Képes Figyelő, 1950 (6. évfolyam, 2-34. szám)

1950-03-11 / 13. szám

POLITIKAI, TÁRSADALMI, MŰVÉSZETI ÉS GAZDASÁGI HETILAP FŐSZERKESZTŐ DR. VÁSÁRHELYI FERENC Szabadság és béke írta: Vásárhelyi Ferenc Amikor Hunyadi János Nánd­orfehérvár­­nál döntő győzelmeik­ aratott a törökök felett, 1456 július 21-én, a nagy nap emlékére Magyarországon minden délben megszólalnak a harangok. Kevesen tudják, hogy miért is szólnának meg minden déll esi a harangok. A győzelem rég volt, Nándor­fehérvár egy szép történelmi emlék, amely már annyira elhavanyodott, hogy ha meg­kérdi magáb­tól az olvasó: hogi is volt ez a város, miért is volt olyan csodálatos ez a győztem a törökök felett — A kérdést talán legtöbben felelet nékül hagyják. Íme egy dátum, amire már nem is emlékezünk, rég elfe­ledtük, hogy az előretörő ozm­ánsággal vívta akkor háálos tusiját Hunyadi János. Ez­t vált iderítős történelmi dátummá 1456 a 21-e, amely mégis a múlt ködös táv­­veszett. Csak­­ a déli hel­angszó maradt meg és zeng-zúg ebben az országban anélkül, hogy bárki is gondolna arra, mi szólítatja meg ezeket a harangokat. Egyházi rendelkezést tud­nak benne, semmi más, holott­ ez a harang­szó nem ér se reggeli misére, se litániára, talán csak az órát jelzi, a tizenke­ttedik órát minden nap, várjon mit? Ennek elsősorban nem egyháztörténemi jelentőssége van szá­munkra, hanem nemzeti létünk akkori meg­védése szempontjából jelent emlékezetes dátumot. Ha visszatekintünk a nemzet vér­rel áti­aillott múltjába, sok ilyen nagy dátu­mot kellene megünnepelnie. És mégis azt látjuk, hogy történelmünk sor­án sokkal több a gyásznap, amire emlékezünk, ment a győzelmi ünnep. A Hunyadiak után jöttek a Jagellók, Nándorfehérvár után — Mohács és azután — azután már cs­ak körmg és vér, a török rabság u­tán Habsburg­­zsarnokság 400 éven át... Az elhyrm­atis sötét korszaka, végtelen szegénység és nyo­mor, elbukott szibadságharcok, vérbefojtott forradalmi kisérleltek, elfálladt tüzek, füstbe ment remények. Amiért is szólt hát a déli harangszó? Költőink megének­elték a régi nagy­ságot, het nagy volt hajdan a magyar, nagy vér hatalma, birtokai és három tenger is mosta partjait... Egy hamis n­acionaz­­mus és borral hevített sovinizmus ködfátyo­l­­yal takarták el a magyar nép ddtt a valósá­got, a belső elnyomást, előbb a vér, azután a munka kizsákmányolását. A múlt nagysá­gáról énekeltek, hogy feledtessék a jelen sivár nyomorúságát dicsösről regéltek azok, akik csak a maguk dicsőégiét ak­arák megalapozni, nemzeti fölemelkedésről azok, akik ezt a népet rabszolgasorban tartották, a szabadság és a felszabadulás mini­a reménye nélkül. Ez az ország megállhotta a feltörő török áram­atot és ezt a nagyjelen­tőségű hely­zetét megőrizte az elmult évszázadikon át. Ez így vált fontos bástyájává a XX. század legnagyobb csatájának — a ny­ugati imperia­­listákkal szemben is. Minden szabadság­harcu irt elveszett, szegény, elbukott paraszti iemzetünk véres homodján tüzes korona izzott fájdalmasan és reménytelenül. Már rég nem hallottal a mi népünk a déi harang­­szót, minden mindegy volt neki, csak a gazda vértozott, a kabács megmaradt , a brá­tonajtót nem nyitotta ki senki sem. Ez idő ^att soha nem érezhette a magyar­ság a függetlensé és szabadság csodálatos gyönyörűségét Atoslegy, hog­y nőnek hív­ták az elnyomót, császárnak vagy kapitalista kizsákmányolónak, Habsburgnak vagy Hit­­lernek, a nép csak verejtékezett és hiába emelte fel tekintetteL a segítő kezet nem ta­lálta meg sohasem, nem eme­lte fel senki sem. Vágyakozása a függetlenség, szabadság boldog, békés élet után egyre erősebbé vált az elnyomottak egyre vadabb türelmetlen­séggel akarták lerázni m­agukról a raUánco­kat. A hittalom részéről erre természetesen mindenkor — az erőszak fokozása volt a válasz. 1945 áprils 4-nek kelett djömnie, hogy ez a nemzet végre független és szabad lé­hessen a maga hazájában. A magyar nép újra véres, halálos küzdelmet folytatott: az ellenség most nem délről tört rá, hanem nyugat felől támadta meg heterejét A fa­siszta rabság a történe­lem legszörnyűbb el­nyomása volt, amely a magyarság áramisá­­gát végső megsemmisüléssel fenyegette és a szabadságnak és függetlenségnek halvány reménysugara is alig maradt meg számára. A pusztulás kataklizmája zúdult erre a sze­­rencsétlen országra, — amelynek nem vett vezére, nem volt senkije sem, de megmutatta volna a­ helyes uta­t és a felszabadu­lás lehe­tőségét. És ez a lehetőség mégis e jött a nemzet számára. Kelet felől jött, a nagy Szovjetunió felől, aminek katonái ezer és ezer 1^­­métereken rohantak végig, minden halállal szembenézve és legázolva ninden fasist­a e­lenállást, amely mjukba került. És elhoz­ták a szabadságot, az életet azoknak a né­peknek, amelyek a végső megsenHnjsués küszöbén ápoltak. Valóban felszabadulást hoztak, új erőt, új életet, fe­lszabadulást nemcsak porilisi hanem minden egyéb vo­natkozóban és megteremtették egy új Magyarország felépítésének, nemzeti újjá­­születésének alapjait. Új állami élet indult 1945 április 4-él. A magyar k­öztársaság megszületéee nem­csak egy politikai államformát jelentett ha­nem jelentette végre egy soka­t szenvedett nő minden vágyának és reménységének tö­­kéletes beteljesülését. Jelentette a munka szabadságát, a szabadság munkáját, a föld birtokba áte^ a nép heli alomra jutását — az egész kapitalista rend végleges és vissza­vonhatatlan éls^ését és megsemmisítését ebben az országban éppen úgy, mint mind­azokban az államokban, amelyek tagjai le­hetnek a Szovjetunió által vezetett és a viágnak immár egyötödét átfogó hatalmas béke­tábornak. A boldog és virágzó életnek, minden rab­­szolga-elnyomatás alól való felszabadulásnak mámoros öröme töltötte el 1945 április 4-én ezt a nemzetet. A munka h árában, az újjá­építés szédü­ ábes tempójában nem gondol­tunk és nem gondolhattunk másra; most végre eljött az ideje a m­iakt, hogy ebben az országban minden dolgozó ember megtalálja a maga hazáját, jövő boldogulását, boldog éetlehetőségét Így vált Magyarország a Ma­gyar Dolgozók Pártja és mindannyiunk bölcs vezetője, Rákossi Mátyás útmutatásaiá­­val egyik basájává újra annak a nagy csa­tánnak, amelyet a Szovjetúnióval élükön vívrtak most a békés fejlődéért, nyugalmas jövőért, zavartalan mrinkiért küzdő államok. A régi harcok és küzdelmek, híres nagy csatáink és hadvezéreindk, a Hunyadiak és a többiek nem hozhatták meg a magyar népnek azt a sza­badságait és Seileheteget, amely számára a jövő fejődés alapja lehetett volna. És ha nem jött volna ki 1945 április 4-e, akkor a magyar államiság olyan mély szakadékba zuhant volna, amelyből nem lett volna többé feltámadás. A felszafad­Ai­ásnak ezt a rendkívül jelen­tőségét érzi át a mi népünk akkor, amikor 0^ telkesen ünnepli most április 4-nek nagy­szerű évfordulóját. A magyarság az elmúlt öt esztendő alatt a sír széléről tért vissza és izmos, egészséges nemzetté fejlődött. Népi erőit a legnagyobb mértékben tudta kifej­teni. Epusztult hazáját nemcsak újjáéetette, hanem páratlan lendülettel végrehajtott egy olyan hároméves tervet, amelynek nemcsak Európái, hanem az egész világ bámulattal adózott F figgetlen állami életét nemzetközi tercvilágét alapoziz­ meg és ma Magyar­­ország a népi demokráciák nagy családjának olyan erővel rendelkező tagja, hogy valóban »nem rés, hanem erős bádutyla a báré front­ján«. A béke jelentU számunkra az életet az útat és az igazságot a béke, ani nélkül élni és dolgozni nem Idi^ a b^e, ami nélkül al­kotó munka tehetetlen és ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy­­ a mi grandiózus öt­éves tervünket befejezhessük és megteremt­hessük szocialista államunkat. Ezért a mi legnagyobb üimepfiidc. április 4-e. Megállunk egy ntra, letesszük a munka­­szerszámokat és hálás szind fordulunk a mi nagy felszabadítónk, a nagy Sztálin felé, akinek köszönhetjük, hogy eddig el­­juto­ttunk. És ő biztosítja ennnak Iehntőségét is, hogy a megkezdett­ úton tovább mehes­sünk: a munka és a szabads­g útján, mert ő fogja győzelemre vinni a béke nagy és szent ügyét .Árilis 4-e a felszabadulás na^ja, a béke napja, Magyarország szül­etésna]-ja — ezért a legnagyobb ünnepünk és ez­ nem lehet ennél nagyobb ünnepünk.

Next