Képes 7, 1986. április-augusztus (1. évfolyam, 1-18. szám)
1986-04-26 / 3. szám
. — Minden híresztelés ellenére — Thomas Anders nem halt meg, nem beteg, nem ölték meg, nem szenvedett autóbalesetet. Viszont a múlt évi nagy hajsza, a turnéstressz, no meg az influenzajárvány alaposan megviselte az egészségét, ezért hosszabb ideig távol maradt a nyilvánosságtól. — Dieter Bohlen nem hagyta cserben barátját, nem oszlatja fel a zenekart, C. C. Catch, a legújabb felfedezettje nem lesz Thomas utóda, csupán vele is megkezdte a sikergyártást. Viszont a zeneszerző-komponista Bohlen bajba keveredett. Egyik munkatársa beperelte a bíróságon, azt állítva, hogy a Modern Talking szövegeit tőle „lopta” a sikergyáros, s ezért nem fizetett kellő ellenszolgáltatást. Bár a zenekari tagok közötti nézeteltéréseket elsősorban az okozta, hogy a nagy sikerek után Bohlen szerette volna megcélozni az amerikai piacot is, idén, úgy tűnik, elsimultak az ellentétek. A duó kibővülve egy kísérőzenekarral marad Európában és májusban megjelenteti harmadik nagylemezét, amelyet turnékörút követ majd, s egyes hírek szerint, a Modern Talking a Budapest Sportcsarnokban is fellép. Csupán a legfrissebb, Modern Talkinggal kapcsolatos információkban mazsoláztunk, amelyek ezekben a hetekben, hónapokban nemcsak a magyar rajongókat, de — az európai tini- és poplapokat olvasva — szinte valamenynyi ország rajongóit érdeklik. S, ezen nincs is mit csodálkozni, hisz az év végi közönségszavazásokon a duó — kivétel nélkül — az élen vagy az élvonalban végzett, aranylemezeik száma meghaladta a százat (!), mindennap várná őket tv-, rádió- vagy koncertfellépés, dalaikat gyakran játsszák a rádióállomások, egy éve — valamelyik slágerükkel — mindig szerepelnek a sikerlistákon, a magazinok, poplapok tele vannak a fényképeikkel. Egyszóval, ha az USA-ban Michael Jackson- vagy Madonna-jelenségről csknyugodtan beszélhetünk Modern Talking-őrületről. A duó tagjait ezrek és ezrek várják a repülőtereken, de általában titokban utaznak, testőrökkel veszik magukat körül, lakáscímüket, lakóhelyüket igyekeznek eltitkolni, a fellépési kötelezettségeken kívül visszahúzódnak a magánéletbe... A jelenség, ha méreteiben nem éri is el, de sokban hasonlít a beatlemániára vagy az Elvis Presley személye körül kialakult bálványimádatra, s ez az, amit a becsületben megőszült, a műfaj csínját-bínját ismerő, ezer csodát és bukást megélt kritikusok nem értenek. S a csoda mégis bekövetkezett. Vagy lehet, hogy nem is volt csoda? Próbáljuk meg végigkövetni egy sikercsapat születésének történetét. Az ötlet, az érdemi munka Dieter Bohlené, aki régi „motoros” a popszakmában. A most 32 éves, szőke, jóképű fiatalember mindig is a nők bálványa volt, s nem sok kedvet mutatott, hogy a családi hagyományokat folytatva „komolyabb diszciplínákat” tanulmányozzon. Beiratkozott ugyan egy főiskolára, de ösztöndíj-kiegészítésképpen már akkor komponált, a stúdiók környékén forgolódott. A tornacipős, lezser megjelenésű, meglehetősen rámenős fickót azonban —ahogy már lenni szokott — a hanglemeztársaságok gyomorbajos részlegvezetői többnyire eltanácsolták. Volt, ahol egy idő után már az előszobákba sem engedték be. Végül a hamburgi Intersong Zenekiadó kínált neki szerződést, amelynek értelmében sikereket kellett komponálnia, s egy idő után olyan előadók, mint Katja Ebstein, Mary Roos, Roland Kaiser vagy Ricky King lemezeinek produceri munkáját is vegyezte. S, ez a — közel 10 éves munka — eredményezte aztán a Modern Talking megalakítását. Dieter Bohlen a hetvenes években alaposan kitanulta a popszakmát, több, mint 200 dalát énekelték lemezre, s nem is akármilyen sikerrel. Roland Kaiser Die Gefühle sind frei vagy Ricky King a Happy Guitar Dancing című lemezéért már aranylemezt kapott, s az 1983-as Eurovíziós Dalfesztivál egyik sztárjelöltje, Bernd Clüver is Dieter Bohlen-dallal (Mit siebzehn) indult a versengésben. Ezek az előadók azonban túlságosan is a hagyományos tánczene világát képviselték előadói stílusukban és megjelenésükben egyaránt. A sikercsináló Bohlen ezért döntött úgy, hogy fiatalos, modern, a korszak elvárásainak megfelelő partnert választ, s végre a saját lábára áll. A nyolcvanas években sokáig figyelte a cég stúdióiban megforduló énekeseket, míg 1984-ben a 22 éves Thomas Anders mellett döntött. Thomas egy 150 lakosú falucskából származik, ahol édesapja polgármester volt, így fiatal, jó hangú és jóképű fiának alkalma nyílt, hogy a különböző társadalmi rendezvényeken énekelhessen. Később a rokonság körében sztárjelöltté avatott Bernd (csak a művészneve Thomas Anders) tánclokálokban és más szórakozóhelyeken próbálkozott, de iskoláit a „művészpálya” kedvéért nem szakította félbe. Germanisztikát tanult és szabad idejében tradicionális német slágereket énekelt ösztöndíj-kiegészítésképpen. Több kislemeze is megjelent, s egy ilyen lemezfelvétel alkalmával ismerkedett meg Dieter Bohlennel, aki meglátta benne a később sztárt, s így létrejöhetett a Modern Talking. A „frontember” Thomas új nevet, új frizurát, a sminket, új öltözéket, egyáltalán új, modern fazon kapott és semmi más doig nem volt, mint önmaga adnia, alakítania. Bohler írta, hangszerelte a dalokat, ő találta ki a zeneka imagie-át, ő végezte el szakmai munkát és csak „készterméket” kellett a énekesnek eladnia. Hog milyen sikerrel? Tudjuk. A Modern Talking 1985 től kezdve Európa szint valamennyi országába népszerűvé vált (Angliában is) a You’re My Hear You’re My Soul című fa bemászó dalával. S, bármilyen furcsa hangzik is, tavaly ősszel ez a gyors siker okozta Modern Talking válságát. A producer Diets Bohlen úgy gondolta, érdezdjük mindjárt a legújabb hírekkel:Ékeztek a lapok, akkor 1985—86-ban Európában