Képes Krónika, 1920. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1920-04-27 / 17. szám

1920. április 27. 7­ÉPES 459 színűleg azért, hogy az örökség dolgában egyezkedésre bírják , elment, épen akkor, amikor nem tarthattam őt szemmel. Megparancsolta, hogy távozását titkolják el előttem, mert bizton attól tartott, hogy áthágom szigorú tilalmát és elhagyom a kastélyt, hogy alapos tájékozó­dást szerezzek titokzatos környezetemről. Csodálatos éleslátásával megsejtette, hogy én ki vagyok. Ehhez többé kétség nem fért. Jákob mozgása zavarta meg gondolataimat. A vén medve fel-alá járkált ketrecében, fejét földig lógatva és fel-felbődülve az éhség okozta kínoktól. Eszembe jutott az öreg kertész iménti enyelgése a medvével, amikor is az öreg akaratlanul elárulta, hogy gazdám parancsa folytán a medvét éheztetni kell mind­addig, amíg ő visszatér. Mi lehet a célja Brehat-Kerguan gyilkosának a medve kiéheztetésével ? Talán pompás falatot akar neki adni, ha visszatér? Ez a gondolat csöppet sem volt megnyugtató reám nézve s ezért feltettem magamban, hogy Jákobot nem fogom teljesen kiéheztetni. A medve leült és hatalmas fejét ide-oda lógatva, két apró szemével dühösen tekintett reám. Közelebb léptem a ketrechez. Most már ő is felegyenesedett, rámmozdult és első lábait keresztül dugta a rácson, hogy engem megkapa­­rítson. Hirtelen mozdulattal megragadtam a fülében levő karikát, úgy, amint azt a kertésztől csak az imént láttam és... a medve egyetlen pillanat alatt megszelídült. Visszahúzta a rácson hatalmas talpait, végig feküdt a földön, közvetlenül lábaim előtt. Íme, tehát rájöttem, mivel lehet Jákobot megfékezni. Ez nem megvetendő körülmény. Gazdám távolléte legalább három napi szabad moz­gást biztosított számomra! Tehát több idő állott ren­delkezésemre, mint amennyire szükségem volt. Kutatá­saimban senki sem fog akadályozni. De e pillanatban testi erőim annyira elhagytak, hogy jónak láttam csak másnap hozzákezdeni a munkához- XXIV. Feltettem magamban, hogy másnap reggel, ha törik­­szakad, de beszemtelenkedem a gyilkos lakószobájába. Ugyanis feltétlenül biztosra vettem, hogy ott egy-két kézzelfogható bizonyítékra teszek szert, melyek nélkül a törvény emberei szóba sem állnak a feljelentővel. Arra persze nem gondolhattam, hogy az ajtón keresztül jussak a szobába, mert azon egy titkos zár volt, melynek rej­télyét nem ismertem. Azonkívül az én óvatos és körül­tekintő gazdámnak volt annyi esze, hogy a zár kulcsát elvigye magával. Meg kellett tehát kísérelnem azt, hogy az ablakon keresztül jussak a szobába. A ház előtt e helyen egy hatalmas szál norvég fenyőfa állott, melynek erős ágai a falat horzsolták. A fenyő koronája ablakomig ért. A fa ágain játszi könnyedséggel haladtam felfelé. Ez annál könnyebb vál­lalkozás volt, mert az ágak roppant közel voltak egy­máshoz és igazán úgy járkálhattam rajtuk, mint a leg­biztosabban megépített lépcsőn. Gazdám ablakához érve, láttam, hogy az ablaktól balra egy kis négyszögletes nyílás tátong a falon, melynek bizonyára az a rendel­tetése, hogy a szobával szomszédos kamrácskát világítsa. Felfelé kapaszkodtam a fán. Olyan magasra akartam jutni, hogy kényelmesen bekandikálhassak a nyíláson. Szűk, mindössze talán hat négyzetláb nagyságú szobácska volt az, amelybe a gyér világosság azon a kis