Keleti Ujság, 1944. február (27. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-15 / 36. szám

% Kmr­UjsXG Ne túlozzuk a nehézségeket A miniszter befejezésül egy kívánsággal fordult a jelenlévőkhöz és rajtuk keresztül Kolozsvár város ipart­­erületéhez.­­ Tudom és mindnyájan tudjuk, hogy nehézségeink vannak és ezek a nehézségek a háború továbbhúzódása esetén még súlyo­sabbakká válhatnak. De mindnyájan tisztá­ban vagyunk azzal, hogy ha megnézzük, mi a nehézségek alapoka és milyen arány­ban hibásak ezek az alapokok, akkor fel­mentést lehet és kell adni mindazoknak, akik ma az anyagellátási adminisztráció nehéz és bonyolult problémáival foglalkoz­nak. Ismerve a helyzetet, az a kötelessé­günk, hogy ne túlozzuk feleslegesen a fenn­álló nehézségeket és ne igyekezzünk azokat kiélezni, hanem éppen ellenkezőleg, igyekez­zünk megértést keresni, igyekezzünk mér­­séklőle­g hatni minden jogos vagy jogtalan elkeseredésre. Mindenki tud a saját hatás­körében valamit segíteni, munkájával te­hetségével, ha pedig nem tud mást tenni, megnyugtató szavaival, békére és türelemre való intéssel.­­ Minden egyéni probléma islenyészően kicsi kérdés ahhoz képest, ami a mi fő kér­désünk: ennek az országnak a fennmara­dása és jövőjének biztosítása. (Taps.) Eh­hez szükséges az egész társadalom megér­tése.­­ Ezeket a gondolatokat tartsátok szem előtt és azt kérem, teljesítsétek ugyanúgy ezt a kívánságomat, amilyen mértékben magam is törekedni fogok Kolozsvár város ipari és gazdasági körei által előterjesztett jogos­ és teljesíthető kívánságoknak a telje­sítésére. A miniszter nagy tetszéssel és sűrű tap­sokkal kísért beszédét Bereczky Ernő dr. miniszteri biztos köszönte meg. ígéretet tett arra, hogy az erdélyi iparosság megteszi kötelességét a haza iránt, munkájához a miniszter megértő támogatását kérte. Az Erdélyrészi Gazdasági Tanács ülése Az Erdélyrészi Gazdasági Tanács folyó hó 12-én ülést tartott, amelyen megjelent Boi­neraina Géza iparügyi miniszter, mi­nisztériumának kíséretében levő vezető tiszt­viselőivel. Az ülésen résztvett Rassay Gyula, az IMI elnöke, Várady Béla, az IMI ügyve­zető igazgatója és Galgóczy Ferenc, az ERIM­ kolozsvári igazgatója is. Gróf Béldi Kálmán elnök meleg szavakkal üdvözölte Bornemisza minisztert, aki min­dig szívén viselte Er­dély iparosításának ügyét. Ezután a Tanács az iparügyi miniszter jelenlétében fontos energia-gazdasági és ipari kérdéseket tárgyalt. Az egyes iparágakat illetően a Gazdasági Tanács örömmel vette tudomásul, hogy a borgóprundi papírgyár újból megkezdi a termelést, egyik er­délyi üveggyárnak az üzembehelyezése pe­dig immár biztosítottnak látszik, ami lénye­gesen előbbre vinné a borvíz értékesítés nehéz kérdésének megoldását. Szóvátette az értekezlet az erdélyi mezőgazdasági szesz­gyárak helyzetét is, melyek kiürül nem egy nem csak nyersanyaghiánnyal, hanem tőke­hiánnyal is küzd. A miniszter kijelentette, hogy a mezőgazdasági szeszgyárak az ipari vállalatokhoz hasonlóan igénybe vehetik az Em­mi hitelét. Majd a tanácskozások során beható vizs­gálat tárgyává tették azokat a módozato­kat, amelyek alkalmasak arra, hogy az er­délyi len- és kendertermelés kibővítését az ipari kikészítés oldaláról serkentsék. Részletesen megvitatta továbbá az érte­kezlet a fatermelésnek és faértékesítésnek az ipari kormányzat körébe vágó ügyeit. Végül az energiagazdasággal kapcsolatban felmerült Erdély hosszúlélra szóló iparosí­tásának kérdése. Jól ismeretes, hogy a há­borús nehézségek dacára a közel­jövőben a földgázvezeték kiépítésének és a székelyföldi villamoscentrálé munkálatainak lényeges előrehaladása remélhető, ami megteremtené az erdélyi ipar további fejlesztésének alap­vető feltételeit. Erdély iparosítása pedig esz­ményien megfelel az ipari decentralizáció követelményeinek, — amelynek Bornemisza Géza régtől