Képes Európa, 1996. július-szeptember (5. évfolyam, 27-38. szám)

1996-07-31 / 31. szám

ják és vérrel befröcskölik az avatandókat. Ezután a kecs­kék torkát vágják el, és a va­rázslójelölteknek inniuk kell az állat véréből. Erre a rituá­lis áldozatra azért van szük­ség, mert a csirkék és a kecs­kék hordozzák az ősök szel­lemét, és általuk a leendő va­rázslók kapcsolatba kerül­nek „tudós” elődeikkel. Ezután még néhány ke­mény megpróbáltatás vár a jelöltekre, aminek részlete­zése már átlépné a jó ízlés határát, ezért ezeket most ki­hagyjuk. Este a már majd­nem varázslók teljes díszbe öltöznek: a megnyúzott kecs­ke bőrét a hátukra terítik, ujjaikra kecskekörmöt húz­nak és a hajukba tűzött csir­ketollak mellé erősítik a kecs­ke epehólyagját. (Ez aztán a finom parfüm!) És kezde­tét veszi a lakomázás, a haj­nalig tartó tánc. Pirkadatkor a már beavatottak elmennek a patakhoz és lemossák ma­gukat - ennek során állítólag kívül-belül megtisztulnak. A boszorkányorvosoktól távol élő európai ember most már csak arra lenne kíváncsi, hogy ha a beavatás előtt egész­séges jelöltnek ennyi meg­próbáltatást kell kiállnia, ak­kor mit kell végigszenved­nie egy betegnek, akit ezek a varázslók „gyógyítanak”? MOHA VÉDTE A MILLIÓS SZOBROT Több mint másfél évszá­zadon keresztül nem tud­ták, hol van Antonio Ca­­nova (1757-1822) olasz szobrász egymillió fon­tot érő alkotása, a Cupido. A márványszobrot a mű­vész 1790-91-ben készí­tette John David Latouche, egy dúsgazdag ír bankár fia számára. A neoklasz­­szicista alkotás, a Három grácia szoborcsoport leg­híresebb darabja azután eltűnt a művészetpártolók és -értők szeme elől. Mint a közelmúltban kiderült, valaki felállítot­ta egy nyugat-angliai kert­ben, fehér festékkel be­mázolta és attól fogva nem törődött vele. De mos­tani szépségét éppen­­ annak köszönheti, hogy moha és vastag koszré­teg védte az időjárás vi­szontagságaitól. A sokáig hiába kere­sett szobor minden rára­kódott szennytől megtisz­títva, régi fényében tün­dökölve a napokban ke­rült árverésre a Sotheby’s cégnél.­ INDENHONNAN UNALOMOZÓ BASEBALLMECCS KÖZBEN Tudjuk, hogy kicsit meg­lepő, amit a képen látnak, a történet azonban még in­kább az. A fotón a Toron­to Blue Jays baseballsta­­dionjának néhány páho­lya látható. Eleinte még valamennyi páholybérlő a meccset nézte, de való­színűleg oly hosszú és izgalommentes volt a To­ronto Blue Jays-Boston Red Sox mérkőzés, hogy hőseink megunták az üres­járatokat, és maguk gondos­kodtak egy kis szórako­zásról. Valószínűleg nem­csak ők voltak a sta­dionban, akik ér­dektelennek talál­ták, ami a pályán folyt, különben a fotós sem keresett volna teleobjektív­­jével érdekesebb té­mát. Hogy a szerep­lők miért nem húz­ták be a függönyt, ha már a meccs nézése helyett sa­ját játékba kezd­tek? Hát, éppen azért, mert azt gondolták, mindenki az ütéseket, ha­­zafutásokat bámulja, s nem a páholyokat kukkolja. A füvön 8-7 volt az eredmény a torontói csa­pat javára, a szeparéban folytatott küzdelem vég­eredményéről nem érkezett megbízható jelentés... EURÓPA '3

Next