Képes Európa, 1995. október-december (4. évfolyam, 37-45. szám)
1995-11-22 / 44. szám
- Erdélyi utam során a kézdivásárhelyi és a székelykeresztúri gyermekotthonba is ellátogattam - kezdi történetét Atányi László. - Meglepett, hogy a gyermekek mennyire vágyódnak Magyarországra, amely meseországnak, tündérkertnek tűnik számukra. Élénken érdeklődtek minden iránt, ami hazánkkal kapcsolatos. Gyakran mondogatták beszélgetéseink közben: „Laci bácsi, vigyen el Magyarba!” Akkoriban több újságban is megírtam élményeimet, és nagyon sok levelet kaptam, melyeknek írói felajánlották, hogy szívesen vendégül látnának erdélyi gyermekeket. Több lapnál és egyesületnél támogatókra találtam, sikerült pénzt szereznem autóbuszra. így érkezett meg 1992 tavaszán az első autóbusznyi gyermek a székelykeresztúri árvaházból. Később a városból, majd Vágás községből is jöttek. Összesen tíz buszra való gyermek kéthetes hazai üdültetését szerveztem meg. Itthon családok fogadták be ezeket a 3-14 éves leányokat és fiúkat. Egy kis ízelítőt kaphattak a mai Magyarországból. Sok helyre elvitték őket, felruházták a rászorulókat. Aztán 1993 februárjában MI, ov, ov, am, ami, ah, azt hiszem, amíg élek, nem felejtem el ennek az erosz ragozásnak a végződéseit. Annak idején alaposan a fejünkbe „verte" általános iskolai orosztanárunk, Átányi László, akit mi csak „Dáma papának" hívtunk. Harminc évig nem találkoztunk. És most egyszer csak összehozott bennünket a jó sors. Egykori tanárom a lelke, éltetője a határon túli magyar gyermekakciónak. Ebből az alkalomból találkoztunk. Egyik kis védencével, a beregszászi Pap Gergővel várt Etele úti lakásában. Kicsit meghízott, kicsit megőszült, kicsit talán meg is öregedett, mégis azonnal felismertem. Kárpátaljáról is megérkezett az első busz, a beregszászi internátus kis lakóival. Szomorúan kellett tapasztalnunk, hogy Kárpátalján sokkal nagyobb a szegénység és az anyaországtól való elszigeteltség, mint Erdélyben. Akadt olyan család, ahol két hete nem ettek kenyeret. 1993 őszétől akciónk egyértelműen erre a területre korlátozódik. A buszok féláron közlekednek, menetjövet mindig hoznak gyerekeket, nincs üresjárat. Sikerült megállapodni az ottani oktatási szervekkel, hogy engedélyezzék a gyermekek kiutazását tanév közben is, így két éve folyamatos a kárpátaljai gyermekakció. A mostani, 72. autóbusz vendégei Beregszászról és Kígyósról érkeztek, itt Tabon és környékén laknak. A gyakorlat az, hogy mindig egy-egy település, iskola, egyházközség fogad egy busznyi kis diákot. A gyerekeket nyárra is visszavárnák a családok, a probléma csak az, hogy tizenhat éves korukig nincs útlevelük, így közösen kell jönniük. Az utaztatáson kívül például elmentünk a beregszászi 6-os számú iskolába - ide járnak a legszegényebbek -, és megnéztük, kik azok, akik nem reggeliznek és tízórait sem hoznak. Huszonöt-harminc ilyen gyereket találtunk. Megszerveztük hát, hogy adományokból karácsonyig kapjanak tízórait. Laci bácsi kis vendége, Pap Gergő is Beregszászról érkezett. Nyolcéves és nem járt még Magyarországon. - Nagyon szép itt minden! Voltunk a Gellérthegyen, az Állatkertben, kirándultunk, még lepényevő versenyen is részt vettem. Bebarangoltuk az egész várost. Itt ültem először villamoson, földalattin. Különösen a mozgólépcsőket szerettem, és persze a lifteket. Mindenféle liftet kipróbáltam! Jól érzem itt magam, ruhát, cipőt, sok mindent kaptam, de azért már szívesen találkoznék anyuval, apuval és a testvéreimmel. - E három év alatt több alapítvánnyal is együttműködtem - folytatja Atányi László. - Tavaly októberben aztán megalakult a mi Lágymányosi Szent Adalbert Egyházközségünkben a Szent Adalbert Misszió Alapítvány, és plébánosom, Musits Antal esperes úr „hazahívott”. Azóta, sok egyéb tevékenysége mellett, ez az alapítvány vállalta a kárpátaljai gyermekakciót is. Idáig mintegy háromezer határon túli magyar gyermek, illetve magyarul beszélő ukrán, orosz, román fiú és lány volt a vendégünk. Azok, akik sokgyermekes családból származnak, félárvák, vagy nagyon rossz szociális körülmények között élnek. Mindig a helyi pedagógusok választ eghökkentő esék „LACI BÁCSI, VNGYEN I IKÉP ES TM EURÓPA