Képes Figyelő, 1947. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1947-07-05 / 27. szám
GÁBOR ANDOR: PARMILIXAM Vájjon megtisztelik-e az illetékes nagyhataknak Franciaországot is azzal, hogy nem hiszik el nekik a katonai összeesküvést, amelynek magyar vonatkozásaira — ha éppen akarunk — büszkék lehetünk? Valószimileg nezn. Ott nincs szükség erre, os, egyelőre, mintha e hitetlenkedés nélkül is jobbfelé menne a kormány szekere. Ezzel, persze, világért sem akarok beavatkozni a francia belpolitikába, mert még tapintatlanságnak vennék sem az erre érzékenyek, de azt hiszem, nem jártak meg a francia belpolitikánsaik, ha akár síppal-dobbal is meghirdetem, hogy nekem nem tetszik. Úgy látszik, ott a helyszínen is akadnak, akiknek nem tetszik, legalább is erre látszanak vallani a sztrájkok, amelyek csak nem akarnak elülni. Igaz, hogy a sztrájkok gazdaságiak, a nagyobb darabka kenyérért indulnak, de, írják fel noteszükbe a sztrájktól rettegők, hogy poltikaliag megelégedett dolgozók nem sztrájkolnak, mert az öntudatos munka embere az egyetlen minden országban, aki tudatos nélkülözésre is képes. Vannak más nélkülöző rétegek is, hogyne volnának, de azok muszájból nélkülöznek, szinte testileg képtelenek rá (pedig valójában csak lelkileg azok),, hogy a gyomor korgását a munka himnuszává orkesztrálják. A rombadőlt országokban még polgárnak sem okos az, aki nem becsüli meg a dolgozóknak ezt az óriásiönfegyemű zenekari művészeteit, hát még munkáspolitikusnak! Én balfelöl vagyok elégedetlen a francia belpolitikával, de ez egészen mellékes, mert ettől egyetlen francia hajszál sem görbül meg, viszont akadtak olyanok, akik jobbfelöl elég árletlenek vele s ezek összeesküvvést koholtak. Bemasírozással, pucsosal, halállistákkal, t mindazzal, ami egy ilyen jobboldali összeesküvéshez még akkor is hozzátartozik, ha résztvevői nem tudják, vagy nem óhajtják tudomásul venni. Minden történelmi kornak megvannak a típus-összeesküvései Most, mint olyat, nem lehet kihozni a mindenkori áruházból. .Mindazoknak a virágoknak, melyeket a francia rendőrség jelentése szépen kifejtette állapotban tartalmaz, mindazoknak a típus-összeesküvései. Most, mintsarjai, részben magvai, megvoltak a magyar összeesküvésben is (emlékezzünk csak egyre, az »érintkezés« föltételére a nyugaton rekedt katonai alakulatokkal, amihez Kovács Béla adta a sajátkezű felhatalmazást.s). l) mert a magyar összeesküvők tehetségtelenebbek is, gyávábbak is voltak, mint francia kollégáik és mert az összeesküvést nyilunk korábbi fejlődési stádiumában fedezték fel s mert az illegáls felének nem kellett annyira megnövekednie, hiszen szépen bízhatott a legalitásban is: a mi összeesküvésünkre is azt lehetett ráolvasni, hogy nem elvetélt gyermek, hanem csak embrió, s ha már embrió, akkor nem is embrió, hanem csak daganat, rosszindulatú daganat, amelyhez a rosszindulatot nem a jobboldali összeesküvők, hanem a baloldali pártok szolgáltatták. Így jött létre az anyugati felfogása, hogy Magyarországon nem volt összeesküvés. És az összeesküvők hiába vallották, hogy volt- Mit tudják ők hogy mi volt, ha a határon túl jobban tudják? Sajátságosképpen a francia összeesküvéssel szemben eddig még egy pillanatig sem merült föl ,semminő kétely. Ha egyszer a rendőrség fölfedezte és ha egyszer az öszszeesküvők bevallották, akkor volt összeesküvés- jegyzékek nem születtek. Ebből — Shakespeare szavai szerint — ,mint nagyra és következik, hogy az illetékes külföld meg van elégedve a hivatalos francia belpolitikával, amellyel szemben énszerény elégttelenségemet fejeztem ki. Ennek következtében a francia kormánynak joga van fölfedni és elnyomni az ellene szóló összeesküvéseket. Kikiláthatja, hogy eszembe sem jut téves logikai következtetéseket alkalmazni, melyek szerint ha francia összeesküvés tettetett, mért ne lehetett volna magyar? Mert ilyen aztán nincs. Nagyon megviselt állapotban van a világ, mert sok vértje. S könnybe, agyvelőbe került neki a Hitlerőrület legyűrése. Visszamaradt az az állapom, amelyben semmiből semmi sem kő■vetkezik — így gondolják sokan Ezen az alapon aztán mindent