Képes 7, 1989. szeptember-december (4. évfolyam, 35-52. szám)
1989-12-30 / 52. szám
$ 53 EZ IS MIND AZ IDÉN TÖRTÉNT MAGAZIN *•«* o «csi NEVELŐFILM GYILKOSOKNAK. Sharon Tale színésznő, Roman Polanski rendező felesége kilenc hónapos terhes volt, amikor 1969-ben Charles Manson és „sátáni családja” bestiális módon megölte. Édesanyja, lánya halálának 20. évfordulója alkalmából egy önsegélyező csoportot alapított, mely a meggyilkolt gyerekek szülei számára nyújthat segítséget. Tate asszony olyan videofilmeket forgalmaz, amelyekben a szerencsétlenül járt szülők beszélnek érzelmeikről. A filmeket már valamennyi kaliforniai börtönben bemutatták. MENNYBŐL AZ ANGYAL. Egyszer volt, hol nem volt, Lengyelországban élt egy szegény parasztlányka. Egy szép napon aztán elutazott a messzi Amerikába, és megfogadta, egyszer még Rolls Royce-szal tér haza. Huszonegy év múlva a mese beigazolódott: Mrs. Basia Johnson - lánynevén Barbara Piasecka - dúsgazdagon tért haza. Autót ugyan nem hozott magával, de százmillió dollárt igen! Ezen a pénzen nem kastélyt, vagy földbirtokot vásárolt, hanem rozsdás darukat, elhagyott raktárcsarnokot és üres kikötőt - vagyis a gdanski Lenin Műveket (ez a Szolidaritás szülőhelye). Sokan azt hitték, hogy „hogyan lehet a legtöbb pénzt elveszíteni” címmel be akar kerülni a Guinnes Rekordok Könyvébe. Még maga Lech Walesa is lebeszélte először: „Mit keres egy nő egy kikötőben? Önhöz egy virágoskert vagy egy kávéház illik!” Barbara 1968-ban hagyta el Európát. Egy amerikai gyárosnál kapott munkát, mint házvezetőnő. Kis idő múlva beiratkozott a New York-i egyetemre, ahol művészettörténetet tanult. Johnson úr hirtelen megözvegyült és a fiatal, okos házvezetőnő éppen kéznél volt, hogy az akkor 73 éves munkaadója műgyűjteményét felértékelje. Két év múlva esküvő - óriási botránnyal - a milliomos gyermekei részvétele nélkül. Tizenkét év boldog házasság után Barbara megözvegyült, s bár volt férje gyermekeinek jócskán kell fizetnie - a világ egyik leggazdagabb asszonya, nütt élőben közvetíti majd a televízió. 1990 júliusában, a New York-i Madison Square Garden lesz a színhelye a „Gyilkos” és a „Kalapács’ összecsapásának. Az immár két éve világbajnok pankrátor Hulk Hogan és az 1986 óta nehézsúlyú ökölvívóvilágbajnok Mike Tyson méri össze erejét. A győztes százmillió dollárt kap, a vesztes semmit! A menedzserek már elkezdték tárgyalásaikat a verseny előkészítéséről. „Mike bokszoló, így ő az öklével harcol. Ha kemény ütése állón talál, végem van!” - nyilatkozta Hogan. A Tysont körülvevő szakértők szerint, ha Mike nem vigyáz, könnyen kirepülhet a szorítóból. Hulk Hogan 137 kg és 2 méter 2 cm magas, megfeszített bicepsze 61 cm átmérőjű. Olyan feszesen áll Diego Maradona, mint egy katona. A frakk mellénye ugyan egy számmal nagyobb, az óralánc pedig egy táskába is mélyen belelóghatna, de baljával határozottan fogja két gyermeke anyjának kezét. Claudia, a feleség, kerek 6 évet várt erre az igenre. A 28 éves futballsztár (FC Napoli) jobb -aki2 'LL)UC 2- LU A_ GYILKOS ÉS A KALAPÁCS. Az eseményt, amely az ember holdra lépésével lesz egyenértékű, a világon mindeFRAKK ÉS ÍRÓASZTAL. PUSKÁSSAL ÉS MOLDOVÁVAL BENIDORMBAN Kinek kell lenyelnie a biztosítótűt? Az alábbi írásnak, megvallom, nincs napi vagy heti aktualitása. Sőt! Amiről szó van benne, az meglehetősen régi történet, több mint hétesztendős! Hogy a cikk, feltehetően ennyi év távlatából is, felkeltheti az olvasók