Képes 7, 1988. augusztus-október (3. évfolyam, 32-44. szám)

1988-09-17 / 38. szám

A pop porondja körül hol csitulnak, hol újra meg újra felcsapnak a hullá­mok. Egy korábbi cikkünkben (A pop porondja 1988. június 25. 16. szám) Bors Jenő a bérpréseléssel kapcsolatban ezt nyilatkozta lapunknak: „...Mi egyszerűen nyitott ajtókkal várjuk a külső megrendelőket. Aki ide bekopogott, az a legnagyobb meglepetésére napokon belül pontosan, jó mi­nőségben megkapta, amit megrendelt.” Amikor erre konkrét példát kér­tünk, így válaszolt az MHV vezérigazgatója: „A Profán együttes vezetője nyilatkozott erről az egyik lapban. Még azt is elmondta: nem tartja túlzot­tan drágának a gyártást, a préselést...” A közelmúltban a Profán együttes vezetője, Huszti Zoltán lapunknak küldte el válaszát, és bár levelét kifejezetten Bors Jenőnek címezte, úgy gondoltuk, írása minden olvasónkat - a szakmabelieket és az érdeklődő ze­neszeretőket­­ egyaránt érdekelheti. A levelet teljes terjedelmében közöl­jük. Tessék! Lehet vitatkozni. „Nem akarok az MHV-val hadakoz­ni, mert végül is zenész vagyok, és van elég munkám a zenekaromon belül is (rockoperát írok, és írjuk „et Libertate” címmel a következő le­mezünk anyagát). Elég régóta zené­lek, így viszonylag jó rálátásom van a hazai könnyűzenei életre, és saj­nos minél többször borogatom ki a bilit, annál több ellenséget szerzek. Azt azonban mégsem hagyhatom szó nélkül, hogy olyan szavakat ad­janak a számba, amit tudomásom szerint soha nem mondtam. Én Önt, mint az MHV igazgatóját, nagyon tisztelem, hiszen nem csak könnyű­zene létezik, de meg kell monda­nom tévedett, amikor a Képes 7-ben azt állította, hogy én nem tartom túlzottan drágának a hanglemez­gyártást és a préselést. Ezzel szem­ben már az Ötlet ’87 1987. okt. 29-i, valamint az Élet és Irodalom 1987. okt. 30-i számában éppen arról be­széltem, hogy más szocialista or­szágban lemezenként kb. 10 forint­tal olcsóbban lehetett volna présel­­tetni. Akkori állításomat mi sem bi­zonyítja jobban, mint az azóta már megjelent Csuka Mónika-lemez a Holdex kiadásában, amit Jugoszlá­viában préseltettek, és saját beval­lásuk szerint a lemezborító és a pré­selés együtt került annyiba, mintha itthon préseltették volna. Engedje meg, hogy a cikk egyéb részére is reagáljak. Ön azt állítja, hogy a monopólium szó Önökre nézve nem pontos. Önök azért ural­ják a piacot, mert mindenkit foglal­koztatnak, akit ráfizetés nélkül el le­het adni. Én nagyon sokat gondolkoztam azon a lemezünk megjelenése előtt és után is, hogy mitől is uralják Önök a piacot, hiszen ha ezt megfej­tem, magam is hasznosíthatom a sa­ját érdekünkben. Most azt a „titkot” osztom meg Önnel és az Olvasóval is, amit saját lemezünk kiadásánál tapasztalhattam. Köztudott dolog, hogy az MHV sok lemezt jelentet meg egy évben. A terjesztő vállala­tok az MHV-tól tudomásom szerint 14 százalék árrést kapnak. Ez a mi lemezünknél általában 20 százalék volt, de a Magyar Misénél már 24- 25 százalék. Önök a 14 százalék ár­rés fejében a boltokba szállítják a lemezeket. A szállítási díj egy-egy lemeznél ilyen mennyiségnél el­enyésző. Ezt egy olyan kiadó, ami csak egy-két lemezt ad ki, és nem is nagy példányszámban, nyilván nem teheti meg, így a lemezén rög­tön kisebb a haszon. Az MHV szer­ződést kötött