lehetségesnek tartanak. Mindent — és ha kell az ellenkezőjét is. De ez nem így van, bár a világ átmeneti allatjala azt látszik rundan. Ám a látszatok most nem tarthatnak olyan soká, mint a háború előtt. A háború nemcsak a demokráciák jegyében folyt, hanem demokráciákat is hozott létre.A népek nemcsak buturak, hanem okultak is a háborúban és azóta. Rétege válogatja. Az okultak rétegére lehet csak az új uitágrit építeni. A többiekére csak a háborút De még azt sem! Jékely barátja és üzlettársa volt a megszökött'rókuskórházi áltorvos ' A reuditcég nexirogubieti körtözőlevelet adott ki Perczel Pál ellen, aki orvosnak adta ki magát és a szélhámosságok sorozatát követte el. Többek között gyógyfizerre, likőrre és vegyszerekre vett fel pénzt. Azzal keltett bizalmat maga iránt, hogy állandóan a megszökött JékelyLászló »barátjának« adta ki magát — természetesen akkor, amikor az még mi■ nisztor volt. Sokszor együtt látták Slékelyvel. A nyilas időkben a Szent István-körúti óvóhely főorvosaként szerepelt és állítólag többeket megoperált, minden orvosi tudásnélkül. Az álorvos arra hivatkozott, hogy belga diplomája van, de ezt nem tudta felmutatni és az orvosi szakszervezet sem tartotta nyilván tagjai között. A szélhiámos álorvos több betegét a Rókus-kórházba vitte, ahol pénzt vett fel azoktól, fehér köpenyben sétált a folyosón és így a betegek azt hitték, hogy valóban a Rókus-kórház orvosa. Még a kórház orvosait is becsapta és azoktól is pénzt vett fel. Feljelentették a rendőrségen és a megindult nyomozás során valóban bebizonyosodott, hogy Jókely szoros barátságot tartott Perczellel. Nagy apparátussal nyomoznak, most abban az irányban, hogy milyen kapcsolatai voltak a megszökött Jékelynek a szélhámossal. Valószínűnek látszik, hogy számos közös »üzleti« ügyet bonyolítottak le az utóbbi évek során. Perczel egyelőre nyomtalanul eltűnt. Egyes hírek szerint sikerült átszöknie a határon. , RÓNAI MIHÁLY ANDRÁS: »PETIOT-ÜGY« rákoshegyen Emlékszik még a szívet olvasó Petrol doktorra? Elég hátborzongató volt a história : a gonosz kis párisi orvostudor kivándorlórendteket csábítot a lakására, azzal kecsegtetvén őket hogy jó pénzért segítségükre lesz — ám a boldogtalmi kliensek soha többé nem hagyták el a ruc Bestem-beli orvosi rendelőt, amelyben elmés berendezések szolgáltak az előzőleg kifosztott áldozatok elemésztésére. Rákoshegyen két fiatalember megpróbálta utánozni a párisi nagyüzemet. Pontról-pontra szakasztott úgy ,ám ne higyje az olvasó, hogy ez a kis feljegyzés csupán a két bűncselelmény között megállapítható hasonlóságra kívánja felhívni a figyelmet. Nem, nem, annyira nem, hogy ezúttal nem is a gyilkosok érdekelnek, hanem az áldozatok. Mert óriási különbség van Peliot doktor és Bartusék kliensei között. Az előbbiek ugyanis egy leigázott, német Parisból kísérelték meg a menekvést az utóbbiak viszont. .. Igen bizony , aki, ha már harcolni nem tud a fasizmus ellen, legalább szökni próbál előle, annak számos mentsége lehet. Ám aki a demokrácia elől akar kivándorolni, az elől a magyar demokrácia elől, amely például a földosztással intézményesen szüntette meg a magyar nép tömeges kivándorlásának főokát — azzal, szives olvasó, baj van; s baj van akkor is, ha Rákoshegyre nem került. Baj van, igen ; vagy a szívével, vagy az eszével. Vagy baj van a szívvel, melyben az *Itt élned s halnod kell« hirsingszava nem szól elég erősen , akinek ez az ország éppen akkor válik nemkívánatossá, amikor, annyi század után, először válik végre igazán lakályossá dolgozó fiai számára. S nagy baj van az ésszel, amely nem méri fel, hogy nincs az az .Amerika, nincs az az exotikus aranymező (s főleg nincs az az egyre céltudatosabban szocializálódó angol világbirodalom, amely az egyéni munkakedvnek és tehetségnek megközelítőleg is annyi esélyt kínáljon, mint ez a semmiből újraépítkező, buja kis ország. Így teljesedik be aztán az «itt élned s halnod kell« jósigéje — a rákoshegyi gödörben. (Noha Vörösmarty Mihály aligha gondolta így . . .) Szembesítik a rákoshegyi gyilkosokat, akik egymást vádolják : Bartus bipótot is (jobbról) Bartus Gézát