Keleti Ujság, 1937. május (20. évfolyam, 99-122. szám)
1937-05-21 / 113. szám
2 Az emberi szerv esetben is van munkamegosztás. Az élő testben minden szerv és az ezen szervet alkotó millió és millió sejtecske csak azt a munkát képes elvégezni, amire berendeztetek. Vannak izomsejtek, idegsejtek, vérsejtek, csontsejtek, a máj sejtjei stb. stb., valamint az ezen sejtek által alkotott szövetek. A szövetek alkotják az idegrendszert, izomrendszert, véredényrendszert, ezekből rekrutálódnak azután az egyes szervek, amelyek mindegyike bizonyos meghatározott, munkát végez. Most már, hogy ennek a komplikáltnak látszó élő gépezetnek hajtó és mozgató erőit épségben fentarthassuk, tökéletes idegrendszerre van szükségünk. A világhírű amerikai GASTRO D. gyógyszer, mely kimondottan a központi és a vegetatív idegrendszerre hat, rövid kúra után megszünteti a migréneket, ideges gyomorbajt, álmatlanságot, stb., sőt 10—15 éves gyomor, epe, vese és májbajok eseteiben is kitűnő eredményeket értek el vele. GASTRO D. kapható gyógyszertárakban és drogériákban, vagy megrendelhető 135 lej utánvét mellett Császár E. gyógyszertárában, București, Calea Victoriei 124. akkor mindig szembetalálta magát a törvény megtorlásával, a kisebbségiek legalábbis olyan mértékben, mint a románok. Az is csak üres vádaskodás, hogy a csatlakozott területeken — elsősorban Erdélyben — tömegesen lennének oklevél nélküli kuruzslók, vagy csodadoktorok. Éppen ellenkezőleg: a külföldi tudományos intézetekben diplomát szerzett kisebbségi orvosok, vagy gyógyszerészek kénytelenek voltak tudásukról még egyszer bizonyítékokat nyújtani s számtalan esetről tudunk, hogy a kisebbségi orvosoknak kettős diplomájuk van: külföldi és hazai. Ha valahol, úgy ennél a kérdésnél igazán nagy hivatás várna a sajtóra. Ez a hivatás azonban nem az uszítás, hanem a felvilágosítás szerepe volna. Az „Universul“-nak is tudnia kell, hogy a nemzeti kizárólagosság túlzott formában való megvalósítása keresztül vihetetlen. Miért kell tehát a lelkeket még jobban felkavarni, a többségieket hamis adatokkal félrevezetni, a kisebbségieket odadobni a gyűlöletkeltés újabb hullámának, nyugtalanságokat tovább fokozni? Hiszen, hogy csak a magyarságról beszéljünk, a magyar szellemi munkások száma mélyen alatta marad az ország lakosságához viszonyított lélekszámok megfelelő számarányának. Magyar ügyvéd például mindössze hatszáz van az egész országban, elenyésző kisebbség a teljes ügyvédi névsorban. Ha az „Universui''‘ csak valamenynyire is tárgyilagosságra törekedne, s legalbb a tényleges helyzetről közölne adatokat, a román intellektuelek is egészen másképen ítélnék meg a kérdést, mint ahogy most a jelszavas politika hamisító adatai alapján teszik. Erdőségekbe vették be magukat az albán felkelők (Tirana, május 19.) Az albán távirati iroda jelenti, hogy Delvina városának elfoglalása után mindazok a helységek, amelyekbe a zendülők befészkelték magukat, a kormány kezében vannak A lakosság mindenütt lelkesedéssel fogadta a kormánycsapatokat, amelyek folytatják Etem Toto és társainak üldözését. A zendülők a kurvelesi erdő és Gusmara felé menekültek. Libbardri és Rustem Sardri főhadnagyokat, akik a zendülők elleni harcban elestek, szerdán temették. A kormánycsapatok tovább folytatják tisztogatási munkálataikat. A kurvelesi erdőbe menekült felkelőket csak nehezen lehet megközelíteni. Kedden a harcok során tíz zendülőt öltek meg, Bolenában és Levasterben egy-egy lázadó csendőrt lőttek