Képes 7, 1986. augusztus-december (1. évfolyam, 19-36. szám)

1986-11-22 / 33. szám

új életet — ez még nyitott kér­dés. De már csak rá tartozik. Szemetek a kutyával, közben újra és újra csöngetek. Hiába, persze. A tanácson azt is mond­ták: hetekig nem mozdul ki. Most arra gondolok, ha ez a szép állat beszélni tudna! Mennyi mindent elmondana! Vajon ő vé­dené vagy vádolná a gazdáját? TIZENHÁROM év HUZAVONA Horváth Mihály, a szomszédos székhelyközség, Felsőcsatár kö­zös tanácsának elnöke azzal fo­gad, hogy a látszat ellenére nincs belefásulva ebbe az ügybe, csak nagyon elege van az idestova ti­zenhárom éve tartó huzavonából. — Hogy elölről kezdjem — ül le az íróasztala mögé —, 1968. őszén került a doktor Pornóapá­tiba. Nógrád megyéből jött és ta­lán a hatodik munkahelye volt ez. Elváltként, egyedül érkezett, de hamarosan megjelent az élettársa is, akit azóta is orvosírnokként foglalkoztatunk. Az első évek lé­nyegesebb „esemény” nélkül tel­tek. 1973-ban kezdődtek a bajok, amikor a gyógyszertár hat hónap­ra visszamenőleg vizsgálatot in­dított egy bizonyos gyógyszerre (kétcsillagos élénkítőszer, mely­nek mellékhatásaként kábítószer­hez hasonló gyógyszer-függőség alakul ki — ezért nem írjuk ki a szer nevét. E. É.), hogy kik kap­ták. Az derült ki, hogy a pornó­apáti doktor körzetéből névleges betegeknek írták ki, vagyis a gyógyszert saját céljára vette át. Amikor ez a vizsgálat elindult, az orvos egyszerűen beteget je­lentett. Ekkor a járási tanács egészségügyi osztályának vezető­je fegyelmit javasolt ellene. Az eredmény: fegyelmi elbocsátás egyéves felfüggesztéssel. Ezt helyben hagyta a munkaügyi bí­róság, de az orvos fellebbezésére a Legfelsőbb Bíróság új eljárás­ra kötelezte őket. Ennek határo­zata enyhített a korábbin, s csu­pán hat hónapig havi száz forin­tos bércsökkentéssel sújtotta. Közben múltak a hónapok, az évek. Berencsi doktor minden évben minimum két hónapot be­tegszabadságon töltött.. . LAKAT MÖGÖTT — A Tanács szervezeti és mű­ködési szabályzata előírja — folytatja a tanácselnök —, hogy az orvosok ötévenként kötelesek beszámolni a testületnek munká­jukról. A pornóapáti orvos e köte­lességének sem tett eleget. Nem­hogy a tanácsra nem ment be, hanem amikor kimentek hozzá, egyszerűen eltávozott. A taná­cson azt sem jelentette, mikor rendel tulajdonképpen? így ellen­őrizni sem lehetett. Ugyanakkor a betegek panaszkodtak, hol ren­del, hol nem; előfordult, hogy be­fejezte a rendelést, amikor még sok beteg várt rá. Efféle mulasz­tásokért, szabálytalanságokért az évek során figyelmeztetést, meg­rovást, 500 forintos bércsökken­tést, végül elbocsátó fegyelmit kapott. Másik orvost mindmáig nem tudtunk a községbe hozni, pedig lett volna négy jelentkező is — de hát nem volt lakás. Szük­séglakást is felajánlottunk Be­rencsi doktornak, de nem fogad­ta el. Jogilag „rosszhiszemű jog­cím nélküli lakáshasználó”, a ha­tározat óta. Az utóbbi öt évben a lakbért is csak bírósági úton tudtuk behajtani. — Egyáltalán: van rendelés Pornóapátiban ? — A doktor elbocsátása óta Szombathelyről jár ki helyettes orvos. Hetente egyszer. Az orvosi rendelőnek a lakásba vezető ajta­ját lezártuk, vaspánttal lelaka­toltuk. Csak kívülről lehet bejut­ni. Sokezer forint értékű orvosi műszer is nála van, például az EKG-készülék, a készenléti tás­ka. Ezt is csak bírósági úton tud­juk majd visszaszerezni tőle, ami nem kis időbe telik, így