Képes 7, 1990. augusztus-december (5. évfolyam, 31-52. szám)
1990-10-12 / 41. szám
Etelkára várva az újságíró újra meg újra végiggondolja kérdéseit. Aztán alanya beviharzik. Energikusan és kissé hajlott háttal, mondhatni: hajszoltan elnézést kér, mert egy-két dolgot még intéznie kell. Végül leroskad egy fotelbe, meghallgatja a kérdéseket, s legyint: - Beszélgessünk inkább! Jószerével mindig ugyanezek a kérdések gyűléseken, sajtóban, televízióban. Elég! Valójában még senki sem ismer igazán engem, a szakembert, meg a közembert, akinek örömebánata alig különbözik kétmillió budapesti örömétől és bánatától. Tudja, nekem nincs gyermekem. A Róbert Károly Kórházban engem is elkezeltek, éppen annak a főorvosnak a vezérletével, akinek ügyleteit a Képes 7 tárta fel először... Másfél év múlva már félidős terhes voltam, amikor a gyermekemet el kellett venni. Majd kicsi Kata lányom alig pár hetet élt meg. Egy kívülállónak fel lehet azt egyáltalán fogni, hogy mit jelent ez annak, aki mindennél jobban szeretett volna anya lenni?!ársa férje? Hogy élte át mindezt? Végig társa maradt? Nagyszerű ember! Hónapokon át feküdtem a kórházban, s minden nap kétszer is meglátogatott, vigasztalt, szeretetével életben tartott, hiszen életveszélyes állapotban voltam. De hagyjuk azt a keserű korszakot!... ■ Az azért nagyszerű dolog, ha a családjában támaszt talál az ember! Valóban nagyon kiegyensúlyozott család vesz körül. A sok megpróbáltatás a férjemmel még jobban összehozott, tágabb családommal, benne 71 éves édesanyámmal és 88 éves édesapámmal - ha nem is egy lakásban - szinte együtt élünk. Rendszeres és közös családi programjaink vannak, amikből a Belváros nem maradhat ki. - Ennyire imádják azt a füstös, koszos, leromlott V. kerületet? - Magam is belvárosi gyermek vagyok. És bár a háború nagyon sújtotta a városmagot, gyermekkorom Belvárosa csodálatos hely volt. Az Erzsébet híd még nem élt, s mi rengeteget játszottunk alatta iskolatársaimmal. Talán akkor szerettem meg oly nagyon a Dunát!... Tudja, mérnökként, urbanisztikai szakértőként rengeteget voltam külföldön, előadásokat tartottam, vitákon vettem részt. Gyakran csábítottak is, hogy maradjak odakint, számomra kábító összegekért. Én mégis, mindig hazajöttem. Érti? Haza! Mindig alig vártam, hogy újra magamba szippantsam a Duna levegőjét. Úgy látszik, én már csak ilyen hűséges típus vagyok. ■ Hát, igen. Egy család, egy szerelem, egy férj, egy munkahely, egy város. Még ha az a város le is pusztult. Azért már kezd változni valami! Említettem már, hogy a családdal gyakran sétálgatunk, s örömmel látom, hogy a Belváros kezd újra kinyílni. Itt egy kis presszó, ott egy kis bolt, pici, kedves új színfoltok... Bár változatlanul fáj a szívem, hogy a belső városrészek a szemem láttára pusztultak le. ■ És ahol komor új „színfolt" a közbiztonságtalanság. Szörnyű! Végig a Belváros, ahol gyermekként szabadon kószálhattam, most pénzváltók, kufárok, koldusok, bűnözők tanyája. Ha engem választanak meg Budapest főpolgármesterének, a legfontosabb teendőim egyike lesz, hogy szorgalmazzam az illegálisan itt tartózkodók eltávolítását. És abban is bízom, hogy ahol nagyobb a rend, ott a biztonság is nagyobb. És kétségtelen: ide rendőr kell! Járőr és járőr, aki jelen van, állandóan jelen van Budapest utcáin, terein. Én majd szembenézek azzal a budapesti főkapitánnyal, aki netán azzal mentegetőzne, hogy nincs rendőr. Erre kell, hogy legyen! Persze, profilt