Képes 7, 1988. január-április (3. évfolyam, 1-18. szám)
1988-04-23 / 17. szám
• Egyszer már írtunk rólad, Dieter, és a „középszerűség megtestesülésének” neveztünk. Meglep, hogy ezek után szóba állsz velünk.Engem is! De szerintem nem a ,,középszerű" a legjobb elnevezés olyasvalakivel kapcsolatban, aki 17 évesen érettségizett és 23 éves korában az évfolyam egyik legjobb eredményével végzett a göttingeni egyetemen. -Szükséged van a publicitásra? Mert a jelek szerint eladtad magad a bulvársajtónak. - Ez nem igaz. Miért lenne szükségem a publicitásra? Eddig 51 millió lemezemet adták el szerte a világban. Még ti is ki tudjátok számolni, hogy anyagi szempontból már abbahagyhatnám a zenélést. A fiam és az unokám még ötven évig jól fog élni abból a pénzből, amit eddig kerestem. -A mai legsikeresebb producerek mintha a te munkastílusodat utánoznák egy kicsit. Vagy nem? - Hát tulajdonképpen igen. Még a Pet Shop Boys is lopott a Modern Talkingtól. A mi együttesünk volt az első német együttes, amelyik valami egyedülállót csinált. - Tessék? - Igen. Miért, szernted még ki? - Például a Kraftwerk. - Repkedjünk kicsit a világban, kérdezzük meg, ki az ördög ismeri a Kraftwerket. A Modern Talking ezzel szemben szinte mindenhol fogalommá vált. Körülbelül kétszáz aranylemezem van ... Ja, nem, hanem 250 arany- és 50 platinalemezem. - Miért vált szét a Modemn Talking? - Thomas Anders mindent bojkottált. A felesége, Nora megtiltotta neki, hogy külföldön is fellépjen, hogy közös fotón szerepeljen velem, és hogy turnézzon. Most egyedül hülyül kint a színpadon, play beckre énekel és bekasszírozza a dohányt. Fix, hogy a múlt évben milliókat keresett. Csak Leningrádban egymás után ötször énekelt telt háznak, minden alkalommal harmincezer embernek. - És ez bosszant téged ? - Nem, de szívesen csináltam volna vele élő turnét. Például Dél-Amerikában. Spanyolországban én egy Paul McCartney vagyok. Lezárták az utcákat, és az egyik tévétársaság főnöke arra kért, hogy adjak neki kezet, mert ki szeretné tenni a fotót az íróasztalára. A Szovjetunióban a legtöbb lemezt a Modern Talking felvételeiből adták el. Tízszer annyit, mint Whitney Houstontól. - Voltál már egy Thomas Anders-koncerten ? - Mindenre azért én sem vagyok képes. - Miért play backre énekel Anders? - Mert az egyszerűbb. Egy olyan pofa, mint ő, aki nagylemezügyben körülbelül három órát tartózkodott a stúdióban, nem fog hat-nyolc hetet próbálni egy turnéra. Mert akkor biztosan nem lenne ideje, hogy a 16 autóját meglevegőztesse a környéken. - Nem vagy keserű azért, mert Anders aratja le a sikert és rád marad a munka? - Igen, a siker 90 százaléka az övé, ez világos, mint a nap. -A munka 90 százalékát pedig te csináltad, ugye? - Na nekem. A 99,8 százalékát. - Gyűlölöd Thomas Anderst ? -Nem gyűlölöm, de nem vagyunk már kebelbarátok. Amerikában például a legjobb adásidőben, 20.15-kor lett volna egy nagy show-nk a tévében. 20.10-kor Anders eltűnt, így lettek a fellépésnek. És ez hússzor megtörtént. Máskor a műsorvezetőnőt kellett kicserélni, mert Anders ragaszkodott egy hímnemű bemondóhoz. -Ez Nora miatt volt? - Hát persze. - És a híres Nora-nyaklánc, amit Anders állítólag a felesége parancsára visel? - Nincs ebben semmi titok: ha Nora rászól, akkor önként felveszi, és aztán azt mondja, hogy önként vette fel. Kösz, ebből nem kérek. Profik vagyunk, vagy mi!? - Együtt dolgoznál még valaha Thomas Andersszel? - Ha ettől a nőtől elválik, nem mondanék nemet. -A Modern Talking nélkül vége a karrierednek? - Ugyan már! Elsősorban mindig is producer és zeneszerző voltam. A Modern Talking előtt csináltam vagy száz lemezt. Most is többek producere vagyok és folyamatosan kapom az ajánlatokat Amerikából is. Brigitte Nielsent, Shari Belafontét és Kim Camest is visszautasítottam. - Miért ? - Kim Camesnek például fantasztikus hangja van, de úgy néz ki, mint egy szemetesvödör. Brigitte Nielsent Amerikában ismertem meg. Nem rossz bőr az öreglány, de sajnos nem tud énekelni. - Egyáltalán semmit nem tud ? - Ez így van, mégis, látjátok, a tévé-rádió-sajtó felkapta. Ez őrület. A sajtó különben is a legelmebetegebb találmány. - Biztos kapsz más ajánlatokat is, Hétről hétre A siker a legszélsőségesebb érzelmekre is képes, és nemcsak a színpadon, hanem a nézőtéren is. Akiket néhány órája még imádott a nagyérdemű publikum, képes megkövezni sokszor teljesen érthetetlenül és váratlanul. Erre a közelmúlt legjobb példája a Modern Talking tündöklése és bukása. Forinyák Éva újságíró kollégánk - aki hosszabb idő óta az NSZK-ban tartózkodik - elküldött rovatunknak egy írást. A nálunk szokatlan hangvételű cikk a hamburgi Tempo című folyóiratban jelent meg, a Modern Talking együttest alapító Dieter Bohlenről. Úgy érezzük, ez az írás érdekes adalék az együttes barátainak és ellenségeinek. Az alábbiakban ebből a beszélgetésből idézünk. A lap munkatársai előrebocsátják: „Mi nem utáljuk Dietert.”