt visz karjain 3 ezüst tollal repül“ * Egyik látogatás sem jubilál, de jól esik emlékezni. ...Azokon a helyeken, ahol egykor Jókai és Petőfi jártak Désen, ma a református leány­iskola, a papilak és a felső sétatér húzódik. A felső sétatéren ott áll a kő, melyen a hét vezér megpihent. Feljegyzések szerint nem­csak Jókai, hanem Petőfi is lepihent a hatal­mas kőre és úgy nézte a mélységben alant hú­­zódó Szamos csillogó vonalát, a történelmi emlékektől terhes, ragyogó vidéket... Most tavaszi napfény hull a felső sétatérre és a hét vezér köve körül vidáman kacagó városi gyermekek játszadoznak az aranyló porondban... , Sztojka László

Next