fogva híve — s így szervesen beilleszthető a miniszter átfogó iparfejlesz­­tési programjába. Ez a hosszúlejáratú terv lényeges kedvezményeket fog biztosítani új erdélyi iparvállalatok alapítására. A napirend következő pontja a Székely Kongresszus előkészítése volt. Az Erdélyré­­szi Gazdasági Tanács tudvalévően a kon­gresszus előkészítő bizottságának felkérésére az ipari, bányászati, kereskedelmi, hitel­­ügyi, közlekedési és fürdőügyi szakosztályok szervezését vállalta és megelégedéssel álla­pította meg, hogy a szakegyesületek és egyéni szakértők, akiket a maga részéről felkért a szóbanforgó javasla­tok kidolgozá­sára, a munkálatokat folyamatba tették, sőt egyes szakjavaslatok kidolgozása már be­fejezéshez közeledik. Ezek után a tűzifa hatósági fuvarozása körül mutatkozó sérelmek kerítitek sző­nyegre. Különösen súlyosan érinti a székely gazdákat, hogy a tűzifát a vasúti állomá­soktól, m­essze fekvő kitermelési helyekről kell fuvaroznia hatósági igénybevétel alapján A Tanács elhatározta, hogy beadványt in­téz a földművelésügyi minisztériumhoz, melyben kéri,­­hogy a nagyobb fakitermelő vállalatokat kötelezzék közelebb fekvő köz­vetítő raktárak felál­­tására. Az Országos Magyar Vendégforgalmi Szö­vetség megküldte az Erdélyrészi Gazdasági Tanácsnak az 1943. évi idegenforgalmi ada­tokat, amelyek tanúsága szerint az erdélyi és keletmagyarországi részeken nyaralásra beszervezett 58 községben 28.195 nyaraló, 33.674 napot töltött és 3.976.000 pengőt for­galmazott. Befejezésül az ülés újból foglalkozott az erdélyi üvegellátás kérdésével. Az üveggyár tervének megvalósulása a jövőben kétségte­lenül sokat segíthet majd — elsősorban a palackgyártás terén, — de távolról sem fe­dezheti a többi üvegáruban mutatkozó szük­ségletet. Jelenleg pedig a súlyos üveghiány H­rdetések, apróhirdetések feladhatók Deák Ferenc­ utca 42 szám alatti irodahelyiségben sürgős intézkedéseket követel meg, mert az üvegipar szénellátása az utóbbi időkben tete­mesen javult ugyan, az üvegáruk szétosz­tása terén azonban a termelés emelkedése erdélyi viszonylatban még nem jutott kifeje­zésre. Erre való tekintettel a Gazdasági Ta­nács előterjesztéssel fordult illetékesekhez, különös figyelemmel azokra a sajátos érde­kekre, amelyek Erdélynek lámpaüveggel való ellátásához fűződnek. Az ülés után a Kereskedelmi és Iparka­mara vezetősége 70 terítékes bankettet adott a miniszter tiszteletére a Központi Szálló különtermében. A miniszter és kísérete a Hargita-expresz­­szel visszautazott a fővárosba. Értekezlet a belügyminisztériumiral! az Országos Nép- és Családvédelmi Ellam működésének eredményesebbé tétele érdekében Kolozsvár, február 14. Kádár Levente dr. belügyi államtitkár erdélyi alispánok és közjóléti előadók bevonásával értekezletet tart a belügyminisztériumban az Országos Nép- és Családvédelmi Alap működésének erdélyi viszonylatban való eredményesebbé tétele érdekében. A nagyfontosságú értekez­let hétfőn kezdődik meg. Itt említjük meg, hogy Szász Ferenc dr., Kolozs­ vármegye alispánja ugyancsak fel­utazott a fővárosba s részt vesz az értekez­leten, továbbá több közérdekű dolgot intéz el a belügyminisztériumban és a közleke­dési minisztériumban. Az alispán csütörtö­kön tér vissza a fővárosból. A nemzetiségek és az eszményi állam Kolin István «II. előadás«« Koli­z»Táron Kolozsvár, febr. 14. Fenti címmel tartotta meg előadását vasárnap, folyó hó 13-án d. e. 11 órakor a Mátyás Király Diákház zene­termében Boda István dr., e. rk. egyetemi tanár, a vallás- és közoktatásügyi miniszté­rium nemzetiségi ügyosztályának vezetője. őszintén megváltjuk, az előadásban csa­lódtunk. Sietünk azonban hozzátenni, hogy kellemesen. Az előadásról ugyanis némi elő­ítélettel és bizonyos fokú sajnálkozással vettünk tudomást. Mi, akik a nemzetiségi probléma hol cselekvő, hol szenvedő, de