figyelmét, annak - véleményem szerint - több oka is van. Az első és legfontosabb: most lát először napvilágot, ugyanis akkoriban hiába kilincseltem vele végig a magyar sajtót, sajnálattal közölték: nem közüik, nem kívánnak ilyen botrányos ügynek helyet adni. A második: a történet főszereplői igen ismert figurák. Végül, de nem utolsósorban: ha valaki (mint e sorok írója) valaminek szem- és fültanúja volt, akkor tartozik az igazságnak. Moldovának ellentmondani, Moldovával szembeszállni, nem vall túl nagy bölcsességre. A következményekkel érdemes előre számolni. Mik is lehetnek ezek? Hát először is: a kitűnő író bizonyára nem hagyja annyiban, a válasza után megnézhetem magamat. Másodszor: Moldova nem kis tábora személyes sértésnek fogja tekinteni a vitacikket. Mégis, mindezt vállalom, mert vállalnom kell a tisztesség, az általam vélt igazság védelmében. Jóval előbb kellett volna már szólnom, akkor, amikor a Rakétában megjelent Moldova György Puskás-témájú írása. Ha jól emlékszem, az írás akkor abból az apropóból jelent meg, hogy Moldova jó barátja, a Bp. Honvéd egykori labdarúgója, Mogyorósi Károly, aki már huzamosabb ideje az NSZK-ban élt, tragikus hirtelenséggel elhunyt. Moldova valahogy így kezdte novelláját: „Mogyorósi Karcsi emlékére...” Mogyorósi Károlyt Moldova jóvoltából volt szerencsém megismerni Spanyolországban, a tengerparti Benidormban, 1982 júniusában. Először két-két és fél órát tölthettünk együtt Puskás bungalójában (kétszobás nyaralójában), másodszor pedig az emlékezetes argentin-magyar mérkőzésen, Alicantéban. A díszpáhollyal szemben levő oldalon ültünk, közvetlen szomszédságában Moldova és Mogyorósi. Mondom, előbb illett volna szólnom, mert Moldova „Puskás-ügy” című írásának egy paszszusa, a benidormi rész nem igaz. Nem úgy történt, ahogy arra Moldova emlékezik, ahogy azt novellájában írja. Az igazat megvallva, rendkívüli mód kedvelem Moldova írásait, elég jól ismerem személyesen is s ez a két körülmény elegendő oknak látszott, hogy letegyek szándékomról. Most viszont, hogy az írás másodszor is napvilágot látott, immáron egy novelláskötetben, ráadásul pedig Puskás és Moldova színes fényképével, nem hallgathattam tovább. Fogadatlan prókátor vagyok? Igen, az. Sem Puskás, sem Hámori Tibor (a Puskás-könyv írója) nem szólított fel, illetőleg nem kért arra, hogy szólaljak meg. * Történt pedig: tudomásomra jutott még 1982 februárjában, hogy hamarosan megjelenik Hámori Tibor Puskás-könyve. Az Ifjúsági Magazin megbízásából interjút készítettem Hámorival a könyv megszületésének körülményeiről, a kulisszatitkokról, arról, hogyan sikerült Puskást „elkapnia”, szóra bírnia és mi az, amit a könyvben nem írt meg. Seregnyi fényképet is kaptam, az interjú a Magazin áprilisi számában jelent meg. Hámori ebben az interjúban kifejtette, hogy a Sportpropaganda Vállalat megbízásából írta a könyvet. 1981 tavaszán kezdte el az anyaggyűjtést, először azokkal az emberekkel beszélt, akiknek ilyen vagy olyan módon közük volt Puskáshoz, akik jól ismerték a világhírű balösszekötőt. Puskás 1981 nyarán jött haza először, az emlékezetes magyar-angol előtt láthattuk a televízióban az öregfiúk mérkőzésén. Hámori természetesen találkozott vele és elmondta neki, hogy könyvet készül írni. Később, 1981 őszén Egyiptomban, Port Saidban találkoztak, itt készült a Puskás-könyv legfontosabb fejezete. A Puskás-könyv azonban megjelent volna a Puskás-interjú nélkül is. 55