Képes 7, 1989. szeptember-december (4. évfolyam, 35-52. szám)

1989-10-21 / 42. szám

nek az a címe: Éveim, a másiknak meg: Valami kis szerelem. Ez utóbbiban oly­kor még dalra is fakadok... Újabban egy másik Lukács Sándort is megismerhetett a közönség - a költőt. Mikor kezdett el verselni, még a közép­iskolában, Miskolcon is. Pesten is nagy­szerű tanáraim voltak, ők szerettették meg velem a költészetet. Azt azonban, hogy amatőr versfaragóból publikálható szerző lehettem, atyai barátomnak és ta­nítómesteremnek, Kálnoky Lászlónak köszönhetem. Ő mutatott be az olvasók­nak 1984 nyarán az Élet és Irodalomban. Egy évvel később jelent meg első köte­tem Szökés címmel, a második pedig ta­valy, az Elrejtett hangszerek. Emellett viszonylag gyakran „szerepelek” irodal­mi folyóiratokban. Verselő színésznek vagy „színészke­­dő” költőnek tartja-e magát, egyik hiva­tásom sincs alárendelve a másiknak. Mindkettőt egyformán fontosnak érzem. Párhuzamosan futnak egymással. Mi inspirálja verseit: azok a gondola­tok foglalkoztatnak elsősorban, amelye­ket prózában, élő beszédben nehezeb­ben, vagy egyáltalán nem lehetne kife­jezni, elmondani. Több versemet Szent­­irmay Ákos meg is zenésítette. Ezeket is előadom önálló estjeimen. Készülök har­madik verseskötetemre is, nagyjából a fele már készen van. Nem sietek az írás­sal, hiszen ez a tevékenység nincs kor­hoz kötve, mint a színészet. Nálam a versírás a színjátszással egyenrangú ön­kifejezési forma. Színészként lemaradt-e valamiről, ta­lán a Hamletról és a Rómeóról... De nincs okom panaszra, hiszen a Vígszín­házban töltött éveim alatt sok-sok izgal­mas pozitív és negatív figurát formálhat­tam meg, „házon kívül pedig" Lucifert játszhattam a Tragédia szegedi szabad­téri előadásain, Ádámot pedig hangle­mezen. És még nem „késtem le” se a Macbethről, se a Lear királyról. Mint ahogy a színdarabírásról sem, amely újabban mindinkább foglalkoztat, bár egyelőre csak álmaimban. Hobbija: az olvasáson kívül - amely­ben naponta félelmetesen növekszik a restanciám - a tenisz. Életmeghosszab­­bító tevékenységnek érzem. Barátaim­mal nagy „sörmeccseket" játszunk a Központi Statisztikai Hivatal pályáján, immár több mint egy évtizede. Szenvedélyes: kettő is van, az egyik károsabb mint a másik: a dohányzás és a hasam. A feleségem - mondjam azt, hogy sajnos? - kitűnően főz. Pazarul tá­lal elém mindent, a tökfőzeléktől a töl­tött káposztáig. Ars poeticája: engedtessék meg, hogy kétféleképpen válaszoljak. Az első így hangzik: igazat írni, igazul játszani. Má­sodikként pedig hadd idézzek egyik ver­semből. A címe: Megmaradt lovainkkal. Alcíme pedig: Sakk-vers. így hangzik: a védelem megingott - / pedig micsoda barikádok / bástyákkal övezett sáncok / védték a tékozló udvart! - / de mi volt / a vastag kőfalak mögött? - / áporodott cella-hajnalon / körömágyak mögötti fájdalom / csendek mozdulatlan viasz­arcok -ló, messziről ne ítélkezzetek! / lilliputi táblánk felett / úsznak a fényes­re sikált egek / s a végjáték még hátra­van! / GARAI TAMÁS Meglát engem, megcsókol. „Te is itt