Képes Figyelő, 1950 (6. évfolyam, 2-34. szám)

1950-01-14 / 2. szám

Friss, tavasz-szaga van a kis­pesti határban a földnek, amelyet szinte márciusi szellő simogat. Biztató napfény derül a négy ha­­talmas, kétemeletes új épület homlokzatán: tavaly épültek a dolgozók számára. De az épületek ölelő karjában már ismét szorgos kis hadsereg sürög-forog: öt két­emeletes ház készül, tele két szoba-konyhás munkáslakással. Magyar sztahanovisták építik, Pozsonyi Zoltán mester vezetésé­vel. Ő tanítja a minőségi munkát az ország minden részéből össze­gyűlt dolgozóknak, építőiparunk legkitűnőbb képviselőinek. —­ Az a négy­ ház ott teljes egy év alatt épült — rohammunkával. — mondja Pozsonyi a Figyelőnek. — Mi alig két hete kezdtünk hozzá és az épületek ma már az I. emeletig emelkednek. Április 15-ére készen is leszünk és má­jus elsején átadjuk a lakásokat boldog tulajdonosaiknak. Mindezt úgy érjük el, hogy gépek segít­ségével, új módszerekkel, gyor­sabban és biztosabban építjük fel a házakat, amelyekre hajdanán sokszor éveket is elpazaroltak. Magyarország negyven legjobb építőipari dolgozója hallgatja a kispesti sztahanovista iskolában az elsztahanovista tanácsait, ma­gyarázatait. Jól végzik felada­tukat, hiszen valamennyié, több­szörös újítók, normájukat messze az átlagon felül teljesítik. Ennek arányában természetesen a kere­setük is általában ötven százalék­kal növekedett. Némelyik heti nyolcszáz forintnál is többet visz haza hetente! — így érdemes dolgozni — jegyzi meg elégedetten a mohácsi Kiss István,­aki 624%-os­­ teljesítmén­­­nyel serénykedik a vasbetonosok között. — A munka valóságos él­vezetté válik, mert a gépek ren­geteg terhet levesznek vállunkról. A kispesti Cséry-telep egykori szemétdombjain folyik a munka. A fürgén mozgó kezek nemcsak új épületeket emelnek, nemcsak országot építenek, hanem­­ m­ás embertípust is. Új embert, aki a magasabb termelékenység útján békés, boldog lépésekkel halad a szocializmus egyetemes igazságai és az ötéves­­ terv sikeres meg­valósításán keresztül a dolgozók jóléte felé! v — Látjátok, fáradtság nélkül így megy a fala­zás! — tanítja Pozsonyi szaki a fiatalokat. Ifjú segédmunkásnők keve­rik a maltert, adogat­ják a téglát, az egyik kőműves a habarcsot keni a magasodó falra, a másik pedig boszor­kányos ügyességgel he­lyezi egymás mellé a téglákat. Pozsonyi Zoltán a sztahanovista falépítést ma­gyarázza társainak. A kiváló mester 1943— 1948-ig élt kint a Szovjetunióban és Saljugin, a jelenlegi legnagyobb szovjet sztahanovista módszerét vette át. Pozsonyi átlagteljesítménye 600 százalék, legnagyobb teljesítménye pedig 2600 százalék volt. Lenaerd­ö veszi körül a házak egyre növekvő falait. Ha a fagy beáll, nád­ és gyékényborítással, égő kokszkosarakkal teszik lehetővé a­­ további zavartalan építkezést. ... és az ebédszünet­ben almát és fehér­kenyeret majszol a ti­zennyolcéves Zoltán An­nus és a tizenhétéves Gáspár Magdi. Ma még csak segédmun­kásnők, de már buzgón igye­keznek, hogy a jövő sztahanovistái lehesse­nek! A pincék fölött gyorsan ácsolják az állványza­tot, amelyen majd a földszint padozatának betonalapja készül. A lakások pincefülkéi mel­lett korszerű mosó­konyha és ruhaszárító­­helyiség is lesz az új épületekben. (Escher­t »• 1 v.)

Next