Képes Ifjúság, 1977 (33. évfolyam, 1427-1463. szám)
1977-02-16 / 1432. szám
képes ifjúság 17. Az X.Y. iskola diákjai szerencsésen megérkeztek Kranjska Gorába, Durmitorra, Kopaonikra... A gyerekek élvezik a magaslati levegőt, a hótengert... (Nagyon sok ilyen kishír látott napvilágot a téli szünidő kezdetén napi sajtónkban.) Nem lényeges (?) milyen százalékarányban jutnak el a különféle általános és középiskolák diákjai havasainkra. Nagyon jó, hogy eljutnak! Az azonban rendkívül lényeges és mérhetetlenül fontos, mi történik azzal a diákhaddal, azokkal a fiatalokkal, akik szüleik féltése, anyagi vagy bármilyen más oknál fogva kénytelenek itthon maradni. A nagyon várt szabad két hét a szülők, testvérek gondviselése mellett az utcai hancúrozással, mozizással, sok-sok alvással igazán gyorsan elmúlhat. És? Nem olvastunk, nem értesültünk olyasmiről, hogy bármely iskola az itthon rekedt gyerekeket, mondjuk egy-két kényelmes autóbusszal (ami nem 1600—1800, hanem talán 60—80 dinárba kerülhet!) érdekes és szép kirándulással örvendeztette volna meg! Pedig hát létezik itt a közelben egy celarevói sportközpont, a Testera, Venae, Kamenica, Óeska, Pannónia-birtok, Palics, Avala... Nem fizetődik ki talán? Arra nem gondolunk, hányan hallgatják végig keserű szájízzel most február elején, milyen csikorgó is a hó, milyen jó dolog a fénylő jégcsapokat megkóstolni, milyen nagyszerűen lehet száguldani szánkón, sítalpon ott, a havasokban ... A megkülönböztetés nagyon könnyen tudatosodhat bennük... Kitalálhatnak ugyan színes itthoni élményeket, szép, kalandos meséket. Egy kérdés azonban (jogosan) sokáig foglalkoztatja majd az itthon maradottakat: miért nem gondoltunk többet rájuk is. Noha a képen sem havat, sem síléceket nem látni, mégis szoros összefüggésben van a téli sportokkal! A bal felső sarokban talán már többen fel is ismerték ROSS MITTERMAIER huszonhat éves német sízőnőt, aki az insbrucki olimpiáról aranyérmet vitt haza annak idején. Noha azóta mind ritkábban nyílik alkalma érezni a győzelem boldog dicsőségét, népszerűsége — legalábbis az NSZK- ban — mit sem csökkent. Azonkívül, hogy ezen a télen egy hatalmas, a síelést népszerűsítő akció élére állt, az üzletről sem feledkezett meg. A „Winkelmoosalm-i Szent Johanna” — ahogyan szülőfalujában becézik — a két síléc mellett a négy kereket is igen kedveli. Ezt használják ki az Opel-művekben és kétségtelenül reklámcélokból egy vadonatúj COMMONDORE GS/E kocsival ajándékozták meg. Az egésznek természetesen kevés köze van a sporthoz és az amatőrizmushoz. A kocsi azonban valóban szép — ezt a képen is láthatjuk . . A „földre szállva” nézzünk egy olyan hírt is, amely az olvasók közül talán többeket érdekel. A koperi TOMOS gyárunk 1976-ban 8448 CITROEN márkájú kocsit gyártott és adott el — meglehetősen drágán. Az évi sorozatban már csak 785 Szpacsek és 1245 darab Ami 8 volt. E két népszerű típus azonban, úgy látszik, túlságosan olcsó volt a jugoszláv vevőknek és a kopernek — igyekezvén kedvünkben járni — a „műszakilag tökéletesebb” Dianával, GS Pallassal és CX Citroennel kedveskedtek nekünk Ezeket már az elmúlt év második felében elkezdték gyártani, az idén pedig 10 000 darabot kínálnak fel belőlük. Bizonyára el is adják őket... VÁLTOZATOK EGY TÉMÁra. Ez ma már nemcsak a zenében, hanem a gépkocsiiparban is mind gyakrabban használt szakkifejezés. A típusmódosítás különben anyagi szempontból sem megvetendő, hiszen a gyárak néhány apróbb módosítással és egy-két hangzatos betű (GL, SL, SC, GX, CX) hozzáadásával nyugodt lelkiismerettel növelhetik az árakat! Lehet, hogy az első pillantásra rá sem ismerünk, de a képen nem mást, mint egy VW Golfot látunk! Az alaptípustól természetesen sokban eltér és ebből kifolyólag neve is hangzatosabb: GOLF TURBO GTI. Amellett, hogy a porlasztót (karburátort) elektromos üzemanyag-befecskendező helyettesíti, motorja sem „közönséges”. Turbó-rendszer alapján működik, és ennek köszönve az 1600 cm’-ből nem kevesebb mint 130 LE-t sikerült kicsikarni A végeredmény: a megtáltosodott Golf maximális sebessége 190—200 km/h! ^ /NAGY NÁNDOR1 <v“-7