Képes Krónika, 1920. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1920-04-27 / 17. szám
1920. április 27. 7ÉPES 459 színűleg azért, hogy az örökség dolgában egyezkedésre bírják , elment, épen akkor, amikor nem tarthattam őt szemmel. Megparancsolta, hogy távozását titkolják el előttem, mert bizton attól tartott, hogy áthágom szigorú tilalmát és elhagyom a kastélyt, hogy alapos tájékozódást szerezzek titokzatos környezetemről. Csodálatos éleslátásával megsejtette, hogy én ki vagyok. Ehhez többé kétség nem fért. Jákob mozgása zavarta meg gondolataimat. A vén medve fel-alá járkált ketrecében, fejét földig lógatva és fel-felbődülve az éhség okozta kínoktól. Eszembe jutott az öreg kertész iménti enyelgése a medvével, amikor is az öreg akaratlanul elárulta, hogy gazdám parancsa folytán a medvét éheztetni kell mindaddig, amíg ő visszatér. Mi lehet a célja Brehat-Kerguan gyilkosának a medve kiéheztetésével ? Talán pompás falatot akar neki adni, ha visszatér? Ez a gondolat csöppet sem volt megnyugtató reám nézve s ezért feltettem magamban, hogy Jákobot nem fogom teljesen kiéheztetni. A medve leült és hatalmas fejét ide-oda lógatva, két apró szemével dühösen tekintett reám. Közelebb léptem a ketrechez. Most már ő is felegyenesedett, rámmozdult és első lábait keresztül dugta a rácson, hogy engem megkaparítson. Hirtelen mozdulattal megragadtam a fülében levő karikát, úgy, amint azt a kertésztől csak az imént láttam és... a medve egyetlen pillanat alatt megszelídült. Visszahúzta a rácson hatalmas talpait, végig feküdt a földön, közvetlenül lábaim előtt. Íme, tehát rájöttem, mivel lehet Jákobot megfékezni. Ez nem megvetendő körülmény. Gazdám távolléte legalább három napi szabad mozgást biztosított számomra! Tehát több idő állott rendelkezésemre, mint amennyire szükségem volt. Kutatásaimban senki sem fog akadályozni. De e pillanatban testi erőim annyira elhagytak, hogy jónak láttam csak másnap hozzákezdeni a munkához- XXIV. Feltettem magamban, hogy másnap reggel, ha törikszakad, de beszemtelenkedem a gyilkos lakószobájába. Ugyanis feltétlenül biztosra vettem, hogy ott egy-két kézzelfogható bizonyítékra teszek szert, melyek nélkül a törvény emberei szóba sem állnak a feljelentővel. Arra persze nem gondolhattam, hogy az ajtón keresztül jussak a szobába, mert azon egy titkos zár volt, melynek rejtélyét nem ismertem. Azonkívül az én óvatos és körültekintő gazdámnak volt annyi esze, hogy a zár kulcsát elvigye magával. Meg kellett tehát kísérelnem azt, hogy az ablakon keresztül jussak a szobába. A ház előtt e helyen egy hatalmas szál norvég fenyőfa állott, melynek erős ágai a falat horzsolták. A fenyő koronája ablakomig ért. A fa ágain játszi könnyedséggel haladtam felfelé. Ez annál könnyebb vállalkozás volt, mert az ágak roppant közel voltak egymáshoz és igazán úgy járkálhattam rajtuk, mint a legbiztosabban megépített lépcsőn. Gazdám ablakához érve, láttam, hogy az ablaktól balra egy kis négyszögletes nyílás tátong a falon, melynek bizonyára az a rendeltetése, hogy a szobával szomszédos kamrácskát világítsa. Felfelé kapaszkodtam a fán. Olyan magasra akartam jutni, hogy kényelmesen bekandikálhassak a nyíláson. Szűk, mindössze talán hat négyzetláb nagyságú szobácska volt az, amelybe a gyér világosság azon a kis