Képes Figyelő, 1947. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1947-12-27 / 52. szám

POLiTIKAI, TÁRSADALMI, MŰVÉSZETI ÉS gazdasági hetilap FŐSZERKESZTŐ DR. VÁSÁRHELYI FERENC SZERKESZTŐ PETUR LÁSZLÓ Háború, vagy béke? írtat Dr. Rátkai Károly szürv^eszter offleakAjiáin, az újeezitendő kücEZőb^, minden közéleti tényező, de »KT szerű maihiánein}10!* is számvetést csinál. Megállapitja. fel mérlegel, lemonja a múlt év tapasztalatait és fevonultatja lelki ezemei előtt is. reá váró új feladatokat. Kétségbe remény között töltöttük a k^rán^onyi ünnepeket. Még fülünkbe cseng«' nek a régi dícsér- magasztos hangjai. Bűbájos engyali versek dallomját rettegték. Diss«lí»éget i?engitmk a magaslábsobszernnek, békesságet a földön emberekíiek tS jé karatét mindmi le népnek és nemzetsz'gnek. A békes«^re való biztatást és a jenikiakatlhozvaló r ménységet kaptuk: karácsony fmuepén «'s ebben a hangulakban megy át az újesztendőbe ez a vértől borzadó és mégis mindig vérben gázoló emberiség most már 1948 esztendő ótai rakadatlanul. Az angyali üzenet ezúttal is végigszáguldott a simtelgő, romoktól éktelen világ felett, hogy erőlétkeztassefi az égi cacatra: örvendezzetek, mert megszületett néktek a Megtartó, aki az Úr Jézus" a Dávid vírosdban. Már igen. Dávid városában "karácsonyi'jarikáján is bombák robbantak és az újesztendő küszöbén az egés Szűt Föld a véres gyűlölet, az ádáz tusák és a háborús uszítás lázában ég. De ugyanezt a harci tüzet háborús késerelődést, békességre való képtelenséget ''’a ai népek közti megértéshez szükséges jóakaratnok hiányát látjuk a világ minden részébeni, — 1948 első héköznapján Háború, vagy békét Ez a k'rdés foglalkoztatja szerte a világon a politikusokat, a hadvezéreket és nem utolsó sorban a hadiipar profitéhes tőkéseit. Minden új esztendő égigmeredő kérdőjel az emberiség szóznára. A háború, vagy béke hátborzongató kérdéseit feszegeti mid a világnak majdnem minden nemzetsége. S a nép, az istenedta nép a békére áhitozó dolgosók sokmiliós rengetege, mely lélekzetét visszafolllvavette tudomásul a londoni döntést, most, 1948 újdonságaink bűvözettn reménységével hisz mégis a megbtélés lietőségében. Londonból elutaztak a tárgyaló felek, miután az amerikai imperializmus rideg, üzleti számításokra alapozott politikája Kemfae talelte magát — a zöld csatainál is — az emberiség békéjéért harcoló Szovjetunió kéviselőinek ellenállásával. Hiába erőtlenedett a karácsonyi békeangyal hangja, az új esetendőt oly, — mint a világtörténelemben oly megcaimlálhatatlanul s sokszor — most is békésebb jövendőt vár a jóakaratra áhítozó emberiség. Háború, vagy béke? Ellentétes fogalmak és mégis úgy egymásba kapcsolódnak, mint a fogaskerék küllői. Békét akarsz! Készülj a háborúra! A háborús készülődés egymagában még nem jeelenti a béke biztosítására való tehetetlenséget ».Nem azért jöttem e világra, hogy békességet hirdessek, hanem hogy fegyvert* — mondotta Jézus a tanítványainak, pedig ő valóban a b^e, a megértés és a szeretet Istenének fia volt Mi békét akarunk, tehát felkészülünk a harcra. Nem vitás ugyanis, hogy nekünk — túl minden világbéke-problémán — meg kell harcolnunk saját harcunkat a demokrácia békességéért. Kis sziget vagyunk a világ nagy tengerében, nálande hatalmasabb erők szabnak irányt az embermilliók számára a háború, vagy béke kérdésében. Míg odakinn vajúdik a világ, mi idehaza egy