Képes 7, 1990. május-július (5. évfolyam, 18-30. szám)

1990-05-05 / 18. szám

Amikor a szerkesztőm felkért az anyák napi dolgozat megírására, a következő kommentárral tette: „Lesz egy kép a mocskos Mártírok útjáról, ahol a hajszolt anya, aki se nem jókedvű, se nem átszellemült, de még csak nem is igazán boldog, tol maga előtt egy gyermekkocsit. Szóval, ebből indulj ki, érted, a hajsza, a civilizációs ártalmak, a rossz idők, amik a családokra járnak... és hát mégis születnek gyerekek”. Nem is kellett több magyarázkodás, máris magam előtt látom a naponta több száz lenyomatban megjelenő nőt a metrón, a buszon, a villamoson, a közértben, a hivatalban. Ők, a jól vagy rosszul öltözött harmincasok, pengevékony szájjal, otthon festett hajjal, hatalmas bevásárlószatyrokkal, fáradtan, rosszkedvűen, lestrapálva, cigarettával a szájukban igyekeznek alakít Retus nélkül tani a magyar anya, magyar nő című, igen rosszul szabott szerepüket. Ezzel a „fellépéssel” sem ők, sem a gyerekek, sem pedig a férfiak nincsenek igazán megelégedve. Talán csak azoknak tetszik ez, akik nők tömegét hajszolták bele a szocializmus alulfizetett, nemszeretem állásaiba. A családokból elkergetett generációk egyre rosszabbul érzik magukat a „munka frontján”. Annyit mára elárulhatunk lehetséges magyarázatként, hogy a női munkahelyek is jobbára büdösek, zajosak, elavultak, elviselhetetlenek, egészségtelenek és idegőrlők. Ennek ismeretében némileg menthető az a mánia, hogy mindenki a „tiszta” íróasztal felé törekszik. A sok éve tartó népességfogyásnak csak az egyik és nem is a döntő oka a rossz fizetés, az anyagi bizonytalanság. Sokkal inkább befolyásol „nem szülésre” a rossz közhangulat, s valljuk be, a durva gyerekellenesség, a gyermekintézmények diktatórikus és sivár volta. Aki egyszer életében szült, az százszor is meggondolja, hogy ismét vállalkozzék-e a sokkolóan rossz emlékű aktusra, az orvosok közönyére, a szülésznők lenézésére, az egész esemény leplezetlen üzleti jellegére. Aki egyszer is kilincselt bölcsődei helyért, kérvényezett flegma tisztviselőknél gyest vagy gyedet, beszélt a gyerek osztályfőnökével, óvónőjével, igazgatójával, olyan helyzetben, hogy legszívesebben sírva fakadt volna a stílus miatt... nos, az nagyon meggondolja, hogy megjárja az újabb kálváriastációt... Szomorú, hogy egyes pártok mostanság pedig az abortuszt politikai tőkévé igyekeznek kovácsolni. Sőt, úgy tudom, az alkotmánybíróságnál feljelentették dr. Csehák Juditot, hogy a jelenlegi, egyébként teljesen szolid, konzervatív abortusztörvény alkotmányellenes. Mielőtt dr. Csehák Judit az alkotmánybíróság előtt beszámol erről, szeretném a tisztelt jogászok és feljelentők figyelmét felhívni néhány dologra. Mi nők, nagyon nem szeretjük, ha a hátunk megett, megkérdezésünk nélkül, az életünk főszerepéről férfiak döntenek. Nem kérjük, ellenben elvárjuk, hogy a gyermekvállalás ügye pontosan csak két emberre tartozzék, az anyára és az apára. Nem tudok nagyobb vétket elképzelni, mint a forszírozott, kikényszerített szülést. Nagyobb vétek, mint a terhességmegszakítás. A nem kívánt gyerek ugyanis minimum három ember életét löki zsákutcába. Nem lenne akkora a haragom, ha minden társadalmi és egyéb feltétel a szülésnek kedvezne. Olyan országban azonban, ahol a nők nagy része kényszerpályán mozog, ahol muszáj dolgozni menniük, ahol a lakáskérdés siralmas, ahol a környezeti ártalmakba csak belehalni lehet, ott nem javaslom, hogy az abortuszt bizonyos pártok - ilyen vagy olyan jelszavakkal - kisajátítsák. Szó van arról, hogy az orvosok ma már lelkiismereti okokból megtagadhatják a terhességmegszakítást. A nőnek ezzel szemben nem lehet joga lelkiismereti okokból nem szólni? Természetesen nem szeretnénk, ha a terhességmegszakítás a családtervezés egyik formájává válna. Ezt megakadályozandó az orvosok felvilágosító missziója, nem pedig a tiltás és a büntetés. Ha a férfiak szeretnének valami óriási, látványos politikai tettet végrehajtani a megújuló társadalomban, akkor harcoljanak azért, hogy csak a férfi fizetéséből tudjon megélni tisztességgel egy háromtagú magyar család. Ez igen, ez politikai tett, és ezzel már néhány ezer nőt boldoggá is lehetne tenni. LEVÉLVÁLTÁS 1906 Budapest Pf 223 *w»‘ Kritika Tisztelt Képes 7 Szerkesztőség! Én nem vagyok lapkritikus, és a jövőben sem szeretnék az lenni. 