Képes 7, 1990. január-április (5. évfolyam, 1-17. szám)
1990-03-03 / 9. szám
gyerekeit tanította úszni Dezső, én szünet nélkül a lányunkkal voltam. Azután New York következett. Eszter alig volt még hároméves, megbetegedett és oda vittük megvizsgáltatni. Dezső fél évet hosszabbított Caliban, én pedig egy rokonunknál New Yorkban, a gyerekkel. Ez az a város, ahol nagyon szerettem élni. El lehet tűnni benne, de nincs miért. Nem messze a lakásunktól volt egy hatalmas játszótér. Nagy terület a kicsiknek, egy másik a nagyobbaknak és egy elkerített rész a vad kamaszoknak. Egyszer, kora este mentem le Eszterrel és egy másik kisgyerekkel, nem volt már a játszótéren senki. Bementem a vadaknak fenntartott részbe. Hatalmas tér, rácsokkal. Hirtelen futni kezdtem benne, futottam, futottam és ordítottam. A gyerekek egy ideig csodálkoztak, de aztán ők is szaladtak utánam. Különleges élmény volt. Aztán megtalált a rokon, akinél laktunk és megszidott, hogy ilyenkor már nem szabad oda lemenni... Fölösleges erről beszélni. Az idegzetem teljesen tönkrement. A kislányunk rendbe jött, és indulni kellett haza. Semmi kedvem nem volt hozzá. Ültem a repülőgépen és éreztem, minden kezdődik elölről. Biztos, hogy a kint tartózkodás miatt is csak irigyeltek. Kolozsvárott nem juthatott eszembe, hogy bárhova eljutok a világban. Nagy Jack London-rajongó voltam. Olvastam a könyveit és térképen beutaztam az egész Egyesült Államokat. A filmjeimmel háromszor jártam saját jogon Dél-Amerikában, voltam az Államokban, később is többször utaztam Nyugat-Európába, de aztán mindig haza. Az idősebbek sajnos ma is fölismernek, pedig 1972 óta színpadon se voltam. Közben megérkezett Gyarmati Dezső, közénk ül, nem szól, hagyja, hogy beszéljen a felesége, hiszen oly sokáig hallgatott. A videóhoz lép, betesz egy kazettát, máris pereg a film, a Katonazene. A férfikor delén Szirtes Ádám és partnere, az izzó szépségű Bara Margit. - És ekkor törték ketté a pályáját - mondja halkan Gyarmati Dezső. - Én osztályidegen voltam. Apám mindennap azt várta, hogy mikor telepítik ki. Margit édesapja, a maga egyszerű módján mozgalmi ember, kommunista volt. Ez a rendszer Margitot mégis aljas, gonosz, kipróbált módon tönkretette. Én is voltam nagyon mélyen. Ötvenhétben, már a zárt határon át, családostul, útlevéllel disszidáltam. Egy évre rá jöttünk haza. Először azt mondták, hazaengedik Székely Évát és Andreát. Aztán, hogy jöhetünk mindhárman, de ülni kell. Végül amnesztiával jöttünk, de engem örökre eltiltottak a nemzetközi szerepléstől. 1960-ban, a római olimpia előtt három héttel vonták vissza az eltiltást. Csapos voltam Csepelen, Lemhényi Dezső jött ki értem, Dezső, gyere, mert játszhatsz. Harmadikok lettünk, nekem nem ment valami fényesen. A helyezésért így is adtak egy Sport Érdemérem bronzot. Ez már szocialista kitüntetésnek számított, hivatkozhattam rá, amikor visszakértem apám telkét. Oda is adták, abból lett ez a ház. Sokszor eszembe jut ma is, hogy amikor elmondtak mindennek, disszidens, részeges kártyásként emlegettek, akkor is emelt fővel mentem az utcán, s ha szólt hozzám valaki, legföljebb azt mondta, nem baj, Dezső, lesz ez még jobban is. Nekem megbocsátottak mindent, ami történt, Margitnak semmit, ami nem történt. Ebből kell fölállni, azzal a tudattal, hogy senki nem segít. Korábban megkerestem vezető embereket. Akadt, aki megkérdezte, miért baj az, ha egy színésznőről pletykálnak? Visszakérdeztem, az ugye baj volna, ha a maga feleségéről pletykálnának?! Egyszer bejutottam Szénási Géza legfőbb ügyészhez. Emlékeztettem rá, hogy amikor egy híres focistát és egy kiváló színésznőt koronáit össze a pletyka, a tévében tehettek nyilatkozatot arról, hogy semmi nincs köztük. Szénási azt felelte: üzenem Bara művésznőnek, hogy emelt fővel járhat az utcán. De nyilvánosság előtt persze egy szót se szólt. Biszkut is megkérdeztem hetvennyolcban, mikor szövetségi kapitányként vízipólóügyekben nála jártam és a kedves családom hogyléte felől érdeklődött, hogy miért tették tönkre a feleségem? Hallgatott. Aztán csak annyit mondott, kérjen bármit a művésznő, megkapja. - Mit kérhettem volna? - szól közbe az asszony. - Három-négy éve járt itt Kovács András. Filmszerepet ajánlott, nem vállaltam. Ha húsz évig nem kerestek, most már hagyjanak. Bara Margit nyugdíjas. Harminc, munkában töltött évre, a kötelező emelés után 4745 forint a nyugdíja. (Folytatjuk) Mellette lánya, Gyarmati Eszter, idén januárban