agyon. Argyrocastroban rendkívüli politikai törvényszék működikés ezidőszerint százötven zendülő ügyét tárgyalják. A letartóztatottak között több olyan van, akiket már az előző zendülés alkalmával elítéltek, de most Etem Toto kiszabadította őket börtöneikből. — Gyermektragédia. Nagyváradi—oradeai tudósítónk jelenti: A szalárdi rendőrség távbeszélőn jelentette a nagyváradi ügyészségnek, hogy Kupás János kétéves ottani kisfiú hozzáférkőzött egy zsirosszódával telt üveghez s annak tartalmát kiürítette. A szerencsétlen kisfiú óriási kínok között kszenve- Kumílism 1937. MÁJUS 21. XX. ÉVF. 113. SZÁM Londonban folytatott tanácskozásairól számolt be. Hangoztatta, hogy rendkívül meg van elégedve azzal a békülékeny szellemmel, amelyet a megbeszéléseknél tapasztalt. Az államtanácson kijelölték a Genfbe utazó francia küldöttséget. A küldöttség tagjai: Delbos, Paul Boncour és Viennot. A munkaügyi miniszter előterjesztette a negyvenórás munkahétnek több iparágban való bevezetésére vonatkozó tervét. A rendelethez a kormány hozzájárult. Baldwín a demokrácia mellett tett Ilidet az ifjúsághoz intézett beszédében (London, május 19.) Baldwin angol miniszterelnök, aki, amint köztudomású, a napokban visszavonul a politikai élettől, a londoni Albert Hallban a birodalom minden részéből összesereglett ifjúság kiküldöttei előtt szerdán nagy beszédet mondott. Beszédét ezzel a mondattal kezdte. ..Elmúlt az én órám és rövidesen árnyékba vonulok. Az élet nyitva áll előttetek, — folytatta Baldwin — és az elkövetkező negyedszázadban a ti szerepetek lesz a döntő a világban. Akkor kell teljesítenetek kötelességeteket, ami abban áll, hogy megőrizzétek mindazt, ami arra méltó a reátok hagyott örökségben. Ti lesztek azok, akiknek a világ minden részében, ahova szétszóródtok, meg kell védniük a demokráciát." — Kérdem, folytatta, várjon azokat a napokat, amikor a Népszövetség létrehozásában résztvettünk, mérlegünk nyereség oldalán könyvelhetjük-e el. Húsz évvel ezelőtt határozott igennel válaszoltam volna, ma azonban a válasz kérdéses lenne. Európa ma nincs sem hadiállapotban, se nem él békében, hanem vigyázzállásban van. — A fegyverkezés — mondotta később’ — melankolikus válasz azok igyekezetére, akik szeretik a békét. Még rosszabb, hogy akadnak, akik a békét csúnya álomnak mondják és eszményként dicsőítik a háborút. Amíg az angol birodalom fennáll, mi mindig felemeljük szavunkat az ilyen hamis bálványok ellen. — Engedjétek meg — fejezte be beszédét —, hogy hangsúlyozzam azt a hitemet, amely egyezik a birodalom akármilyen fajhoz tartozó alattvalójának hitével és ez a hit, a szabadság, de a rend és a törvény keretei között gyakorolt szabadság és csak a legvégső esetben az erőszak. Hiszek az olyan társadalomban, amelyben a szabadság és a tekintély megfelelő arányban állanak fenn és amelyben az állam és a polgár egyidőben cél és eszköz. A királyok isteni jogaira alapozott régi elmélet meghalt és nincs szándékunkban egy olyan új elméletet bevezetni, amely az állam isteni jogait prédikálja. Nem évforduló, de jólesik emlékezni... Amikor Petőfi és Jókai a dési papírok vendégei voltak Medgyes Lajos, a költőpap feljegyzései — Jókai: „Mennyi történelmi emlék, egy csomó rejtett kincs" Petőfi és Jókai dési-dési látogatásairól nem igen emlékeznek meg az egész könyvtárat kitevő Petőfi- és Jókai-életrajzok. Azt hisszük, nem érdektelen a két magyar zseni désideji látogatását egykori feljegyzések alapján pár sorban a mai újságolvasó