Képes Ifjúság, 2007 (62. évfolyam, 2442-2458. szám)
2007-06-20 / 2448. szám
Történelem A dualizmus kora Miután az Észak-Itáliáért vívott háború teljesen kimerítette a bécsi kincstárat, és ráadásul Ausztria a német fejedelemségek egyesítéséért folyó háborúban megalázó vereséget szenvedett Poroszországtól, Ferenc József tárgyalásokat volt kénytelen folytatni a magyarokkal. Magyar részről Deák Ferenc és gróf Andrássy Gyula vezették a megbeszéléseket. A kiegyezésnek elnevezett megállapodás hosszas alkudozás után, száznegyven évvel ezelőtt 1867-ben ért véget. Ennek értelmében Bécs hozzájárult, hogy Magyarország újra egyesüljön Erdéllyel, s hogy Pesten önálló országgyűlés létesüljön. Az uralkodó magyar kormányt nevezett ki, amelynek miniszterei az országgyűlésnek tartoztak felelősséggel. Honvédség néven magyar hadsereg is létesült. Cserébe Deákék elfogadták: fennmarad a közös hadsereg (ami nagyobb volt, mint a Honvédség), de a külügyeket és a pénzügyeket is közösen intézik. A megállapodást Ferenc József 1867. júniusi megkoronázásával szentesítették. Az Osztrák-Magyar Monarchia kiegyezéssel létrejött államrendjét nevezzük dualizmusnak. A birodalomnak két fővárosa és két meghatározó népe volt, a német (osztrák) és a magyar. Ám rajtuk kívül még számos nem A kiegyezéssel szemben álltak, a nemzetiségeken kívül, az akkor Olaszországban tartózkodó Kossuth magyarországi hívei is. Vezetőjük Tisza Kálmán volt, aki később, 1875-ben Szabadelvű Párt néven új politikai szervezetet hozott létre, s ettől kezdve ő is támogatta a kiegyezéssel létrejött államszervezetet. A következő választást megnyerte, s ő lett a miniszterelnök. Egyébként Tisza a magyar történelem miniszterelnökei között a leghosszabb ideig, 15 évig állt a kormány élén. Ez a korszak volt az építkezések, főleg a vasútépítés fénykora Magyarországon. Ekkor alakult meg a Magyar Királyi Államvasút (MÁV), a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság (MEFTER). A magyar kereskedelem már a tengereken is folyt. A mai horvát tengerparton található Fiume (ma Rijeka) városa 1807 óta volt Magyarország része. Az akkor még kicsiny halászfalu kiépítésére már Kossuth is tett javaslatot, ám erre csak a kiegyezés után került sor. 1872-ben kezdték meg a munkát, és néhány év alatt Fiume az Adria egyik legnagyobb kikötőjévé vált. Tisza Kálmán 1890-ben kénytelen volt lemondani a kormányzásról, miután saját hívei is ellene fordultak: azzal vádolták, hogy túlságosan kiszolgálta Bécs érdekeit, amikor a császár kérésére megemelte a hadseregbe besorozandó magyarországi újoncok létszámát. Utóda Wekerle Sándor lett, akit a kor egyik legtanultabb politikusának tartottak. Kormányzása idején vezették be - nyugat-európai mintára - az állami anyakönyveztetést, és megengedték a válást. Kossuth Lajos 1849-ben Torinóban meghalt. Wekerle Sándor az uralkodói rosszallás ellenére úgy döntött, hogy a nemzet nagy halottját hazaviszik Magyarországra. A halottas menet a főváros útjain hatalmas tömeg kíséretében haladt át. Ez a főváros azonban már egészen másképpen festett, mint annak idején, amikor Kossuth elhagyta. A poros település helyén Európa egyik legszebb városa épült fel, amely 1873 óta a három város, Pest, Buda és Óbuda egyesülésével a Budapest nevet viseli. Erre a korszakra esett az ezeréves magyar honfoglalás megünneplése is. Budapesten, a Városligetben országos kiállítást rendeztek. A mezőgazdaság és az ipar termékeit látva bárki meggyőződhetett arról, hogy a magyar gazdaság képes ugyanolyan jó minőségű termékeket előállítani, mint a nyugat-európai államok. Az országos kiállítás mellett ekkor készült el a fővárosban a földalatti (metró), amelyhez hasonló addig a világon csak Londonban volt. Fölépült Budapest harmadik lúdja, amelyet Ferenc Józsefről neveztek el (ez a mai Szabadság híd). Magyarország a dualizmus korszakában sok szempontból (elsősorban gazdasági) fölzárkózott a nyugat-európai országokhoz. A „békebeli” időszaknak is nevezett évtizedeknek az első világháború kitörése vetett véget... Hegedűs Attila tettség lakta az országot. A horvát nemzettel külön szerződést, egy „második kiegyezést” kötött a magyar vezetés. Zágrábban korlátozott hatalmú országgyűlés és kormány létesült. A Felvidéken élő szlovákok, az erdélyi románok és a délvidéki szerbek jogait az 1868-ban elfogadott nemzetiségi törvény foglalta írásba. Ennek alapján jogot nyertek iskolák felállítására, ahol anyanyelvükön tanították a gyermekeket. Ez és a törvény más rendelkezései a legkorszerűbbnek számítottak az akkori Európában. Ám az ország területén élő nemzetiségek vezetői ennél többet szerettek volna elérni...