bizonyos hanglemez­­boltokkal, hogy azok csak az MHV által terjesztett lemezeket árusíthat­ják. Itt nem az MHV saját boltjairól van szó. Erre azt mondhatják, hogy na és? A többi boltban kell forgal­­maztatni a lemezünket. Igen ám, de ezek többnyire a legnagyobb forgal­mat lebonyolító üzletek. Arról nem is beszélve, hogy például Tatabá­nyán az egyetlen hanglemezbolt - és nem mással is foglalkozó nagy­áruház - így esett ki a terjesztőink közül. És most jöjjön a legkínosabb és legfájóbb pont: a propaganda. Az MTV könnyűzenei műsorába, a Rockstúdióba, egy-egy videofelvé­tellel simán be lehet kerülni. Ugyanezt a klipet a Képes Nóták is leadja. Ezek azonban nem ismétlő­dő műsorok, és minden anyagot csak egyszer játszanak le, s ha újra műsorba szeretnék kerülni, új kli­pet kell készíttetni, mert a tv anyagi lehetőség híján erre csak ritkán vál­lalkozik. A Popkorong, ami az MHV eladási listája szerint készül, már is­métlődő műsor. És minden felvételt többször is lejátszanak, hiszen ezt a műsort az MHV szerkeszti. Ha egy lemez megjelenik, és eladnak belőle valamennyit, már természetes mó­don valahányadik helyre felkerül, és ott ennek apropóján le is játszha­tó. Így aztán az MHV által kiadott zenekarok lényegesen többször ke­rülnek képernyőre, mint mások, és ez a mai világban hihetetlenül nagy előny. Pedig a klip készítése min­denkinek egyformán sokba kerül, nagyon sokba. És most jöjjön a rádió. A fiatalok körében talán a leghallgatottabb műsor - vidéki ismerőseim szerint vasárnap zeng tőle a falu - a Popta­risznya. Ha az MTV valakivel le­mezt készít, azzal a műsor szerkesz­tője elbeszélget a stúdióban. Tudok ugyan kivételről, de ennek okát csak pletyka szintjén mondhatnám el, annak meg nincs értelme. Ilyen beszélgetésre sor kerülhet még a le­mez megjelenése előtt, egy kis elő­zetessel egybekötve - mintegy a le­mez beharangozásaként. Furcsa módon velünk soha nem készült ilyen beszélgetés, noha erre több­ször ajánlatot tettem. Sokan azt mondják erre, hogy ez a szerkesztő ízlése, ez ellen nem lehet tenni. Ez így igaz, csakhogy ezzel megint hát­rányba kerülök és nincs még egy ilyen jellegű műsor, vagy egy másik rádió, ahova ilyenkor mehetnék. De vajon elfogulatlannak tekintsek-e egy olyan szerkesztőt, akinek szer­kesztésében évente megjelenik Pop-tari-top címen lemeze, az MHV kiadásában, ami természetesen fel­tűnik aztán a Popkorongban is, ha az én lemezem más kiadótól szár­mazik? Hogy ez etikus-e vagy sem, ezt nem tudom eldönteni, hiszen én csak egy egyszerű zenész vagyok. Megfigyeltem azt is, hogy egy-egy zenekar rádiós hirdetésének hang­­bemondását szintén ez a szerkesztő végezte. Ezt a sajtótörvény ugyan nem tiltja, csak bizonyos engedély­hez köti, mégis gondolom némi anyagi juttatással járhat egy-egy ilyen munka. És ezt bizonyosan a kiadó fizeti. Hasonló lehetett a hely­zet az MTV PLUSZ műsoránál. És néhány szó a sajtóról is. Ör­vendetes dolog, hogy végre megje­lentek a hazai popszaklapok. Egy baj van: ezek havilapok, hosszú át­futási idővel, s így nem is vállalhat­ják a „naprakészség”-et. Az egyet­len újság a Pesti Műsor, ami nyíltan felvállalja az aktualitásokat. Sokan leintettek már, hogy miért kell egy „műsorközlő” lappal foglalkoznom. Pedig a dolog nem ilyen egyszerű. PRBfilM tenisz 44

Next