Képes 7, 1990. január-április (5. évfolyam, 1-17. szám)

1990-03-10 / 10. szám

Mi a bio? Hadüzenet. A levegőt, a termőföldet, a növényeket szennyező, s az emberiséget betegségekkel, végső soron kipusztulással is fenyegető vegyszereknek. A görög szó: biosz­­ élet rövidített változatában azt jelenti, hogy élő, természetes. A biomozgalmak jelszava: Vissza a természeteshez! A gazdálkodásban éppúgy, mint az életmódban. A bioriadó nem túlozza el a ránk leselkedő veszélyt. Vegyük komolyan. A bioharang értünk is szól... Kiáltsunk gyíkot, békát! Az élővilágot veszélyeztető, a biocoenózis egyensúlyát megbontó vegyszerezés ártalmát a kutatók némi késéssel ugyan, de felismerték és megismertették a közvéleménnyel is. Már 1938-ban megjelent Rachel Carson: Silent spring (Néma tavasz) című könyve, amely először szembesítette a társadalmat a rá várakozó veszélyekkel. Az ezt követő közlemények - olykor eltúlzott­­ hangvétele világméretű pánikot keltett, amelynek érthető következménye volt a vegyszerektől való félelem. Egyesek csak a növényvédő szerek és a műtrágyák használatát utasítják el. Mások ennél is tovább mennek: politikai ideológiát kovácsolnak belőle, mint például a nyugat-európai zöldek, mások ösz­­szekapcsolták vallási eszmékkel, mint az antro­­pozófusok, ismét másoknál életmódbeli magatartást indukált, mint például a vegetáriánusoknál. A kemikáliák alkalmazásának széles körű elterjedése a termelők nagymértékű elkényelmesedéséhez vezetett. Korábban jellemző volt a parasztgazdaságokra az istállótrágya megbecsülése és szakszerű kezelése; ez jószerivel megszűnt a vetésforgó és a zöldtrágyázás alkalmazásával együtt. A vegyszerek mértéktelen használatának káros következményei nem várattak magukra. A rovarölő szerek fokozatosan kiirtották a biológiai hasznos faunát; manapság csak mutatóban látunk békát, gyíkot, sündisznót, denevért és megritkult a ragadozó madarak száma is. A kép teljességéhez tartozik, hogy a gépkocsipark növekedése évről évre nagyobb mértékben szennyezi környezetünk levegőjét, és a kipufogógázokban lévő nehézfémek hatására elpusztulnak az utcai sorfák, fogyaszthatatlanná silányul az autóutak melletti szántóföldi táblák és gyümölcsültetvények termése. A vegyszerek használatának káros következményei először az iparilag fejlett tőkés országokban jelentkeztek. Ebből következik, hogy itt ismerték fel legkorábban a biológiai termelés szükségszerűségét is. Rendre alakultak olyan közösségek, amelyek a vegyszerek nélküli termelést tűzték zászlójukra. A piacokon is megjelentek a biológiai módszerekkel termelt gyümölcsök, borok, lisztek, kenyerek, tésztafélék. Úgynevezett reformboltok nyíltak, amelyek kizárólag és szigorúan ellenőrzött bioterményeket árusítanak­­ a közönségesnél jóval magasabb áron. Bár nálunk több évre tekint vissza a biológiai kertművelés, ennek egyelőre egyetlen szervezett fóruma van: a Biokultúra klub. Megbízhatóan vegyszermentes termények még nem kerültek szervezetten forgalomba. A termelők és a fogyasztók érdeklődése azonban bizonyára rövidesen kikényszeríti majd ezt, nem beszélve arról, hogy az ellenőrzött biotermékek forgalmazásában jelentős külpiaci lehetőségek is lappanganak. (Részletek dr. Bálint György: A biológiai kertészet lehetősége és korlátai című könyvéből.) riadó Veszedelmes primőrök Mi okozza a rákot? Van-e összefüggés a környezetünket szennyező, romboló tevékenységek és a daganatos megbetegedések riasztó növekedése között? Erre kértünk választ dr. Farkas Ilonától, az Országos Onkológiai Intézet munkatársától, a rák­ellenes alapítvány tagjától. - Az ok, amely tömegesen idéz elő daganatos megbetegedéseket - maga a civilizáció. Nagyot lépett előre a világ, csakhogy mindezzel nem tudott lépést tartani az emberi szervezet alkalmazkodóképessége. Példaként említem: sok olyan vegyi anyaggal élünk együtt, amelyeket egy évszázada még nem ismertünk. Az emberi szervezet fejlődésének folyamán megtanult védekezni a különböző károsító anyagok ellen, de a legutóbbi, 50-100 éve felfedezettekhez még nem tudott alkalmazkodni. Itt van például a radioaktivitás. Tudjuk, hogy ezek az ionizáló sugárzások daganatkeltők, védekezünk is ellenük. Ugyanakkor a világűrből jövő háttérsugárzás egyre intenzívebb, mert a civilizáció modern találmányai el­vékonyították a földgolyó ózonvédő pajzsát.