Képes Ifjúság, 1978 (34. évfolyam, 1464-1501. szám)

1978-03-15 / 1473. szám

egy petőfi vándor nevű kolto Megyek a tanyára, öregapámékhoz. Végig a gumicsizma dagasztotta Kiskő­rösi úton. A szabadkai utcajegyzék er­ről a névről nem tud, pedig mindenki így ismeri. Csak egy Körösi utcáról, ami ennek a kertvárosi szakaszát jelöli, a folytatását — a tanyák, a fecskefészek ragasztású melósházak között húzódó sár- vagy portengert — már névtelenül hagyja. Mégis a valóságban éppen ott kezdődik, ahol hivatalosan véget ér. Az utcám nevét először akkor kezdtem íz­lelgetni, amikor a használattól kártya­ként legömbölyödött sarkú, maszatos elemista olvasókönyv lapjain ráakad­tam egy Petőfi nevű költőre, aki éppen egy ilyen nevű helységben született. Ha mással nem, hát annyi bizonyos, hogy ezzel egyszer és mindenkorra kiér­demelte a bizalmamat. Kérdezgettem is az öregeket: — Merre van az a Kiskő­rös? Oda vezet-e a mi utcánk? De csak hümmögtek, nem tudtam kivenni a sza­vukból többet annál, hogy valahol eb­ben az irányban kell lennie annak a fa­lunak. Nem hagytam az egészet an­­­nyiban, és egyszer útnak indultam, hogy végére járjak az utcámnak, a köl­tővel való „kapcsolatomnak”. Biztos voltam abban, hogy a szülőhelyére ér­kezem. Most, hogy hazafelé tartva ugyan­azokat a pocsolyákat kerülgetem, ame­lyeknek porában gyerekkoromban fü­­rödtem, ismét az a forróságával rám nehezedő árnyék jut eszembe, amit az utcám végére érve terítettek rám an­nak idején a zöld léckerítéssel elkerí­tett keresztet körülálló ciprusok, fehér orgonák. Az őszinte népi naivitás min­den ünnep előtt világítóan fehérre me­szelte a kacsaúsztató előtti füves dom­bon magasló feszületet. A kis „tavacs­kához” érve, Kiskőrösre menve kellett rádöbbennem, hogy egy útnak lehet vé­ge. Vége lehet mielőtt elérne céljához. Ott az árnyékban üldögélve mégis úgy döntöttem, hogy „ne fejeződjék be”. A pajtásaimhoz visszatérve — akik között én lettem a Kolumbusz, mert ők még nem merészkedtek el az utca végéig — azt újságoltam, hogy utcánk Kiskőrösre vezet. Hogy szavahihető legyek, hozzá­tettem: — Láttam a Petrovics mészár­széket. GARAI LÁSZLÓ • jugoszláviai magyar fiatalok hetilapja Megjelenik minden szerdán A lap első száma 1­945. március 7-én­ jelent meg Alapító: A Szocialista Ifjúság­i Szövetség Tartományi Választmánya Kiadja a Forum Lap- és Könyvkiadó Vállalat Igazgató: Bálint Imre Felelős főszerkesztő: BENCSÁR TIVADAR A SZERKESZTŐSÉG TAGJAI: Bada István Csernik Attila Dormán László Dudás Károly Garai László Németh János Podolszki József Tomka Gábor Tóth Klára Urbán Valéria A KIADÓI TANÁCS TAGJAI: Ábel Miklós, Bábi József (elnök), Bóka Ferenc, Győri Eszter, Engler Lajos, Galambos László, Kiss Sándor, Mészáros András, Papp József, Patyi Károly, Ivica Pavlukovic, Bencsár Tivadar, Szigeti Péter, Szilágyi Károly, Urbán Valéria. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Novi Sad, Vojvode MII­ka 1/111 Telefon: 22-144, 56 693, 56 132 Előfizetési díj: negyedévre 25, fél évre 50, egy évre 80 dinár; külföldön a kétszerese Folyószámla: 65700-603 6137 Kéziratot, rajzot nem őrzünk meg és nem adunk vissza. Magyarországon terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a Posta Központi Hírlap Irodánál (Budapest VII., Lövölde tér 7) és bármely postahivatalnál közvetlenül vagy átutalással a PKHI 215 000 96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: egy évre 281 Ft, fél évre 144 Ft, negyedévre 72 Ft.

Next