Képes 7, 1987. január-március (2. évfolyam, 1-13. szám)
1987-01-03 / 1. szám
2 Elmúlt Ha jól számolom: negyven hét szükséges egy gyermek megszületéséhez. És harmincnyolc? Vajon elegendő? Azt hiszem, igen. Az a hiányzó két hét inkább csak a természet túlbiztosítása; aminek el kellett készülnie, az 14 nap híján is készen áll. De vajon megszületett-e a Képes 7 is az elmúlt 38 hét alatt? Tudom, s persze az olvasók is tudják: az igazi szülés, a világra hozás jóval korábban, már tavaly áprilisban megtörtént. (Tavaly, írom ide ezt a szót ide, a második évfolyam első számába, gőgösen; tavaly, hiába no, immár években is mérhető lett történelmünk). De mégiscsak születésről kell most szólni, hiszen mi, akik e lap előállításán hétről hétre dolgozunk, úgy érezzük, s éreztük: a vajúdás kínokkal, küzdelmekkel terhes hónapjai, hetei vannak csupán mögöttünk. Voltak jobb napok és szomorúbb hetek, sőt egyszer majdnem el is „vetéltünk”: 4. számunk épp, hogy megjelent... Aztán ismét erősebb szívhangok hallatszottak, s lassan fejlődésnek indult a magzat. Most, hogy e néhány sor megírásának ürügyén ismét átfutottam az első évfolyamot, lapról lapra látom , hogyan emelkedett (avagy éppen süllyedt) „lázgörbénk” azon a héten. Látom, ahogy egy-egy rovatunk megerősödött: egyéni hangot, s állandó helyet talált, de látom azt is, hogy mások bizony halva születtek . . . Nem mentegetőzésként, de le kell írnom, bizony nem voltunk könnyű helyzetben, amikor a lapalapítók útjára bocsátották a Képes 7-et azzal, hogy le egy év gyen a család magazinja. Vagyis hát, foglalkozzon mindennel, egyaránt szóljon unokáinkhoz és nagyapáinkhoz. Tehát legyen benne riport és interjú, sport, krimi, komoly és könnyűzene, szabadidős anyagok, egy kis külpolitika — szóval mindazok a rovatok, amelyek más lapokban is léteznek már. Igen, ha lenne zászlónk, talán ezt a szót is, ezt kellene ráírjuk. A Képes 7-ben van riport (is), interjú (is), sport (is), krimi (is)... A mi dolgunk most már csupán „csak” annyi volt, hogy e létező, és másutt is megtalálható szerkezetet úgy szabjuk saját testünkre, hogy az felismerhető egyéni hangot (és képet!) adjon. S az sem teszi könnyebbé helyzetünket, hogy minden más hetilapnál nagyobb terjedelmünket (egy-egy számunkba közel 250 gépelt oldalnyi szöveg, s majd 200 fotó fér), 4-5 oldalnyi külföldről érkezett, külpolitikával foglalkozó anyag híján innen, Magyarországról gyűjtjük össze. S hogy fáradozásunk nem egészen hiábavaló, azt tán igazolja példányszámunk minden képzeletet felülmúló ütemű emelkedése. A 18. hétre elértük a 150 ezret, s azóta csak és kizárólag azért állunk ott, mert egész egyszerűen elfogyott a papír ... Az első évfolyamról szólva nem hagyhatom említés nélkül három nagy akciónkat sem. Az első a mexikói futball vb-re szervezett hármasbefutó játékunk, második a szíveket — és pénztárcákat — megmozgató Sportsegély (melyet a mi lapunkban hirdettek meg), harmadik országos ügyünk pedig a Mosolyrend magyarországi lovagjának megtalálására szervezett össznépi szavazójáték volt. Harmincnyolc héttel megszületésünk után, a II. évfolyam küszöbén tudjuk: tovább már nem mentegethetjük a kisdedet: föl kell vállaljuk, olyan, amilyen. Igyekszünk hibáit tovább nyesegetni, s cseperedését új elképzelésekkel, új rovatokkal — melyekből ízelítőt már első számunkban mutatunk — tovább erősíteni. @fwu (val^T1 LEVÉLVÁLTÁS A Képes 7 1986/31. számában olvastuk, hogy a magyar Nazcaelmélet kitalálója újabb világraszóló felfedezéseket készül publikálni —kezdi levelét Gábor László és Mata Zsuzsa. — 1976. és 1982. között Peruban dolgoztunk, és mindketten amatőr régészekké váltunk e gyönyörű és érdekes országban. Majd egy tucatszor repültünk a Nazca-vonalak felett, többször jártunk a Titicaca-tó környékén és hosszan tartó személyes kapcsolatokat ápoltunk dr. Maria Reichével és dr. F. Kaufmann Doiggal, a rejtély kutatásával foglalkozó legjelentősebb tudósokkal. És még valami! Személyesen jelen voltunk a „magyar árucikkek forgalomba