Képes Ifjúság, 2003 (59. évfolyam, 2263-2286. szám)

2003-06-11 / 2284-2285. szám

George Gerbner: A média rejtett üzenete Osiris Kiadó, Budapest Az elektronikus média hatásmechaniz­musaival és a modern kommunikációval foglakozók számára George Gerbner neve valószínűleg nem ismeretlen. A pro­fesszor azok közé a Magyarországról el­származott tudósok közé tartozik, akik kül­földön vívtak ki maguknak elismerést. Hos­szú évekig volt a Pen­nsylvania Egyetem Annenbergi Kommunikációs Intézetének dékánja, majd nyugdíjba vonulása után tiszteletbeli dékánja. 1990-től a telekom­munikáció Bell Atlantic professzora a Tem­ple Egyetemen, emellett elnöke az általa alapított Kulturális Környezetért Mozga­lomnak. Kiterjedt nemzetközi kapcsolatai között (számos ország egyetemén tanított vendégprofesszorként) kiemelt hely jut a magyarországi társadalomtudományi mű­helyekkel fenntartott együttműködésének. Gerbner professzor tudományos vizs­gálódásainak középpontjában az a kérdés áll, hogy milyen kultu­rális változásokat eredményezett a modern elektronikus tömegmé­dia, elsősorban a televízió megjelenése és elterjedése. írásaiból már több is olvasható magyarul. Jelen kötetében az Osisris Kiadó jóvoltából a professzor megpróbál átfogó képet adni eddigi kuta­tásaiból, elsősorban olyan írásaira szorítkozva, melyek eddig nem jelenetek meg magyar fordításban. A könyv első két fejezete azzal foglakozik, hogy a média - elsősorban a televízió - hogyan vesz részt a kultúrateremtés fo­lyamatában. Mindenekelőtt, hogy a technológia fejlődése, a csa­tornák számának ugrásszerű növekedése ellenére a televízió által meghatározott kulturális környezet nem vált minőségileg értéke­sebbé, gazdagabbá vagy sokszínűbbé. Sőt, épp ellenkezőleg, a médiaiparban végbement globalizáció könnyen eladható tömeg­termékekkel tömte meg a kultúra fő áramát. A harmadik tanulmányban a kulturális mutatók kutatásának programját ismerteti, majd a negyedik, ötödik és hatodik fejezet­ben az ennek jegyében végzett kutatások közül ismertet hármat: a televízió szimbolikus világában a szerepek és a sorsok elemzé­sét, a televízió műsoraiban tapasztalható erőszak vizsgálatát és Horváth Zsolt - Tádé egy hátrányos helyzetű csoport - az el­mebetegek - ábrázolásának elemzését. A hetedik fejezetben az alkoholnak az amerikai kultúrában betöltött szerepé­ről, illetve annak a média által táplált és fenntartott képéről van szó. Ezt követően a könyv írója felhívja a fi­gyelmet arra, hogy milyen veszéllyel jár­hat, ha a média behatol a tárgyalótermek­be, ami az igazságszolgáltatás torzulásá­hoz vezethet. Lásd O. J. Simson esetét. Végül pedig a kötet a Kulturális Kör­nyezet Mozgalom célkitűzéseinek rövid ismertetésével zárul. „Gerbne professzor vizsgálódásait erőteljes társadalomkritika hatja át" - ír­ja Terestyéni Tamás a könyv bevezetőjé­ben.­­ „Bár megállapításai óhatatlanul szorosan kötődnek ahhoz az amerikai kontextushoz, amely az ihletőjük volt, gon­dolatait és kutatási eredményeit Magyar­­országon is aktuálissá teszi az eredetiség, a tudományos értéké és a kultúráért érzett felelősség." A könyv természetesen nem a szélesebb közönségréteg szá­mára íródott. A Big Brother vagy a Homok titkai című kiskereske­delmi megatrippeken szocializálódott nézők számára valószínű­leg nyomasztóan hatna olyasmiről olvasni, hogy a kulturális kör­nyezetük a marketing melléktermékévé silányult. George Gerbner könyvében azonban pont az a legcsodálatosabb­­ vagy legelvi­selhetetlenebb ahogy következetes vaslogikával egymás mellé rakja a több évtizedes kutatásain alapuló meglehetősen elkeserí­tő megfigyeléseit. Jakk Láttam Ozirisz álmában hajókat eltűnni. Láttam ötágú csillagködben nemzedékeket szertefoszlani. Hallottam a legénység utolsó sikolyát, miközben én is túlélésért könyörögtem, valahol az egyik mellékhelyiség mélyén, állítólag a kapitány is sírt a parancsnoki hídon, de ebben nem vagyok biztos. A Mindenható hallgatott, és ma sem igazán szószátyár. Röhög továbbra is a markába. Hű, mekkora tripp! Kellett ez nekünk? És valljuk be, humorérzéke sincs az öregnek. ■ És, most; Beáta, te ármánykodó, álnokul édes álom, hozz még egy sört és kérlek mosolyogj. Mielőtt meghúzom a ravaszt, ígérem, nem bántok senkit, semmit sem. Ez a tánc az utolsó. Utána talán újra álmodhatunk.

Next