az új or­vosnak majd újat kell vennünk. BEZÁRKÓZVA A farkaskutya körmei halkulva kopognak a veranda kövén, ő is elindul az ajtó belső oldalán, ahogy látja, hogy távozom. Hiá­ba nézek vissza, a sűrűn elfüggö­nyözött belső ajtó útját állja a tekintetnek. Csak a veranda szé­lén száradó férfizoknik jelzik: laknak a házban ... Már lent az utcán, a ház előtt mosolygós, magas asszonnyal fu­tok össze. A védőnő. — Nem, nem nyilatkozom! — borul el rögtön az arca, amikor faggatni kezdem. — Tizennyolc évig eleget nyeltem miatta ... És máris elszalad. Elindulok a község főutcáján azzal a remény­nyel, hogy legalább a doktor volt betegei közül valakivel szót vált­hatok. Ez sem sikerül. A házak és a szájak egyaránt bezárulnak előttem. Végül egy nénike csak megszán, hirtelen utánam kiált: „Tudja, kedves, itt mindenki csak azon imádkozik, hogy ne legyen beteg .. Egy kertben ásó fiatalember úgy néz rám, mint aki soha nem hallott községe orvosáról. „A, nem, én semmit... A szüleim talán, de ők nincsenek itthon ...” Biciklit toló idős bácsi kerül elém. — Én kérem Szombathelyre já­rok orvoshoz... Ismerőse lép hozzánk. — A doktorról én sem mond­hatok semmit. . . Folyik csak itten a cécó, ki érti ezt? Mi nem. De nem is érdekel igazán bennünket. Nekünk csak orvos kellene. Vagy ő, vagy más. Az mindegy. De kell! — Úgy bizony — bólogat a má­sik. — Most aztán se ő, se más. Nagy baj ez nekünk. Csak mi isz­­szuk meg a levét ennek az egész­nek ... A tanácselnöktől később meg­kérdezem , hogyan lehet az, hogy senki sem akar semmit mondani az orvosról. Szerinte az emberek még mindig félnek. Azt hiszik, visszatér, s akkor bosszút állhat azokon, akik ellene vallottak, a neki kiszolgáltatott betegeken. Hihető, hogy félnek a pornó­apátiak, hiszen függtek tőle. Pa­naszkodtak ők egymásnak, meg a tanácson is, de már hivatalos jegyzőkönyvet felvetetni — pél­dául arról, hogy délelőtt 11-kor kihívták egy súlyos beteghez, de ő csak másnap este 7-kor ment el —, azt már nem vállalták. — Szakmailag hogyan végezte a munkáját Berencsi doktor? — Nekem nem feladatom meg­ítélni — válaszolja a tanácselnök. — A szakmai felügyeletet a vá­rosi főorvos látja el. A helyi ta­nács csak a munkáltatói jogokat gyakorolja, ennek megfelelően jártunk el az orvossal szemben is. Berencsi doktor szakmai munká­jával szemben azért nemigen lehe­tett kifogásuk a falubelieknek, hiszen másként aligha tudott vol­na a községben több száz alá­írást gyűjteni maga mellett. PATT A Vas megyei Tanács egészség­­ügyi osztályának vezetője, dr. Molnár László főorvos a megyei pártbizottság közelmúltban tar­tott ülésén többek között arról beszélt, hogy az egészségügyben sok vitára okot adó kérdés a he­lyi tanácsok, mint munkáltatók és a körzeti orvos viszonya. Több helyen előfordul, hogy a munkál­tatók nem mernek kellő szigorral fellépni a körzeti orvos ellen. Nos, Horváth Mihály tanácsel­nök „kellő szigorral” lépett fel a sorozatos munkahelyi mulasztá­sokat elkövető körzeti orvossal szemben. Végül bírósági tárgya­lások hosszú sora szentesítette a tanács felmondását. De tizenhá­rom évig — mindmáig — nem tudta a tanácselnök az előállott patt­helyzetet megoldani. Berencsi doktor szándékairól pedig senki nem tud semmit. Nyugdíjba mennie korai volna, talán egy új állásra vár, egy má­sik falu hívására, ahol szintén orvosra várnak az emberek ... EÖRY ÉVA Horváth Mihály tanácselnök s

Next