Képes Ifjúság, 1991 (47. évfolyam, 1972-2008. szám)

1991-10-30 / 2002. szám

22 Képes IFJÚSÁG ÖNISMERET ÉS PARTNERKAPCSOLAT Miben segít a tanácsadó szolgálat? A szabadkai Családi és Házasság Előtti Ta­nácsadó a községi Szociális Védelmi Központ keretében, Vajdaságban elsőként, 1983-ban ala­kult meg. Tevékenységéről két szakemberével, Korponai Ibolya pszichológussal és Mirkov Mar­git pedagógussal beszélgettem el. - A családi gondok, az egymás közti viszo­nyokban felmerülő problémák megoldásában igyekszünk segítséget nyújtani. A másik tevé­kenységünk a házasság előtti tanácsadás, azaz az egyének, a fiatalok felkészítése a majdani há­zaséletre. Úgy véljük, igen korán meg kell tanulni az egymás közti kapcsolatok kialakítását és irá­nyítását. Erre már szinte az óvodás kortól kell tö­rekedni a szülőknek, óvónőknek egyaránt. A csa­ládi együttélés folyamán egyébként változik az egyén személyisége, ezért nagyon fontos, hogy a lehetőségekhez képest minél reálisabb képet alakítsunk ki önmagunkról. - Mennyire veszik igénybe az emberek a tanácsadó segítségét? - Nem olyan mértékben, mint ahogy kellene. Kezdettől fogva tudtuk, hogy nehéz lesz a csalá­dok ilyen irányú szokásait kialakítani, hogy gond­jaikkal idejében jelentkezzenek a tanácsadóban. - Mi a legnagyobb gond a konfliktushelyzetek feloldásában? -Az emberek nagy részénél az ún. projekciós mechanizmus működik, vagyis mindenki igyek­szik úgy védekezni, hogy a másikban keresi a hi­bát, és a másikat akarja megváltoztatni. A szak­emberek úgy vélik, hogy a konfliktus megoldása érdekében nemcsak az egyént kell úgymond fel­dolgozni, hanem a környezetét, tehát a rendszert is, amelyben él. - Milyen program és módszerek alkalmazásá­val tevékenykedik a tanácsadó? - Vannak csoportos és egyéni foglalkozások, valamint ismeretterjesztő, felvilágosító előadása­ink. A csoportos­­ munkaformák is elég változato­sak. Mivel a helyes kapcsolatépítés elsajátítását már az óvodában kell kezdeni, ezért az óvónőkkel, továbbá a szülőkkel, az iskolákban pedig a tanítókkal és a tanárokkal is csoportokat szervezünk, az ún. nevelői, szülői műhely kereté­ben. Önkéntesen jelentkező szülők és pedagó­gusokból álló csoportok ezek. Hét-nyolc foglal­kozást szervezünk számukra. Közösen dolgoz­zuk fel az érdeklődésük szerinti legfontosabb kérdéseket. Nem tartunk előadásokat nekik, ha­nem beszélgetés, vita formájában, a személyes vélemények, tapasztalatok kifejtésével mindenki hozzájárul a probléma közös megoldásának fel­kutatásához. Ezt a módszert lehet azután a külön­böző családhelyzetekben is alkalmazni.­­ Hasonló csoportos foglalkozásokat szerve­zünk az érdeklődő középiskolásoknak is. Tizen­­két-tizenöt fős csoportokat hozunk létre a harma­dik és negyedik osztályosok köréből. Az összejö­veteleket az illető iskolában vagy a tanácsadó épületében tartjuk. Szintén az őket érdeklő témá­kat dolgozzuk fel. Ezek rendszerint önismereti jel­legű beszélgetések. Nagyszerű lehetőség ez, hogy kifejtsék egyéniségükről, önmagukról alko­tott véleményüket, ugyanakkor visszajelzést is kapnak a csoport többi tagjától, és