föld­ra­jzi helyzetünknél fogva mindenkor gya­korlati alanyai voltunk és vagyunk, őszintén sajnáltuk, hogy­­előadó a kérdést pusztán elméleti és nem gyakorlati síkon kívánja megvalósítani. Azonos adottságunkból szüle­tett előítélet­ünk is. Valahogy úgy gondoltuk, hogy részünkre, akik már kijártuk e tárgy­kör legmagasabb gyakorlati iskoláját, nem jelenthet újat, sőt, túlhaladott lesz ennek a kérdésnek pusztán elméleti, elvont magas­laton történő tárgyalása. Hogy mindezek dacára kellemesen csalód­tunk, az elsősorban természetesen előadó le­bilincselő előadási készségének és annak tudható be, hogy mondanivalóit elvontságuk dacéra is megfelelő, mindenki számára hoz­záférhető formába öntötte. Különösen érde­kes volt nagy felkészültségről tanúskodó és tárgykörében otthonos biztonsággal mozgó előadásának a nemzetiségi lélektanról szóló része, amely a hallgatóság , ott mondhatni „szűz területet" tárt fel. Részünkre az elő­adást még érdekesebbé tette az, hogy bár az előadó mindvégig annyira szigorúan el­méleti síkon mozgott, hogy még példákkal sem igen élt — lelki szemeink előtt, párhu­zamosan a hallottakkal ösztönösen saját gya­korlati tapasztalatainkból merített példák merültek fel, melyek mintegy illusztrálták az előadást. Az előadó, miután pro és kontra, tehát m­innd a nemzet, mind a nemzetiségek szem­pontjából ismertette az összes lehető békés és erőszakos, humánus és kevésbbé civilizált módszereket, melyek a nemzetiségi kérdés megoldását előmozdíthatják vagy hátráltat­hatják, leszögezte, hogy a nemzet és nem­zetiségei közötti feszültség korántsem ab­­normis, de természetes jelenség. A megoldás abban áll, hogy a bár természetes, de impro­duktív volta miatt káros feszültséget termé­keny feszültséggé változtassuk. Ehhez azon­ban két tényező szükséges: képesség és hajlandóság. Ezer éves történelmünk bizo­nyíthatja, hangsúlyozta az előadó, hogy a magyarságban mindkét feltétel és minden időben megvolt, ugyancsak a történelem te­het tanuságot arról, hogy­ sajnos, nemzetisé­geinkről ugyanezt nem mindig mondhattuk el. Végeredményében ez a problémánk is, mint annyi más, csak magunk, magyarok által oldható m­eg a magyar önismeretből fakadó magyar megújulás által. Annál is inkább, mert ugyancsak a történelem tanú­­sága szerint a nagy magyar reformozgal­­mak (Rákóczi, Kossuth) a nemzetiségeket mindig a magyarság felé fordították — fe­jezte be az előadó. És ezzel egy pillanat alatt feloldotta azt a nagy távlatot, mely e kérdésben közte és a hal­gatóság, illetve elméleti síkla és a mi feszítő, gyakorlati dinamizmusunk között lappangott. Mert végső konklúziója: magyar önismeret útján magyar megújulás, ez már mi vagyunk. Az erdélyi szellem, mely ke­mény kisebbségi esztendők tisztító tüzében edződve tartott kényszerű lelkiismer­etvizs­gálatot, döbbent szigorú önismeretre és va­lósította meg a szűkebb magyar megújulást. Az erdélyi sze­lem, mely tehát nem különc­ködés, sem nem elszigetelődés, de amelyet mégis féltő gonddal őrzünk és istápolunk, hogy kovásza lehessen a százszázalékos ma­gyar megújulásnak. Kolozsvár és rajta keresztül Erdély közön­sége megelégedéssel és megnyugvással álla­pította meg, hogy mint érdekelt fél, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium nemzetiségi ügyosztályának vezetése me­gfe­lelő és szakavatott kezekben van. Dr. Boda István, kit előadása előtt Illés Gyula dr. kir. tankerületi főigazgató üdvö­zölt s kinek ugyanő köszönte meg előadását a termet zsúfolásig megtöltött hallgatóság lelkes tapsai között fejezte be értékes és minden elvontsága dacára is annyi gyakor­lati tanulság­ot tartalmazó magas színvonalú előadását. Az előadáson a helybeli román püspökség népesebb küldöttséggel is képviseltette ma­gát, a küldöttséget a román püspöki titkár vezette. dr. gye. Letartóztatták a nagyfuvaros utcai