Keleti Ujság, 1943. augusztus (26. évfolyam, 172-196. szám)
1943-08-07 / 177. szám
1943. ott JGVSZ US 7 MÁI KIÁLLÍTÁSOK: Kolozsvár thr. sz. kir. város Műcsarnokának második kiállítása (a Budapesti Szépművészeti Múzeum anyagából). Megtekinthető délelőtt 10—1-ig, délután 4—7-ig. MÚZEUMOK: Botanikus Múzeum a Botanikus Kertben (Majális utca 42. Nyitva délelőtt 8—1-ig, délután 3—6-ig.) Erdélyi Nemzeti Múzeum (Bástyautca 2. Nyitva délelőtt 9—1-ig. Megtekinthető római kori és, középkori kőtár.) Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Állattára (Mikó-utca 5. Megtekinthető 9—12-ig). Az Egyetemi Általános Növénytani Intézet Múzeumai. (Farkas-utca 1., Közp. Egyetem, I. bejárat az udvar felől.) Alföldi múzeum, Erdélyi szoba, Tanszer- és Amerikai—Alaszkai múzeum. Nyitva minden hónap első vasárnapján d. e. 10—12. (Díjmentes.) EGYETEMI KÖNYVTÁR: Nyitva hétköznapokon délelőtt 8— 1-ig, délután 3—8-ig. a népkönyvtár — vasárnap is — délután 8—2-‘ 7- (Mikó utca 2.) ELŐADÁSOK A SZÍNKÖRBEN: „Tábornokné" elé-Este 7 órakor a adása. MOZIELŐADÁSOK: ÁRPADrmozgó: Kísértés. (Magyar) CORVIN-mozgó: Az ingovány foglya. I EGYETEM-mozgó: Párbaj semmiért. (Magyar.) ERDÉLY-mozgó: Sárga rózsa. (Magyar.) MATYAS KIRÁLY-mozgó: Külvárosi szálloda. RÁKÓCZI-mozgó: Halálos csók. (Magyar.) SZOLGÁLATOS GYÓGYSZERTÁRAK Fortuna (Mátyás király-tér 33. , 21-52.) — Hygea (Széchenyi-tér 32., 24-04.) — Victoria (Horthy Miklós-út 47.)— Opera (Hunyadi-tér 1.) kinevezések. A Hivatalos Lap közli, hogy a földmivelésügyi miniszter a gazdasági felügyelők tiszti személyzetének létszámában Kolozsváron Balla György okleveles gazdát ideiglenes minőségű gazdasági segédfelügyelővé, Bordács István okleveles gazdát pedig segédgyakornokká nevezte ki. — Hadigondozottak figyelmébe! Felhívjuk hadigondozott tagjainkat, hogy akik önálló ipari, vagy kereskedelmi foglalkozást óhajtanak űzni, ezirányú szándékukkal forduljanak a Kereskedelmi és Iparkamarához, ahol megfelelő irányítást kapnak. Hivatkozzanak e tárgyban a H. M. Ur 632.941/22—1943. számú rendeletére. HONSz elnökség 1. — A Nép- és Családvédelem 1943 7. száma Valkó László dr. „A Közjóléti Szövetkezetek termelő üzemei és a szociális intézmények közellátása“ című cikkével kezdődik. Gádoros Miklós: ,,A szociális gondozás fogalma“ és Csizmadia Andor: „Magyar munkásőiskolák" címen ír érdekes értekezést. A figyelőrovatban Tóth Béla: „Szociális biztonság és a Beveridge terv“ cím alatt foglalkozik az új angol tervvel. Füsti Molnár Sándor: „Magyar tervgazdaság felé". „A debreceni nyári egyetem“ című cikkei következnek. A Közjóléti Szövetkezetek munkájával kapcsolatban Z. Elek Béla „Az 5 holdon aluli zsidó birtokok birtokbavétele Zemplén vármegyében“ címen ismerteti ezt a nagyfontosságú birtokpolitikai akciót. Ezenkívül könyvszemle, folyóiratszemle, törvények, rendeletek és körrendeletek ismertetése teszik teljessé az e havi számot. Kapható az IBUSz-pavillonokban és könyvkereskedőknél. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, I., Úri utca 39. Telefon: 160-095. JÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK MAGYAR ARCVONAL LEGÉNY A TALPÁN! Jelentettük már, hogy Kolozsvár főterén, a Szent Mihály-templom tornyának árnyékában ásatások folynak s a feltáró munkálatok rendjén elsőnek egy 25—28 éves fiatal férfi hamvait találták meg. Erről lesz szó az alábbiakban. A hétszáz évvel ezelőtt meghalt és eltemetett halott csontjait antropológiai mérésekszempontjából beszállították a Tudományegyetem embertani intézetébe. Malán Mihály dr. egyetemi tanár a hét évszázaddal ezelőtt