Képes Ifjúság, 1996. (51. évfolyam, 2113-2131. szám)

1996-12-18 / 2130-2131. szám

képes ifjúság ■ TÖRTÉNELEM Az idén 55 éve annak, hogy megfordult a világ­ ­ ássuk csak, mi is történt volna, ha nem. ’ Hitler csapatai végigszáguldanak és bele- JL—­taszítják a szovjeteket a Japán-tengerbe és az Északi-Jeges tengerbe. De nem így lett. Persze a történelemben nincs feltételes mód, úgy volt, ahogy volt. 1941. június 22-én Németország megtámadta a Szovjetuniót. Ezzel óriási cinizmusról és erköl­cstelenségről (ha van egyáltalán erkölcs a poli­tikában) tett tanúbizonyságot, hiszen a Szovjetunió és Németország megkötötte a szégyenletes Molo­­tov-Ribbentropp paktumot. 1939. augusztus 23- án Vjacseszláv Mihailovics Molotov és Joachim von Ribbentropp egy olyan szerző­dést írt alá, ame­ly biztosította a feleket arról, hogy nem támadják meg egymást. Ez a szerződés azonban a történet­­tudományba nem úgy vonult be, mint a szovjet­­-német megnemtámadási szerződés, hanem a kissé becsmérlő „paktum” nevet kapta. A vérlázító és szemtelen dolog az volt, hogy létezett egy titkos része is a paktumnak: a két ország segít egymásnak abban, hogy kiszélesítsék a befolyásolási öve­zeteket. Ez a gyakorlatban gyilkosságokat, depor­tálást, tankok, hadihajók felvonultatását jelen­tette. A Szovjetunió megkapta Hitlertől az engedé­lyt, hogy bekebelezze Besszarábiát, a három balti államot és az akkori Lengyelország keleti részét. Ezek a szovjet hódítások állandónak bizonyultak egész 1990-ig. És senki sem kérdőjelezte meg azokat, kivéve az Amerikai Egyesült Államok. (Van egyáltalán erkölcs a politikában?). Erről dön­töttek ők ketten. Ribbentroppot a háború után felkötötték, igaz nemcsak ez miatt. Molotov pedig Sztálin keze alá dolgozott annak haláláig, Hrus­­csovnak már „nem volt szüksége rá”, magányosan élte utolsó éveit egy Moszkva környéki házban. (Van egyáltalán erkölcs a politikában és igazság az életben?) Sztálin nagy racionalista volt. Nála a problémák kis matematikai egyenletekre egyszerűsödtek. Ha teszem azt, annyira nem volt élelem az országban, hogy ennek következtében 10 mil­lióan éhen halhattak volna, akkor ezt a tényt, a tíz millió ember halálát, valami „okos” dologra kel­lett „felhasználni”. Éppen ezt is tette: a harctéren „használta el” őket. (Még jót is cselekedett velük, hiszen ahelyett, hogy hülyén éhen haljanak HŐSI halott lett belőlük - micsoda különbség.) Sztálint sen­ki nem ítélte el. Ágyban, párnák között szenderült jobblétre (?). (Van egyáltalán erkölcs a poli­tikában és igazság az életben?) Tehát a németek galád módon, fel­rúgva szégyenletes szerződésüket, megtámadták a Szovjetuniót. Ha­­talmas tempóval haladtak, a szovjet repülőket még felszállás előtt megsemmisítették. Rohanva igáz­­ták le az országot. Mire Sztálin fel­ébredt, a németek már 40-50 kilométer mélyre behatoltak az országába. Tudta Sztálin, elő­bb­­utóbb megtámadják, de kellett neki a paktum, hogy nyugodtan rendezkedhessen a birodalmában. Minduntalan figyelmeztetéseket kapott, de ki­nyomoztatta a forrást és megbüntette az ügynököt, akitől az értesülés származott. Talán akarta is Sztálin, hogy megtámadják? így is lett. Bevetette azt fegyvert, amelyet a szovjetek a legprofibb módon alkalmaztak a világban: a szabotázst. Abban az országban majdnem mindenki az anya­tejjel szívta magába a szabotázs művészetét. A muzsik szabotálta a földművelést, elrejtette a ter­més egy részét. A cári Oroszországban elemi, a létfenntartási ösztön diktálta szükséglet volt a szabotázs. Aki nem szabotált, meghalt. (Halálra dolgozhatta volna magát, és utána nem lett volna mit ennie.) Az­ orosz törvények már eleve szá­moltak a szabotázzsal. A gyári munkások kb. olyan profik voltak a szabotázsban, mint a jugoszlávok az önigazgatás idején. A szovjetek bevezették a szabotázst. Gyárak tűntek el, vasutak, szerszámok. Minden megmozdítható eltűnt. Ha nem lehetett elvinni, akkor használhatatlanná tették. Sztálin, a nagy matematikus, nekiült egy egyszerű egyen­letet kidolgozni. Hozzávetőlegesen így gondol­kodhatott: ha a németek naponta x kilométert tesznek meg, akkor a tél elején az y pontnál járhat­nak, tehát a gyárakat az y pont mögé kell vin­nünk. És így is lett. Az Ural-hegységbe vittek min­­­dent és megkezdődött „a lázas termelés”, napi 350 százalékos normával. Ez volt a Vozneszenszkij-terv. A németeknél kezdődtek a bajok. Nem volt után­pótlás benzinből, élelemből. Számukra ismeretlen volt a szabotázs tudománya. Elkezték tehát gyilkol­ni az embereket: ha volt élelmük, azért, ha nem, azért. Megmagyarázták nekik (kihasználva a történettudomány, az antropológia, az etnográfia és a földrajztudomány vívmányait), hogy a keleti szlávok férgek, pondrók, egyszóval irtani való faj­ta. És a katonák nemcsak vették a tanítást, de becsülettel alkalmazták is. Voltak azonban normá­lis hangok is. Erwin Rommel az emlékirataiban (Háború gyűlölet nélkül) megemlítette, hogy a háborút így nem lehetett megnyerni. Minden nor­mális hódító igyekszik elhitetni magáról, hogy ő a felszabadító. (Ugye ismerős, csak tudnám hon­nan?) Hitler nem, ő ki akarta irtani őket. Pedig lett volna esélye jó pontokat szerezni. Az ukránok úgy várták őket, mint a felszabadítókat: sóval, kenyér­rel. Mivel Sztálin - a nagy matematikus - kiszámí­totta, hogy az 1930-as években mennyi élelemre van szükségük az ukránoknak, és mennyit kell kiszállítani ahhoz, hogy a világ lássa „a dicső Szov­jetunió nincs válságban, mint a romlott kapita­lizmus”. (Mert ugye 1929-től tartott a nagy gaz­dasági világválság). A végeredmény: az ukránok 1 /5-e éhen halt. Hiba csúszott a számításba, vagy talán így is akarták? Sóval és kenyérrel várták őket, a bunkó németek pedig húst akartak. Ha nem kaptak, felakasztották a falu népét, ha pedig adtak nekik, akkor ettek és utána akasztottak. Treb­­linkánál, ahol 100 ezer zsidót lőttek halomra, a „munka” végeztével leültek teázni. Az ukránok tehát mindent beleadva szabotáltak. A német gépezet pedig elkezdett csikorogni. (folytatjuk) Mészáros Zoltán ■ [UNK] r Molotov aláírja a megnemtámadási szerződést. Mögötte Ribbentrop és Sztálin Hl

Next