Képes 7, 1988. január-április (3. évfolyam, 1-18. szám)

1988-04-23 / 17. szám

•­­­ Egyszer már írtunk ró­lad, Dieter, és a „közép­szerűség megtestesülésé­nek” neveztünk. Meglep, hogy ezek után szóba állsz velünk.­­Engem is! De szerintem nem a ,,középszerű" a legjobb elneve­zés olyasvalakivel kapcsolatban, aki 17 évesen érettségizett és 23 éves korában az évfolyam egyik legjobb eredményével végzett a göttingeni egyetemen. -Szükséged van a publicitás­ra? Mert a jelek szerint eladtad magad a bulvársajtónak. - Ez nem igaz. Miért lenne szükségem a publicitásra? Eddig 51 millió lemezemet adták el szer­te a világban. Még ti is ki tudjá­tok számolni, hogy anyagi szem­pontból már abbahagyhatnám a zenélést. A fiam és az unokám még ötven évig jól fog élni abból a pénzből, amit eddig kerestem. -A mai legsikeresebb produce­rek mintha a te munkastílusodat utánoznák egy kicsit. Vagy nem? - Hát tulajdonképpen igen. Még a Pet Shop Boys is lopott a Modern Talkingtól. A mi együtte­sünk volt az első német együttes, amelyik valami egyedülállót csi­nált. - Tessék? - Igen. Miért, szernted még ki? - Például a Kraftwerk. - Repkedjünk kicsit a világban, kérdezzük meg, ki az ördög isme­ri a Kraftwerket. A Modern Tal­king ezzel szemben szinte min­denhol fogalommá vált. Körülbe­lül kétszáz aranylemezem van ... Ja, nem, hanem 250 arany- és 50 platinalemezem. - Miért vált szét a Modemn Tal­king? - Thomas Anders mindent boj­kottált. A felesége, Nora megtil­totta neki, hogy külföldön is fel­lépjen, hogy közös fotón szerepel­jen velem, és hogy turnézzon. Most egyedül hülyül kint a szín­padon, play beckre énekel és be­kasszírozza a dohányt. Fix, hogy a múlt évben milliókat keresett. Csak Leningrádban egymás után ötször énekelt telt háznak, min­den alkalommal harmincezer em­bernek. - És ez bosszant téged ? - Nem, de szívesen csináltam volna vele élő turnét. Például Dél-Amerikában. Spanyolország­ban én egy Paul McCartney va­gyok. Lezárták az utcákat, és az egyik tévétársaság főnöke arra kért, hogy adjak neki kezet, mert ki szeretné tenni a fotót az íróasz­talára. A Szovjetunióban a leg­több lemezt a Modern Talking felvételeiből adták el. Tízszer annyit, mint Whitney Houston­tól. - Voltál már egy Thomas An­­ders-koncerten ? - Mindenre azért én sem va­gyok képes. - Miért play backre énekel An­ders? - Mert az egyszerűbb. Egy olyan pofa, mint ő, aki nagyle­mezügyben körülbelül három órát tartózkodott a stúdióban, nem fog hat-nyolc hetet próbálni egy turnéra. Mert akkor biztosan nem lenne ideje, hogy a 16 autó­ját meglevegőztesse a környéken. - Nem vagy keserű azért, mert Anders aratja le a sikert és rád marad a munka? - Igen, a siker 90 százaléka az övé, ez világos, mint a nap. -A munka 90 százalékát pedig te csináltad, ugye? - Na nekem. A 99,8 százalékát. - Gyűlölöd Thomas Anderst ? -Nem gyűlölöm, de nem va­gyunk már kebelbarátok. Ameri­kában például a legjobb adásidő­ben, 20.15-kor lett volna egy nagy show-nk a tévében. 20.10-kor An­ders eltűnt, így lettek a fellépés­nek. És ez hússzor megtörtént. Máskor a műsorvezetőnőt kellett kicserélni, mert Anders ragaszko­dott egy hímnemű bemondóhoz. -Ez Nora miatt volt? - Hát persze. - És a híres Nora-nyaklánc, amit Anders állítólag a felesége parancsára visel? - Nincs ebben semmi titok: ha Nora rászól, akkor önként felve­szi, és aztán azt mondja, hogy ön­ként vette fel. Kösz, ebből nem kérek. Profik vagyunk, vagy mi!? - Együtt dolgoznál még valaha Thomas Andersszel? - Ha ettől a nőtől elválik, nem mondanék nemet. -A Modern Talking nélkül vé­ge a karrierednek? - Ugyan már! Elsősorban min­dig is producer és zeneszerző vol­tam. A Modern Talking előtt csi­náltam vagy száz lemezt. Most is többek producere vagyok és fo­lyamatosan kapom az ajánlatokat Amerikából is. Brigitte Nielsent, Shari Belafontét és Kim Camest is visszautasítottam. - Miért ? - Kim Camesnek például fan­tasztikus hangja van, de úgy néz ki, mint egy szemetesvödör. Bri­gitte Nielsent Amerikában ismer­tem meg. Nem rossz bőr az öreg­lány, de sajnos nem tud énekelni. - Egyáltalán semmit nem tud ? - Ez így van, mégis, látjátok, a tévé-rádió-sajtó felkapta. Ez őrü­let. A sajtó különben is a legelme­betegebb találmány. - Biztos kapsz más ajánlato­kat is, Hétről hétre A siker a legszélsőségesebb érzelmekre is képes, és nemcsak a színpadon, ha­nem a nézőtéren is. Akiket néhány órája még imádott a nagyérdemű publi­kum, képes megkövezni sokszor teljesen érthetetlenül és váratlanul. Erre a közelmúlt legjobb példája a Modern Talking tündöklése és bukása. Forinyák Éva újságíró kollégánk - aki hosszabb idő óta az NSZK-ban tartózkodik - el­küldött rovatunknak egy írást. A nálunk szokatlan hangvételű cikk a ham­burgi Tempo című folyóiratban jelent meg, a Modern Talking együttest alapí­tó Dieter Bohlenről. Úgy érezzük, ez az írás érdekes adalék az együttes bará­tainak és ellenségeinek. Az alábbiakban ebből a beszélgetésből idézünk. A lap munkatársai előrebocsátják: „Mi nem utáljuk Dietert.”

Next