17 éves szolnoki lány vagyok. Csak a véleményemet szeretném röviden kifejteni önöknek. Szüleim már vagy másfél éve járatják a Képes 7-et. Eléggé szerethetik, ha áremelés után még mindig jár nekünk az önök lapja. Már sokszor beszéltünk arról, hogy lemondjuk. Az ok az, hogy mostanság egyre több aktfotót közölnek. Lehet, hogy egy-két férfinak ezek örömet okoznak, de szerintem, rajtam kívül - ezt bátran merem állítani - soksok ezer ember lehet, aki erkölcstelennek, ízléstelennek és egyszerűen gusztustalannak találja ezeket a fotókat és a hozzájuk tartozó szövegeket. Én úgy gondolom, hogy a Képes 7-nek nem ezekkel kell kitűnnie, hanem számtalan más témát találhatna ezek helyére, amivel talán olvasótáborát gyarapítaná. Például a magam és a velem rokon korúak nevében kérhetném azt, hogy legyen egy kis popzene, egy-két ismert vagy ismeretlen énekes, énekesnő, színész vagy színésznő életrajza, esetleg aktuális eseményei. Gondoltam többek között Richard Chamberlainre, Terrence Hillre, Jason Donovanra, Thomas Andersra, Sandrára, Sabrinára, Mike Oldfieldre, Adrian Zmedre, Bill Murray-re, Sigourney Weaverre és még sokáig sorolhatnám azoknak a nevét, akiket - gondolom - sok fiú- és lánytársam egyaránt szívesen látna, és szívesen olvasna róluk. Ráadásul a felsoroltak közül mindegyik ruhástól állt a fényképezőgépek elé. Folytatom tanácsaimat, ha már belekezdtem a levélírásba. A háziasszonyok, anyák, nők nevében is írhatok. Ha önöknek az előbbi téma (ami véleményem szerint sokakat érdekelne) nem tetszik, akkor a meztelen képek helyére tegyenek recepteket, konyhai titkokat, esetleg egy kis lakáskultúrát. Ha a második ötletem se volt sikeres önök előtt, leírom a harmadikat. A fiúk, a férfiak kedvére tehetnek, ha motorok, autók, rádiók, videók, magnók leírásait, fényképeit közlik. Vagy indítsanak egy hasonló rovatot, mint a Televízió- és Rádióújságban található „Levélváltás”. Ez iránt is lenne érdeklődés. Kifogytam az ötletekből. Remélem, meghallgatnak, és a rengeteg aktképet fel fogja váltani valami más téma. Bocsássanak meg ítélőlevelemért, de ha hisznek nekem, az csak az önök hasznára válik. Ha mint ember nem tudják megérteni kérésemet, kérem egy percre nézzék a levelem keresztény szemmel, és akkor másképp fest majd önök előtt az egész levél. Kérem, tegyék meg ezt a kérést miértünk, keresztény emberekért. Ezt a gusztustalan erkölcstelenséget ha eltüntetnék lapjukból, azzal a Képes 7 hírnevét, és vevőinek számát egyaránt növelnék. Ha türelmesen végigolvasták írásomat, és „neaggyisten” tesznek is érdekében valamit, akkor az Isten fizesse meg önöknek ezt a Képes 7 további sikereivel. Felhívás DÉKÁNY MÓNIKA Szolnok Köszönjük az észrevételeket. Úgy gondoljuk, hogy jó néhányat már eddig is megvalósítottunk belőlük - ez az írás is megerősített bennünket abban a hitben, hogy jó úton járunk. Az aktfotók ügyében azonban van némi vitánk a levél írójával. Azok a képek, amelyek eddig a Képes 7-ben megjelentek, szerintünk nem illethetők az „erkölcstelen, ízléstelen és egyszerűen gusztustalan”jelzőkkel. Különösen veszélyesnek tartjuk, ha mindezt a „keresztény emberek” nevében olvassák a fejünkre. Halkan, de határozottan leszögezzük: semmiféle meggyőződés nem fajulhat odáig, hogy a sajtóból bizonyos témákat, témaköröket, műfajokat megpróbáljon kiirtani - természetesen az általános erkölcsi normákon belül. A Képes 7 azonban jóval e normák keretein belül mozog. A szerkesztőség Lapunkban szinte soha nem közlünk gyűjtésre szóló felhívásokat vagy felszólításokat a csatlakozáshoz. Most kivételt teszünk, amikor közreadjuk egy kétségbeesett férj kérését. A mi helyzetünk is nehéz, mert azt szeretné, ha titokban maradna felesége előtt a próbálkozás. Miről van szó? Egy Münchenben végzendő csontvelő-átültetési műtét költségeit próbálja közadakozásból összeszedni. Egy olyan műtétét, aminek ára 170 ezer nyugatnémet márka, s a napi ápolás 900 DM. Az idő sürget, mert a betegség nem vár csekkre vagy kasszára. íme, a felhívás: Tisztelt állampolgárok! Önökhöz fordul segítségért egy család, ahol két kisgyerek és egy férj hisz abban, hogy a feleség, illetve az édesanya állapotán külföldön elvégzendő műtétje hathatósan segíteni fog. A műtét költséges, a segítség sürgős. Kérjük a jóérzésű emberek hozzájárulását. Cím: Siófok, MHB 396-98317 Balatonszárszó és Vidéke Takarékszövetkezet 3. számú kirendeltsége, Boglárlelle 25/90-es csekkszámlaszámon. Segítségüket előre is köszöni az aggódó és reménykedő család.