Képes 7, 1988. augusztus-október (3. évfolyam, 32-44. szám)
1988-09-17 / 38. szám
A pop porondja körül hol csitulnak, hol újra meg újra felcsapnak a hullámok. Egy korábbi cikkünkben (A pop porondja 1988. június 25. 16. szám) Bors Jenő a bérpréseléssel kapcsolatban ezt nyilatkozta lapunknak: „...Mi egyszerűen nyitott ajtókkal várjuk a külső megrendelőket. Aki ide bekopogott, az a legnagyobb meglepetésére napokon belül pontosan, jó minőségben megkapta, amit megrendelt.” Amikor erre konkrét példát kértünk, így válaszolt az MHV vezérigazgatója: „A Profán együttes vezetője nyilatkozott erről az egyik lapban. Még azt is elmondta: nem tartja túlzottan drágának a gyártást, a préselést...” A közelmúltban a Profán együttes vezetője, Huszti Zoltán lapunknak küldte el válaszát, és bár levelét kifejezetten Bors Jenőnek címezte, úgy gondoltuk, írása minden olvasónkat - a szakmabelieket és az érdeklődő zeneszeretőket egyaránt érdekelheti. A levelet teljes terjedelmében közöljük. Tessék! Lehet vitatkozni. „Nem akarok az MHV-val hadakozni, mert végül is zenész vagyok, és van elég munkám a zenekaromon belül is (rockoperát írok, és írjuk „et Libertate” címmel a következő lemezünk anyagát). Elég régóta zenélek, így viszonylag jó rálátásom van a hazai könnyűzenei életre, és sajnos minél többször borogatom ki a bilit, annál több ellenséget szerzek. Azt azonban mégsem hagyhatom szó nélkül, hogy olyan szavakat adjanak a számba, amit tudomásom szerint soha nem mondtam. Én Önt, mint az MHV igazgatóját, nagyon tisztelem, hiszen nem csak könnyűzene létezik, de meg kell mondanom tévedett, amikor a Képes 7-ben azt állította, hogy én nem tartom túlzottan drágának a hanglemezgyártást és a préselést. Ezzel szemben már az Ötlet ’87 1987. okt. 29-i, valamint az Élet és Irodalom 1987. okt. 30-i számában éppen arról beszéltem, hogy más szocialista országban lemezenként kb. 10 forinttal olcsóbban lehetett volna préseltetni. Akkori állításomat mi sem bizonyítja jobban, mint az azóta már megjelent Csuka Mónika-lemez a Holdex kiadásában, amit Jugoszláviában préseltettek, és saját bevallásuk szerint a lemezborító és a préselés együtt került annyiba, mintha itthon préseltették volna. Engedje meg, hogy a cikk egyéb részére is reagáljak. Ön azt állítja, hogy a monopólium szó Önökre nézve nem pontos. Önök azért uralják a piacot, mert mindenkit foglalkoztatnak, akit ráfizetés nélkül el lehet adni. Én nagyon sokat gondolkoztam azon a lemezünk megjelenése előtt és után is, hogy mitől is uralják Önök a piacot, hiszen ha ezt megfejtem, magam is hasznosíthatom a saját érdekünkben. Most azt a „titkot” osztom meg Önnel és az Olvasóval is, amit saját lemezünk kiadásánál tapasztalhattam. Köztudott dolog, hogy az MHV sok lemezt jelentet meg egy évben. A terjesztő vállalatok az MHV-tól tudomásom szerint 14 százalék árrést kapnak. Ez a mi lemezünknél általában 20 százalék volt, de a Magyar Misénél már 24- 25 százalék. Önök a 14 százalék árrés fejében a boltokba szállítják a lemezeket. A szállítási díj egy-egy lemeznél ilyen mennyiségnél elenyésző. Ezt egy olyan kiadó, ami csak egy-két lemezt ad ki, és nem is nagy példányszámban, nyilván nem teheti meg, így a lemezén rögtön kisebb a haszon. Az MHV szerződést