Képes Ifjúság, 1971 (27. évfolyam, 1196-1233. szám)

1971-04-28 / 1211. szám

Rendhagyó májusi gondolatok Mi akkor valóban azt hittük, hogy a pápa csalha­tatlan. Ne tessék félreérteni, nem éppen a római egyház­főre gondolok, csak az örök igazságokra; csak arra, hogy hány barátom, ismerősöm élt, harcolt, szenve­dett, esetleg meg is halt olyan örök igazságokért, ame­lyekről csakhamar kiderült, hogy örök vagy ideigle­­­nes tévedések — esetleg elsietett igazságok. Ismertem olyanokat, akik ilyen elsietett igazságokért adták éle­tüket, de mindenesetre abban a tudatban, hogy vélt igazságuk túléli őket és, hogy érdemes meghalni ér­tük. Ki tudja ma már, ki emlékszik arra, hogy néhai kedves tanárom, Fáber Oszkár, nem volt népbiztos. Ő „vallásügyi likvidátor” volt. Az érett gyümölcs lehull fájáról — énekelte Petőfi. — Néha azonban az éretlen gyümölcs is lehull. Ez a gyümölcs, ez a fáberoszkári, nem volt érett gyümölcs, de mi annak hittük, kóstolgattuk, eszegettük, talán még csámcsogtunk is hozzá és semmiképpen sem vál­tottuk volna be, hogy még savanyú. Hány ember, elvtárs, halt meg abban a „szent” tu­datban, hogy Fáber Oszkár valóban „likvidálni” fogja a vallásokat? A „bezbozsnyik” mozgalom is elhallgatott, nyilván objektív okok következtében. De akkor ezren és száz­ezren hitték, hogy örök igazságokat hirdet. Éltek és haltak értük. Mi volna, ha lenne feltámadás és fel­sorakoznának a halottak? Mi volna, ha ezek az elté­vedt csontvázak számonkérnék tőlünk, élőktől, elvtár­saktól, a halálukat? Vajon tudnának-e hinni mai örök igazságokban? Vajon tudnának-e ismét meghalni ér­tük? Okosan van a világ berendezve. Az emlékezők las­­san-gyorsan levonulnak a színpadról, s jönnek, akik­nek csak lesznek emlékeik. Lesznek, akik a mai örök igazságokért élnek és meghalnak értük. Jönnek, akik nem tudják, hogy volt valaha egy „bezbozsnyik” moz­galom és jó, hogy nem tudják. Istenre szükség van, valamilyen istenre szükség van és mindig lesznek iste­nek, akik a saját képükre teremtenek — teremtik —, híveiket. És mindig jönnek új és újabb istenek, akik a régit — a bálványt — ledöntik, összetörik. A bál­ványimádókat is. Új és örök parancsolatokat vésnek az új kőtáblákba és új utat — az igazit — mutatnak Kánaán felé. És az emberek térdre borulnak, felkelnek és elin­dulnak az új úton és vándorolnak negyven évig az új pusztaságban és hisznek, élnek és halnak a mégis Ká­naán reményében. A megérkezőket — de még Kánaán előtt — piros fényű lámpa fogadja. Megállnak majd és várják, amíg a zöld fény szabadot int... Megállnak, esetleg megfordulnak. Esetleg leülnek és azt mondják, hogy nem bírják tovább. Esetleg — mert megszokták — a régi zsoltárokat énekelik, bál­ványimádók lesznek. De már sorakoznak mögöttük az újak, akiket új és igaz Isten az igazi útra vezet. És el­indulnak. Szegény, jó tanárom, Fáber Oszkár, te sem hittél, te is hittél. A régi istent elvetetted, újat faragtál ma­gadnak és nekünk, tanítványaidnak. Nem haragszom érte, jó volt hinni a te új istenedben. Rossz években abból a mannából éltünk, amit te, amit ő hullajtott, örök igazság, hogy szükség van örök igazságokra. Változik az idő, az ember, az igazság. De ami van, m­indig örök. És a pápa — még mindig nem a római — csalhatatlan. ivr4«van. Ugyan mi értelme volna — az értelemnek? KÉPES IFJI KG 3 Vladimír Maksimovicot jelölték a JISZ elnöki tisztjére A Jugoszláv Ifjúsági Szövetség programfogal­mazó és választó gyűlését, melyet korábban április 24-ére terveztek, május 17-ére halasztották el. Erről az április 21-én megtartott belgrádi érte­kezletén a JISZ Elnöksé­ge döntött. Az Elnökség a Jugo­szláv Ifjúsági Szövetség elnöki tisztjére Vladimir Maksimovic újvidéki ta­nársegédet, a Vajdasági Ifjúsági Szövetség Tarto­mányi Választmányának elnökét jelölte. Elfogad­ták a titkárjelölteket is: Stane Bostanicicet és Bo­­za Kljajicot, akiket Szlo­vénia és Boszni­a-Herce­­govina ajánlott. Az Elnökség megerősí­tette a bizottságai élére jelölt személyek névso­rát, amelyet úgy állítot­tak össze, hogy minden köztársaság és tartomány egy-egy képviselőt dele­gáljon. Az ülésen szó volt a köztársasági és­ tarto­mányi ifjúsági szerveze­tek egyes statutális vál­tozásokkal kapcsolatos javaslatáról is. A indítvá­­­nyok lényege abban van, hogy a JISZ Elnöksége V nagyobb számú képviselőt delegáljon a tartomá­nyokból, és hogy meg­változzon az elnök és a titkár funkciója, vagyis nagyobb mértékben jus­son kifejezésre végrehajtó szerepe. A Jugoszláv Ifjúsági Szövetség elnöki tisztjére Vladimir Maksimovic sze­mélyében méltó vezető kerül, egy kitűnően kép­zett, politikai érzékeny­séggel megáldott fiatal, aki eddigi funkciójában is nagyszerűen helytállt, ön­zetlenül, minden anyagi javadalmazásról lemond­va végezte feladatát. Vla­dimir Maksimovic a sok­nemzetiségű Vajdaságból került a JISZ élére, volt ideje és alkalma megis­merni a népek és nem­zetiségek egymás közti viszonyában jelentkező sajátos problémákat. Ezt a tapasztalatát a szintén mozaikkockákból összeál­ló Ifjúsági Szövetség el­nöki helyén is nagymér­téken híre—sít^íidlíl -Uovt(*7 K

Next