Képes 7, 1989. szeptember-december (4. évfolyam, 35-52. szám)
1989-10-21 / 42. szám
nek az a címe: Éveim, a másiknak meg: Valami kis szerelem. Ez utóbbiban olykor még dalra is fakadok... Újabban egy másik Lukács Sándort is megismerhetett a közönség - a költőt. Mikor kezdett el verselni, még a középiskolában, Miskolcon is. Pesten is nagyszerű tanáraim voltak, ők szerettették meg velem a költészetet. Azt azonban, hogy amatőr versfaragóból publikálható szerző lehettem, atyai barátomnak és tanítómesteremnek, Kálnoky Lászlónak köszönhetem. Ő mutatott be az olvasóknak 1984 nyarán az Élet és Irodalomban. Egy évvel később jelent meg első kötetem Szökés címmel, a második pedig tavaly, az Elrejtett hangszerek. Emellett viszonylag gyakran „szerepelek” irodalmi folyóiratokban. Verselő színésznek vagy „színészkedő” költőnek tartja-e magát, egyik hivatásom sincs alárendelve a másiknak. Mindkettőt egyformán fontosnak érzem. Párhuzamosan futnak egymással. Mi inspirálja verseit: azok a gondolatok foglalkoztatnak elsősorban, amelyeket prózában, élő beszédben nehezebben, vagy egyáltalán nem lehetne kifejezni, elmondani. Több versemet Szentirmay Ákos meg is zenésítette. Ezeket is előadom önálló estjeimen. Készülök harmadik verseskötetemre is, nagyjából a fele már készen van. Nem sietek az írással, hiszen ez a tevékenység nincs korhoz kötve, mint a színészet. Nálam a versírás a színjátszással egyenrangú önkifejezési forma. Színészként lemaradt-e valamiről, talán a Hamletról és a Rómeóról... De nincs okom panaszra, hiszen a Vígszínházban töltött éveim alatt sok-sok izgalmas pozitív és negatív figurát formálhattam meg, „házon kívül pedig" Lucifert játszhattam a Tragédia szegedi szabadtéri előadásain, Ádámot pedig hanglemezen. És még nem „késtem le” se a Macbethről, se a Lear királyról. Mint ahogy a színdarabírásról sem, amely újabban mindinkább foglalkoztat, bár egyelőre csak álmaimban. Hobbija: az olvasáson kívül - amelyben naponta félelmetesen növekszik a restanciám - a tenisz. Életmeghosszabbító tevékenységnek érzem. Barátaimmal nagy „sörmeccseket" játszunk a Központi Statisztikai Hivatal pályáján, immár több mint egy évtizede. Szenvedélyes: kettő is van, az egyik károsabb mint a másik: a dohányzás és a hasam. A feleségem - mondjam azt, hogy sajnos? - kitűnően főz. Pazarul tálal elém mindent, a tökfőzeléktől a töltött káposztáig. Ars poeticája: engedtessék meg, hogy kétféleképpen válaszoljak. Az első így hangzik: igazat írni, igazul játszani. Másodikként pedig hadd idézzek egyik versemből. A címe: Megmaradt lovainkkal. Alcíme pedig: Sakk-vers. így hangzik: a védelem megingott - / pedig micsoda barikádok / bástyákkal övezett sáncok / védték a tékozló udvart! - / de mi volt / a vastag kőfalak mögött? - / áporodott cella-hajnalon / körömágyak mögötti fájdalom / csendek mozdulatlan viaszarcok -ló, messziről ne ítélkezzetek! / lilliputi táblánk felett / úsznak a fényesre sikált egek / s a végjáték még hátravan! / GARAI TAMÁS Meglát engem, megcsókol. „Te is itt vagy kisfiam? Apádat várod?" Én meg kinyögöm, igen várom az apámat, meg őt, mindkettőjüket várom itt a Szív utcában. Hallani szeretném azt a régi katonát, a kisezüsttel a mellén, hogy mit mesél a sok szörnyűségről, meg a mamát, hogy milyen üzenetet hozott Temerinből, ahol most vágják a rendet a határban. Jó volna hallani, mit csinál a Szülő, hogy van a nagyapa, van-e ismét kisborjú az istállóban, meg mindenről meséljen, mert régen nem kaptam már üzenetet. Vártam csak így nap nap után és közben elszálltak fölöttem az évek, magam is megöregedtem. Elgondolom néha, mi lenne, ha gyors léptekkel felszaladnék a kanyargós lépcsőkön a harmadik emeletre így öregen, zihálva már, ősz hajjal és bekopognék az ajtókon. „Kit keres?" - kérdeznék szúrós tekintettel a lakók. „Egy vasutas özvegyét keresem, aki kvártélyt adott egy parasztasszonynak. Nem látták? A mamámat keresem. Hátha hozott valami üzenetet, hátha mondott valami olyat, ami eligazíthat engem most ebben a kusza világban. Vagy elkéstem talán? Bizonyára senki se ismerné már e nagy bérházban a vasutas özvegyét, aki valaha abból élt, hogy kiadta egyik szobáját. Hetven évvel ezelőtt. Ácsorgok árván a bérház előtt, leskelődöm, de senki se méltat figyelemre egy idős embert, aki talán azért állt meg a szemközti kapualjban, mert elfáradt és most a szívét pihenteti. Úgy érzem magam, mint egy eltévedt kisgyerek, akit a közelgő este rémít. Jó volna sírva a mama szoknyájába kapaszkodni, ezért keresem azt a szelíd mosolyú parasztasszonyt a