Képes Európa, 1995. október-december (4. évfolyam, 37-45. szám)
1995-11-22 / 44. szám
AUTH MAGDA A HANG MÖGÖTT? - Hogyan lesz valakiből bemondó? Nem nagyon személytelen műfaja ez a rádiózásnak? - kérdezem Auth Magdát, a Magyar Rádió bemondóját, aki egyre többször hallható riporterként is, egyre gyakrabban látható nemcsak műsorközlőként, hanem műsorvezetőként is az MTV és más televíziós csatornák műsoraiban. - Hogy kit mi vezérelt erre a pályára, azt nem tudom. Engem szerencse is. A történetnek egy része igen szabványos. Hajdanán az iskolai ünnepségeken rendszeresen én mondtam a verseket. Majd már gimnazistakéntis különféle amatőregyüttesek tagja voltam. Aztán jött az érettségi, és én természetesen a Színművészeti Főiskolát tudtam csak folytatásként elképzelni. Három évig elszántam próbálkoztam. A harmadik évben a legutolsó körben estem ki. Iszonyúan elkeseredtem. Közben azt is megtudtam a felvételiztető tanárok egyikétől, hogy „túlságosan is késznek tűntem”, nem láttak gyúrható, formálható „alapanyagnak”. Ezek után már hiába hívtak a Nemzeti stúdiójába és a kecskeméti színházhoz, magamban egy életre szakítottam még a gondolatával is annak, hogy hivatásos színész legyek. Közben persze a versek szeretetével nem tudtam leszámolni, és hosszú éveken keresztül dolgoztam az akkoriban nevesnek és rangosnak számító, amatőrökből álló Belvárosi Irodalmi Színpad társulatában. Ők nem az avantgárd vonalhoz tartoztak. Zsolnai Gábor, az együttes rendezője nem volt a szavakkal való zsonglőrködés híve, inkább a klasszikus versmondásé, amely szerint Babits babitsul, Karinthy Karinthyul „szól”. Nagyon jó csapat volt ez akkoriban, nemcsak a lelkesedés, hanem a barátság is összetartott bennünket. Közben több helyen dolgoztam, a gyémántcsiszolástól az adminisztrátorkodásig mindenfélével próbálkoztam. Majd népművelő lettem a XIII. kerület Tripolisznak elnevezett, igen lerobbant részében. Munka mellett elvégeztem az egri Tanárképző Főiskolát, férjhez mentem, gyerekeim születtek... Már bele is törődtem volna, hogy népművelőként élem le életem hátralévő részét - egyébként a munka rengeteg sikerélményt és örömet is adott, hiszen úgynevezett nehézfiúknak, börtönviselt fiataloknak szerveztem egy ifjúsági klubot -, amikor elém került egy felhívás arról, hogy a Magyar Rádió bemondókat keres. Innen már egyszerű lett minden. Meghallgattak a szakma nagyjai, a felvételi beszélgetésen azt kérték, beszéljek magamról. Elmondtam, hogy két gyerek anyja vagyok, és hogy tudom, ezen a pályán nem éppen előnyös ez a családi háttér. Azt is bevallottam, hogy a szokatlan munkaidőt és a meglehetősen sok megterhelést jelentő munkát csak azért tudnám elvállalni, mert csodálatos férjem van. A felvételiztetők kérték, hogy az utolsó mondatot ismételjem meg. Ez a nyilatkozatom ma is megtalálható a Rádióban, dokumentálták, hogy nálam a család nem akadály. - Ami azt illeti, nem lehetett könnyű ez elmúlt majd' tíz év, hiszen a rádiós munkabeosztás valóban nem családcentrikus embernek való. Aztán meg a hajdan a közönség előtt szereplő embernek nem lehetett könnyű megbirkózni a stúdióbeli elszigeteltséggel sem. - Az első két évben minden el tudott varázsolni. Még a vízállásjelentést is boldogan olvastam fel. Aztán egyre mélyebb vizekre merészkedtem a kollégáim bizalmából és jóvoltából. Egy élő hangversenyközvetítés, egy politikai vagy krónikaműsor már nem csak precizitást igényel a bemondótól. — A bemondóknak személytelennek kell lenniük? Nem az a jó bemondó, aki gépiesen elmondja a szöveget. A gondolkodó, az érző ember „átjön az éteren”. A legnagyobb sikerélményem a pályám kezdetén az volt, amikor a velem szembeni, üvegfallal elválasztott helyiségben a technikus kolléga felkapta a fejét, és elkezdett figyelni. Ez azt „üzente” nekem, hogy értelme és hatása van annak, amit mondok és ahogy mondom. A jó munkákból tanulok, a jó szakmai partnerektől feltöltődöm. De a megmérettetés is nagyon fontos számomra. A szakmai kihívások mellé olykor még magam is keresek másféléket, például Kosztolányi-estet. Ebben a rohanó, lihegő őrületben, ami az életünk, Kosztolányi a megpihenés, a rácsodálkozás lehetőségét is ígéri, és nemcsak nekem... A múltkoriban otthon fennhangon mondogattam a verseket. A férjem és a kisebbik lányom mellettem matatott, ám egy idő után abbahagyták a jövés-menést. Leültek és hallgatták a verset. Azt hiszem, ha néhány percre sikerült megállítani az embereket, akkor nem hiába „farigcsál” az ember önmagán „és egy fura dalon”. - Úgy tudom, meglehetősen merészen utasítasz vissza olyan munkákat, felkéréseket, amelyeket nem érzel magadhoz közel állónak, holott ebben a rádiós-televíziós közegben egzisztenciális veszszőfutásra is rákényszerülnek az emberek. - Egy jobb cuccért, vagy valami luxusholmiért nemigen vállalok el nekem nem tetsző, nem az egyéniségemhez illő munkákat. Ugyanakkor képes vagyok olyan dolgokra időt és energiát fordítani, amelyek „csak” ígéretei egy jóízű, színvonalas munkának. ( gr tTjpuskás ILDIKÓ A Trezor Értékjegy magas kamatai és rendkívül rugalmas konstrukciója a Kereskedelmi Bank Rt. által kínált tökéletes pénzügyi biztonsággal párosul. A Kamatőrben mindenki megbízhat. Trezor Értékjegy Kereskedelmi Bank Rt A HIVATÁSOS KAMATŐR kepes EURÓPA, KIVAN