Képes 7, 1988. május-július (3. évfolyam, 21-31. szám)

1988-06-11 / 24. szám

KÉT NAPPAL AZ ELSŐ NAP ELŐTT Filmgyár, produkciós szoba. Zsú­folásig tele emberekkel, egyszerre öten beszélnek, a telefon cseng. Jancsó asszisztensét, Sípos And­rást csak erőszakkal tudom egy másik, csendes szobába magam­mal vinni. Kérdezni akarok: — Olvastam a forgatóköny­vet ... — Nézd, ez az ötödik filmem Miklóssal. 1977-től vagyunk kap­csolatban. Ma már nyugodtan ál­líthatom: az ő forgatókönyvéből nem derül ki soha, hogy milyen filmet csinál. Nála a forgató­­könyv csak alap. Hogy a film mi­ről fog szólni, azt a forgatókönyv­ből nem lehet kitalálni. — De ti tudjátok? — Nem. Nem tudjuk. Éppen ez a dolog izgalma. Mi is menet köz­ben tudjuk meg. Nem kérdezzük, hogy mi miért van! Gondola­taink, ötleteink mégis Miklós feje szerint születnek. Most talán a film kétharmadát tudjuk átfogni. Hogy aztán mi lesz? Majd meg­látjuk. Akkor megint végig kell gondolni: most hogyan tovább? — A forgatókönyv lehetne sci­­fi is. Krimi is?! — Nem lesz sci-fi. Bár... le­het, hogy az egész csak valakinek az álma? Este hét óra. A film operatőre Kende János. A lakásán beszél­getünk. — Hogy lehet az, hogy holnap­után, vagyis már az első forgatási napon egy olyan jelenetet vesz­tek fel, amely egyáltalán nem sze­repel a forgatókönyvben? — Gyakorló Jancsó-filmkészí­tő vagyok. Tizen ... nem tudom hányat csináltam vele. Fel sem merül bennem, hogy a forgató­­könyvet az első olvasáson kívül megnézzem. Miki egyszer úgy fo­galmazta meg, hogy a forgató­­könyv „az első letét”, amely az­tán elindítja mindenkinek a fan­táziáját. Nagyon sokat szerepel ebben a filmben a videó. A valóság és a képernyő állandóan összemosó­dik. Látunk egy éppen most meg­történt pillanatot képernyőről, majd ez átvált a valóságra, vagy­is a filmre. És a kettő nem min­dig azonos.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék