Képes Ifjúság, 2001. (56. évfolyam, 2202-2222. szám)

2001-02-07 / 2202. szám

Mint mindent, ezt is a politikusok kezdték. Rögtön úgy a forradalom után, amikor már lezajlott a nagy buli, amikor visszavonult a főgo­nosz, és a nép, az istenadta még nem igazán tért magához, de a politikusok úgy érezték, a nagy nyüzsgést követelő napok után nem lehet megállni, amikor még a tehetetlenségi erő mozgatta őket - na, akkor valakinek eszébe ötlött, hogy ha már a világ fordul kifelé a sarkából, akkor illő lenne a „kom­munizmus egyik legfőbb bűnét" is jóvátenni, azaz visszaállítani a hit­tant az iskolákba. Meg is kezdődtek azonnal a nagy nyi­latkozások: előbb a középkaliberű, de nagyratörő politikusok ragadták maguk­hoz a témát és kezdtek el szónokolni arról, hogy a nép megtisztulását/megtisztítását a gyökereknél kell kezdeni és először is a még nem túlságosan elpiszkolódott gyer­meki lelkeket kell megvédeni a rontástól. Ennek a legjobb módja - szerintük - a hittan bevezetése az idiolákba. A szónok­lók természetesen az ortodox vallás hitok­tatását tervezték azonnali jelleggel kötele­zővé tenni minden kisdiák számára. A téma kapcsán hamarosan megnyilatko­zott mindenféle közéleti személyiség is, függetlenül attól, hogy a kérdés szerepel­­e a munkaköri leírásában, vagy sem. Napvilágot láttak közvéleménykutatási eredmények is ennek kapcsán, ahol tudó­sok százalékokban számoltak be arról, hogy a nép mit gondol. Vajon mi történik egy nagyobb ember­­csoporttal, ha nem a megfelelő tanácsra hallgatnak? Mi is az a csoportos gonosz­ság? Miért teszik bűnbakká azokat, akik a jót szolgálják? Fontos-e az igazság és mek­kora ereje van a szónak? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphattunk dr. Hódi Sándor A lélek útvesztői című könyvének zentai bemutatóján. A je­lenleg tudományos kutatással foglalkozó szerző kötete pszichológiai esszéket tartal­maz, amelyeknek többségét a vajdasági magyar sajtóban publikálta. Megírásukat személyes élmény inspirálta. A bemutató során Orosz Georgina és Gábor Zsuzsanna részleteket olvas­tak fel a műből, melyekhez a szerző ma­gyarázatot fűzött. Szerinte a csoportos go­noszság, amely az egyik fejezet témája, tö­meglélektani sajátosságok miatt jön létre. A világ kezdete óta az emberekhez hozzá­tartozik a szolgaság szükséglete, tömegbe verődve engedelmes „nyájjá” válnak, ami abban az esetben nem kedvező, ha­nem a megfelelő személy kerül az élre. Ez a faj­t dolog valahogy akkortájt csitult el, amikor valamelyik újságírónak eszébe jutott megkérdezni a belgrádi teológiai egyetem dékánját, hogy mi is az ő vélemé­nye minderről. Az úriember értelmesen, indoklásokkal kiegészítve elmagyarázta: a vallás minden ember magánügye, a val­lásgyakorlás csakúgy. Alapvető emberi jog a szabad vallásgyakorlás, de alapvető emberi jog az is, hogy ne kényszerítsék rá az embert, ha éppen ateista. Aztán meg az sem mindegy - mondta a teológus -, hogy a habzó szájúak éppenséggel melyik val­lást akarják kötelezővé tenni, amikor köz­tudott dolog, hogy Szerbia többnemzetisé­gű, multikonfesszionális közösség. Persze, a mai ember számára ahhoz, hogy meg­ismerje és megértse az európai kultúrát, elengedhetetlenül szükségesek az elemi vallási ismeretek, de nem biztos, hogy azt éppen a hittan tudná biztosítani számá­ra. Talán valamiféle hitelmélet, vagy val­láselmélet, mely a nagy világvallások ta­nításait ismerteti, de az is szigorúan fa­kultatív alapon, mindenféle kötelező jelleg nélkül. Mondta ezt a teológus, és mintha az angyal szólt