Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-15 / 36. szám

1944. 1 dlej ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 1 HÓRA 4.30, NE­GYED ÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. A POSTATAKARÉK­­PÉNZTÁRI CSEKKSZÁMLA SZÁMA 72148. HUUSZONHETEDIK ÉVFOLYAM 16. SZÁM. KIADJA A LAPKIADÓ EÖSZVÉNHA ESAS­A « SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI­ U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA Német nehézbombázók áttörték az angol légvédelem tűzf­üüggönyét: a londoni City lángtengerben Moszkvában megalakult a lengyel „felszabadító tanács.­ Finn pozilis­tasok­ érkeztek Stockstormba A török sajtó élesen bírálja Anglia magatartását A MOSTANI VILÁGHÁBORÚT CSAK­­ A FEGYVEREK DÖNTHETIK EL. Az an­­­­golszászoknak az a reménye, hogy a bomba­­támadásokkal, vagy esetleg az élelmiszerek, más nyersanyagok elzárásával megtörhetik Németország és szövetségesei ellenálló ere­jét, kudarcot vallottak. Az idegháború esz­közei sem vezettek célhoz. Nem marad más hátra, mint a fegyveres döntés. Godou- német , ekiontengerhagy­ó „Deut­sche­ Allgemeine Zeitungban“ „Vihar előtt“­­című cikkében behatóan foglalkozik az Európa ellen a szövetségesek részéről régen tervezett és most már nyíltan várható el­­özönlés feltételeivel és kilátásaival. Noha a szövetségesek sok bejelentései közül több dolog az idegháborúhoz tartozik, bizonyos, hogy Németország ellenségeinek támadó akaratában nem lehet kételkedni. Sok té­nyező kényszeríti őket az erélyes erőkifej­tésre, mégpedig a szovjet véres veszteségek, az olaszországi kudarc, a csapatok és a ha­zai közönség erősbbödő bírálata, a tenger­zárlat, az izgatásnak és a megfélemlítő bombázásnak elmaradt hatása, a politikai, társadalmi,­ gazdasági háború utáni kérdé­sek elviselhetetlen kiéleződése, végül Csung­­king teljes kimerülése. Tehát az idő sürget. Kérdés azonban, hol és mikor lesz a ro­ham ? Behatóan foglalkozik ezután az esetleges elözönlő arcvonalak adottságaival, majd­­arra a megállapításra jut, hogy Németor­szág minden eshetőséggel szemben fel van fegyverkezve. Az európai harctereken min­denhol a legkeményebb háborús megpróbál­tatásokon már régen átesett német csapa­tok őrködnek. A szövetségesek hetvenkedé­­sével szemben a német hadvezetőség hall­gat és csak arra a megállapításra szorítko­zik, hogy neki is vannak bizonyos dolgok a kezében. Hogy ezek az elözönlés alatt, vagy pedig utána fognak-e érvényesülni, azt majd a jövő mutatja meg. Annyi bizo­nyos, ha Németország ellenségei most elin­dulnak, akkor legjobb kártyájukat játszák ki és kudarcuk beláthatatlan jelentőségű fordulatot idézne elő. Minden ok megvan tehát arra, hogy Németország most hallat­lan mértékig megfeszítse minden erejét. ♦ ERRŐL AZ ERŐMEGFESZÍTÉSRŐL és FELKÉSZÜLÉSRŐL a keleti harctér vonat­kozásaiban ír Martin Hallensleben, a Né­met Távirati Iroda katonai tudósítója. Meg­állapítja, hogy most már lényegében ki vannak kapcsolva azok a főbb veszélyek, amelyeket a Szovjet téli általános táma­dá­­sa a német védelem számára t­agában rej­tett. A német hadvezetőség —■ írja a továb­biakban — a Szovjetnek ezt a legutolsó ál­talános nagy támadást, amely a Fekete­­tengertől a Finn-öbölig húzódó egész arc­­vonalnak majdnem valamennyi szakaszára kiterjed, ugyanazokkal az erőkkel lógta fel, amelyek 1943 nyara óta állnak