Képes Ifjúság, 1971 (27. évfolyam, 1196-1233. szám)
1971-04-28 / 1211. szám
Rendhagyó májusi gondolatok Mi akkor valóban azt hittük, hogy a pápa csalhatatlan. Ne tessék félreérteni, nem éppen a római egyházfőre gondolok, csak az örök igazságokra; csak arra, hogy hány barátom, ismerősöm élt, harcolt, szenvedett, esetleg meg is halt olyan örök igazságokért, amelyekről csakhamar kiderült, hogy örök vagy ideiglenes tévedések — esetleg elsietett igazságok. Ismertem olyanokat, akik ilyen elsietett igazságokért adták életüket, de mindenesetre abban a tudatban, hogy vélt igazságuk túléli őket és, hogy érdemes meghalni értük. Ki tudja ma már, ki emlékszik arra, hogy néhai kedves tanárom, Fáber Oszkár, nem volt népbiztos. Ő „vallásügyi likvidátor” volt. Az érett gyümölcs lehull fájáról — énekelte Petőfi. — Néha azonban az éretlen gyümölcs is lehull. Ez a gyümölcs, ez a fáberoszkári, nem volt érett gyümölcs, de mi annak hittük, kóstolgattuk, eszegettük, talán még csámcsogtunk is hozzá és semmiképpen sem váltottuk volna be, hogy még savanyú. Hány ember, elvtárs, halt meg abban a „szent” tudatban, hogy Fáber Oszkár valóban „likvidálni” fogja a vallásokat? A „bezbozsnyik” mozgalom is elhallgatott, nyilván objektív okok következtében. De akkor ezren és százezren hitték, hogy örök igazságokat hirdet. Éltek és haltak értük. Mi volna, ha lenne feltámadás és felsorakoznának a halottak? Mi volna, ha ezek az eltévedt csontvázak számonkérnék tőlünk, élőktől, elvtársaktól, a halálukat? Vajon tudnának-e hinni mai örök igazságokban? Vajon tudnának-e ismét meghalni értük? Okosan van a világ berendezve. Az emlékezők lassan-gyorsan levonulnak a színpadról, s jönnek, akiknek csak lesznek emlékeik. Lesznek, akik a mai örök igazságokért élnek és meghalnak értük. Jönnek, akik nem tudják, hogy volt valaha egy „bezbozsnyik” mozgalom és jó, hogy nem tudják. Istenre szükség van, valamilyen istenre szükség van és mindig lesznek istenek, akik a saját képükre teremtenek — teremtik —, híveiket. És mindig jönnek új és újabb istenek, akik a régit — a bálványt — ledöntik, összetörik. A bálványimádókat is. Új és örök parancsolatokat vésnek az új kőtáblákba és új utat — az igazit — mutatnak Kánaán felé. És az emberek térdre borulnak, felkelnek és elindulnak az új úton és vándorolnak negyven évig az új pusztaságban és hisznek, élnek és halnak a mégis Kánaán reményében. A megérkezőket — de még Kánaán előtt — piros fényű lámpa fogadja. Megállnak majd és várják, amíg a zöld fény szabadot int... Megállnak, esetleg megfordulnak. Esetleg leülnek és azt mondják, hogy nem bírják tovább. Esetleg — mert megszokták — a régi zsoltárokat énekelik, bálványimádók lesznek. De már sorakoznak mögöttük az újak, akiket új és igaz Isten az igazi útra vezet. És elindulnak. Szegény, jó tanárom, Fáber Oszkár, te sem hittél, te is hittél. A régi istent elvetetted, újat faragtál magadnak és nekünk, tanítványaidnak. Nem haragszom érte, jó volt hinni a te új istenedben. Rossz években abból a mannából éltünk, amit te, amit ő hullajtott, örök igazság, hogy szükség van örök igazságokra. Változik az idő, az ember, az igazság. De ami van, mindig örök. És a pápa — még mindig nem a római — csalhatatlan. ivr4«van. Ugyan mi értelme volna — az értelemnek? KÉPES IFJI KG 3 Vladimír Maksimovicot jelölték a JISZ elnöki tisztjére A Jugoszláv Ifjúsági Szövetség programfogalmazó és választó gyűlését, melyet korábban április 24-ére terveztek, május 17-ére halasztották el. Erről az április 21-én megtartott belgrádi értekezletén a JISZ Elnöksége döntött. Az Elnökség a Jugoszláv Ifjúsági Szövetség elnöki tisztjére Vladimir Maksimovic újvidéki tanársegédet, a Vajdasági Ifjúsági Szövetség Tartományi Választmányának elnökét jelölte. Elfogadták a titkárjelölteket is: Stane Bostanicicet és Boza Kljajicot, akiket Szlovénia és Bosznia-Hercegovina ajánlott. Az Elnökség megerősítette a bizottságai élére jelölt személyek névsorát, amelyet úgy állítottak össze, hogy minden köztársaság és tartomány egy-egy képviselőt delegáljon. Az ülésen szó volt a köztársasági és tartományi ifjúsági szervezetek egyes statutális változásokkal kapcsolatos javaslatáról is. A indítványok lényege abban van, hogy a JISZ Elnöksége V nagyobb számú képviselőt delegáljon a tartományokból, és hogy megváltozzon az elnök és a titkár funkciója, vagyis nagyobb mértékben jusson kifejezésre végrehajtó szerepe. A Jugoszláv Ifjúsági Szövetség elnöki tisztjére Vladimir Maksimovic személyében méltó vezető kerül, egy kitűnően képzett, politikai érzékenységgel megáldott fiatal, aki eddigi funkciójában is nagyszerűen helytállt, önzetlenül, minden anyagi javadalmazásról lemondva végezte feladatát. Vladimir Maksimovic a soknemzetiségű Vajdaságból került a JISZ élére, volt ideje és alkalma megismerni a népek és nemzetiségek egymás közti viszonyában jelentkező sajátos problémákat. Ezt a tapasztalatát a szintén mozaikkockákból összeálló Ifjúsági Szövetség elnöki helyén is nagymértéken híre—sít^íidlíl -Uovt(*7 K