­­ Súlyosbító körülmény, hogy nem tudjuk lemérni, mennyi ártalommal jár a mezőgazdasági kemizálás, vagy az, hogy az elsősorban kisgyerekeknek és terhes anyáknak vásárolt drága primőrrel fokozott vegyszertartalmat is megvásárolunk. Mert a mikroklíma, amelyben a fóliás növény nevelkedik, a kórokozóknak is melegágya, így a termelő automatikusan több vegyszert használ fel a drágán termelt primőr védelmére. De a vizek, a föld vagy a mindennapos használati anyagaink, mint a mosószer, az öblítő, a kozmetikumok, sőt, a fogkrém is tartalmaznak olyan kémiai anyagokat, amelyek ellen meg kellett volna tanulnunk védekezni. Csakhogy a védekezőkészséget sok minden leköti. Emiatt folyamatosan több védekezésre kényszerülünk, mint amennyire képesek vagyunk, s e képesség egy idő után kimerül! Hogy kié, mikor? Melyikünk születik több vagy kevesebb védekező­­képességgel, ezt nagyon nehéz megállapítani. Ezért nem szabad lebecsülnünk a kemikáliákban rejlő veszélyt. Ha ezek az anyagok konkrétan nem is daganatkeltők, akkor is okoznak károsodást, mert lekötnek bizonyos fajta védekező mechanizmust. BALOGH JOLÁN Kemény dió­­ a bio! Először csak mosolyogtunk, amikor elterjedt a híre, hogy a nyugatnémet megrendelőknek nem az almatermésünk színe-java kell, hanem a férgese. A kukac jelenléte az almában ugyanis mindennél jobban meggyőzte őket arról, hogy nem kezelték vegyszerrel a gyümölcsöt. Később, az élelmesebb szövetkezetek már kezdték kapisgálni, hogy talán nekünk sem árt, ha nem vesszük félvállról a nyugati vevők furcsa gusztusát. Ha nekik kukacos alma kell, ne fürösszük rovarirtó permetben a gyümölcsfákat. Ezek a kísérletek azonban szórványosan jelentkeztek és elszigeteltek maradtak: nem terjedtek át a nagyüzemi gazdálkodásra, s nem nyitottak új utat a hazai fogyasztók élelmezésében. Nekünk még mindig nincsenek reformüzleteink, ahol kizárólag biotermékeket árusítanának! Mi még gya­nútlanul és abban a hiszemben ropogtatjuk a retket vagy a zsenge tavaszi újhagymát, hogy használ az egészségünknek. A zöldség valóban használ, de a benne lerakodott vegyi anyagról nem mondhatjuk el ugyanezt. És nemcsak primőrökkel mérgezhetjük a szervezetünket. Mérgezőek a festékanyagok is, amelyekkel a cuk­rászsüteményeket vagy az üdítőket színezik. Ahol pedig a legelőkre is jut a nagyüzemi táblákra leszórt permetezőszerekből, ott a legelésző tehenek tejében is kimutatható a vegyhatás. Vagyis kimutatható lenne, ha erre gondot fordítanánk. Ám akkor meg kellene vizsgálni a vegyszerezett ültetvényekről begyűjtött mézet, a tápokon hizlalt sertések húsát - valójában minden élelmiszert, amit megeszünk. Ettől akkor is fejre állnánk, ha semmi más bajunk nem lenne, csak az, hogy minden falattal vegyi mérgeket is nyelünk. Egyelőre nincs más választásunk. A biotermelés ma még nem kifizetődő, a miénknél fejlettebb, gazdagabb országokban sem, ahol csillagászati árat kérnek a vegyszermentes zöldségekért, gyümölcsért. Az NSZK-ban a reformkrumpli kilója 3,90 márka - a mi árfolyamunkon ez 200 forint lenne -, a bioparadicsom kilóját 6,20 márkáért számítják, ez hozzávetőlegesen 300 forintnak felelne meg nálunk. Természetesen nem kora tavasszal, hanem főszezonban. Ki tudná ezt megfizetni? Kevesen. Ám ez mégsem lehet kizáró oka a bioprogramok szorgalmazásának. Aki ugyanis rákap a biokosztra, átalakítja az életmódját is. Felmérések bizonyítják, hogy a bio hívei kevesebbet dohányoznak, kevesebb alkoholt isznak, többet mozognak, sportolnak. Amit az egészséges életmóddal megtakarítanak, abból már futja reformkrumplira, még biohúsra is. Kemény dió a bio, de ez ne szegje a kedvünket. Próbáljuk meg feltörni!

Next