hozatai szereplésén. Így történt: A hetvenes évek végén Francisco Lackó Seper, aki Limában ma- a gyár árucikkek forgalomba hozatalával foglalkozott, fiát Pestre küldte. Amikor José Andrés Lackó végzett a Színművészeti Főiskola rendezői szakán, Pesten nézett munka után. Találkozott a meg nem értett térképész és a fel nem fedezett filmrendező, és az ötlet megszületett: expedíciót kell szervezni Peruba, és filmet kell készíteni az elméletről! Ehhez pénz kellett. Az idősebb Lackó úr fia és az „egyetemes tudomány” segítségére sietett. Szerződést írt alá a Magyar Televízióval, miszerint a film gyártási költségeit és a repülőjegyeket a magyar fél, a perui tartózkodás néhány száz dolláros költségeit pedig cége, a Derivin biztosítja. Az első sajtófogadást, amelyet a Magyar Nagykövetség kulturális ügyekkel foglalkozó titkára, még az elmélet részleteinek ismerete nélkül szervezett, valóban sikeresnek lehetett nevezni. Viszonylag sok újságíró és néhány fáradhatatlan szakember is megjelent. (A Lima Times nevűhelyi lap szerint 1980-ban 4 Nazca-elméletet publikáltak!) A fogadtatás szkeptikus volt, mert ennek az elképzelésnek a különböző variációit mások már — saját pénzen — próbálták, de nem tudták bizonyítani. A nazcai és titicacai utazás valamint a filmalkotás helyszíni felvételeinek befejezése utáni búcsúsajtókoktél megszervezését a hivatalos magyar szervek már nem vállalták. Így erre a Derivin cég „tudománytámogató áldozatkészsége” teremtett lehetőséget. Bár állítólag „rengeteg újságíró jelent meg és számos hivatalos perui személyiség is eljött”, mi, akik jelen voltunk, egyetlen újságírót tudtunk megszámolni. A számos hivatalos személyiség pedig valószínűleg az a két kiskatona volt, akiket a Perui Katonai Térképészeti Intézetből küldtek el, hogy a kölcsönadott térképeket visszavigyék. Dr. Kaufmann valóban eljött erre a kínosra sikerült rendezvényre, hiszen mint a Perui Nemzeti Régészeti és Történeti Múzeum igazgatója hivatalból nem engedhette meg magának, hogy régészeti ügyben meghirdetett fogadástól távol maradjon. Annak idején megkíséreltük megszerezni a helyi televíziósok felvételeinek kópiáit, de sajnálattal kellett tudomásul vennünk, hogy a három tv-állomás műsorszerkesztői még csak nem is hallottak sem a „magyar Kolumbuszról” sem a „kontinenst lázban tartó” elméletről. A Hazafias Népfront képes családi magazinja Megjelenik minden héten 1987. JANUÁR 3. II. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Főszerkesztő: GYAPAY DÉNES Főszerkesztő-helyettesek: SZŰCS GÁBOR FÉNER TAMÁS Olvasószerkesztők: HÁRS GYÖRGY SÓS PÉTER JÁNOS Szerkesztőségvezetők: DOLEZSÁL MÁRIA (szabadidő - szolgáltatás) FELLEGI TAMÁS (kultúra) SOMFAI PÉTER (aktuális) Művészeti szerkesztő: MÁTÉ TÓTH IMRE Főmunkatársak: BENKŐ IMRE MISKOLCZI MIKLÓS SZILÁGYI JÁNOS VÉGH-ALPÁR SÁNDOR Rovatvezetők: HÁMORI JUDIT (divat) DR. LÁSZLÓ ÁGNES (belpolitika) PETHES SÁNDOR (sport) PÓLYA ZOLTÁN (fotó) SZÖLLŐSI FERENC (társadalompolitika) SZŰCS ISTVÁN (fogyasztói érdekvédelem) Tervezőszerkesztők HAVASI MÁRIA MOLNÁR ISTVÁN MÜLLER ÉVA . Szerkesztőség: Budapest VII., Lenin krt. 9-11. 1073 Levélcím: 1906 Budapest Pf. 223 Telefon: 221 285, 429 350, 222-408 Meg nem rendelt fényképekért és kéziratokért szerkesztőségünk felelősséget nem vállal. Kiadja a Lapkiadó Vállalat Budapest VII., Lenin körút 9-11. Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT, a Lapkiadó Vállalat vezérigazgatója HU ISSN 0237-5516 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hírlapkézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlap előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V. József nádor tér 1. - 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámlára. Előfizetési díj: egy hónapra: 112 forint, negyedévre: 336 forint, fél évre: 672 forint, egy évre: 1344 forint. 86.2785 Athenaeum Nyomda, Budapest Rotációs mélynyomás Felelős vezető: SZLÁVIK ANDRÁS vezérigazgató Készült a Szolnoki Papírgyár „Szolpress" papírjának felhasználásával.