Képes Ifjúság, 2003 (59. évfolyam, 2263-2286. szám)

2003-06-11 / 2284-2285. szám

Kedvcsináló a színÉ­SZMESTERSÉGHEZ Az újvidéki Művészeti Akadémián min­den második évben nyílik magyar tan­nyelvű színészképző osztály. Az idei is egy ilyen „második év", ami azt jelen­ti, hogy októbertől újabb tíz szépremé­nyű színészpalánta kezdheti meg ta­nulmányait ezen a szakon - ezúttal Hernyók György osztályvezető tanár irányításával. Hogy mire számíthat­nak, mivel szembesülhetnek azok, akik rászánják magukat, hogy e szép, de cseppet sem könnyű hivatást válas­­szák, arról Hernyók tanár úr számol be most a Képes Ifi olvasóinak. - Magyarországon létezik a színészkul­tusz, s úgy látom, az utóbbi években nálunk is fejlődőben van. Én még emlékszem azokra az időkre, amikor az emberek az utcán megfor­dultak egy-egy színész után, amikor ismerték azokat az embereket, akik valamit jelentettek. Voltak ugyanis idők, amikor ismertük tudósa­inkat, művészeinket... Az elmúlt tíz évben an­nak voltunk tanúi, hogy a társadalmi érték­rend a feje tetejére állt; nem a tudósok, művé­szek, nem azok az emberek váltak fontosakká, akik valamit jelentenek a társadalomnak, akik a maguk eszközeivel előre tudják mozdítani a dolgokat, hanem azok, akiknek fegyver volt a kezében, s akik gazdagok voltak. Nekem úgy tűnik, ez a fajta szemléletmód kezd megváltoz­ni, s a valódi értékek lassan megint elnyerik méltó helyüket. Hogy ezt mind miért mondom el? Mert olyan helyen dolgozom, ahol többed­­magammal egyetemben képes vagyok olyan embereket felkutatni, akik a társadalom jeles tagjaivá válhatnak. ▼ Sokan azt hiszik, a színésznek annyi dolga van, hogy felmegy a színpadra, kamerák elé áll és el­mond egy szöveget. Valóban ennyi­ből áll a dolog? - Van szakma, van hivatás és van életfor­ma. Ezt a hármat nem kell összetéveszteni. A színésznek életformája van, a színész minden pillanatában színész. Az esztergályos, miután befejezte munkáját, s hazamegy, már nem a szakmájával foglalkozik. A színész álmában is színész. Mi a színész? Ha azt mondom, hogy prófé­ta, nagyzolásnak tűnik. A színész, az újságíró, a művész, a tudós az, aki valami módon előbbre jár koránál­­ egy lépéssel, egy nappal vagy egy érfi. Olyan helyen dolgozom, ahol fel tudom­­ nézni, olyan emberekkel dolgozon, akik­kel együtt képesek vagyunk olyan színészgene­rációkat képezni, melyek majd tudják azt a ter­het viselni, amit annak idején a nagy színészek viseltek. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt még nyolcvan színész volt Vajdaságban, ma harmincan van­nak. Egyesek külföldre mentek, mások nyug­díjba. A fiatal generáció maradt meg nekünk. Nagyon nehéz dolog úgy repertoárt csinálni, hogy csak a fiatal nemzedékre számíthatunk, viszont nagyon hálásak is vagyunk nekik, hisz teljesen új vért pumpáltak a színház vérkerin­gésébe. Teljesen másként látják a világot, mint ahogyan a húsz évvel ezelőtti színészek látták. A színészképzés olyan egyetemen folyik, melyről a civilek nem sokat tudnak; egy olyan egyetemen, ahol nagyon furcsa dolgokat tanul­nak a hallgatók: beszélni, leülni, levegőt venni, táncolni... Nagyon sok olyan furcsa dolgot, melyre szükség van ahhoz, hogy a színész meg tudjon szólalni egy színpadon, hogy a lelkét le tudja