Képes Figyelő, 1947. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1947-01-18 / 3. szám
léteket is Sr. Walter .Ve// ellenőrizte. Arra már nem emlékszik hány deportált halt meg ilymódon, a periratok között lévő jelentéséből azonban kitűnik, hogy a kipróbált mérgek közül egyik sem okozott teljes fájdalomméretes halált. Ellenkezőleg, a »kísérleti alanyok« majdnem kivétel nélkül, bár rövid, de rettenetes fájdalmak között haltak meg. A A periratok további ismertetése folyamán feloolvasásra került a Lemberg melletti janowskii tábor parancsnokának, Wildhaus SS. főcsoportvezetőnek az SS. főparancsnoksághoz intézett jelentése, amelyben közli, hogy a theyai deportáltak különlegesen kikészített bőréből lámpaernyőket készítettek, az ötletet saját találmányának állítja be és engedélyt kér annak nagyarányú gyakorlati alkalmazására. Az aktát az SS. főparancsnokság strandi orvostábornok hivatalába továbbítja, ahol a következő véleményt jegyzik az irat »margójára« . . . »nem tudományos, hanem ipari célokat szolgáló kisérletről van szó, a birodalmi egészségügyi főmegbizott tehát véleménynyilvánításra nem tartja magát illetékesnek . . .« s aztán egy szögesdróttal és vízárokkal elzárt területen izoláltan tartották, amíg a kísérlet megkívánta. A kísérlet befejezése után itt mindenkit megöltek, hacsak közben nem halt meg. Apróbb kísérletek közé tartozott a különböző gyomorfekélyek mesterséges úton való előidézése, septikus betegségek kiprovokálása, rákos daganatok átültetése, vérbajos fertőzés, az elvérzés különböző folyamatai, valamint a vérkeringés súlyos zavarainak és hirtelen megakadásának tanulmányozása, mely utóbbit leginkább úgy végezték, hogy a kiválasztott deportáltakra közvetlen közelből kis kaliberű fegyverekkel lövöldöztek, vigyázva arra, hogy lehetőleg ne azonnali halált okozó sebet ejtsenek rajtuk. Embertelen kísérletek Dr. Doppler Károly ismert bécsi sebész tanársegéd részben végzett Bécsben kísérleteket az angina pectoris operativ úton való gyógyítására. Doppler eljárása abban állott, hogy az elhasználó lott és időnként görcsösen összehúzódó nervus simpaticusnak beteg részét kioperálta. Állítása szerint eredményesen, bár eljárását a bécsi klinikákon nem alkalmazták s a nagytekintélyű bécsi orvosi társaság megfelelő statisztika hiányában azt nem is attesztálta. Doppler később kivándorolt Ausztriából s azóta nem hallani róla. Ezt a kísérletet ismételték meg tömegesen a náci orvosok különböző táborokban, tekintet nélkül arra, hogy az angina pectorisban szenvedő beteg milyen állapotban volt. A jegyzőkönyvek szerint a kísérletek statisztikája nem igazolja teljes mértékben Doppler állítását és még hosszú évek kísérleteire van szükség, hogy végérvényes ítéletet lehessen alkotni a bécsi orvostanár elmélete felett. Ugyancsak kísérletek folytak annak pontos megállapítására, milyen hatással vannak a különös nagy lelki izgalmak és szenzációk az anginás betegekre. Ezek a kísérletek a legembertelenebbek közé tartoztak. Az angina peetorisbban szenvedő deportált beteg szívét a legraffináltabb izgalmakkal gyötörték. Végignézettek pete gázkamrás kivégzéseket, akasztásokat, különböző kínzásokat, oldala mellől vitték elgázosítani hozzátartozóit és más hasonló aljasságokat. Utána a legalaposabb vizsgálatnak vetették alá ... vérnyomás, elektrokardiogramm stb. Sok ezer ilyen kísérletre volt szükség, hogy megfelelő statisztikát állítsanak össze a náci orvostudomány dicsőségére. Dr. Guillotine találmányát, a nyaktilót, deportáltakon általában nem alkalmazták, ez »túlhumánus« halál nem lett volna a táborok lakói részére. Nyaktilóval leginkább politikai elítélteket végeztek ki, főleg németeket és osztrákokat. Az összeomlás előtti esztendőben egyes városokban, így például Bécsben, naponta olyan nagyszámú nyaktilós kivégzések folytak, hogy azokat az előírt időben nem tudták lebonyolítani s egy célszerűen gondolkozó német SS. mérnök új rendszerű guillolinel konstruált, tömeglefejezésre alkalmas