Képes Figyelő, 1950 (6. évfolyam, 2-34. szám)
1950-03-11 / 13. szám
POLITIKAI, TÁRSADALMI, MŰVÉSZETI ÉS GAZDASÁGI HETILAP FŐSZERKESZTŐ DR. VÁSÁRHELYI FERENC Szabadság és béke írta: Vásárhelyi Ferenc Amikor Hunyadi János Nándorfehérvárnál döntő győzelmeik aratott a törökök felett, 1456 július 21-én, a nagy nap emlékére Magyarországon minden délben megszólalnak a harangok. Kevesen tudják, hogy miért is szólnának meg minden déll esi a harangok. A győzelem rég volt, Nándorfehérvár egy szép történelmi emlék, amely már annyira elhavanyodott, hogy ha megkérdi magábtól az olvasó: hogi is volt ez a város, miért is volt olyan csodálatos ez a győztem a törökök felett — A kérdést talán legtöbben felelet nékül hagyják. Íme egy dátum, amire már nem is emlékezünk, rég elfeledtük, hogy az előretörő ozmánsággal vívta akkor háálos tusiját Hunyadi János. Ezt vált iderítős történelmi dátummá 1456 a 21-e, amely mégis a múlt ködös távveszett. Csak a déli helangszó maradt meg és zeng-zúg ebben az országban anélkül, hogy bárki is gondolna arra, mi szólítatja meg ezeket a harangokat. Egyházi rendelkezést tudnak benne, semmi más, holott ez a harangszó nem ér se reggeli misére, se litániára, talán csak az órát jelzi, a tizenkettedik órát minden nap, várjon mit? Ennek elsősorban nem egyháztörténemi jelentőssége van számunkra, hanem nemzeti létünk akkori megvédése szempontjából jelent emlékezetes dátumot. Ha visszatekintünk a nemzet vérrel átiaillott múltjába, sok ilyen nagy dátumot kellene megünnepelnie. És mégis azt látjuk, hogy történelmünk során sokkal több a gyásznap, amire emlékezünk, ment a győzelmi ünnep. A Hunyadiak után jöttek a Jagellók, Nándorfehérvár után — Mohács és azután — azután már csak körmg és vér, a török rabság után Habsburgzsarnokság 400 éven át... Az elhyrmatis sötét korszaka, végtelen szegénység és nyomor, elbukott szibadságharcok, vérbefojtott forradalmi kisérleltek, elfálladt tüzek, füstbe ment remények. Amiért is szólt hát a déli harangszó? Költőink megénekelték a régi nagyságot, het nagy volt hajdan a magyar, nagy vér hatalma, birtokai és három tenger is mosta partjait... Egy hamis nacionazmus és borral hevített sovinizmus ködfátyolyal takarták el a magyar nép ddtt a valóságot, a belső elnyomást, előbb a vér, azután a munka kizsákmányolását. A múlt nagyságáról énekeltek, hogy feledtessék a jelen sivár nyomorúságát dicsösről regéltek azok, akik csak a maguk dicsőégiét akarák megalapozni, nemzeti fölemelkedésről azok, akik ezt a népet rabszolgasorban tartották, a szabadság és a felszabadulás minia reménye nélkül. Ez az ország megállhotta a feltörő török áramatot és ezt a nagyjelentőségű helyzetét megőrizte az elmult évszázadikon át. Ez így vált fontos bástyájává a XX. század legnagyobb csatájának — a nyugati imperialistákkal szemben is. Minden szabadságharcu irt elveszett, szegény, elbukott paraszti iemzetünk véres homodján tüzes korona izzott fájdalmasan és reménytelenül. Már rég nem hallottal a mi népünk a déi harangszót, minden mindegy volt neki, csak a gazda vértozott, a kabács megmaradt , a brátonajtót nem nyitotta ki senki sem. Ez idő ^att soha nem érezhette a magyarság a függetlensé és szabadság csodálatos gyönyörűségét Atoslegy, hogy nőnek hívták az elnyomót, császárnak vagy kapitalista kizsákmányolónak, Habsburgnak vagy Hitlernek, a nép csak verejtékezett és hiába emelte fel tekintetteL a segítő kezet nem találta meg sohasem, nem emelte fel senki sem. Vágyakozása a függetlenség, szabadság boldog, békés élet után egyre erősebbé vált az elnyomottak egyre vadabb türelmetlenséggel akarták lerázni magukról a raUáncokat. A hittalom részéről erre természetesen mindenkor — az erőszak fokozása volt a válasz. 1945 áprils 4-nek kelett djömnie, hogy ez a nemzet végre független és szabad léhessen a maga hazájában. A magyar nép újra véres, halálos küzdelmet folytatott: az ellenség most nem délről tört rá, hanem nyugat felől támadta meg heterejét A fasiszta rabság a történelem legszörnyűbb elnyomása volt, amely a magyarság áramiságát végső megsemmisüléssel fenyegette és a szabadságnak és függetlenségnek halvány reménysugara is alig maradt meg számára. A pusztulás kataklizmája zúdult erre a szerencsétlen országra, — amelynek nem vett vezére, nem volt senkije sem, de megmutatta volna a helyes utat és a felszabadulás lehetőségét. És ez a lehetőség mégis e jött a nemzet számára. Kelet felől jött, a nagy Szovjetunió felől, aminek katonái ezer és ezer 1^métereken rohantak végig, minden halállal szembenézve és legázolva ninden fasista elenállást, amely mjukba került. És elhozták a szabadságot, az életet azoknak a népeknek, amelyek a végső megsenHnjsués küszöbén ápoltak. Valóban felszabadulást hoztak, új erőt, új életet, felszabadulást nemcsak porilisi hanem minden egyéb vonatkozóban és megteremtették egy új Magyarország felépítésének, nemzeti újjászületésének alapjait. Új állami élet indult 1945 április 4-él. A magyar köztársaság megszületéee nemcsak egy politikai államformát jelentett hanem jelentette végre egy sokat szenvedett nő minden vágyának és reménységének tökéletes beteljesülését. Jelentette a munka szabadságát, a szabadság munkáját, a föld birtokba áte^ a nép heli alomra jutását — az egész kapitalista rend végleges és visszavonhatatlan éls^ését és megsemmisítését ebben az országban éppen úgy, mint mindazokban az államokban, amelyek tagjai lehetnek a Szovjetunió által vezetett és a viágnak immár egyötödét átfogó hatalmas béketábornak. A boldog és virágzó életnek, minden rabszolga-elnyomatás alól való felszabadulásnak mámoros öröme töltötte el 1945 április 4-én ezt a nemzetet. A munka h árában, az újjáépítés szédü ábes tempójában nem gondoltunk és nem gondolhattunk másra; most végre eljött az ideje a miakt, hogy ebben az országban minden dolgozó ember megtalálja a maga hazáját, jövő boldogulását, boldog éetlehetőségét Így vált Magyarország a Magyar Dolgozók Pártja és mindannyiunk bölcs vezetője, Rákossi Mátyás útmutatásaiával egyik basájává újra annak a nagy csatánnak, amelyet a Szovjetúnióval élükön vívrtak most a békés fejlődéért, nyugalmas jövőért, zavartalan mrinkiért küzdő államok. A régi harcok és küzdelmek, híres nagy csatáink és hadvezéreindk, a Hunyadiak és a többiek nem hozhatták meg a magyar népnek azt a szabadságait és Seileheteget, amely számára a jövő fejődés alapja lehetett volna. És ha nem jött volna ki 1945 április 4-e, akkor a magyar államiság olyan mély szakadékba zuhant volna, amelyből nem lett volna többé feltámadás. A felszafadAiásnak ezt a rendkívül jelentőségét érzi át a mi népünk akkor, amikor 0^ telkesen ünnepli most április 4-nek nagyszerű évfordulóját. A magyarság az elmúlt öt esztendő alatt a sír széléről tért vissza és izmos, egészséges nemzetté fejlődött. Népi erőit a legnagyobb mértékben tudta kifejteni. Epusztult hazáját nemcsak újjáéetette, hanem páratlan lendülettel végrehajtott egy olyan hároméves tervet, amelynek nemcsak Európái, hanem az egész világ bámulattal adózott F figgetlen állami életét nemzetközi tercvilágét alapoziz meg és ma Magyarország a népi demokráciák nagy családjának olyan erővel rendelkező tagja, hogy valóban »nem rés, hanem erős bádutyla a báré frontján«. A béke jelentU számunkra az életet az útat és az igazságot a béke, ani nélkül élni és dolgozni nem Idi^ a b^e, ami nélkül alkotó munka tehetetlen és ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a mi grandiózus ötéves tervünket befejezhessük és megteremthessük szocialista államunkat. Ezért a mi legnagyobb üimepfiidc. április 4-e. Megállunk egy ntra, letesszük a munkaszerszámokat és hálás szind fordulunk a mi nagy felszabadítónk, a nagy Sztálin felé, akinek köszönhetjük, hogy eddig eljutottunk. És ő biztosítja ennnak Iehntőségét is, hogy a megkezdett úton tovább mehessünk: a munka és a szabadsg útján, mert ő fogja győzelemre vinni a béke nagy és szent ügyét .Árilis 4-e a felszabadulás na^ja, a béke napja, Magyarország születésna]-ja — ezért a legnagyobb ünnepünk és ez nem lehet ennél nagyobb ünnepünk.