Képes Ifjúság, 2002 (58. évfolyam, 2223-2262. szám)
2002-01-30 / 2223-2224. szám
KeraR041 Felborult menetrend Bármikor alkalmam nyílik rá, mindig büszkén mesélem, hogy kiváló középiskolai tanáraim voltak. Olyan pedagógus egyéniségek mint Sturc Béla, biológiatanár, Győre Kornél, aki földrajzot tanított, vagy Bodrogvári Ferenc, pszichológia-filozófia tanárom, Balogh Janka hegedűtanárnő, Novák József és a Bozsónéként emlegetett Szabó Erzsébet tornatanárnő. Igazi nagytnk, akik az első tanítási órán már magáztak minket, kuncogtunk is rajta eleinte, de aztán megszoktuk , és az volt a természetes. Tiszteltük őket. Egyfelől hatalmas tudásukért, másfelől tartásukért. Természetes tisztelet volt ez, mert éreztük, hogy ők is megbecsülnek minket. Ahogyan beszéltek hozzánk, amilyen alázattal és tisztelettel viszonyultak a tantárgyukhoz, a tudományhoz, tiszteletet követelt. Nagy hiányukat érzem a mai iskolákból. Mindig pedagóguspárti voltam. Bármikor követelőztek, magasabb fizetést kértek, igazat adtam nekik, mert más fejlődő országok sem igazán találtak megoldást az oktatás átszervezésére, korszerűsítésére. Az én értékrendem szerint egyik legfontosabb munkát éppen a pedagógusok végzik, tehát felettébb szükséges, hogy elégedettek legyenek, nyugodtan, egzisztenciális gondoktól mentesen dolgozzanak. Mondom, támogatom a pedagógusokat, becsülöm, hogy amikor ebben az országban, a háborús években, semmi sem működött, akkor is volt tanítás, akkor is dolgoztak úgy, ahogy. De elképesztőnek tartom, hogy minden nehézség ellenére az iskola erkölcse olyan mélypontra süllyedjen, hogy eltűri egy pedagógus erőszakos cselekedetét. Szabadkán egyik általános iskolában egyik nyolcadikost a kiránduláson vert meg tanára. Orrán-száján folyt a vér. Hiába szaladt a városvezetéshez a szülő, a tanári kar egy része, hiába követelték a büntetést, semmi bántódása nem esett a pedagógusnak. Ma is ott dolgozik, ahol korábban. Persze az esetről mindenki tud, mint ahogyan a zentai ügyről is, amikor is egy pedagógus úgy megütötte a diáklányt, hogy annak dobhártyája is kirepedt. Hiába volt itt is a fegyelmi eljárás, a pedagógust nem függesztették fel. Ha az utcán történik ugyanez, akkor simán beviszik a rendőrök az elkövetőt, de mivel az iskolában történt, így a pedagógus büntetlen maradt. Hát bizony elkelne ehhez egy kis magyarázat. Az oktatási törvény értelmében tilos a gyerekek testi fenyítése. Nemcsak a törvényt kellene betartani, tisztelni, de meg kellene őrizni az iskolák erkölcsét is. Ez viszont az élén lévő igazgató, illetve a tantestület dolga lenne. A készülő oktatási törvény szerint már nemcsak a testi fenyítés tilos az iskolákban, de törvényszegésnek minősül a diákok megalázása és pszichikai bántalmazása is. Ennél azonban a magam részéről sokkal fontosabbnak tartom, hogy a világnak ebben a részében, a felborult menetrenddel működő társadalomban, ahol a korrupció és a csempészés a menő, a gazdagságot jelentő üzletág, az iskola megőrizze erkölcsi tisztaságát. Az emberi méltóságnak olyan váza legyen, amelyben a gyerek igazodást lelhet. Otthon a gyerek látja a koldusbotra jutott értelmiségi szüleit, a barátaikat, akik mérhetetlenül elszegényedtek, alig van nekik ennivalójuk, pedig látástól vakulásig dolgoznak, meg látja ugyanakkor a szomszédot is, akiről tudja, hogy csempészni jár, és ebből sokkal jobban megél, mint mások küzdelmes munkájukból. Ilyen helyzetben nehezen talál a gyerek helyes értékrendet. Természetesen elsősorban a család kellene, hogy kijelölje a helyes utat, de ebben feltétlen partnere kellene, hogy legyen az iskola. Az az intézmény, ahol könyörtelenül megbüntetik a vétkest, még akkor is, ha az pedagógus. Hogy tudni lehessen, mi a helyes, és mi nem, mi a megengedhető és mi az elítélendő. sogokrol Kábák Erika