nyakidőt, amely egyszerre tizenkét emberrel végez. A szerkezet hosszú deszkapadló volt, felső részében vályúalakú csatornával s annak szélén vastag fémlemezzel. Az elítélteket hátrakötött kezekkel sorjában úgy fektették a deszkalapra, hogy fejük egyvonalban legyen a vályú szélén húzódó fémlapon. A hóhér egy gombnyomással mozgásba hozta a nyaktiló villanyerővel hajtott késelességre fent kerekét s a halálkerék egy borzalmas szisszenéssel végigszáguldott a fémlapon s nyomában törzsekről levágott véres fejek hullottak a deszkavályúba. A tömegguillotinet Birkenauban próbálták ki először tizenkét deportáltan. „Emberállatok** Fantasztikus kísérletekről számol be egy a periratok között lévő Jegyzőkönyv a Varsó melletti Smiecyn Nowy nevű ugyancsak kisebb táborból datálva, ahol »emberállatokkal« kísérleteztek. Ennek a kísérletnek pusztán »lélektani jelentősége« volt megállapítani, mennyi idő és milyen körülmények szükséesek ahhoz, hogy az ember teljes állati sorba süllyedjen vissza. Néhány tucat férfi és nő deportáltat, miután előzőleg alapos testi fenyítésekkel és más megaláztatásokkal megfelelő »előtréningben« részesítették,— a tábor egy szigorúan elkülönített helyén, ahová csak a kísérletet ellenőrző orvosok és hétpróbás SS. pribékek léphettek be — félmeztelenül, pusztán néhány rongyba burkolva, vasrácsos ketrecekbe zárták. A ketrecek eléggé tágasak voltak, deszándékosan olyan alacsonyak, hogy csak négykézláb lehetett azokban járni. Az idezárt deportáltak — a nőket különválasztották a férfiaktól — számszerint kétszázan, egészen minimális táplálékot kaptak, amelyeket tavalyában löktek be a vasdoronggal ellátott őrök és naponta minden különösebb ok nélkül agyba-főbe verték a szerencsétleneket, hogy az állandó fizikai fájdalom fokozza állativá váló lealacsonyodásukat. A ketrecekben négykézláb mászó deportáltak, akiknek a harmadik hónapban már egyáltalán nem volt emberi külsejük, a félelemtől vinnyogva szűköttek, ha vasdorongos őreiket megpillantották, de akadtak olyanok is, akik mint a veszett kutya, őreikre ugrottak és megharapták őket. Ilyenkor aztán működésbe lépett a vasdorong A negyedik hónapban már egymást marták halálra a moslékos vályú felett, ekkor már csak artikulátlan hangokat tudtak hallatni, beszélni többé nem voltak képesek, arra a kérdésre , hogy hívnak? — a kétszáz közül egyik sem tudott válaszolni Elfelejtették a nevüket. A ketrecbe zárt kétszáz közül egyébként százharminc meghalt különböző betegségekben, leginkább dysentériában. (Folytatjuk) ^^^UCOiKxío oojXcÍacCc Qkc^u/löfgife^ tcoXélú HUccf Sluuidif. Special Hormon 10l-es FAraMár * J^CosxlelilZi PARFÜMÉRIA, Budop«sf« IV., Yäci'Uico 13 Kolera- és pestisfőbor, mesterséges gyomorfekély A lengyelországi Breznice táborban, amely egyike volt a kisebb kényszermunka-táboroknak kolera és pestis állomást rendeztek be a »tudós« kutatók, ahol az odahurcolt deportáltakat kolera- és pestlibnellusokkal oltották be í?va: líoícv tetszott inflokoA t«›frnAp .To ̋!An? lllttasn • tírm: 0»;ac ftexii? Á.gntM: Ol·ian Örxkn volt rá£va (”buiUt›o^an Ha... ba. . . azt /»ziOpeUmi beivnio*l, b›yg^y önizpt!«» Ásues, te kíviánnod, iTügyen és a Pistáit Örjiitse? Éva: E^i^y pailanaim s^mn. Ennyi lóftkarat nem fér beléta. e^ibos túlkarcAi va^yok. Xsrikas: li^Tiihém. te na$ry fecee^O ^'A.jcy- X-em is biaj- Csak eftyre Joéri-ecc . . • ol ue ániM rti’ild. :\:i Ivoizt»/ renalbo az én száraz. ,lisztáta taxi. roasz rtrobörnmet. De Agikám. o»aik nem ganknrv!iod! Hát (‘lárulnám én netd» hogy a ParcaAnkn^fnok hatjí.^a ¡x It Uy csodás? Agnee: A virágért ee ixKxWhl ncfici. Ez kettibik titka miAj«d. Éva (f-oUU táTcaná ké-saclit); Van f^y kis Parcolikréimed? Mo6t tallUlkoeam Fric4vic] és «dbíVvdijO akarok lenoi ■ .. Agsear Tef^k, szívem és itt « parcal-póder én rúzs .la, Éva: Köszikfsönk • . . majil legkitűb'biM) vis«ea^ tulom . . . Pá. drágám • • (F.I.) Agnea: Pá. aranyom . y ífj METEOR CSILLÁR lA minSség, eksA ái I Podmaniczky-utca !T József-kArút ««