harcban. Mindenesetre itt-ott,­­ ahol a mindenkori helyzet megkívánta, német tartalékokat is harcba vetettek. Tekintetbe kell venni, hogy Németországban egy év óta következetesen végrehajtják a véderő teljes mozgósítását, ami egész hadsereg új felszereléssel való el­látásához, a.i hadsereg felállításához, s azoknak békebelien hosszú kiképzéséhez ve­zet, úgyhogy a szovjet hadigépezet állandó koptatásával szemben folyton fokozódó ka­tonai erő áll. Ha ezt a katonai erőt egyszer az arc­vonalra dobják, akkor az a benne rejlő támadó sulyt érvényesíteni fogja A német hadvezetőség eddigi cselekedeteiből eléggé ismeretes annak a vezérelvnek a betartása, mely nem volt más, mint az úgynevezett „teremtő szünet" beiktatása. Ebből a szem­szögből nézve a dolgot, a katonai megfi­gyelő a legutóbbi négy hét szovjet kísérle­teit csak úgy jellemezheti, mint hiábavaló fáradozásokat abban az irányban, hogy döntő sikert érjenek el. Sem ez nem sikerü­lt a Szovjetnek, sem pedig döntő terü­letnyere­­ségek szerzése. *­AKUT SZAKASZÁBA ÉKEZETT a Tö­rökország és a szövetségesek közötti bizal­mi válság — írja a „Basler Nationalzei­­tung“. Ennek a válságnak egyik­­— előrelátható­­— oka abban található, hogy a törökök nem hadviselő magatartása a háború első szakaszában kedvező volt a szövetségesek szempontjából, amennyiben elzárta volna a németeknek Kelet felé való mozgását. Az idő folyamán azonban ez éppen ellenkező hatást eredményezett azzal, hogy elzárta a szövetségesek útján Nyugat felé. Mint bi­zonyos szövetséges körökben kifejtik, két­ségtelen az a tény, hogy Törökország ki­vonja magát a szövetségesi kötelezettségek teljesítése alól. Török vélemény szerint vi­szont a kisnemzetek érdekeit a nagyhatal­mak nem veszik eléggé figyelembe. Ezzel kapcsolatban rámutatnak más nem hadviselő országok hasonló helyzetére, amelyekre ma szintén a szövetségesek nyomása nehezedik. Mivel kétségtelen, hogy Törökország válto­zatlanul ragaszkodik ahhoz a politikához, amely az Angliával való szövetség megkö­tésére vezetett, és mivel Anglia másrészt nem hagyhatja figyelmen kívül a szolgála­tot, amelyet Törökország a háború legsú­lyosabb szakaszában a szövetségeseknek tett, feltehető, hogy megtalálják a m­ódját az ellentétek török és szövetséges érdekek kiegyenlítésére. A FINNORSZÁG HELYZETÉVEL KAP­CSOLATBAN a legnagyobb érdeklődést keltette az, hogy a finn politikai élet trpn vezetője Stockholmba érkezett. A svéd fő­városban tartózkodik Ehrenrot finn belügy­miniszter, Erkko, volt finn külügyminiszter és Paasikivi, volt finn miniszterelnök is Az említett finn politikusok vasárnap meg­látogatták Gripenberg finn követet és egy­­más között is tanácskoztak, Paasiktvi kije­lentette ugyan, hogy utazása magántermé­szetű, ennek ellenére kapcsolatot keresett a többi finn vezető egyéniséggel. A stockholmi újságírók figyelme termé­szetesen arra összpontosul, hogy váljon a finn­­államférfiak nem keresnek-e kapcso­latot a stockholmi szovjet követséggel. Kollontey asszony, szovjet nagykövet a va­sárnapot a Stockholm közelében fekvő Se­­itobadenben lévő villájában töltötte és amennyire az újságírók megfigyelték, nem fogadta finn államférfiak látogatását. A finn kormányváltozás lehetőségéről el­terjedt híreket Helsinkiből cáfolják, és finn politikai tényezők ezzel a kérdéssel nem is foglalkoznak. A „Dagens