Képes Ifjúság, 1996. (51. évfolyam, 2113-2131. szám)
1996-12-18 / 2130-2131. szám
képes ifjúság ■ TÖRTÉNELEM Az idén 55 éve annak, hogy megfordult a világ ássuk csak, mi is történt volna, ha nem. ’ Hitler csapatai végigszáguldanak és bele- JL—taszítják a szovjeteket a Japán-tengerbe és az Északi-Jeges tengerbe. De nem így lett. Persze a történelemben nincs feltételes mód, úgy volt, ahogy volt. 1941. június 22-én Németország megtámadta a Szovjetuniót. Ezzel óriási cinizmusról és erkölcstelenségről (ha van egyáltalán erkölcs a politikában) tett tanúbizonyságot, hiszen a Szovjetunió és Németország megkötötte a szégyenletes Molotov-Ribbentropp paktumot. 1939. augusztus 23- án Vjacseszláv Mihailovics Molotov és Joachim von Ribbentropp egy olyan szerződést írt alá, amely biztosította a feleket arról, hogy nem támadják meg egymást. Ez a szerződés azonban a történettudományba nem úgy vonult be, mint a szovjet-német megnemtámadási szerződés, hanem a kissé becsmérlő „paktum” nevet kapta. A vérlázító és szemtelen dolog az volt, hogy létezett egy titkos része is a paktumnak: a két ország segít egymásnak abban, hogy kiszélesítsék a befolyásolási övezeteket. Ez a gyakorlatban gyilkosságokat, deportálást, tankok, hadihajók felvonultatását jelentette. A Szovjetunió megkapta Hitlertől az engedélyt, hogy bekebelezze Besszarábiát, a három balti államot és az akkori Lengyelország keleti részét. Ezek a szovjet hódítások állandónak bizonyultak egész 1990-ig. És senki sem kérdőjelezte meg azokat, kivéve az Amerikai Egyesült Államok. (Van egyáltalán erkölcs a politikában?). Erről döntöttek ők ketten. Ribbentroppot a háború után felkötötték, igaz nemcsak ez miatt. Molotov pedig Sztálin keze alá dolgozott annak haláláig, Hruscsovnak már „nem volt szüksége rá”, magányosan élte utolsó éveit egy Moszkva környéki házban. (Van egyáltalán erkölcs a politikában és igazság az életben?) Sztálin nagy racionalista volt. Nála a problémák kis matematikai egyenletekre egyszerűsödtek. Ha teszem azt, annyira nem volt élelem az országban, hogy ennek következtében 10 millióan éhen halhattak volna, akkor ezt a tényt, a tíz millió ember halálát, valami „okos” dologra kellett „felhasználni”. Éppen ezt is tette: a harctéren „használta el” őket. (Még jót is cselekedett velük, hiszen ahelyett, hogy hülyén éhen haljanak HŐSI halott lett belőlük - micsoda különbség.) Sztálint senki nem ítélte el. Ágyban, párnák között szenderült jobblétre (?). (Van egyáltalán erkölcs a politikában és igazság az életben?) Tehát a németek galád módon, felrúgva szégyenletes szerződésüket, megtámadták a Szovjetuniót. Hatalmas tempóval haladtak, a szovjet repülőket még felszállás előtt megsemmisítették. Rohanva igázták le az országot. Mire Sztálin felébredt, a németek már 40-50 kilométer mélyre behatoltak az országába. Tudta Sztálin, előbbutóbb megtámadják, de kellett neki a paktum, hogy nyugodtan rendezkedhessen a birodalmában. Minduntalan figyelmeztetéseket kapott, de kinyomoztatta a forrást és megbüntette az ügynököt, akitől az értesülés származott. Talán akarta is Sztálin, hogy megtámadják? így is lett. Bevetette azt fegyvert, amelyet a szovjetek a legprofibb módon alkalmaztak a világban: a szabotázst. Abban az országban majdnem mindenki az anyatejjel szívta magába a szabotázs művészetét. A muzsik szabotálta a földművelést, elrejtette a termés egy részét. A cári Oroszországban elemi, a létfenntartási ösztön diktálta szükséglet volt a szabotázs. Aki nem szabotált, meghalt. (Halálra dolgozhatta volna magát, és utána nem lett volna mit ennie.) Az orosz törvények már eleve számoltak a szabotázzsal. A gyári munkások kb. olyan profik voltak a szabotázsban, mint a jugoszlávok az önigazgatás idején. A szovjetek bevezették a szabotázst. Gyárak tűntek el, vasutak, szerszámok. Minden megmozdítható eltűnt. Ha nem lehetett elvinni, akkor használhatatlanná tették. Sztálin, a nagy matematikus, nekiült egy egyszerű egyenletet kidolgozni. Hozzávetőlegesen így gondolkodhatott: ha a németek naponta x kilométert tesznek meg, akkor a tél elején az y pontnál járhatnak, tehát a gyárakat az y pont mögé kell vinnünk. És így is lett. Az Ural-hegységbe vittek mindent és megkezdődött „a lázas termelés”, napi 350 százalékos normával. Ez volt a Vozneszenszkij-terv. A németeknél kezdődtek a bajok. Nem volt utánpótlás benzinből, élelemből. Számukra ismeretlen volt a szabotázs tudománya. Elkezték tehát gyilkolni az embereket: ha volt élelmük, azért, ha nem, azért. Megmagyarázták nekik (kihasználva a történettudomány, az antropológia, az etnográfia és a földrajztudomány vívmányait), hogy a keleti szlávok férgek, pondrók, egyszóval irtani való fajta. És a katonák nemcsak vették a tanítást, de becsülettel alkalmazták is. Voltak azonban normális hangok is. Erwin Rommel az emlékirataiban (Háború gyűlölet nélkül) megemlítette, hogy a háborút így nem lehetett megnyerni. Minden normális hódító igyekszik elhitetni magáról, hogy ő a felszabadító. (Ugye ismerős, csak tudnám honnan?) Hitler nem, ő ki akarta irtani őket. Pedig lett volna esélye jó pontokat szerezni. Az ukránok úgy várták őket, mint a felszabadítókat: sóval, kenyérrel. Mivel Sztálin - a nagy matematikus - kiszámította, hogy az 1930-as években mennyi élelemre van szükségük az ukránoknak, és mennyit kell kiszállítani ahhoz, hogy a világ lássa „a dicső Szovjetunió nincs válságban, mint a romlott kapitalizmus”. (Mert ugye 1929-től tartott a nagy gazdasági világválság). A végeredmény: az ukránok 1 /5-e éhen halt. Hiba csúszott a számításba, vagy talán így is akarták? Sóval és kenyérrel várták őket, a bunkó németek pedig húst akartak. Ha nem kaptak, felakasztották a falu népét, ha pedig adtak nekik, akkor ettek és utána akasztottak. Treblinkánál, ahol 100 ezer zsidót lőttek halomra, a „munka” végeztével leültek teázni. Az ukránok tehát mindent beleadva szabotáltak. A német gépezet pedig elkezdett csikorogni. (folytatjuk) Mészáros Zoltán ■ [UNK] r Molotov aláírja a megnemtámadási szerződést. Mögötte Ribbentrop és Sztálin Hl