mezteleníteni, hogy olyan módon tudjon szólni a nézőhöz, ami saját tapasztalatait is felöleli... László Sándorral, a másik osztályveze­tő tanárral egyetemben az a célunk, hogy olyan színészeket képezzünk, akik ezt a terhet képesek lesznek 30-40 éven át viselni. Az Akadémián magyar nyelven minden második évben nyílik tagozat, 20-25 jelentke­zővel, de csak tizet veszünk fel. Aztán vagy mind a tízen eljutnak a negyedik év végéig, vagy nem, hiszen a színész életformája más, mint az orvosi hivatás. ▼ Nem felelőtlenség arra buzdítani az embereket, hogy jelentkezzenek az akadémiára, végigcsináljanak egy emberpróbáló felvételi vizsgát, vállal­ják az esetleges kirostálódást, befejez­zék a négy évig tartó képzést, hog­y utá­na esetleg munkanélküliekké válja­nak­!! Színházaink tudnak ennyi szí­nészt foglalkoztatni? - Hamarosan hatályba lép az új színházi törvény, ami azt jelenti, hogy a színészek éva­dokra fognak szerződni. Ez nagyon embert próbáló munka, s csak az jöjjön, aki tényleg bírja. Nem könnyű ez az egyetem, de aki egy­szer belekóstol a színházba, az nem tudja ott­hagyni. Olyan hatása van, mint a drognak. A szabadkai Népszínházban jelenleg tizenegynéhány színész van, ott legalább har­mincra volna szükség. A Gyermekszínházban is kellenek még emberek, s az Újvidéki Szín­házban is lenne még hely... Azt szeretném, ha még legalább egy-két színház nyílna Vajdaság­ban, hiszen szükségünk van rájuk. Szüksé­günk van színészekre is. Persze, aki gyenge a szakmában, az előbb-utóbb kénytelen lesz más munkát keresni. De ez így van az ügyvéd­del, a tanárral is, ha nem jól végzi a dolgát; le­het, hogy előbb-utóbb elmegy virágkertésznek vagy papucsosnak... A színészé emberformáló hivatás és na­gyon kemény munkát igényel. De a varázsa ak­kora, amekkorát elképzelni nem lehet. Én leél­tem már az életem felét és meghasonlok saját magammal, hiszen pontosan tudom, hogy mennyit kínlódok a színházban, a színház mel­lett. De ennek ellenére még mindig csinálom és még mindig próbálom teljes energiával csinál­ni. S rajtam kívül még nagyon sokan próbálják ugyanezt, ugyanígy. Aki nem csinálja teljes energiával, az el fog hullani.­­ Ennyi kedvcsinálás után lássuk az adatokat. Mikor van a felvételi vizsga, hol kell jelentkezni...­­ A felvételi vizsgák szeptemberben lesznek Újvidéken, a Művészeti Akadémián. Telefonon érdemes a részletekről érdeklődni (021/422- 176). A felvételizőknek két monológot kell elké­szíteniük (egy tragikus és egy komikus jelle­gűt), legalább két verset (egy lírait és egy epi­kust) és egy állatmesét. Ez a kötelező anyag. Nem árt, ha a jövőbeni hallgató tud valamit a színházról, ha hozzáolvas... Csak középiskolai végzettségű fiatalok jelentkezhetnek, de a há­roméves középiskolai végzettségűeket is elfo­gadjuk, sikeres különbözeti vizsga után. A négyéves középiskolából érkezetteknek nem kell különbözetit tenni. A felvételi két körből áll: az első körben a je­lentkezők előadják az elkészített anyagot, s aki­ről úgy ítéljük meg, hogy megütött egy mércét, az bekerül a második körbe. Ott már nem a ho­zott anyaggal dolgoznak, hanem tanárokkal, rendezőkkel, segédrendezőkkel, tanársegédek­kel. S aki itt is sikerrel veszi az akadályokat, be­iratkozhat az egyetemre. B r

Next