pillanatra sem fordíthatjuk el szemeinket roppant feladatainkról, amelyek a fiatal magyar népi deokrácia megerősödése érdekében zseherednek vállainkra. Ez is háború. Harc mindazok ellen, akik a demokrácia fundamentumát próbálják szétrombolni, akik nyíltan, vagy titokban, forró fejjel, elszántan, vagy kétkulacsosmódra szövik kalandos terveiket hogy szakadékba vigyék a demokrácia mögött sorakozó magyar parasztság és munkásság százezreit. "Mi elsősorban idehaza tartozunk megteremteni a demokrácia békességét, tehát nekt hagyhatjuk abba a harcot azokkal a veszedemekkel szemben, amelyek a gazdasági és politikai élet spekulánsai részéről leselkednek reánk. Nincs okunk ijedelemre, tehát nincs okunk arra sem, hogy éppen 1947 karácsonyán elhallgassuk annak a csalódottságnak az érzését, amelyet a demokrácia ellenségeinek felvonulása kelt bennünk. Arra az egyre jobban tobzódó ultramontanizmusra gondolunk elsősorban, amely legutóbb is a katolikus egyház fejének, Mindszenty József hercegprímásnak megnyilatkozásában jutott kifejezésre. Nem vagyunk hajlandók arra, hogy 1848 centenáriumán »a magyar irodalom levegőjét keserű, jubileumi gúnynak ismerjük el, ahogy a hercegprimás ezt a megállapítást a fejünkhöz vágta.Nem törhetjük, bármennyire tulajdonsága is a pahaság a demokráciának, hogy bárki is ebben az országban a szörvényekké merevedett szabadság inkvizíciójáról beszélhessen. Nem vagyunk hajlandók megtagadni Petőfit és Kossuthot csak azért, mert a magyar katolikus egyház feje őket nem kívánatos történelmi elemekké alacsonyítja. A magyar demokrácia kezdettől fogva féltő gonddal őrködött afölött, hogy ebben az országban mindenki szaladon gyakorolhassa vallását, szabadon hirdethesse az igét és félelem nélkül adhasson kifejezést hitbeli érzelmeinek. A demokrácia megértő jobbot nyújtott az egyházaknak, de béke helyett háborút kapott cserébe*, Áljuk a harcot. Az ultraimontán harcostoknak ez az elszántsága nyilván az egyházi léinek elvesztésén érzett dühből táplálkozik, pedig ezt a dühöt és fájdalmat enyhíthette volna a tudat, hogy sokezer — nagy tömegében éppen katolikus — földéhes magyar család jutott általa kenyérhez. Mindegy ... Mi békét akarunk, tehát harcolni fogunk a demokráciáért. Aki a helyzetet ismeri, annak nincs kétsége afelől, hogy a mai magyar politikai és gazdasági rézidét, ezt az új és végre valóban demokratikus életet felborítani nem lehet. De igenis meg lehet akadályozni erőinek érvényesülését, meg lehet akasztani fölfelé ívelését, meg lehet nehezíteni az újjáépítés munkáját. 1848 centenáriumának külöbén harcra készen óhajtjuk a magyar népnek azt az igazi békcserét, amelyet csak a demokrácia teremthet meg. S ha ezt a békességet csak harc árán érhetjük «L ám legyen harc. ■. Élünk Jézus szavaival. Nem azért jöttünka világra, hogy békességet hirdessünk, harcos hogy fegyvert. Történelmi felelősség kötelez bennünket arra, hogy ezt a fegyvertkezünkbe vegyük. A demokrácia jövendőjébe vetett hit ad erőt arra, ho leszámoljunk a fekete hontfyak seregében terpeszkedők felelőtlenségével és felszámoljuk vágyálmaikat. E le- és felszámolás nélkül nem lesz békességünk. Háború, vagy béke? Mi békét akarunk. Hogy ezt a békét veszem annyi szenvedés után, megérhessük, meg kell nyernünk a mi külön háborúnkat. E háború megnyerése két úton lehetséges. Meg kell győznünk, vagy le kell győznünk ellenségeteket. Válasszanak.