kötött bizonyos hanglemezboltokkal, hogy azok csak az MHV által terjesztett lemezeket árusíthatják. Itt nem az MHV saját boltjairól van szó. Erre azt mondhatják, hogy na és? A többi boltban kell forgalmaztatni a lemezünket. Igen ám, de ezek többnyire a legnagyobb forgalmat lebonyolító üzletek. Arról nem is beszélve, hogy például Tatabányán az egyetlen hanglemezbolt - és nem mással is foglalkozó nagyáruház - így esett ki a terjesztőink közül. És most jöjjön a legkínosabb és legfájóbb pont: a propaganda. Az MTV könnyűzenei műsorába, a Rockstúdióba, egy-egy videofelvétellel simán be lehet kerülni. Ugyanezt a klipet a Képes Nóták is leadja. Ezek azonban nem ismétlődő műsorok, és minden anyagot csak egyszer játszanak le, s ha újra műsorba szeretnék kerülni, új klipet kell készíttetni, mert a tv anyagi lehetőség híján erre csak ritkán vállalkozik. A Popkorong, ami az MHV eladási listája szerint készül, már ismétlődő műsor. És minden felvételt többször is lejátszanak, hiszen ezt a műsort az MHV szerkeszti. Ha egy lemez megjelenik, és eladnak belőle valamennyit, már természetes módon valahányadik helyre felkerül, és ott ennek apropóján le is játszható. Így aztán az MHV által kiadott zenekarok lényegesen többször kerülnek képernyőre, mint mások, és ez a mai világban hihetetlenül nagy előny. Pedig a klip készítése mindenkinek egyformán sokba kerül, nagyon sokba. És most jöjjön a rádió. A fiatalok körében talán a leghallgatottabb műsor - vidéki ismerőseim szerint vasárnap zeng tőle a falu - a Poptarisznya. Ha az MTV valakivel lemezt készít, azzal a műsor szerkesztője elbeszélget a stúdióban. Tudok ugyan kivételről, de ennek okát csak pletyka szintjén mondhatnám el, annak meg nincs értelme. Ilyen beszélgetésre sor kerülhet még a lemez megjelenése előtt, egy kis előzetessel egybekötve - mintegy a lemez beharangozásaként. Furcsa módon velünk soha nem készült ilyen beszélgetés, noha erre többször ajánlatot tettem. Sokan azt mondják erre, hogy ez a szerkesztő ízlése, ez ellen nem lehet tenni. Ez így igaz, csakhogy ezzel megint hátrányba kerülök és nincs még egy ilyen jellegű műsor, vagy egy másik rádió, ahova ilyenkor mehetnék. De vajon elfogulatlannak tekintsek-e egy olyan szerkesztőt, akinek szerkesztésében évente megjelenik Pop-tari-top címen lemeze, az MHV kiadásában, ami természetesen feltűnik aztán a Popkorongban is, ha az én lemezem más kiadótól származik? Hogy ez etikus-e vagy sem, ezt nem tudom eldönteni, hiszen én csak egy egyszerű zenész vagyok. Megfigyeltem azt is, hogy egy-egy zenekar rádiós hirdetésének hangbemondását szintén ez a szerkesztő végezte. Ezt a sajtótörvény ugyan nem tiltja, csak bizonyos engedélyhez köti, mégis gondolom némi anyagi juttatással járhat egy-egy ilyen munka. És ezt bizonyosan a kiadó fizeti. Hasonló lehetett a helyzet az MTV PLUSZ műsoránál. És néhány szó a sajtóról is. Örvendetes dolog, hogy végre megjelentek a hazai popszaklapok. Egy baj van: ezek havilapok, hosszú átfutási idővel, s így nem is vállalhatják a „naprakészség”-et. Az egyetlen újság a Pesti Műsor, ami nyíltan felvállalja az aktualitásokat. Sokan leintettek már, hogy miért kell egy „műsorközlő” lappal foglalkoznom. Pedig a dolog nem ilyen egyszerű. PRBfilM tenisz 44