Nyheter" helsinki tudósítója hangoztatja, hogy egyelőre nem ildiét kormányátalakítással számolni. Hel­sinkiben úgy tudják, hogy a kormány je­lenleg tájék­ozódást igyekszik szerezni a szovjet békefeltételekről. A bírálat a kor­mánnyal szemben elcsitult és Helsink­i poli­tikai köreinek az a véleménye, hogy a kor­mányt jelenleg nem szabad megzavarni fem­jelzett feladatának véghezvitelében. A hétvég folyamán egyébként igen csekély politikai tevékenység mutatkozott Helsin­kiben. * ÉRDEKES ÖSSZEFÜGGÉSEKET KERES a finn kérdéssel kapcsolatban az „Uns! Suo­mi“ című finn lap stockholmi tudósítója és ezekben Magyarország helyzete is szerepel. Brit körök — írja a finn lap — az Egyesült Államoknak Finnországhoz Intézett felszó­lítását összehasonlítják Hull külügyminisz­ternek decemberben Bulgáriához, Magyar­­országhoz és Romániához intézet követelésé­vel, amelyben kijelentette, ha ezek az álla­mok nem szakadnak el a tengelytől, meg kell osszák a felelősséget Németországgal. Egy hivatalos jellegű angol nyilatkozat hoz­záfűzi, hogy az említett államok kormányai nagy szolgálatot tettek a szövetséges álla­mok ellenségeinek. Minthogy Cordell Hull követelései most Finnországra is kiterjed­nek, ez azt bizonyítja, hogy az Egyesült Ál­lamok Finnországot nem tekintik különálló esetnek. Hivatalos brit részről teljes mérték­ben csatlakoznak az Egyesült Államok ál­­lásfoglalásához. A „Journal de Geneve" londoni levelezője szerint Magyarország, Bulgária és Románia kérdése szerepelni fog Churchill legközelebbi alsóházi nyilatkozatában is. Ez a nyilatko­zat a következő pontokkal fog foglalkozni. 1. A gazdasági és pénzügyi egyezmény a francia felszabadítási bizottsággal. E tekin­tetben szóba kerül az a kérdés, hogy a bi­zottságot elismerjék a felszabadított Fran­ciaország ideiglenes kormányának. 2. A szö­vetségesek viszonya a balkáni partizánok­hoz. 3. A lengyel—orosz viszony, amelynek tekintetében még mindig megegyezést re­mélnek. 4. A Badoglio-kormány kiterjesztése Szicíliában és Délolaszországban. E tekin­tetben azonban nem hiszik, hogy a kirá­s­­kérdés végleges megoldása tekintetében ez a szabályozás prejudikálna. 5. Németország szövetségeseivel, Bulgáriával, Romániával és Magyarországgal a helyzet még nem válto­zott és nem is várnak változást, míg az orosz hadsereg nem közeledik határaikhoz Ezzel szemben Finnország esete érdekes for­dulatot vett. Azt hiszik, hogy engedékeny, békehangulat következett és ezt Manner- Heim is támogatja. Hir szerint Churchill megismétli Hull követeléseit, hogy Finnor­szágnak haladéktalanul Oroszországhoz kell fordulnia a béke ügyében. A LENGYEL—SZOVJET KÉRDÉSBEN fontos tanácskozások folynak Londonban. Eden tájékoztatta Mikolajcsik miniszterel­nököt Sztálin leveléről. Diplomáciai körök­ben kevés a remény a megoldásra. Abból, ami Sztálin levelének tartalmából kiszivár­gott, írja a „Die Tat“ című svájci lap, az tűnik ki, hogy a probléma ma is ott áll, ahol a lengyel kormány címére történt el­utasítás és az amerikai közvetítő ajánlat visszautasítása óta van, vagyis holtponton. Az Egyesült Államok a jelek szerint nem is szándékszik további lépéseket tenni a lengyelek érdekében. A­ „United Press“ azt írja, hogy Washington magatartása semleges lesz, tekintet nélkül más államok elhatározásaira. A szovjet sajtó az eddigin­él is bősebben támadja a londoni lengyel kom­munyt. A .Pravda“ azt írja, hogy a londoni lengyel kormány elvesztette minorin fogékonyságát a valóság iránt. A moszk­vai cikk ezután lengyelországi titkos lapokból ismertet kivo­natokat, olyanokat, amelyek az oroszok el­leni fellépést követelnek. A háromezer sza­vas támadó cikk Moszkvában nagy figyel­met keltett és szövetséges megfigyelés sze­rint új fejlemények előhírnöke a szovjet kormánynak a lengyel kérdésben tanúsítan­dó további magatartásában. Új fejlemény az is, hogy amint azt a brit hírszolgálat mosz­kvai híradása közli, a Szovjetunióban élő lengyel menekít­tők egyik csoportja vasár­nap közölte, hogy moszkvai székhellyel megalakította­­Lengyelország felszabadulá­sának nemzeti tárnlcsát“. A lengyel kérdésről Horn dr., a Német Távirati Iroda diplomáciai levelezője. Írja­ . A legrövidebb idő alatt beigazolódott az a német politikai körökben szombaton nyilvá­nított felfogás, amely szerint abból a körül­ményből, hogy Churchillnek és Sztálinnak a lengyel kérdésben és a brit hírszolgálat út­ján jelentett levélváltást nem tették közzé, következtetni lehet Sztálin válaszára. Meg­erősítéssel a „Pravda" eg­rik cikke szolgál, amelyet az egész szovjet sajtó átvesz és ami az eddig legélesebb támadást jelenti a londoni menekült kormány ellen. A cikk a következő megállapítással zárul:­­„Csak be­csületes lengyeleket ismerünk el, azokat a lengyeleket, akiket Wanda Vaszilevszka és Berling vezet és nemcsak szavakkal bizo­nyulnak lengyel hazafiaknak, hanem tettek­kel is. Ez az utolsó szavunk.“ London meg­feszített fáradozásai, hogy az égető szovjet­lengyel kérdésről más kérdések agitátor­ élesztgetésével elterelje a figyelmet, nem akadályozhatták meg ennek az új szovjet bombának a robbanását, úgyhogy a brit hír­­szolgálat ezt a szovjet kormánynak Len­gyelországgal szemben tanúsított magatar­tásában bekövetkezett új események előhír­nökének tekinti. Csak ez lehet a véleménye az esemény tárgyilagos megfigyelőinek is, akik figyelemmel kísérik a teheráni rossz vásár óta tapasztalható következetes fejlő­dést. Meglepetést csak azoknak jelent, akik készpénznek akarták venni az Európa el­árulásának leplezésére tett angol—amerikai kísérleteket. Moszkva politikai lócsiszár fo­gása az egyes szovjet köztársaságok állító­lagos önállósítása a legcsekélyebb kétséget sem hagyhatják többé a Szovjet igazi célja felől, amely Korne­lósuknak szovjetukrajnai külügyi népbiztossá történt kinevezésével, kezdődött. Úgy látszik, a következő lépés egy szovjet hűbéres lengyel kormány alakí­tása lesz, Wanda Vaszilevszkával a kormány élén. Teljesen közömbös, hogy a politikai színművészet milyen mutatványaival vála­szol majd Anglia és az Egyesült Államok Moszkva durva nyilatkozatára, mert már régóta leszögezték azokat az alapelveket, amelyek értelmében általában európai,­ főleg pedig közép- és keleteurópai kérdésekben mindketten eljárnak. A múlt évben jelent meg Walter Lippman ismert amerikai új­ságíró ma rendkívül időszerű könyve, amely szerint lehetetlen „Cordon Sanitarie“-jét vonni a Szovjet­ Unió és Európa többi része között már csak azért is, mert a Szovjet­unió, amely ebből a háborúból előrelátha­tóan nagy katonai hatalomként kerül ki, rövid úton eltávolítaná. A „határövezet“, amelyet angol—amerikai felfogás szerint semmi esetre sem akadály a Szovjet­ Unió

Next