szatyorral, aki Temerinből érkezett a személyvonattal. De sose jön többé erre. Bicegő katonákat se látok és a katonabanda is örökre elhallgatott a tereken. Mi közöm nekem tulajdonképpen ehhez a vedlett házhoz itt a Szív utcában? - tűnődöm restellkedve. Aztán rájövök: azért járok ide olyan gyakran, mert már csak ez jelenti számomra az egyetlen kapcsolatot a régi otthonnal, azzal a bácskai faluval, amelyet elsőd opt nelem... PONTOS KRITIKÁK TELJES NAPFOGYATKOZÁS Christopher Hampton színművét a Játékszín mutatta be, Bálikó Tamás rendezésében. A cselekmény a két nagy francia költő, Verlaine és Rimbaud „híres-hírhedt” kapcsolatáról szól. A főbb szerepeket Balkay Géza, Kaszás Gerőly, Györgyi Anna, Kerekes Éva, Olsavszky Éva és Katona János alakítja. Barabás Tamás - Új Tükör • •••• , mert jó darab jó előadása, amely főiskolai vizsgaelőadásból avanzsált rendes. ..fizetőjegyes" színházi produkcióvá és méltán. Két nagy francia költő, izzó és pusztító szenvedélyek, tragikus sorsok - ez a darab. Kállai Katalin - Esti Hírlap • •••••, mert a látvány ügyetlenségei ellenére férfi és nő szerelméről szinte mindent elmond a férfi és férfi szerelméről szóló előadás. Többet is talán. Tarján Tamás - Népszabadság • ••••, mert a dönteni tudás és a dönteni nem tudás drámáját - két költőzseni drámáját - Kaszás Gerő és Balkay Géza úgy izzítja át, hogy a kissé felszínes darab gyöngéi is szinte mind kiégnek. AZ ARCKÉP Gábor Miklós rendezésében tűzte műsorára a Nemzeti Színház a Várszínházban Mrozek színművét, Pályi András fordításában, Haumann Péter, Andorai Péter, Vass Éva, Sára Bernadette és Götz Anna felléptével. A színmű cselekménye két jó barátról szól, akik a sztálini korszakban szembekerültek egymással, majd sok-sok év múlva ismét találkoznak. Koltai Tamás - Magyar Televízió • •••, mert: Mrozek sarkalatos drámával - a bennünk élő sztálinizmussal - viaskodik, anélkül, hogy sikerülne megoldania. Egyfelvonásnyi ötletéből legalább négy darabot írt, és a „másik három" nem elég érdekes. Az „egyfelvonásosban" Haumann Péter és Andorai Péter groteszk kabarét játszik jól. Takács István - Népszava •••••• mert a rendezés ugyan lelkiismereti drámát játszat ott is, ahol Mrozek abszurdot írt meg. Haumann Péter, eszközeiben is megújulva, a mi kelet-közép-európai morális drámánkat játssza el nagyszerűen Bartodziek szerepében. AZ EMBER TRAGÉDIÁJA Madách színművét ezúttal a kecskeméti Katona József Színház tűzte műsorára, Nagy Attila rendezésében. A főszerepeket Orth Mihály, Maronka Csilla és Vitéz László alakítja. Kállai Katalin - Esti Hírlap • • •, mert: e soványka, hektikás előadás halottsápadtra halványítja a Tragédiát. Az Ember itt nem küzd, csak agonizál. Tarján Tamás - Népszabadság mert: a drámai költeményből teljesen kiveszett a drámai elem, s hiába szólt szépen a költemény, a színházban csak háromórás, untató hangjáték, üres iskolarádió. AKI LEGYŐZTE AL CAPONÉT Amerikai film, írta David Manet, rendezte Brian De Palma. Amerika koronázatlan gengszterkirályáról, Al Caponéról szól ez a látványos kiállítású bűnügyi film, amely többé-kevésbé hitelesen idézi fel a rendőrség és az alvilág harcát a szesztilalom idején. A főszerepet Robert De Niro alakítja. Barabás Tamás - Új Tükör • ••••, mert ez a film tele van igazi izgalommal, óriási feszültséggel és ráadásul még remek színészekkel is. Hosszú ideje tele vannak a mozik különböző bűnügyi és kalandfilmekkel úgy, hogy csömört kap az ember tőlük, de ezt érdemes megnézni, mert messze jobb a műfaj átlagánál. Garai Tamás - Képes 7 • ••Mi, mert a maga műfajában kimagasló alkotás. Köszönhető ez elsősorban az Al Caponét még külsőre is élethűen megszemélyesítő Robert De Nirónak, nemkülönben a ,,szuperprofi" rendezésnek, a hitelesen korhű környezetrajznak, és az önfeláldozó rendőrkopókat alakító Sean Connery és Kevin Costner játékának. Gervai András, Film Színház Muzsika • •III,mert: izgalmas és szórakoztató film, magas színvonalú rendezői, operatőri és színészi teljesítmény. Két jelenetsor - a pályaudvari és a Sean Connery alakította rendőr lelövése - képileg és dramaturgiailag is egészen fantasztikusan van ,,megcsinálva". (A legmagasabb adható pontszám a hetes). A kilencéves Thelma lelkes tv-néző. Születésnapjára egy fényképezőgépet kap-s a floridai vakációból kalandfilmbe illő vérfürdőt csinál... KINCSECSKÉM Színes, angol film Rendezte: ANTHONY SIMMONS Főszereplők: JOHN HURT, KAREN YOUNG és CASSIE BARASCH Ibid! 1956-89. Dokumentumfilm egy kettős gyilkosságról. ifj. SCHIFFER PÁL filmje YÖRÖSMAKTT ttuuAPtST FILM IF S