kell tisztítani. Úgy vélem, például, hogy a közrendért a közterület-felügyelőségnek, a biztonságért viszont a rendőrségnek kell felelnie. ■ Ha már mégiscsak „ várospolitizálunk", úgy vélem, hogy Budapest másként is beteg. Például szerkezetileg. Az elhibázott szerkezet viszont további bajok forrása. Ne becsüljük le teljesen a múltat! A házgyári lakásépítéssel valóban sikerült a lakásgondokon enyhíteni. Nem annyira a „több" elmaradását fájlalom, mint inkább a „jobban" hiányát. Hogy lakótelepeink ne legyenek jellegtelenek, hisz' az ember számára végtelenül fontos, hogy tartozzon valahová. Legutóbb a káposztásmegyeri lakótelep fejlesztő- BESZÉLGETÉS BARSINÉ PATAKY ETELKÁVAL, AZ MDF FŐPOLGÁRMESTERJELÖLTJÉVEL Az újságíró készül a beszélgetésre. Elvégre választási kampány van, s a pártok szeretnék, ha jelöltjeiket kelésképpen megismernék a honpolgárok. A Magyar Demokrata Fórum egy általános mérnökben - s egyben urbanisztikai szakértőben - látja Budapest leendő főpolgármesterét. A jelölt: Barsiné Pataky Etelka (49 éves, budapesti születésű, férjezett, ám gyermektelen), aki 1964-ben, az egyetemről kikerülve, a Buvátinál kapott munkát, s azóta is ott dolgozik. Választási hármas jelszava is mérnökien szikár: JELLEM, ÉRTELEM, SZAKÉRTELEM, így hát az újságíró is ennek megfelelően készül. Miért éppen ez a három fogalom a jelszava? Miben látja fővárosunk legsúlyosabb gondjait? És mi a receptje a megoldásukra? s én dolgoztam sokadmagammal, ott élőkkel együtt is. Egy team dolgozott együtt - én egyébként nagyra tartom a csapatmunkát -, hogy Káposztásmegyer vonzó legyen, s valóban otthona az ott élőknek. Vagyis meg kell őrizni adottságait, az erdőt, az őshonos növényzetet. Azaz, Káposztásmegyer maradjon kertvárosi jellegű lakóterület. És munkahelyek kellenek, mert rossz az, ha emberek százezreinek naponta órákat kell utazniuk át a városon, otthonuktól a munkahelyükig. ■ Budapest újabb bajáig jutottunk: a közlekedésig. Vallom, hogy tömegközlekedéssel jól ellátott fővárosunk van, ha színvonala, kulturáltsága nem is kielégítő. Nálam tehát a tömegközlekedésé az elsőbbség. ■ A sürgős tennivalókkal könyvet lehetne teleírni, egy ilyen beszélgetésből valami nagyon fontos is óhatatlanul kimarad. De Budapest megújulásának nagy kérdésköréből a „miből?" alapvető kérdése semmiképp sem maradhat el. Az önkormányzati törvény sok lehetőséget ad. Például kerületek társulhatnak egymással vagy az agglomeráció településeivel. És ha a korszerű közigazgatás megfelelő vállalkozókészséggel, menedzsmentszemlélettel társul, Budapest megoldhatja gondjait. Persze, a kormány adósságáról sem mondhatunk le. A kormány adósságáról? - Budapest nem felülről várja a segítséget, de azzal is tisztában kell lenni, hogy az elmúlt évtizedek magyar kormányai elhanyagolták a fővárost. Többet kiszipolyoztak belőle, mint amit visszaadtak. És ha engem választanak meg főpolgármesternek a budapestiek, mindent elkövetek, hogy a kormány letörlessze sok-sok milliárdos adósságát. - Tehát szentül hisz a megújulásban, Budapest jövőjében? - Ez a város most óriási lehetőséget kapott. Nagyobbat talán, mint az 1867-es kiegyezés utáni időszakban, a fellendülés éveiben. Most ismét rangja, presztízse van világszerte. És én - főpolgármesterként - nem tudok elképzelni a magam számára megtisztelőbb feladatot, mint ebből a szegény városból olyan gazdag várost formálni, melyben a benne élők is gyarapodnak. (x) Ő A BELVÁROS SZÜLÖTTE 9