vagy kisfiam? Apádat várod?" Én meg kinyögöm, igen várom az apá­mat, meg őt, mindkettőjüket várom itt a Szív utcában. Hallani szeretném azt a régi katonát, a kisezüsttel a mellén, hogy mit mesél a sok szörnyűségről, meg a mamát, hogy milyen üzenetet hozott Te­­merinből, ahol most vágják a rendet a határban. Jó volna hallani, mit csinál a Szülő, hogy van a nagyapa, van-e ismét kisborjú az istállóban, meg mindenről meséljen, mert régen nem kaptam már üzenetet. Vártam csak így nap nap után és közben elszálltak fölöttem az évek, magam is megöregedtem. Elgondolom néha, mi lenne, ha gyors léptekkel felszaladnék a kanyargós lép­csőkön a harmadik emeletre így öregen, zihálva már, ősz hajjal és bekopognék az ajtókon. „Kit keres?" - kérdeznék szúrós tekin­tettel a lakók. „Egy vasutas özvegyét ke­resem, aki kvártélyt adott egy paraszt­asszonynak. Nem látták? A mamámat keresem. Hátha hozott valami üzenetet, hátha mondott valami olyat, ami eliga­zíthat engem most ebben a kusza világ­ban. Vagy elkéstem talán? Bizonyára senki se ismerné már e nagy bérházban a vasutas özvegyét, aki valaha abból élt, hogy kiadta egyik szo­báját. Hetven évvel ezelőtt. Ácsorgok árván a bérház előtt, leske­­lődöm, de senki se méltat figyelemre egy idős embert, aki talán azért állt meg a szemközti kapualjban, mert elfáradt és most a szívét pihenteti. Úgy érzem magam, mint egy eltévedt kisgyerek, akit a közelgő este rémít. Jó volna sírva a mama szoknyájába ka­paszkodni, ezért keresem azt a szelíd mosolyú parasztasszonyt a szatyorral, aki Temerinből érkezett a személyvonat­tal. De sose jön többé erre. Bicegő kato­nákat se látok és a katonabanda is örök­re elhallgatott a tereken. Mi közöm nekem tulajdonképpen eh­hez a vedlett házhoz itt a Szív utcában? - tűnődöm restellkedve. Aztán rájövök: azért járok ide olyan gyakran, mert már csak ez jelenti számomra az egyetlen kapcsolatot a régi otthonnal, azzal a bácskai faluval, amelyet elsőd opt­­ nelem... PONTOS KRITIKÁK TELJES NAPFOGYATKOZÁS Christopher Hampton színművét a Játékszín mu­tatta be, Bálikó Tamás rendezésében. A cselek­mény a két nagy francia költő, Verlaine és Rim­baud „híres-hírhedt” kapcsolatáról szól. A főbb szerepeket Balkay Géza, Kaszás Gerőly, Györgyi Anna, Kerekes Éva, Olsavszky Éva és Katona Já­nos alakítja. Barabás Tamás - Új Tükör • •••• , mert­ jó darab jó előadása, amely főis­kolai vizsgaelőadásból avanzsált rendes. ..fizetője­­gyes" színházi produkcióvá és méltán. Két nagy francia költő, izzó és pusztító szenvedélyek, tragi­kus sorsok - ez a darab. Kállai Katalin - Esti Hírlap • •••••, mert­ a látvány ügyetlenségei elle­nére férfi és nő szerelméről szinte mindent el­mond a férfi és férfi szerelméről szóló előadás. Többet is talán. Tarján Tamás - Népszabadság • ••••, mert a dönteni tudás és a dönteni nem tudás drámáját - két költőzseni drámáját - Kaszás Gerő és Balkay Géza úgy izzítja át, hogy a kissé felszínes darab gyöngéi is szinte mind kiég­nek. AZ ARCKÉP Gábor Miklós rendezésében tűzte műsorára a Nemzeti Színház a Várszínházban Mrozek