Képes Figyelő, 1947. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1947-01-18 / 3. szám

léteket is S­r. Walter .Ve// ellenőrizte. Arra már nem emlékszik hány deportált halt meg ily­­módon, a periratok között lévő jelentéséből azonban kitűnik, hogy a kipróbált mérgek közül egyik sem okozott teljes fájdalomméretes halált. Ellenkezőleg, a »kísérleti alanyok« majdnem ki­vétel nélkül, bár rövid, de rettenetes fájdalmak között haltak meg. A A periratok további ismertetése folyamán fel­­oolvasá­sra került a Lemberg melletti janowskii tábor parancsnokának, Wildhaus SS. főcsoport­­vezetőnek az SS. főparancsnoksághoz intézett jelentése, amelyben közli, hogy a th­eyai deportáltak különlegesen kikészí­tett bőréből lámpaernyőket készítettek, az ötletet saját találmányának állítja be és engedélyt kér annak nagyarányú gyakorlati alkalmazására. Az aktát az SS. főparancsnokság strandi orvostábornok hivatalába továbbítja, ahol a következő véleményt jegyzik az irat »margójára« . . . »nem­ tudományos, hanem ipari célokat szolgáló kisérletről van szó, a birodalmi egészségügyi fő­­megbizott tehát véleménynyilvánításra nem tartja magát illetékesnek . . .« s aztán egy szöges­dróttal és vízárokkal elzárt területen izoláltan tartották, amíg a kísérlet megkívánta. A kísérlet befejezése után itt mindenkit megöltek, hacsak közben nem halt meg. Apróbb kísérletek közé tartozott a külön­­böző gyomorfekélyek mesterséges úton való elő­idézése, septikus betegségek kiprovokálása, rákos daganatok átültetése, vérbajos fertőzés, az el­vérzés különböző folyamatai, valamint a vér­keringés súlyos zavarainak és hirtelen megaka­dásának tanulmányozása, mely utóbbit leg­inkább úgy végezték, hogy a kiválasztott de­portáltakra közvetlen közelből kis kaliberű fegyverekkel lövöldöztek, vigyázva arra, hogy lehetőleg ne azonnali halált okozó sebet ejtsenek rajtuk. Embertelen kísérletek Dr. Doppler Károly ismert bécsi sebész tanár­segéd részben végzett Bécsben kísérleteket az angina pectoris operativ úton való gyógyítására. Doppler eljárása abban állott, hogy az elhasz­­náló­ lott és időnként görcsösen összehúzódó ner­vus sim­paticusnak beteg részét kioperálta. Állí­tása szerint eredményesen, bár eljárását a bécsi klinikákon­­ nem alkalmazták s a nagytekin­télyű bécsi orvosi társaság megfelelő statisztika hiányában azt nem is attesztálta. Doppler később kivándorolt Ausztriából s azóta nem hallani róla. Ezt a kísérletet ismételték meg tömegesen a náci orvosok különböző táborokban, tekintet nélkül arra, hogy az angina pectorisban szenvedő beteg milyen állapotban volt. A jegyzőkönyvek szerint a kísérletek statisztikája nem igazolja teljes mértékben Doppler állítását és még hosszú évek kísérleteire van szükség, hogy vég­érvényes ítéletet lehessen alkotni a bécsi orvos­­tanár elmélete felett. Ugyancsak kísérletek folytak annak pontos megállapítására, milyen hatással vannak a különös nagy lelki izgalmak és szenzációk az anginás betegekre. Ezek a kísérletek a leg­­embertelenebbek közé tartoztak. Az angina peetorisbban­ szenvedő deportált beteg szívét a legraffináltabb izgalmakkal gyötörték. Végignézettek pete gázkamrás kivégzéseket, akasz­tásokat, különböző kínzásokat, oldala mellől vitték elgázosítani hozzátartozóit és más hasonló aljas­ságokat. Utána a legalaposabb vizsgálatnak vetették alá ... vérnyomás, elektro­kardio­­gramm­ stb. Sok ezer ilyen kísérletre volt szükség, hogy megfelelő statisztikát állítsanak össze a náci orvostudomány dicsőségére. Dr. Guillotine találmányát, a nyaktilót, deportáltakon általában nem alkalm­azták, ez »túlhum­ánus« halál nem lett volna a táborok lakói részére. Nyaktilóval leginkább politikai elítélteket végeztek ki, főleg németeket és osztrákokat. Az összeomlás előtti esztendőben egyes városokban, így például Bécsben, naponta olyan nagyszámú nyaktilós kivégzések folytak, hogy azokat az előírt időben nem tudták lebonyo­lítani s egy célszerűen gondolkozó német SS. mérnök új rendszerű guillolinel konstruált, tömeglefejezésre alkalmas