Képes Ifjúság, 2003 (59. évfolyam, 2263-2286. szám)
2003-06-11 / 2284-2285. szám
f<< AiA&inni <<! Béres Dezső Följegyzések egy kurkász naplójából XIV. J. Balog a hospitályban Történt pedig, hogy a hódsárréti Kurta Kocsmában véres kártyacsata dúlt. Egy jókedvű csizmadiasegéd nyereségre tett szert, de a partnerek nem akartak fizetni, amiből veszekedés, majd formális verekedés kerekedett, s ennek eredményeként a barátok a nyereségét követelő segédet a szó szoros értelmében kihajították az utca porába. Szó se róla, elég bambán bámult maga elé, majd valami derengésféle mutatkozott szemeiben, mert hangosan kezdte skandálni, ami eszébe jutott: „Látjátok feleim szümtükkel, mik vogymuk. Isa pur és commuu vogymuk. Menyi milesztben terümtéve eleve min isemüküt." Kit is? Évát, vagy Ádámot? Vagy Ádámot és Évát, vagy csak előbb Évát, utána Ádámot, esetleg fordítva? Utána kell nézni a szakirodalomban. Gondolkodott, gondolkodott, addig gondol kodott, míg egyszer csak eszébe jutott egyik monológjának részlete - mert ki más lehetett volna a csizmadiasegéd, ha nem J. Balog, a Nyári Színkör direktora, aki előszeretettel bújócskázott. Mátyás királynak képzelte magát, álruhát hordott, ma úgy mondanánk, inkognitóban járta a vidéket. Emlékezhetünk még, a szép Orbók Teruskát is rangrejtve rabolta el a hóhér kezei közül, hogy utána kurtizánja legyen a bájos teremtés. A monológ részlete így hangzik: „Feje alja göröngy, kispárnája a fű zöld bársonya, takarója csillagos ég. Csendőr költő édes álmából: talpra gyermekem, ez nem szálloda, a kocsizörgés meg éppen nem dajkadal. Én nem őrzöm álmodat, míg fölébredsz, költelek én, csak azért: mondd, hol kapni azt a finom bort, mitől ily édes az álmod?" - Jutott eszébe, mint számtalan, szebbnél szebb gondolat: „Az ám! A bor!" - Eltökélt szándékkal föltápászkodott, ő ugyan visszamegy a Kurtába, de az ajtót belülről bezárták. Dühében öklével csapott az ablaküvegbe, véresre sebezvén kezét, így lett véres a kártyacsata. A jóbarátok megszánták, de a vérzést nem sikerült elállítani, mentőt kellett hívni, kik azután a szerencsétlen szerencsés nyertest kórházba szállították. Így fordulhatott elő, hogy J. Balog a hospitályban, a véres kártyacsata aktája pedig a csendőrségének íróasztalán feküdt. A hospitályban látogatta meg jurnalista vulgaris barátja, aki nem más, mint Császtvay jr. - a junior, azaz: ifjabb. Itt némi magyarázattal kell szolgálnunk, érthetőbbé válik a történet, meg a kronológia is helyre áll a Nagyérdemű tiszteletére. J. Balog sikeres parlamenti felszólalása után az országgyűlés egyhangúlag hozta döntését, ennek értelmében J. Balog markába nyomtak egy kinevezési okmányt, ezen az állt, hogy megbízzák a hódsárréti Nyári Színkör direktorságával, s felhatalmazást kap a társulat megszervezésére is, ezzel egyidőben vasúti jegyet is kapott, ami nem retúr volt - még visszatérne a szerencsétlen -, Hódsárrétig szólt a jegy, ahol Császtvay jr. - a junior, azaz: ifjabb - teljesített szolgálatot, mint altiszt, a forgalmi irodában, aki azután, hogy úgy fölismerték egymást, mint ismertettem korábban, otthagyott csapot-papot, mint mondani szokás, jurnalista vulgárissá lett. J. Baloggal kettesben elvégeztek egy gyorstalpaló jódli- és havasikürt-tanfolyamot, amit a városban tartózkodó alpesi zergepásztorok szerveztek, kaptak is egy-egy artista igazolványt, melynek értelmében nevezettek a grafológia mesterségének űzésére jogosultak, ebből egyébként később probléma származott, majd ismertetem, ha odaérünk, most ott tartunk, hogy ha a rosszullétet szorulás fokozza, a természetes Ferencz József keserűvíz kielégítő emésztést hoz létre, és megszünteti a székelési problémákat, kapható patikákban, drogériákban, fűszerüzletekben, vas-, papír- és könyvkereskedésekben, meg jobb, fűrészelt faárut forgalmazó telepeken, így már érthető, hogy miért vitt magával Császtvay jr. - a junior, azaz: ifjabb - egy üveggel e csodaszerből, látogatása alkalmával. A revíziós küzdelem hatalmas egyénisége egy évvel ezelőtt szűnt meg élni. Hantok alá költözött a toll mestere, akinek cikkei nyomán remények, lelkesedés és tettrekészség születtek. A mester most föltámadott, szobra áll már a város egyik terén, hirdetvén, hogy a magyar igazság nem halhat meg, s a magyar