Képes 7, 1987. január-március (2. évfolyam, 1-13. szám)

1987-02-07 / 6. szám

TESZT •• Mennyire fontos Önnek az egészsége? 1. Orvosa azt tanácsolja, hogy ne hordjon magas sarkú cipőt. a. Megfogadom a tanácsát. 0 b. Azért sem viselek divatjamúlt cipőket! 3 c. Csak akkor hordok magas sarkú cipőt, ha délután vagy este valami programom van. 2 2. Észreveszi, hogy vonzereje csökken. a. Tudomásul veszem, hogy a korral jár együtt. 5 b. Azonnal utánajárok és megkeresem az okát. 2 c. Nagyon nyugtalanít a tény. 3 3. Van kondicionáló programja? a. Van ugyan, de nem mindig tartom meg. 2 b. Nincs, én arra vállalkozom, ami nekem örömet okoz. 4 c. Igen, én már hozzászoktam és rendszeresen végzem. 0 4. El tudja képzelni, hogy következetesen egész éven át hetente egyszer úszni megy? a. Csak nyáron, melegben. 2 b. Igen, még akkor is, ha kissé körülményes lenne. 1 c. Csak abban az esetben, ha valóban kedvem van hozzá. 4 5. Tart-e fogyókúrát? a. Már feladtam a küzdelmet. 0 b. Nincsen súlytöbbletem, minek tartsak? 5 c. Igen, állandóan fogyókúrázom. 2 6. Kényelemre, lustaságra hajló ember? a. Bizonyos körülmények között. 2 b. Nem hoznak ki egykönnyen a sodromból. 4 c. Nem. 1 7. Hogyan táplálkozik? a. Csak azt eszem, ami egészséges és jó erőnlétet biztosít. 1 b. Csak azt eszem, ami ízlik. 3 c. Csak azt eszem, amit saját magam gondosan elkészítettem. 2 c. Azok az emberek, akik állandóan kínosan ügyelnek egészségi állapotukra a. okosak, céltudatosak. 4 b. sok szépet mulasztanak el; 1 c. őket csak csodálni és irigyelni tudom. 3 EREDMÉNY: 6—12 pont „Legfőbb kincs az egészség.” Ez a mondat az ön jelszava. Mindent elkövet, hogy jó egészségnek ör­vendjen. Ez az oka annak, hogy nem látszik olyan idősnek, amennyi valójában. Már jó korán ezt tar­totta szem előtt és következetesen ehhez tartja ma­gát. Bizonyosan betegnek érezné magát, ha változ­tatna jelenlegi életmódján. Ez az életmód szinkron­ban van testi és szellemi állapotával és megfelel igényeinek. Bizalommal tekinthet a jövőbe. 13—24 pont: öntől valóban távol áll, hogy szervezetével rab­lógazdálkodást folytasson. Legalábbis nem szándé­kosan teszi. Megpróbálja, hogy átfontolt, ésszerű étrendet állítson össze, időnként megmozdítja az izmait is, vérkeringése érdekében is tesz valamit, de tervei meghiúsulnak, mert nem tudja követ­kezetesen betartani azokat. Lehet, hogy ez a kor vagy talán az apró panaszai miatt van. Sok ember csak akkor foglalkozik az egészségével, mikor az érzékeny szervezet jelt ad, valami nincs rendben. 25—32 pont: önnek valóban vasszervezete van, vagy még túlságosan fiatal. Mert egészségével édeskeveset törődik, ön meg van győződve arról és hisz ab­ban, hogy az az ember a szerencsés, aki az életben azt csinálja, amiben kedvét leli és az az ember egészséges is. Ügyeljen, hogy jelenlegi életmódja és az egészségről alkotott véleménye egyszer meg ne bosszulja magát. JÓZAN BÖLCSESSÉGGEL Egy óra Mensáros Lászlóval Infarktus után c. sorozatunkban, decem­ber elején, Mensáros László színművész is vallott életéről, munkájáról. Akik felületesen vagy félig olvasták el Légrádi Eszter írását — amely egy kötetbe készült —, azok közkedvelt színészünk la­kását aggódva hívogatták. Minden olyan aggódás, amely mértéktartó, s oka is van, jólesik. Ezennel hírül adjuk, hogy Mensáros Lászlónak 1978-ban volt infarktusa. Azóta nem iszik, nem dohányzik, s jó egészség­nek örvend. E sorokat az ő kérésére közöljük lapunk­ban. Hogy másról is beszéljünk, arra ne­hezen állt rá. — Nem szeret nyilatkozni? — Amit csak lehetett, már elmondtam magamról, s ebből még csak bajom szár­mazott. Annyit írjon meg, hogy 1978-ban volt az infarktusom, s nem most. — Óvatos ember lett? — Igen. Színházi életünkről