elhunyt kolozsvári polgár csontjait vizsgálat alá vette. A vizsgálat még tart s annak a tudomány és a magyarság szempontjából mutatkozó eredményei csak később alakulnak ki. A konzultáció azonban máris érdekes adatot állapított meg a hét évszázad óta porladó kolozsvári polgárról. Azt tudniillik, hogy amíg élt , legény volt a talpán. Jó hét évszázaddal ezelőtt beverték a fejét. Hogy kik, hol és miért? A havasok csendesek, szerények, nem dicsekednek. Nem tudják elmondani, hogy hol volt az a csetepaté, összetűzés, csata, ahol a koponyacsont beszakadt. Csak azt bizonyítják, hogy a csúnya seb szépen begyógyult s a nagy álmában, végső" nyugalmában megbolygatott kolozsvári polgár tovább élt a súlyos sérülés után is. Nem kutatjuk, hiszen hiábavaló is volna, hogy virtusos összetűzésben, vagy csatában kapta-e a sebet. Jó matéria volt, kiheverte... Akárcsak az a javakorbeli marosmenti székely, aki hosszú évekkel ezelőtt beállított egy marosvásárhelyi orvos rendelőjébe. — Kicsit megsuppintottak, — mondta — megnézhetné a doktor úr. Azzal levette a kalapját és a koponyájából kihúzott egy felébe vágott törökbuzacsutkát. — Itt ne. Ezzel dugám be, hogy valami bele ne essék a likba. Csúnya nagy seb tátongott a székely koponyáján. De begyógyult!... Ez a hétszáz évvel ezelőtt koponyán soppintott kolozsvári ifjú már nem mondja be a csúnya fejsebb előzményeit. Némán, viszszavonhatatlanul mégis tanúsítja: legény volt a talpán. Egyébként jó keresztény volt. Minden cicoma nélkül, valószínűleg egyszerű lepelbe burkolva tért meg az úr színe elé. Sem ékszer, sem más kincs nem hivalkodik hamvai körül. Csak meglékelt és begyógyult koponyája hivalkodik szerényen fajtája harci erényei mellett. Jó keresztény volt, közel a templomhoz tették örök nyugovóra egy pogány római oszlop közelében. Egyébként lábbal keletnek, fejjel nyugatnak pihent hét évszázadon át. Az antropológiai mérések mondhatnak majd akármit, mi érezzük, hogy az örök álmából most felébresztett kolozsvári polgár — magyar volt... Régen bosszantja a fülünket, hogy a mai magyar nyelvhasználat sehogysem tudja eldönteni, vájjon mit is csinál az, aki télnek idején, megfelelő hó esetén sítalpat köt a lábára és azon száguldozik a határban. Sízik az illető, vagy síel ? Vannak, akik úgy mondják, hogy sízik. Mások még a legfinomabb porhóban is síelnek. Azért tesszük ezt szóvá, mert, amint ismeretes, a hősi halált halt Kormányzóhelyettes Úr emlékezetére nemsokára hatalmas tölgyfakeresztet visznek fel a magyar természetjárók a 2305 m. magas Horthy-csúcsra. A „Magyar Erő“ c. képes hetilap legfrissebb száma közli a kereszt képét. A feltétel tanuságtétele szerint a kérészben tábla van, a következő szövegű felírással: Állította A Magyar Turista és Sizok Egyetemessége 1948. A képeslap szerkesztősége az alábbi szöveget írta a kép alá: „Száz magyar turista és siető viszi fel ezt a tölgyfakeresztet augusztus 15-én Magyarország legmagasabb hegyormára“, stb. Most már hogy helyes ? Sizök, avagy síelők viszik a keresztet rendeltetési helyére. Mi úgy tudjuk, hogy — sizök. De lehet, hogy tévedünk és a ,,Magyar Erő”ű képszövegírójának van igaza. Kérjük a nyelv hivatott és hivatalos őreit, döntsék el sürgősen a kérdést, még mielőtt a száz turista és sielő size elindul a csúcs felé. Hősi halált halt Kormányzóhelyettes Urunk dicső emlékének tartozunk azzal, ha kijelentjük: bár a feliratban a „sizök“ szót feltétlenül helyesnek tartjuk, a táblát mégis sürgősen le kell venni a keresztről, hogy ujjal és helyes szövegűvel cseréljék ki. A felirat szövegét így kell megfogalmazni: „Állította a Magyar Turisták (nem pedig Turista és sizok egyetemessége, 19-'13“... Ezzel a helyreigazítással a kereszt lelkes készítői tartoznak a magyarság ügyéért életét áldozó Kormányzóhelyettes Úr örök emlékezetének. KOMMENTÁR NÉLKÜL Balatonszárszón minden nyáron megrendezik a magyar írók és a magyar ifjúság találkozóját. Ebben az évben augusztus 23. és 29. között zajlik le a találkozó. Természetesen meghívták az erdélyi irodalom képviselőit is. Amint a Marosvásárhelyen megjelent „Székely Szó“ jelenti, az erdélyi szellemet az idén az alábbiak képviselik a balatonszárszói értekezleten: Asztalos István, Bözödi György, Balogh Edgár, Nagy István, Szabédi László és Tamási Áron. MOST MÁR HOGY HELYES? ! Erős magyarság, erős, független magyar állam Pataky Tibor államtitkár a debreceni nyári egyetem megnyitásakor a kisebbségi kérdésről igen megszívlelendő beszédet mondott, amelyből módunkban áll az alábbi fontos részleteket közölni: — A mi különleges viszonyaink közepette nemzetiségi politikánk alapja: erős magyarság, erős, független magyar állam. Ez az a cél, amelyet állandóan munkálnunk kell. De ennek a célnak munkálásából ki kell venniök a maguk részét nem magyarajkú honfitársainknak is. Az erős magyarság és az erős független magyar állam nekik épp olyan érdekük, mint nekünk magyaroknak. Az ő boldogulásuknak, fennmaradásuknak, virágzásuknak épp úgy feltétele, mint a miénknek. Ennek a gondolatnak jegyében kell kezet fognunk. Ezt kell közösen munkálnunk, ebben a gondolatban kell összeforrnunk. — Ezen az úton haladva, erről soha le nem térve, könnyen kiküszöbölhető minden súrlódás. Mert ez az út a suum suique útja, a kölcsönös megbecsülésé, tiszteleté s a szereteté. A szereteté, amelynek jelentőségére, mint nemzetiségi politikánk egyik legfontosabb lelki tényezőjére a miniszterelnök úz ungvári beszédében rámutatott, amidőn hangoztatta, hogy „A magyar fajtának sok minden hibája között van egy nagy gyengesége, amely azonban legszebb tulajdonsága is: szereti embertársát“. és ugyanakkor kiemelte, hogy „Mi mindig szerettük azokat a népeket, amelyeket itt találtunk, ide behoztunk, ide beengedtünk“. Ez a gyöngénk, a mi erőnk. Mert igazán szeretni csak az erős tud. A gyűlölködés, az elnyomás, a leigázás, azok fegyvere, akik nem bíznak a maguk erejében. Az erő önbizalmat ad, megadja a biztonságot a vezetésre, az egyéni életben éppen úgy, mint a népek életében, mint a népek vezetésében. Nekünk nincsen szükségünk a magunk igazának bizonyítására, a történelmi hamisítás, az ócsárlás, a sokszor piaci hangú gyűlölködés eszközével élni. Elég szárazon kijelenteni: ha mi úgy elnyomtuk, leigáztuk volna ezer éven át az itt élő és ide beköltöző nem magyar honfitársainkat, amint azt rólunk ellenfeleink hirdetik, hírmondója nem lenne nemzetiségeinknek. — Erős magyar állam, melyben a magyarság a nemzetiségekkel — azok jogos igényeit teljesen kielégítve — békés harmóniában együtt él. Európa e részében a béke legbiztosabb őre. A magyarság lelkében mindig élő volt és élő ma is a testvéri szeretet a nemzetiségek, azon népek felé, amelyekkel együtt élt és együtt él, élő volt és élő ma is a megértő készség a nemzetiségi jogok elismerésére és gyakorlati biztosítására. Viszont nemzetiségeinkben is élő valóság volt és az ma is a magyar állameszme. Ha e részben a történelem folyamán voltak zavaró momentumok, s ilyenekről itt-ott talán ma is szó eshetik, azok csak egyes nemzetiségi személyekben, a nemzetiségi tömegek piciny, vékony rétegében jelentkeztek, de nem tudták áthatni, mint ahogy ma sem hatják át a