igazság győzni fog! - Ezekkel a lelkesítő szavakkal állított be Császtvay jr. - a junior, azaz ifjabb - J. Balog nagybeteg ágyához, de mondókája befejeztével rájött, hogy az ágy tényleg nagy, beteg is, ágy is, szóval, az elvárásoknak megfelelő, csak éppen üres. J. Balog a kórházi árnyékszéken igyekezett könnyíteni magán, így gondolhatjuk, kapóra jött az ajándék gyógyvíz, föl is hajtotta az egészet, egy ültő helyében, még ott, a klozeten, viselve hősiesen annak minden zajos és szagos következményét. Később, már tényleg a megfelelő díszletben folytatta Császtvay jr. - a junior, azaz ifjabb - beszámolóját: Valaki nagyon a bögyébe vette a jazz-muzsikával kapcsolatos cikkemben közzé tett megállapításomat, tudniillik azt, hogy a jazz-muzsika néger eredetű, lopott sablonokkal telített, s a tánc, amit lejtenek rá, a legteljesebb mértékben ízléstelen. Azt mondta kritikusom, hogy nem értek a zenéhez. Legyen neki igaza, azért én mégis megmaradok a magam álláspontja mellet, mert magyar vagyok, sovén magyar, akinek a gyomra nem vesz be minden tökéletlenséget, akinek a jóízlése undorodik a nyílt színen való kéjelgéstől. - Ekkor rontottak be a csend őrei a kórterembe. Egy Lear, egy Macbeth királyt, egy dán királyfit vagy egy mórt mégsem lehet letartóztatni, de egy sebesült csizmadiasegédet igen. - A csendőrség sérelmére elkövetett, üldözendő rágalmazás vétsége miatt letartóztatjuk. Maga, J. Balog Szilveszter, lépten-nyomon korruptnak nevez bennünket, holott maga korrumpál bennünket a legjobban. A letartóztatás szükségeltetik, mert több, folyamatban lévő eljárás elől állandó szökésben van. Még kérdi, melyek ezek az ügyek? Artista igazolványa csak a grafológia mesterségére jogosítja fel, jóslásra nem, maga fogja be a száját Császtvay jr. - a junior, azaz ifjabb -, mert magának is grafológiára van engedélye, nem grafomániára, magát is figyeljük már régóta, tehát a jóslás mesterségét kuruzsló módon űzi és folytatólagosan, ráadásul morfinista, és nem is titkolja, hosszú kígyósorokban libavárakozó kuncsaftjai szeme láttára injektálja magát, tettek is tanúbizonyságot, van szemtanú bőven, egy valaki nem nyilatkozott, a szemtelen, mert teljességgel vak, maga mindig más alakot ölt, más nevet használ, de most az egyszer nem menekülhet. Nos, még tartozik a tavaly évi agglegényadó befizetésével, ennek a kötelességének többszöri felszólításra sem tett eleget. Bujkál az elaggott iparosok egyletében, még tisztséget is vállal, legutóbbi bálukon pl. maga volt a bál papa, hivatkozik arra, hogy igenis nős, mert pajtásházasságban él, és arra, hogy akkor már legyen vénlányadó is. Folytatólagosan anyakönyvi kihágást is követ el, mert az anyakönyv vezetéséről szóló törvény 44. §-a értelmében kihágást követ el, aki nem úgy használja a nevét, ahogyan azt oda bejegyezték. Maga Balog Sylvester, és nevét nem így használja. Továbbá azt is állítja, hogy maga ülnökösködött. Igen, csak nem az árvaszéknél, hanem a váci fegyházban. Öltözzön, velünk jön. És amíg J. Balog a parancsnak engedelmeskedett, Császtvay jr. a junior, azaz ifjabb mobil szikratávíróján a következő hírt juttatta el szerkesztőségébe: „Kétezer eszkimó kért letelepedési engedélyt Hódsárréten. Az invázió oka, hogy északi sarki testvéreink nem bírják elviselni az ottani nagy hőséget, egy kis hűvösre vágynak. A hír alapját nem tudtam ellenőrizni, ám tény, hogy az eszkimók hiszik: nálunk jól éreznék magukat, mert az idei böjti szelek sarkkörön túli hideget hoztak szomorú hazánkra. Annak ellenére, hogy közel ugyanennyi hódsárréti örömmel menne a Sarkkörön túlra, mi nem hisszük, hogy az eszkimók jól éreznék magukat minálunk. Tudniillik itt máris sok, nagyon sok az eszkimó, s mily kevés a fóka! Ennek ellenére a lakosság cseréjéről tárgyalásokat kezdeményez a Revíziós Liga." Rikkancsok futottak szét a városban szerteszéjjel, ordibálva a szenzációt, lobogtatva kezükben a szenzációs kurírt; a cikk a lap esti, rendkívüli kiadásában jelent meg. Zárásként ismét egy szerkesztői üzenet, most Szomorú hajadon jeligéjű olvasómnak: A luminált, a lúgkövet nem ajánlom. Az arzént sem. Nem megfelelő a cigarettadohányból kioldott nikotinlé sem. Menjen el inkább egy hatnapos, vakszimultán sakkversenyre. Ott még meg lehet halni az unalomtól.