nyakid­őt, amely egyszerre tizenkét emberrel végez. A szerkezet hosszú deszkapadló volt, felső részé­ben vályúalakú csatornával s annak szélén vas­tag fémlemezzel. Az elítélteket hátrakötött kezekkel sorjában úgy fektették a deszkalapra, hogy fejük egyvonalban legyen a vályú szélén húzódó fémlapon. A hóhér egy gombnyomással mozgásba hozta a nyaktiló villanyerővel hajtott késelességre fent kerekét s a halálkerék egy borzalmas szisszenéssel végigszáguldott a fém­lapon s­ nyomában törzsekről levágott véres fejek hullottak a deszkavályúba. A tömeg­guillotinet Birkenauban próbálták ki először tizenkét deportáltan. „Emberállatok** Fantasztikus kísérletekről számol be egy a periratok között lévő Jegyzőkönyv a Varsó melletti Smiecyn Nowy nevű ugyancsak kisebb táborból datálva, ahol »emberállatokkal« kísér­leteztek. Ennek a kísérletnek pusztán »lélektani jelentősége« volt­ m­egállapítani, mennyi idő és milyen körülmények szükséesek ahhoz, hogy az ember teljes állati sorba süllyedjen vissza. Néhány tucat férfi és nő deportáltat, miután előzőleg alapos testi fenyítésekkel és más megaláztatá­sokkal megfelelő »előtréningben« részesítették,— a tábor egy szigorúan elkülönített helyén, ahová csak a kísérletet ellenőrző orvosok és hétpróbás SS. pribékek léphettek be — félmeztelenül, pusztán néhány rongyba bur­kolva, vasrácsos ketrecekbe zárták. A ketrecek eléggé tágasak voltak, de­­szándéko­san olyan alacsonyak, hogy csak négykézláb lehetett azokban járni. Az idezárt deportáltak — a nőket különválasztották a férfiaktól — szám­­szerint kétszázan, egészen minimális táplálékot kaptak, amelyeket tavalyában löktek be a vas­doronggal ellátott őrök és naponta minden külö­nösebb ok nélkül agyba-főbe verték a szerencsét­leneket, hogy az állandó fizikai fájdalom fokozza állativá váló lealacsonyodásukat. A ketrecek­ben négykézláb mászó deportáltak, akiknek a harmadik hónapban már egyáltalán nem volt emberi külsejük, a félelemtől vinnyogva szűköt­­tek, ha vasdorongos őreiket megpillantották, de akadtak olyanok is, akik mint a veszett kutya, őreikre ugrottak és megharapták őket. Ilyen­kor aztán működésbe lépett a vasdorong A negyedik hónapban már egymást marták halálra a moslékos vályú felett, ekkor már csak artikulátlan hangokat tudtak hallatni, beszélni többé nem voltak képesek, arra a kérdésre , hogy hívnak? — a két­száz közül egyik sem tudott válaszolni Elfelejtették a nevüket. A ketrecbe zárt két­száz közül egyébként százharminc meghalt különböző betegségekben, leginkább dysen­­tériában. (Folytatjuk) ^^^UCOiKxío oojXcÍacCc Qkc^u/löfgife^ tcoXélú HUccf Sluuidif. Special Hormon 10l-es FAraMár * J^CosxlelilZi PARFÜMÉRIA, Budop«sf« IV., Yäci'Uico 13 Kolera- és pestisfőbor, mesterséges gyomorfekély A lengyelországi Breznice táborban, amely egyike volt a kisebb kényszermunka-táboroknak kolera és pestis állomást rendeztek be a »tudós« kutatók, ahol az odahurcolt deportáltakat kolera- és pestli­­bnellusokkal oltották be í?va: líoícv tetszott inflokoA t«›frnAp .To ̋!An? lllttasn • tírm: 0»;ac ftexii? Á.gntM: Ol·ian Örxkn volt rá­£va (”buiUt›o^an Ha... ba. . . azt /»ziOpeUmi beivnio*l, b›yg^y önizpt!«» Ásues, te kíviánnod, i­Tügyen és a Pistáit Örjiitse? Éva: E^i^y pailanaim s^mn. Ennyi lóft­karat nem­ fér beléta. e^ibos túlkarcAi v­a^yok­. Xsrikas: li^Tiihém­. te na$ry fecee^O ^'A.jcy- X-em is biaj- Csak eftyre Joéri-ecc . . • ol u­e ániM rti’ild. :\:i Ivoizt»/ ren­albo az én száraz. ,li­sztáta taxi. roasz rtrobörnm­et. De Agikám. o»aik nem gank­nrv!iod! Hát (‘láru­lnám én netd» hogy a ParcaAnkn^fnok ha­­tjí.^a ¡x­ It Uy csodás? Agnee: A virágért ee ixKxWhl ncfici. Ez ket­­tibik titka miAj«d. Éva (f-oUU táTcaná ké-saclit); Van f^y kis Parcolikréimed? Mo6t tallUlkoeam Fric4vic] és «dbíVvdijO akarok lenoi ■ .. Agsear Tef^k, szívem és itt « parcal-póder én rúzs .la, Éva: Köszi­kfsönk • . . majil legkitűb'b­iM) vis«ea^ tulom­ . . . Pá. drágám • • (F.I.) Agnea: Pá. aranyom . y ífj METEOR CSILLÁR lA minSség, eksA ái I Podmaniczky-utca !T József-kArút ««

Next