sok jót nem tudok mesélni, amikor látom, hogy a fia­talok egy részét is szinte valami szükség­­szerűség hajszolja az alkohol és a cigaret­­tázás szenvedélye felé. 3-4000 forintot ke­resnek, amiből nem hogy lakást venni, de megélni is képtelenség, így elvállalnak szinkront, haknit, mindent, amit csak fel­ajánlanak nekik. Hogy ezt a feszített tem­pót bírják, narkotikumra van szükségük. Ezzel a jelenséggel, persze, nemcsak a színház berkeiben találkozhatunk. — Ön is ilyen okokból kezdett el inni? — Igen. Fáradtságomat, elégedetlensé­geimet az alkoholban vezettem le. Persze, ha az ember így akar a problémáin­­köny­­nyíteni, akkor a dolgok nem tisztán, ha­nem torzan történnek meg az életében. Aki rendszeresen iszik, filozófiát teremt, amely megkülönbözteti a nem ivóktól, vagyis megideologizálja a narkotikumhoz való kapcsolatát. Sokszor fölöslegesen érzékeny, indulatos. Csehov Sirályában Dorn ezt mondja: ..Egy szivar vagy egy kupica vod­ka után maga már nem Pjotr Nyikolaje­­vics, hanem Pjotr Nyikolajevics és plusz még valaki. Szétfoszlik az énje, és már úgy viszonylik magához, mint egy harmadik személyhez.” A fiataloknak különösen vigyázniuk kell, mert ma még nehezebb a megélhetés, gö­­csörtösebb a színész pályája, s olyan tév­­utakra, nem tisztázható csoportokba keve­redhetnek, ahonnan később már nem tud­nak visszafordulni. Ma égetően szükség van a józanságra, alaposan átgondolt cse­lekedetekre, hiszen értékrendjeink oly mértékben bomlottak fel, hogy csak a tisz­tán átgondolt tettek tudnak segíteni. — Most hogyan vezeti le az indulatait? Bölcsebb lett? — Az idők során megtanultam nyerni. Talán bölcsebb is lettem, sőt, néha közöm­­bösebb is vagyok, mint régen. Aki nem találja meg a belső békéjét, a saját hitét, az állandóan háborúban áll az emberekkel és a világgal. Én mind a kettőt megtalál­tam, s minden áldott nap meg is harcolok értük. Sokat vagyok egyedül, mivel csak így tudok lépést tartani önmagammal. 61 éves vagyok. Arra törekszem, hogy­­be­csületesen dolgozzak, s toleranciával vi­seltessek embertársaim iránt. — Amit megtanult lenyelni, azzal mi történik? — Ha valamit lenyelek, azt el is foga­dom, önszántamból vagy kényszerűségből. Amit nem tudok megemészteni, ma is ki­­üvöltöm magamból. Sértek, de jogosan. Igyekszem egyre kevesebbet hőbörögni. Régen sokat hőbörögtem, amivel semmit sem értem el, sőt fölöslegesen megsértet­tem vele másokat, amivel az igazságról máris eltereltem a figyelmet. ” Légrádi Eszternek azt nyilatkozta: „Ha kiderül, hogy megbántottam valakit, igyekszem jóvátenni, kiengesztelni. Haj­landó vagyok bocsánatot kérni. Erre én az infarktus óta vagyok képes.” Hány ember bocsánatát kérte? — Kevés ember van a szakmában, aki­től én bocsánatot akarok, vagy bocsánatot kellene kérnem. A képesség megvan ben­nem, de jelenleg nincs olyan ember, akin ezt alkalmazhatom. — Hogyan becsülik meg nálunk — ön szerint — az idősebb színészeket? — Írja meg, hogy egy darabra Szegedre szerződtem, a Don Carlost mutatjuk be februárban, amellett az Égető Esztert for­gatjuk, amiben a Méhes tanár urat alakí­tom. Szeretem ezt a szerepet. Inna Csuri­­kovával játszom együtt, és ez nagyszerű élmény, kedves, tökéletes színészi játéka felpezsdít. — Erről tehát írjak. Miről ne? — Hadd legyenek meg a saját titkaim ... Olyan érzésem van, hogy zenekarban ülök, s a zene hamis. Kétségeim vannak. Én ját­szom rosszul, vagy aki mellettem ül? Rá­jövök, hogy jól játszom, én is, a társam is, csupán nemigen tudjuk elolvasni a kot­tát. Rossz partitúrát kaptunk, és a kar­mester nem akkor int be, amikor kellene. Ezért aztán nem állt össze a zenekar. Olyan közeget kell tehát teremteni, ahol megszülethet a harmónia. MARTON MÁRIA

Next