nyíláson jutott be. A félhomályban mintha egy sötét területet láttam volna az egyik falon. Bizonyára az ajtó, — gondoltam magamban , mely gazdám szobáját e kamrával összeköti. Csakhamar egy világosabb tárgy vonta magára figyelmemet, mely az egyik sötét sarokban állott. Mond­hatom, nagyon furcsa volt az alakja. Hosszas figyelés után rájöttem, hogy az egy csontváz! Ez a felfedezés még kíváncsibbá tett és most már semmiképen sem állot­tam volna el szándékomtól, hogy a szobába hatoljak. Néhány percnyi fontolgatás után kitaláltam a módját annak, hogyan juthatnék be, úgy azonban, hogy ott nyomot ne hagyjak, melyből megsejthetik, hogy bent járt valaki. Zsebkésemmel levágtam a fa egyik ágát, mely látszatra a legszárazabb volt és meggyújtottam. Ezt az égő fáklyát azután magam mellé helyeztem. Az ablak­nak négy ólomba foglalt táblája volt. Késem pengéjét addig-addig tüzesítettem az ág lángjánál, amíg izzóvá lett és az izzó késsel elkezdtem keresztülvágni az üveg­lapokat összetartó ólomlemezeket. Mondhatom, hogy a legügyesebb betörő sem dol­gozik nagyobb gyakorlattal, mint aminővel én dolgoz­tam ez alkalommal. Az egyik üvegtáblát hamarosan ki­emeltem, azután benyúltam a nyíláson, felnyitottam a berozsdásodott reteszt és az út szabaddá volt téve. Mikor az ablakot kinyitottam, nehéz szag ütötte meg az orromat. Olyan, aminőt dohos kripták kinyitásakor érez az ember. Megragadtam fenyőfáklyámat, beugrot­tam a keskeny ablakon és abban a szobában találtam magam, amelybe annyira vágytam bejutni. Elsősorban a csontvázhoz közeledtem. Ez izgatta leginkább kíváncsiságomat. Első látszatra tisztában vol­tam azzal, hogy ez egy magas növésű, szikár ember csontváza. Megmértem a csontváz magasságát és tovább folytattam kutatásaimat. A falon egyetlen repedést, egyetlen nyílást, vagy rejtekajtót nem találtam. Tehát titkos­­szobáról, kamaráról, vagy akárcsak fülkéről szó se lehet. Amikor e nedves kamara falainak vizsgálgatásával elkészültem, véletlenül megbotlottam valamiben. A földre tartottam fenyősáklyámat és ekkor észrevettem, hogy a szobácska téglapadozatának egyik köve inog az én lábam alatt. Egy-kettőre letérdeltem és igazán könnyűszerrel kiemeltem helyéből a mozgó téglát. Roppant mély és szűk nyílást találtam a tégla alatt. Belenyúltam, tapogatóztam és egy a kezem ügyébe tévedt zsineg segítségével előhúztam ebből az üregből egy be­kötözött bőrtarisznyát. A tarisznyában különféle tárgyakat találtam. Hogy mi minden volt benne, azt szépen sorjában le fogom itt írni, legalább méltányolni fogja ön is e felfedezésem fontosságát és roppant horderejét. 1. Rengeteg különféle angol gyárakból származó vágó­eszköz, bár nem vagyok e téren szakértő, első tekintetre láttam, hogy mindannyi bámulatosan tökéletes és kitűnő munka. 2. Egy kerek bőr-tok, vörös bőrből. A tokban öt igen hegyes és roppant erős tű, mindegyiknek a hegyén barna folt. A tok alsó felét le lehetett csavarni. Ebben a lecsavart részben egy kicsiny kristályüveget találtam, melyben sűrű, barna színű folyadék volt. A tokot gondosan zsebrevágtam. 3. Öt pár ezüst evőeszköz, melynek minden egyes darabján egy grófi korona alatt ott ékeskedett a G. és B. betű. 4. Egy pompás arany-gyűrű, hatalmas és nagy értékű brilliáns kővel. 5. Egy arany-óra, melynek fedelébe egy lovagi sisak volt bevésve.

Next