nemzetiségeknek jelentékenyebb tömegét. Ezt hangsúlyozottan ki kell emelnünk, mint ahogy nyomatékkal kell rámutatni arra is, hogy még e sporadikus zavaró momentumokat is sohasem a magyar állam, vagy a magyarság megtartása termeltek. Nem, azok nem itt születtek, azokat mindig kívülről mesterségesen szították, békezavaró szándékokból. Szították olyanok, akik túlzott sovinizmustól és vak gyűlölettől fűtve elvesztették a józan reális politikai látást és sovén elvakultságukban nem ismerték fel, hogy a Dunav völgyében középponti elhelyezkedésű magyarság és a vele együttélő nemzetiségek sorsszerűen, természeti és gazdasági adottságok miatt egymásra, egy állam keretébe vannak utalva. De szították és szítják olyanok is, akik örökérvényű emberi igazságokkal ajkukon valójában mérget csöpögtetnek az egymás felé kinyílt lelkekbe, szétválasztani akarják azokat, éket akarnak verni azok közé, akik sorsszerűen egymásra vannak utalva. Magunk és mások is, akik a dunavölgyi nemzetiségi kérdés problémáit vizsgálják, nem zárkózhatnak el a most említett természeti, gazdasági erők elhatározó szerepének felismerése elől. De nem zárkózhatnak el egy másik rendkívüli fontosságú körülmény meglátása elől sem. S ez minden hamis dobverés, hazug propaganda állításával szemben az, hogy e területen az itt élő népek között időtálló szintézist, békét, harmóniát csak a magyar állam és csak a magyarság tudott és tud teremteni és fenntartani. A magyarságnak, a magyar népnek keletről hozott türelmessége és ösztönösen érvényesülő magas politikai horizontja, e tulajdonoknak a nemzetiségekre gyakorolt hatása, a nemzetiségek nagy tömegeinek államhűsége és ragaszkodása a magyar államhoz, azok a lelki pillérek, amelyeken e szintézis, e harmónia kialakult és amelyeken az nyugszik. Sziklaszilárdan hisszük, hogy ezek a százados próbát kiállott lelkierők változatlanul fognak érvényesülni a legnagyobb viharok és veszélyek között is. A tengerbe zuhant egy svéd katonai repülőgép Stockholm, augusztus 1. (MTI) Öland-szigeténél, Svédország északi tengerpartján gyakorlatozás közben a tengerbe zuhant egy svéd katonai repülőgép három főnyi személyzetével. A repülőgép vezetőjének holttestét a halászok kifogták. A két másik repülő még nem került meg. Valószínűleg azok is életüket vesztették. A Nemzeti Repülőalap támogatására feláras 30 filléres bélyegeket bocsát ki a posta Budapest, augusztus 5. A m. kir. postavezérigazgatóság közli, hogy augusztus 16-án a Horthy Miklós Nemzeti Repülőalap támogatására korlátlan példányszámban 20 filléres felárral 30 filléres címletű bélyeget bocsát forgalomba. (MTI.) A VASÁRNAPI TÉRZENE MŰSORA Augusztus 8-án, vasárnap d. e. 12—18 óráig a Mátyás király-téren tartandó hontvédzenekari térzene műsora: 1. Profánt: Sportinduló. 2. Bellini: Norma-nyitány. 3. Dr. Bentsik: Csöndes este — keringő dal. — (Székely Jolán költeménye után.) Bemutató előadás. //. Seregi: Az én nótáim, egyveleg. 5. Lehár: Vágyom egy nő után, aal. 6. Lehár: Luxemburg-keringő. 7. Tubás: Hős vitézek, kiduló. * Az emésztőszervek megbetegedéseinek kezelésénél reggel éhgyomorra egy pohár természetes „Ferenc József“ keserűvíz abszolút megbízható hashajtószer, amelynek hatása rendkívül enyhe és igen kellemes. Kérdezze meg orvosát! A KOLOZSVÁRI NEMZETI SZÍNHÁZ NYÁRI ELŐADÁSAI A SZÍNKÖRBEN Heti műsor: Aug. 7. Szombat este 7 órakor: Tábornokné. Kovács Kató fellépésével. Rendes helyárak. Aug. 8. Vasárnap d. u. 3-kor: Tábornokné. Kovács Kató fellépésével. Rendes helyárak. Aug. 8. Vasárnap este 7-kor: Tábornokné. Kovács Kató fellépésével. Rendes helyárak.