Képes 7, 1990. május-július (5. évfolyam, 18-30. szám)

1990-06-23 / 25. szám

egyiknél van a forint, másiknál pedig a va­luta. Az akció szinte leleplezhetetlen. A turistaként Magyarországon tartózkodók­nál van mindig a valuta, a rendszerint nő­­süléssel állandó tartózkodási engedélyt szerzett barátoknál a forint. Igazoltatáskor, lehet a zsebükben lévő összeg bármekkora - ehhez mindkettőjüknek joga van. Elegáns úriember, vastag aranylánccal a karján és a nyakában, gonddal faragott vi­torláshajóval sétál a csoportok között. A rendőrség civilruhás nyomozóit név szerint üdvözli. 1984-ben nősült, feleségét az er­kölcsrendészet a hetvenes évek óta nyil­vántartja. Kis akcentussal, de jól beszél magyarul. Szívesen nyilatkozik. Termé­szetes eleganciával kínál hellyel. Italt ren­del. Láthatóan nincsenek anyagi gondjai. - Üzlet ez is, mint bármi más - mondja s a széken kényelmesen hátradől. - 1979-ben jöttem Magyarországra. Szíriá­ban, ahol vámtiszt az édesapám, elég jól éltem. Műszaki cikkekkel kereskedtem. Jordániából hoztam az árut. Nem volt semmi baj. Volt nekem egy feleségem, aki szült énnekem egy kicsi lányt - nézzed csak! - húzza elő a képeket - nyolc éve nem láttam ezt az én feleségemet. Mert amikor már vettem neki házat, ruhát meg ékszereket, otthagyott engem. Én akkor nagyon beteg lettem, és az én édesapám azt mondta, menjek el Szíriából jó messzi­re. Adott nekem tízezer dollárt, és ezzel én ide eljöttem. Szíriában könnyű elválni, ha az asszony úgy akarja. Az én feleségem el­vált tőlem, és elment egy másik férfival. Én meg idejöttem, és költöttem a pénzt. Aztán megismertem a mostani felesége­met. Ő egy nagyon tiszta és hűséges asszony, és ő is szült nekem egy kislányt. Volt neki egy kicsi lakása, és azt elcserél­tük, és most van nekünk egy nagy tanácsi lakásunk. Először én elmentem dolgozni egy nagy gyárba technikusnak. De fizettek nekem összesen hatezer forintot, és az nem volt elég. Mert kérdeztek én tőled, hogy mire elég az? Akkor én azt gondoltam, hogy több pénzt kell keresni, mert el kell nekem tartani a feleségem, meg a kicsi gyerekem. Mert aki nem tudja eltartani a családját, az minek él? És akkor elkezdtem az üzlettel foglalkozni. - Ilyen egyszerűen? - Miért? Az nem nehéz. Te neked, ha van százezer forintod mit csinálsz? - Nem tudom, nincsenek ilyen problé­máim. - Megmondom én teneked, hogy mit csinálsz. Beleteszed a bankba vagy befize­­tel egy Zsigulit. De nem ezt kell csinálni. Kell venni érte schillinget és aztán megkér­dezni a barátodat, hogy mire van őneki szüksége. Mindenkinek van sok barátja, nem? És azoknak meg kell videokamera vagy mikrohullámú sütő. - Na jó, de honnan van a schilling? - Az van, akármennyi van, bármennyi van. - És hogy viszem ki? - Nagyon könnyű kivinni. Beleteszed a valutaszámládra kettőkor délután, és négy­kor délután meg kiveszed. Akkor kapsz ró­la papírt. Igaz? - Igaz. - Na, a papírral, meg a schillinggel ki­mész Bécsbe, ottan megveszed a videoka­merát. Hazahozod a barátodnak. Kicsit ke­resel rajta. Nem sokat, csak a munkád ér­tékét, amiért kimentél, meg behoztad. Ez tisztességes, nem? - Mondjuk. - Na és akkor már van 110 ezer forintod. És akkor a többi barátodnak is segítesz, amíg lesz neked egy kocsi ára. Azzal már tudsz jobban keresni. - így kezdted te is? - így. És nem csináltam semmi rosszat. És ma sem csinálok. Én szerzek neked dollárt vagy márkát a bankod helyett. Meg szerzek neked autót a Merkur helyett. Te jössz hozzám, hogy van neked 750 ezer fo­rintod, és nincsen neked márkád, viszont szeretnél egy Ford autót. Ebben nincsen semmi rossz. Ebben csak az a rossz, hogy a magyar államnak nincsen valutája, meg nincsen neki Ford autója sem. Viszont az a magyar államnak is jó, ha a magyar utakon mégsem Trabantok pörögnek. Velem a ma­gyar állam is jól jár, mert nem neki kell ad­ni valutát, és egy emberrel kevesebb áll ne­ki sorba a Merkúrjánál. Igaz? Te is jól jársz, mert nem kell neked sorba állni, nem kell neked vacak autóval járni, és én is jól járok, mert megkaptam tőled a hasznomat. - Mennyit? - Valamennyit. Mondjuk nem nagyon sokat, meg nem nagyon keveset. Azért többet, mint amennyit a gyárban kapnék. - Na jó, de honnan van nálatok ennyi valuta? - Az van. Az van a nyugatnémet úrtól, aki ide jön üzletet csinálni két hétre, és ol­csóbb neki itt, ha nálam vált, mintha a Nemzeti Banknál. Úgy, hogy az mindenki­nek jó. - Csak a banknak nem jó. - Én mondtam te neked, mi úgy gondol­kodunk, hogy aki nem elég okos, az minek él? Az ne éljen, hanem haljon meg. - És ha a forint konvertibilis lesz? - Higgyed el nekem, valahol, valami mindig hiányzik. Oda kell menni, azt kell kínálni ahol, és ami nincs. Igaz? Hát igen. Mohamednek, nevezzük így, igaza van. Végül is nem csap be senkit. A rendőrség jól ismeri. Ő az, aki jelenti, ha hamis dollár kerül a rendszerbe, mert ő az, aki tapintásáról felismeri a rossz pénzt. Ő az, aki a hatóságnál is gyorsabban tájékozó­dik a sűrűn változó valuta- és vámszabályok között. Ő az, aki ismeri az autó- és műszakicikk-piacon a kereslet és a kínálat napi változatait. Tökéletesen tájékozott a magyar politika őt érintő kérdéseiben. A törvények, a rendeletek és a szabályozók szövevényében könnyen és naprakészen ki­ismeri magát. Élete egy bonyolult szabá­lyok szerint működő társasjátékhoz hason­lít, amelynek alaptörvénye az, hogy mindig a gyorsabb, rafináltabb és okosabb győz. DOLLÁRMILLIÓK Ennek az egész Kelet-Európát behálózó kereskedelmi társasjátéknak haszonélvezői ők valamennyien, akik ott üldögélnek az Anna presszó teraszán, a Gourmand kihú­zott napellenzői alatt, dollár- és márkakö­­tegekkel a zsebükben. Végül is nem tesz­nek mást, csak kihasználják a rosszul ki- 20

Next