Kép- és hangtechnika, 1962 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1962-01-01 / 1. szám
2 Kép- és Hangtechnika 1962. 1. sz. Dr. H. Meier: Szenzibilizátorok fényelektromos vezetőképessége tér kereszt- és hosszirányú térelrendeződésben. Ennek vázlatát mutatja a 2. ábra. Az erytrozin és egy korszerű merocianin szenzibilizátor fotoáram-feszültséggörbéit mutatja a 3. ábra. Látható, hogy ha a megvilágítás intenzitása kisebb 1 HK-nál, akkor a színezék abszorpciós tartományában fotoáram lép fel, amelynek nagyságrendje rövid idejű megvilágításnál (kb. 1 mp) 10 4 A lehet. A fényelektromos érzékenység nem korlátozódik a már említett színezék csoportokra, hanem fellép különböző savas, lúgos és semleges kémhatású színezékeknél is (1. táblázat). 1. táblázat Fotoelektromosan megvizsgált szenzibilizátorok 1. Etilvörös.............................................. Isodianin 2. Pinaverdol......................................... Isocianin 3. Ortokrom . ..................................... Isocianin 4. Pinakrom........................................... Isocianin 5. Pinakrom-ibolya.............................. Isocianin 6. Pinacianol ......................................... Karbocianin 7. Pinakrom-kék.................................. Karbocianin 8. Pinacianol-kék ............................... Karbocianin 9. Dicianin.............................................. Karbocianin 10. Dicianin A ....................................... Karbocianin 11. Kriptocianin ..................................... Karbocianin 12. Neocianin ......................................... Karbocianin 13. Allocianin ......................................... Karbocianin 14. Tiazolpurpur..................................... Tiokarbocianin 15. Astrafloxin ....................................... Indocianin 16. Astra-ibolya .................................... Indocianin 17. Pinaflavol ......................................... Pinaflavol 18. Akridin-narancs........................... . . Akridin 19. Eosin .................................................. Fluorescein . 20. Bengáli rózsa................................... Fluorescein 21. Metilénkék......................................... Tiazin 22. Agfa 9 ................................................ Merocianin 23. Agfa 10 .............................................. Merocianin 24. Szenzibilizátor S 280 ..................... F. N. H 25. Szenzibilizátor S 935 ..................... F. w. H 26. Szenzibilizátor S 939 ..................... F. w. H 27. Szenzibilizátor S 1256 ................... F. w. H 28. UR-Szenzibilizátor S 916.............. F. w. H III. Milyen következtetéseket lehet levonni a fenti megállapításokból a színezékek fotovezetőképességének mechanizmusára ? 1. Az az egyszerű feltevés, hogy egy elektron az egyes színezékről a megvilágításnál leválik és az elektromos tér segítségével az elektródához vándorol, nem reális, mert a hatásspektrum az abszorpciós spektrummal megegyezik és ezenkívül az ionizációs energia a Schibe-féle szabály szerint igen nagy (~ 3,4 eV). 2. A fotokémiai magyarázat, amely szerint a vezetőképesség az oxidációs, illetve a redukciós kihalványítási eljárás bomlás termékeinek vándorlásán alapszik, szintén nem állja meg a helyét. Mert ez a hatás sok színezékben, az ún. vákuumvezetőknél, magas vákuumban — 105 Terr alatt — a legnagyobb stabilitást mutatja, kihalványítási reakciókhoz pedig éppen gáz- és víznyomok szükségesek. A 4. ábra azt mutatja, hogy a fenoszafranin színezék fotovezetőképessége az evakuálási idővel milyen mértékben javul. A fotoáram hosszabb megvilágításnál is állandó, ez ellenkezik az elmélettel, mert kihalványításnál ennek az effektusnak csökkenni kellene. Az 5. ábrán két szenzibilizátor viselkedése látható (üzemi infravörös szenzibilizátor és egy merocianin). Az ábra alsó részén egy merocianin fotovezetőképességének reverzibilitása van feltüntetve, ezt a viselkedést sem lehet valamelyik fotoelmélettel összhangba hozni. Ezek a színezékek fényállók és fényelektromosan aktívak is. 2. ábra Isol’da) Eritrosin 3. ábra