Képes 7, 1989. január-április (4. évfolyam, 1-17. szám)
1989-04-01 / 13. szám
hallotta MARTINA. Szokatlan képek Martina Navratilováról. Hogy miért azok? Mert egyiken sincs teniszütő a kezében. Lehet, hogy a róla mostanában megjelenő képek azt a nyilatkozatát erősítik, mely szerint megválna az eddig nem kevés pénzt hozó sportágtól, s mindannyiunk által látott hihetetlen energiáit a környezetvédelem érdekében hasznosítaná. Foglalkoztatja még az állatkísérletek eltörléséért folytatandó harc gondolata is. Lehet, hogy ezt a nemes ideát 23 centiméteres kutyakedvence ültette a fejébe, akit annyira szeret, hogy mindig, mindenhova magával viszi. Ez a kölcsönös imádat az elmúlt évben potom 18 ezer dollárjába került, ennyit adott ki ugyanis kutyusa repülőjegyeire. VELÜNK ÉlŐ TÖRTÉNELEM — mondhatnók Franz Schönhuberről, a nyugatnémet republikánusok főemberéről. „Ott voltam” című hőseposzában írja saját magáról: „Mintegy önkívületben, fittyet hányva a veszélyeknek . . . akkor eljátszhattam a hős szerepét.” Valamelyest ellenszenvessé teszi a szélsőjobboldali vezér önmaga iránti elismerését, hogy az érdemeket, amelyekre hivatkozik, annak idején a Waffen SS-ben szerezte. A volt Untersturmführer most perbe fogott egy újságírót, aki nem kevéssé gúnyos felhanggal említette a tényt: Schönhuber nem tudjahitelt érdemlően bizonyítani, hogy annak idején megkapta a másodosztályú vaskeresztet. Az egykori altiszt neve — számára — szerencsétlen módon nem fordul elő a Harmadik Birodalom 2,3 millió kitüntetettje között. Egyetlen, datálatlan irat került elő Nyugat-Berlinben, amelyre hivatkozhatna, azon viszont a kitüntetett születése napja nem stimmel. Karl-Heinz Lange, a tollforgató ezzel kapcsolatban tette a megjegyzést, amiért most Schönhuber perli: „Ó, hát ez rendkívül bosszantó...” A VILÁG A HAZÁJA. Anna Garcia éppenhogy betöltötte a 18. életévét, de több világlap címoldalát is díszítette már szép arcával, formás testével. Feltűnt már a Time amerikai, a Sunday Express angol, a Quick című nyugatnémet lapokban — a neves Playboy magazinról nem beszélve. „Jól keresek. Nem panaszkodhatom. Fotómodell vagyok ugyan, de nemrégen készült el az első hanglemezem. Csak egyet gyűlölök a világon — a semmittevő unatkozást. Apám mexikói, anyám olasz, Londonban születtem és Amszterdamban lakom. Az egész világ a hazám, egyik országban sem tudok — és nem is akarok — gyökeret verni. De mindenütt jól érzem magam. Csak akkor szoktam begurulni, ha a környezetemben azt hiszik, hogy nekem nem is lehetnek gondjaim, és minden csak úgy önmagától az ölembe hullik. Ám én keményen dolgozom. Nem tartozom a könnyűvérűek közé.” !