rablógyilkos édesapját is Budapest, február 14. (MOT) Csobán La­jos I7 éves kereskedősegéd a Nagyfuvaros­­utca 2/b. számú házban elkövetett rabló­gyilkosság tettesének kihallgatását vasár­nap reggel kezdte meg a főkapitányság­ . Juhász József dr. rendőrtanácsos. A rabló­gyilkos fiatalember a legapróbb részletekig feltárta kihallgatása során a rabló gyilkos­ságát, elmondotta annak előzményeit és le­folyását. A rabolt ékszerekért, kapott pénz­ből édesapjának, Csobán Jenő gyári mun­kásnak átadott 220 pengőt. A rablógyilkos előtt Juhász József dr. rendőrtanácsos va­sárnap délelőtt hirdette ki az előzetes le­tartóztatásról szóló határozatot rablással párosult gyilkosság címén. A főkapitányság hétfőn délelőtt orgazda­ság címén letartóztatta Csobán Jenő gyár­­­munkást, a rablógyilkos kereskedősegéd apját. Érdekes, hogy a gyár­ munkás görög katolikusként született, de 1927-ben áttért a zsidó vallásra és azóta az izraelita hit­község tagja. 1911 FEBRUÁR 15. Chlorodont fogpaszta vakító fehér fogakról, üde és tiszta leheletről gondoskodik Magyar készítmény. Nagykovácsy Ilona hangversenye Kolozsváron Kolozsvár, február 14. Vasárnap este a Mátyás Király Diákházban másodszor szerepelt a kolozsvári közönség előtt Nagykovácsy Ilona, a rádióból s kiván­­sághangversenyekről ismert énekesnő. Nagykovácsi Ilonát a mikrofon avatta sztárrá, enélkül előadott számaival, hangjának csekély terjedelme miatt, nem tud hatásos lenni. Mikrofon „közreműkö­désével“ azonban egészen különös, va­rázslatos buja szint kap hangja s az em­ber önkéntelenül is Rosita Serranóra, a világhírű argentínai énekesnőre gondol, amikor hallja. Nagykovácsy egyébként is sok tekintetben hasonlít világhírű tár­sára. Lebilincselő jelenség, ahogy énekel, ring a mikrofon körül s nem hiába avat­ták újabban filmszínésznővé. A hangverseny műsorának kiegészítő számai közül legértékesebb Táray Fe­rencnek, a Nemzeti Színház örökös tag­jának átfűtött érzéstől áthatott, szava­­­lata volt. Mészáros Erzsébet és Virágos Mihály operaáriákkal egészítették ki a műsort. (V.) —TV 2—— A görbeutcai Kiss Gyula újabb „görbe útja" Kolozsvár, február 14. A rendőri króni­kákból már régóta ismerőssé vált Kiss Gyula neve. Nem hiába lakott a Görbe­utcában, mert bizony az életet szintén csa­vár­ás után járta. Ahogy lehet ilyen, nehéz időben. Olykor már az ügyészségi fogházat is „igénybevette“, átmeneti szállásul. De kiszabadulása után újabb ötlet kellett a mindennapok megélhetési gondjainak elosz­­latására. Tavaly szeptember közepe táján éppen így történt. Visszanyert szabadságával ta­nácstalanul ödöngött Kiss Gyula, amíg összeakadt egyik ismerősével, Rácz Árpád­dal. Hirtelen jött ötlettel megpróbált pénzt kölcsönözni tőle. — Ugyan hová gondolsz, magamnak sincs egy vasam se! — Pedig én gazdaggá tennélek egyetlen nap alatt — suttogta Kiss. — Olyan titkot tartok a kezemben. A nagy titkot el is árulta: — Nézd, holnap tizenötödike van. Éppen húzás napja van s én ismerem a biztosan nyerő számot. Rácz Árpád kétségbeesett töprengéssel ráncolta össze homlokát: — Dehát honnan tehetnék pénzre szert ? Ha csak el nem tudod ezeket zálogosítani, — s ezzel már tolta is elébe a kenyér- és cukorjegyét. — Majd a húzás után visszakapod a nyereménnyel együtt. S Kiss Gyula elvitte Rácz Árpád kenyér- és cukorjegyét. Azokat értékesítette, de sorsjegyet a „nagy titok" birtokában sem vett, mert a pénzt elitta. A póruljárt Rácz Árpád azután naponta sikertelenül követelte tőle vissza legalább a kicsalt élelmiszerjegyeit. Végül csalás miatt feljelentést tett Kiss ellen. Kiss Gyula ismét bíróság elé került. Leelmer Richárd dr. törvényszéki tanács­elnök, mint büntető egyesbíró bizonyítás­­kiegészítést rendelt el az átlátszó ötlettel szőtt ravasz kis históriában. Jó Ara és jé hirdetés^­»«SEEStosed alapja a jé fek­taenelflek

Next