szín­művét, Pályi András fordításában, Haumann Pé­ter, Andorai Péter, Vass Éva, Sára Bernadette és Götz Anna felléptével. A színmű cselekménye két jó barátról szól, akik a sztálini korszakban szem­bekerültek egymással, majd sok-sok év múlva is­mét találkoznak. Koltai Tamás - Magyar Televízió • •••, mert: Mrozek sarkalatos drámával - a bennünk élő sztálinizmussal - viaskodik, anélkül, hogy sikerülne megoldania. Egyfelvonásnyi ötle­téből legalább négy darabot írt, és a „másik há­rom" nem elég érdekes. Az „egyfelvonásosban" Haumann Péter és Andorai Péter groteszk kaba­rét játszik­­ jól. Takács István - Népszava •••••• mert­ a rendezés ugyan lelkiismere­ti drámát játszat ott is, ahol Mrozek abszurdot írt meg. Haumann Péter, eszközeiben is megújulva, a mi kelet-közép-európai morális drámánkat játssza el nagyszerűen Bartodziek szerepében. AZ EMBER TRAGÉDIÁJA Madách színművét ezúttal a kecskeméti Katona József Színház tűzte műsorára, Nagy Attila ren­dezésében. A főszerepeket Orth Mihály, Maronka Csilla és Vitéz László alakítja. Kállai Katalin - Esti Hírlap • • •, mert: e soványka, hektikás előadás halott­­sápadtra halványítja a Tragédiát. Az Ember itt nem küzd, csak agonizál. Tarján Tamás - Népszabadság mert: a drámai költeményből teljesen kive­szett a drámai elem, s hiába szólt szépen a költe­mény, a színházban csak háromórás, untató hang­játék, üres iskolarádió. AKI LEGYŐZTE AL CAPONÉT Amerikai film, írta David Manet, rendezte Brian De Palma. Amerika koronázatlan gengszterkirá­lyáról, Al Caponéról szól ez a látványos kiállítású bűnügyi film, amely többé-kevésbé hitelesen idézi fel a rendőrség és az alvilág harcát a szesztilalom idején. A főszerepet Robert De Niro alakítja. Barabás Tamás - Új Tükör • ••••, mert­ ez a film tele van igazi izgalom­mal, óriási feszültséggel és ráadásul még remek színészekkel is. Hosszú ideje tele vannak a mozik különböző bűnügyi és kalandfilmekkel úgy, hogy csömört kap az ember tőlük­­, de ezt érdemes megnézni, mert messze jobb a műfaj átlagánál. Garai Tamás - Képes 7 • ••Mi, mert­ a maga műfajában kimagasló alkotás. Köszönhető ez elsősorban az Al Caponét még külsőre is élethűen megszemélyesítő Robert De Nirónak, nemkülönben a ,,szuperprofi" rende­zésnek, a hitelesen korhű környezetrajznak, és az önfeláldozó rendőrkopókat alakító Sean Connery és Kevin Costner játékának. Gervai András, Film Színház Muzsika • •III,­mert: izgalmas és szórakoztató film, magas színvonalú rendezői, operatőri és színészi teljesítmény. Két jelenetsor - a pályaudvari és a Sean Connery alakította rendőr lelövése - képileg és dramaturgiailag is egészen fantasztikusan van ,,megcsinálva". (A legmagasabb adható pontszám a hetes). A kilencéves Thelma lelkes tv-néző. Születésnapjára egy fényképezőgépet kap-s a floridai vakációból kaland­filmbe illő vérfürdőt csinál... KINCSECSKÉM Színes, angol film Rendezte: ANTHONY SIMMONS Főszereplők: JOHN HURT, KAREN YOUNG és CASSIE BARASCH Ibid! 1956-89. Dokumentumfilm egy kettős gyilkosságról. ifj. SCHIFFER PÁL filmje YÖRÖSMAKTT ttuuAPtST FILM IF S

Next