ezáltal akár meg is változhat személyiségképük. - Mennyire érdeklődnek a diákok az ilyen fog­lalkozások iránt, és milyen az érdeklődők nemek szerinti megoszlása? - Eddig is jó néhány csoportunk volt. Bár az érdeklődés jó, a szervezésük nehézségekbe üt­közik. Gond az, hogy délelőtt vagy délután le­­gyenek-e a foglalkozások, sok a bejáró diák stb. Biztató az, hogy az érdeklődők körében ugyan­annyi a fiú, mint a lány. Ez azonban, úgy látszik, csak a mi környezetünkre, Szabadkára vonatko­zik. Más területeken nem ilyen arányos a kép, mert másutt főleg a lányokat érdeklik az önisme­reti és kapcsolatteremtési kérdések. - Melyik középiskolában fogékonyabbak e foglalkozások iránt? - Ezt nem lehet törvényszerűen megállapítani. Sok múlik az ott dolgozó szakmunkatársakon és az osztályfőnökökön. Eddig legtömegesebben a Fém­ipari, Elektrotechnikai és Közlekedési Középiskolá­ban, a Lazar Nesic Vegyészeti Középiskolában, a Svetozar Markovic Gimnáziumban és a Bosa Mi­­licevic Közgazdasági Középiskolában jelentkez­tek. Ezenkívül szívesen foglalkozunk szintén 12-15 fős önkezdeményező csoportokkal is.­­Jelenleg hány csoportjuk van? - Az új tanévben csak októbertől kezdtük a szervezést, így még nem kezdte meg munkáját egyetlen csoport sem. A tanácsadó munkatársai elmondták, hogy is­meretterjesztő előadásokat is tartanak az embe­rek egymás közti humánus viszonyairól, az együttélésről, nagyobb csoportok, pl. egész osz­tály vagy a szülői értekezlet részvevői számára. A témákat mindig az illető intézmény programja, il­letve érdeklődés szerint határozzák meg. Vannak, akik egyéni gondjaikkal jelentkeznek a tanácsadóban. A fiatalok rendszerint a partnerkap­csolatos gondjaikkal fordulnak oda. A jobbik eset az, ha mindkét fél együtt van, tehát ha párosan je­lentkeznek. Azonkívül a fiatalok egyéni gondjai kö­zé tartoznak a szülők és a gyermekek viszonyában keletkező meg nem értés, az együttműködés hiá­nya, és az abból eredő szorongások. A felnőtt korú fiataloknál az önértékelési prob­lémák jelentkezhetnek, amikor úgy érzik, hogy egyéniségük nem úgy alakult, nem úgy működik, ahogyan szeretnék, illetve, ahogy környezetük elvárja tőlük. Az összeházasodni szándékozó fiatalok kér­nek-e tanácsot? - Nagyon elenyésző azoknak a száma, akik közvetlenül a házasságkötésük előtt tanácsért fordulnak hozzánk. Nálunk még nincs törvényes rendelkezés arra vonatkozólag, hogy a fiatalokat valamilyen program szerint felkészítsük a házas­életre. Akiket sorsuk jövőbeni alakulása érdekli, azok közül többen inkább az ún. alternatív formá­kat, p­ a horoszkópot hívják segítségül. Pedig nagyon jó lenne, ha megszervezhetnénk a háza­sulandó fiatalok számára a tanácsadó előadáso­kat, beszélgetéseket. Sokan ugyanis már csak akkor jelentkeznek nálunk, amikor a házasságuk válságba került, és mi nem sokat tudunk segíteni, amikor már a házastársak idegileg is kikészül­nek. Akkor hangzik el részükről, hogy bár előbb jöttek volna a tanácsadóba. B. O. PLESZTOVITS Anna rajzai h­AZAááAG ELŐTTI ÉS CSALÁDI TANÁCSADÓ SZABADKA M­H út 33. Tel.: 36­ 000 Munkanapokon 7-14 óráig

Next