elé vetíteni. Noha egyik látogatásának sincs évfordulója , az egész cikk legfeljebb annyira aktuális, amilyen mértékben nagyjaink emlékének fölelevenítése sohasem lehet időszerűtlen. Petőfi látogatása a végzetes 1849-ben Az 1848-as szabadságharc idején Medgyes Lajos volt a kis szamosparti megyeszékhely református lelkésze. Nagy szónok, kitűnő pap, kora egyik legismertebb poétája, az Erdélyi Irodalmi Társaság tagja. Medgyes, mint költő, szoros kapcsolatot tartott fent írótársaival, így Petőfivel is. 1846-ban egyik lapban nyílt levelet is irt Petőfihez, melyben a népköltő feladatát fejtegette, magasztalva a nagy költőt, akit meghív, hogy jöjjön Erdélybe és tanulmányozza itt a székelyek és magyarok között az igazi, hamisítatlan magyar népet. Petőfi az egykori feljegyzések szerint 1849-ben, egy január végi napon érkezett Désre és azonnal Medgyes Lajoshoz sietett, akinek papi lakása a mai református leányiskola helyén állott. A költő a városon át Bem táborába igyekezett. Honvédtiszti egyenruhát viselt, természetesen nyakravaló nélkül és ahogy az egykori emlékezések mondják — „oldalán fringia lógott“. A költő végtelenül barátságos volt költőtársához, úgy, hogy Medgyes Lajos ragyogó versben emlékezik meg a rövid találkozásról. Politikai és családi ügyekről beszélgettek el pár óráig, a dombon épült papilakból Petőfi hosszan elnézte az akkor igénytelen, szalmafedeles apró házakból álló várost. Désről Petőfi egyenesen Bem táborába ment s ahogy Medgyes feljegyzi: „elveszett a harcok viharában, többé sohse láttuk egymást".. Jókai a dési papírokban 1851. június 19-én látogatott el a szőke Szamos mellettivároskába. Természetesen Medgyeshez vitte első útja. Az ő vendége volt, A lelkész-poéta éppen kertjében kapálgatott. Jókai melegen átölelte Medgyest. Medgyes visszaölelte, majd bevezette a papilak kertjében álló külön kis dolgozószobájába, mely azon az ősi halmon állott, ahol a Munkács irányából érkező hét magyar vezér Árpád vezetésével a Szamos völgyébe érkezve annak idején megpihent. (A kő, amelyen a monda szerint megpihent a hét vezér, a mai felsősétatéren látható.) Jókai percekig nézte a kőlapot és a dombot, ahol a vezérek tanácskoztak. Medgyessel együtt leültek a történelmi kődarabra és a magaslatról végignéztek az egész vidéken. Elláttak a Rózsa, Béla, Huba hegyekig, az egykori Csicsó váráig. — Mennyi történelmi emlék, egy csomó rejtett kincs — szólalt meg Jókai. A vendégeskedés egész napig tartott s Jókai nagyon jól érezte magát a vendégszerető papi lakban. Másnap reggel hagyta el a várost és Medgyes kíséretében Kolozsvárra utazott, ahol tisztelői az emlékezetes ezüst tollal lepték meg. Itt Jókait már türelmetlenül várta felesége, Laborfalvi Róza. Medgyes igy zárja le egy versében Jókai dési idézését: ..Másnap mentél, » nem félhet az Az út veszélyitől. Ki művésznőt visz karjain 3 ezüst tollal repül“ * Egyik látogatás sem jubilál, de jól esik emlékezni. ...Azokon a helyeken, ahol egykor Jókai és Petőfi jártak Désen, ma a református leányiskola, a papilak és a felső sétatér húzódik. A felső sétatéren ott áll a kő, melyen a hét vezér megpihent. Feljegyzések szerint nemcsak Jókai, hanem Petőfi is lepihent a hatalmas kőre és úgy nézte a mélységben alant húzódó Szamos csillogó vonalát, a történelmi emlékektől terhes, ragyogó vidéket... Most tavaszi napfény hull a felső sétatérre és a hét vezér köve körül vidáman kacagó városi gyermekek játszadoznak az aranyló porondban... , Sztojka László