volna általa: csendesedett a csinnadratta. Nem sokkal később valaki­nek eszébe jutott, hogy van ám a szövet­ségi kormánynak oktatási minisztere is; nosza, megkérdezték, ő vajon mit gondol a dologról. Higgadt, mérsékelt, kimért vá­laszt kapott, aminek nagyjából az volt a lényege, hogy a kása, amikor megfőzik, nagyon forró, ezért okos ember evés előtt hagyja egy kissé meghalni. Ez valahogy nálatos „baleset” időről-időre megtörténik, példa erre Sztálin, Hitler, de ha térben és időben közelebb kezdjük a keresést, akkor itt nálunk is hamar meglelhetjük ezt a vezért. A nem ellenőrzött hatalom, a tömeg alantas lelkivilága könnyen ered­ményez háborút, felkelést, forradalmat. Hódi Sándor arra is kitért, miként rej­lik mindenkiben a jó és a gonosz egyaránt, és csak a helyzettől függ, melyik kerül előtérbe. Ha valakinek a rossz oldala erő­sebb, azt a többiek egy „radarral” azonnal érzékelik és inkább a menekülést választ­ják. Az, hogy ki fojtja el magában a go­noszt, és ki nem, talán a génektől függ, de a gyermekkor is oka lehet. A vallásból, illetve a Bibliából vett pél­dákon keresztül a szerző kifejtette, hogyan működik a bűnbakkeresés. Ha valamilyen probléma áll fenn, mindig akad egy em­ber, aki tudja a megoldást és felvilágosít­hatja a társait. Erre az illetőre azonban általában kegyetlen sors vár, pedig ha rá hallgattak volna, hamarabb megindul a fejlődés az adott problématerületen, így úgy november táján történt és én meg­nyugodtam, hogy a második félévben már biztos, hogy nem lesz kötelező hittan a su­likban. A két úriember kijelentései után a po­litikusok, papok, iskolaigazgatók és egye­bek is megunták egy kissé a sok szöveget, na meg, ugye, jöttek szépen, sorjában a vallási ünnepek... S amikor már kezdtem végleg azt hinni, hogy az egész dologra a feledés homálya hull­a­na, akkor kezdtek szállingózni szépen lassan egyik-másik szerbiai városból a hírek, hogy itt is, ott is tanácskozást szerveznek, ahol a pártok, egyház(ak), esetleg polgári szervezetek képviselői vitatják meg a témáról kialakí­tott álláspontjaikat. Általában amolyan nyúlfarknyi hírecskék ezek, tisztességes hírszerkesztő nem is igazán törődik velük. De vannak. Bizonyítékául, hogy még min­dig sokan hiszik, rendeletileg előirányzott nézetekkel lehet csak élni, egységesen és egyformán. S ez az, ami igazán aggasztó. Mihajlovits Klára járt Jézus, de a régmúlt nagy tudósai is. Nekik igazuk volt, vagy mégsem? Hiszen az igazság viszonylagos. Ebbe a témába is betekintést nyújt az egyik esszé. A bemutatón elhangzott, hogy a külvi­lágból jövő ingerek nagymértékben hat­nak ránk, hisz a velünk történt esemé­nyek következményeként jó vagy rossz a közérzetünk. Rosszkedvűek lehetünk azoktól a hírektől is, amelyek nap mint nap ömlenek a tájékoztatási eszközökből, elsősorban a tévéből. Lehetséges, hogy a kereskedelmi televízióállomásoknak a Fülöp-szigetek példáját kellene követni, ahol az esti hírek elmondását egy fiatal, kellemes arcú hölgy kezdi, aki csak a po­zitívumokat közli a nézőkkel, míg a rossz hírekkel egy marcona, borostás alak foly­tatja. Állítólag a tévénézők többsége már a férfi megjelenése előtt kikapcsolja a ké­szüléket. A könyv írója arra is felhívta a figyel­met, hogy az olvasástól fáradt szemet nyugtatja a kiadvány fedőlapján találha­tó ábra, melyen elsőre csak kriksz-kraksz látható, ám hosszabb nézés után kibonta­kozik belőle két női profil képe, vagyis mintegy „kitárul” a világ. Mucsi Katalin KÖTELEZŐ LESZ-E A HITTAN? A LÉLEK ÚTVESZTŐIBEN BOLYONGVA

Next