nyíláson jutott be. A félhomályban mintha egy sötét területet láttam volna az egyik falon. Bizonyára az ajtó, — gondoltam magamban , mely gazdám szobáját e kamrával összeköti. Csakhamar egy világosabb tárgy vonta magára figyelmemet, mely az egyik sötét sarokban állott. Mondhatom, nagyon furcsa volt az alakja. Hosszas figyelés után rájöttem, hogy az egy csontváz! Ez a felfedezés még kíváncsibbá tett és most már semmiképen sem állottam volna el szándékomtól, hogy a szobába hatoljak. Néhány percnyi fontolgatás után kitaláltam a módját annak, hogyan juthatnék be, úgy azonban, hogy ott nyomot ne hagyjak, melyből megsejthetik, hogy bent járt valaki. Zsebkésemmel levágtam a fa egyik ágát, mely látszatra a legszárazabb volt és meggyújtottam. Ezt az égő fáklyát azután magam mellé helyeztem. Az ablaknak négy ólomba foglalt táblája volt. Késem pengéjét addig-addig tüzesítettem az ág lángjánál, amíg izzóvá lett és az izzó késsel elkezdtem keresztülvágni az üveglapokat összetartó ólomlemezeket. Mondhatom, hogy a legügyesebb betörő sem dolgozik nagyobb gyakorlattal, mint aminővel én dolgoztam ez alkalommal. Az egyik üvegtáblát hamarosan kiemeltem, azután benyúltam a nyíláson, felnyitottam a berozsdásodott reteszt és az út szabaddá volt téve. Mikor az ablakot kinyitottam, nehéz szag ütötte meg az orromat. Olyan, aminőt dohos kripták kinyitásakor érez az ember. Megragadtam fenyőfáklyámat, beugrottam a keskeny ablakon és abban a szobában találtam magam, amelybe annyira vágytam bejutni. Elsősorban a csontvázhoz közeledtem. Ez izgatta leginkább kíváncsiságomat. Első látszatra tisztában voltam azzal, hogy ez egy magas növésű, szikár ember csontváza. Megmértem a csontváz magasságát és tovább folytattam kutatásaimat. A falon egyetlen repedést, egyetlen nyílást, vagy rejtekajtót nem találtam. Tehát titkosszobáról, kamaráról, vagy akárcsak fülkéről szó se lehet. Amikor e nedves kamara falainak vizsgálgatásával elkészültem, véletlenül megbotlottam valamiben. A földre tartottam fenyősáklyámat és ekkor észrevettem, hogy a szobácska téglapadozatának egyik köve inog az én lábam alatt. Egy-kettőre letérdeltem és igazán könnyűszerrel kiemeltem helyéből a mozgó téglát. Roppant mély és szűk nyílást találtam a tégla alatt. Belenyúltam, tapogatóztam és egy a kezem ügyébe tévedt zsineg segítségével előhúztam ebből az üregből egy bekötözött bőrtarisznyát. A tarisznyában különféle tárgyakat találtam. Hogy mi minden volt benne, azt szépen sorjában le fogom itt írni, legalább méltányolni fogja ön is e felfedezésem fontosságát és roppant horderejét. 1. Rengeteg különféle angol gyárakból származó vágóeszköz, bár nem vagyok e téren szakértő, első tekintetre láttam, hogy mindannyi bámulatosan tökéletes és kitűnő munka. 2. Egy kerek bőr-tok, vörös bőrből. A tokban öt igen hegyes és roppant erős tű, mindegyiknek a hegyén barna folt. A tok alsó felét le lehetett csavarni. Ebben a lecsavart részben egy kicsiny kristályüveget találtam, melyben sűrű, barna színű folyadék volt. A tokot gondosan zsebrevágtam. 3. Öt pár ezüst evőeszköz, melynek minden egyes darabján egy grófi korona alatt ott ékeskedett a G. és B. betű. 4. Egy pompás arany-gyűrű, hatalmas és nagy értékű brilliáns kővel. 5. Egy arany-óra, melynek fedelébe egy lovagi sisak volt bevésve.